2024.08.20.
Bernát
Végre a szálláson!!
A keresztszülőkkel érkeztünk, és az első napot Pécsen
töltöttük.
Voltunk minden nevezetességnél, a Kálvária hegyen, ahol az anekdoták szerint
sok lányt meg pocsékoltak J
A kisvasúton, ahol olyan élményt kaptunk, hogy a szemünk ketté állt! A gyerekek
élvezték, ment a vonat, száguldott, a kanyarokban bedőlt, mint a bob pályán a
bob! Mi felnőttek rémülten néztük a környező fákra kiszögelt babákat, plüssöket,
kicsit horrorisztikus volt! És a legnagyobb gyerek, a keresztapa el volt
élvezve a csepel motor hajtotta mozdonytól, illetve a kis négyszemélyes kisroki
láttán.
Jut eszembe bobozás…
Elmentünk bobozni is, és hát én féltem, mert Julis nem igazán száguldozós és
nem igazán az az ugorjunk be és menjünk típus. Álldogált, nézte, hogy hogy
sorakoznak a bobok, lefagyott teljesen, nézte, elemezte a történéseket.
Julisnak mindig idő kell, hogy elemezzen és felmérje a történéseket, és kb. egy
óra megfigyelés után, hajlandó lassan kipróbálni mindent. És hát huszonhatszor
elmondta, hogy jó ez a vonat. Mondom BOB!!! No lényeg, hogy Jancsi lement keresztapuval és
hát kb. fékezés nélkül zúgtak le.
Én Julissal mentem, figyelve, hogy mikor lesz neki sok és akkor le csorgunk
szépen lassan… Kisebb fékezéssekkel elindultunk, de a lány csak nevetgélt és
jól érezte magát, és mondta, hogy gyorsabban. Meglepődtem hogy ilyen bátor
volt, de gondolom, sokat segített, hogy apával ment.
Jól elvoltunk, három kört mentünk.
Voltunk a kilátóban, a mese erdő végén, a szélén, a kilátóban Jancsi kérte,
hogy vegyem fel a nyakamba. Eljátszottam, hogy kinézek a kilátóból a földre és
ő billen kifelé, és hát visított, félt. DE!! ez a gyerek imád rettegni, nagyon
élvezte, hogy veszélyes helyeken van. Ömlik bele az adrenalin!
A szállás a szokásos, kis ház, két háló az épület két
végében, két külön fürdővel, teljesen elszeparált. Közös a konyha, meg az
étkező, de van hely bőven…
És hát csak annyit erről, hogy fogalmam
sincs, mit akartam írni! :D
És igen este üldögéltünk kint az udvaron, és egy kis motoszkálásra
lettünk figyelmesek! Vaddisznó, vagyis tavaszi vadmalacok. Hét aranyos, sajnos már
nem csíkos, de kis röfi ette a mogyorót az utcán a kapu előtt. Ezek az élmények
kézzel foghatók, de némi szerencse is kell hozzá!
ÉS !!!! Reggel ülök a két gyerekkel a tornácon a lócán, és épp csuporból
szürcsöljük a tejitalt, amikor hangos csócsálásra figyelünk fel, erre én halkan
felkiáltottam, hogy HÍÍNYE GYERKŐCÖK, EZEK ITT VADMALACOK, AZANNYA ÚRISTÁLAJÁT,
CSUHAJA! :) Annyira halkan, csendben tudtak kávézni és figyelni, hogy vagy öt
percen keresztül tudtuk nézni a malackákat. Ez azért olyan élmény, ami nincs ám
mindenhol!!! A címet csak hosszas könyörgés után adom ki, egy szemmel jól
látható összegért!
A keresztszülők össze pisilták magukat a helytől, ámultak és bámultak, meg
persze füleltek, mert ekkora csendet már rég hallottak! Nem akarom túldícsérni
a helyet, harmadjára vagyok itt és nagyon kíváncsi lennék, hogy mikor fogjuk
megunni.
Az eső hiányában sajnos most a források szinte elapadtak, de
bízok benne, hogy a mostani kellemes időjárást felváltja legalább egy hatalmas esős,
viharos szél, és akkor megered a víz is, és csobogni kezd az élet. Az ősz abba
a pillanatába, vagyunk ami még nyár, de már a falevelek elbarnultak és lassan
hullani kezdenek, 30 fok körüli az idő, ami erdőben kellemes 23 körül van.
Minimálisan izzadtunk meg, és nem fojtogatott a meleg.
Én nagyon gondolkodom, hogy megkérdezem a tulajt, hogy télen van-e hó, és van-e
biztonságosan fűthető háza itt fent. Egy jó kis havas tájas, párnapos pihenés,
pokrócba kiülni a verandára, és forrócsokit iszogatni. Nézegetni a hóba a
nyomokat…