2024.08.12.
Bianka
Az elmúlt pár nap fontos eseményei:
Pénteken mentünk a kocsinkért végre! Nagyon pozitív
tapasztalatunk lett az autószerelővel, nagyon kedvezményesen számolt mindent, a
végösszeg is jobb lett, mint amennyire féltünk tőle.
Úgy volt, hogy apám visz ki minket, de végül mégis Bernáttal ketten oldottuk
meg a dolgot.
Eszti mama jött a gyerekekért, vitte is őket hétvégére, így mi ketten már
intéztük a magunk dolgát.
Estére Julis keresztszülei jöttek, sütögettünk,
beszélgettünk, nagyon jó kis este volt, és mire bejöttünk, annyira felpörgött
az agyunk, hogy éjjel 1 óra után tudtunk végre lefeküdni aludni.
Másnap nem vett be minket a meló, meleg is volt, fáradtak is
voltunk, konkrétan csak wc-re mentünk ki.
Bernátnak nehezére esik a pihenés. Pörög az agya ezerrel és bár fáradt,
bűntudata is van amiért nem csinál hasznosat. Pedig ez is hasznos, hogy pihen,
mert a végletekig nem használhatja ki magát. Szóval próbáltam rávenni, hogy
pihenjen, aludjon, használja ki, hogy most csend van. Ha a gyerekek itt vannak,
ezt nem olyan zökkenőmentesen lehet intézni, mert vagy kötve vagyunk a gyerekek
alvásidejéhez, vagy a gyerekeket kell állandóan csitítgatni, ha valamelyikünk
mégis elalszik, ami plusz macera. Ez a legjobb és legegyszerűbb módja ennek,
hogy kihasználunk pihenésre minden alkalmat.
Estére színházjegyünk volt, amit nagyon vártam, és nekem
nagyon tetszett is az előadás, még mindig a hatása alatt vagyok :)
Eszti mama megint nagyon jókat mondott a gyerekekről, azt
mondta, jók voltak, normálisan viselkedtek, nem volt nagy fennakadás, vagy
vita. És még mindig azt mondom, hogy nagyon reménykedem abban, hogy az itthon
töltött sok közös idő az, ami meghozta ezt a pozitív változást.
Hétfőn végre kihasználtuk, hogy van kocsink, elmentünk
délelőtt a játszótérre. A pékségben vettem reggelit, amit már a játszón ettünk
meg. A délelőtt folyamán becsatlakozott hozzánk a közeli dédimama, akivel
megint jót beszélgettünk, aztán meg bementünk kicsit hozzájuk, hogy a tatával
is bandázzunk egyet.
A gyerekek a játszón egyszerűen nem játszanak, Julis megáll, 3 centiről képes
bambulni valakinek az arcába. Ha rászívódik valakire, mindenhova követi, és
ehhez elég egy fél mosoly a gyerektől, vagy az idegen gyerek anyukájától.
Persze azt Julis nem érzi, hogy ez a mosoly annak szól, hogy „gyere csak
nyugodtan, játszál velünk”, vagy inkább úgy hangzik, hogy „ugyan, menj már a
dolgodra, ne zavarj minket”. Én igyekszem mindenkiről lefejteni Julist, mert
magamból indulok ki, engem zavarnak, ha beleállna a számba egy idegen kislány,
aki nem mond semmit, csak néz, de nem is nagyon lehet szóba elegyedni vele. Az
biztos, hogy Julis nem az az ismerkedő, cserfes kiscsaj, aki mindenkivel jól
elvan.
A mamáéknál előkerültek a kis motorok, amiket már rendesen
kinőttek, de még szeretik nagyon.
Egymást kergették és mentek bevásárolni, amihez adtam az ötleteket
sorban. Hozni kellett leveshez a dolgokat, pizzához feltéteket, pizzatésztához
alapanyagokat, palacsintához töltetlékeket, palacsinta tésztához alapanyagokat….
A motorozás közben egyetlen fennakadás volt, a vadiúj papucsaikat húzkodták a
földön, ami az egyetlen dolog, amit rühellek ezekben a motorokban… Szóval mondtam,
hogy oké, akkor a papucsokat lehet levenni, és mezítláb motorozni. Csodás módon
egyből tudták emelni a lábaikat… :D
Itthon apa beígérte nekik, hogy ha jól viselkednek, akkor ma
aludhatnak a sátorban kint. Késő délután fel is állította a sátrat, amire a
gyerekek nagyon nagyon durván felpörögtek, visongtak szaladoztak össze-vissza.
Egyrészt értettem és megértette ezt az idegállapotot, amibe kerültek, de nagyon
nehéz volt azonosulnom velük, szabályosan idegesített ez a pörgés, de
igyekeztem inkább kivonni magam ebből, mert nem akartam letörni a
lelkesedésüket. Hozzáteszem, hogy én azt is látom ebben, hogy elbulizgatjuk az
éjszakát, aztán reggel meg megy a hiszti, hogy fáradtak, viszont holnap 9-re
már a szomszéd faluban kell lennünk az oviban a papírdolgokat elintézni.
Persze nem tudnak leállni, már egy jó ideje kint vannak, de a duma még mindig
megy. Vihognak, viháncolnak a sátorban, de lassan 10 óra, szóval nagyon
aludniuk kellene már. Kicsit most úgy néz ki a helyzet, hogy amikor szem előtt
vannak, akkor kb szót fogadnak, de amikor nem látjuk őket, akkor megy a
hülyeség. Így viszont a fenti szobától én nagyon tartok, mert ott nem lehet az,
hogy mennek aludni, de még egy órát buliznak, mert nekik a kötelességtudatuk
még nem írja felül a fáradtságot és a fáradtságból szinte kivétel nélkül mindig
hiszti van, amit meg mi felnőttek (szülők, mamák, óvónők) szenvedünk el.
Bernát
No, elkezdődött a buli, a kölköket kizavartuk a házból és be
se tehetik a lábukat, azaz kint alszanak az udvaron, sátorban. :) Nálunk
mondhatni hagyomány, hogy a nyári szünetben az unokaöcsém és unokahúgom eljön
és egy hetet itt töltenek. Idén sajnos nem fértünk bele a tánc rendbe.
De úgy gondoltam, a gyerekek élveznék még így is a sátrazást, és hát elnézve a
zajongásukat és a ficánkolásukat, nagyon élvezik a dolgot. Raktam alájuk
mindent, laticelt két rétegben, egy vastag hálózsákot, és a saját párnáikat és
takarójukat. Kb. 20 fok lesz hajnalban, tehát nem fognak fázni. Azért majd egy
párszor kimegyek és rájuk nézek, mert Jancsi még nem nagyon tud álmában
betakarózni, Julis már a fejét is betakarja, mint egy teknős, elbújik a takaró
alatt. De nem hiányzik ugye egy megfázás… Az utolsó hetet nyögjük a nyaralás
elött, és már nagyon várom a pihenést, a keresztszülőkkel megyünk, és bízok
benne, hogy jól fogjuk érezni magunkat.
Jancsi szépen nyomogatja a fekvő támaszokat, lesz majd ámulat, amikor majd a
nyaraláson bemutatja az egykezes fekvőtámaszát!
A hétvége gyorsan eltelt, szinte nem csináltam itthon semmit, pihentem, bár az
agyam egyfolytában zizegett, nem hagyott nyugodni a lelki ismeretem, hogy most
nincsenek itthon a gyerekek és most kéne dolgozni, de egyszerűen annyira meleg
volt és annyira fáradt voltam, hogy lustaság ide vagy oda, én nem csináltam
semmit. Ilyenkor érzem az öregséget, pár éve még kimentem és meg váltottam a
világot, és este alig bírtam bejönni, mert még volt dolgom, most meg alig tudok
kimenni, pedig van dolog bőven.
Egy nagyobb munkám után megkaptam a pénzt, egy szemmel is jól
látható összeg, amit egy az egybe a kocsi kifizetésére és az adósságunk
rendezésére fordítottunk, ha jól számolom, mire mindent kifizetünk, kb 200 mínuszban
leszünk. :)
Így megyünk nyaralni, és közben a másik autónk is javításra szorul, kilyukadt a
kipufogója. Bár mi aláfeküdtünk, hogy le kéne venni, és megjavítani, de alig
lehet hozzá férni, szét kell bontani a fél autót, és azt is emelőn lehet csak,
így muszáj lesz szerelőhöz vinni.
Szóval szép kilátásaink vannak a nyaralásra, pénz nem számít, az a legkevesebb!
:)
Épp zakatol a mosógépünk, van egy túrahátizsákom, amit a padláson tartottam, és
télen ez a kurva macska nem volt hajlandó kimenni vécézni, ezért az én táskámra
szart, vagy két rakást is, és még ki tudja hányszor lepisilte. Nagyon büdös, ezért
kivittem az udvarra és slaggal lemostam, aztán bedobtam a mosógépbe és ultraderm
meg mosószer, meg hipó társaságában most mosom ki, a maximális öblítő
mennyiséggel együtt. Kíváncsi vagyok, hogy vajon egy mosás elég lesz-e a bűz
kiűzésére? A héten több felkészülési dolgom is van a nyaralásra, például a
hátizsákom bepakolása. Meg van a MacGyver film? No én is szeretek magammal
mindenféle bigyót vinni, hogy ha túrázás közben történne valami, úgy sem fog
sajnos. L
De ha mégis! J
Na akkor legyen nálam minden is!
Én szeretek felkészülni mindenre is, persze nem az a lényeg, hogy a fél világot
bepakoljam a táskába,
de ha pl. viszek magammal egy kést az legyen éles! Az elsősegély táskám legyen
feltöltve, szóval készülök…