2024.09.06.

 

Bianka

Megint olyan téma van, amiről azért érdemes írni.

Óvodaváltásban vagyunk.

No para, nem megint, még mindig. Az, hogy maga a technikai rész rendben zajlott, egy dolog. A másik, hogy ennek azért vannak lelki vetületei is, amit mára (péntek) rendesen érzünk mindannyian. Kedden írtam utoljára, akkor már ott is aludtak és azon kívül, hogy aznap nem aludtak, minden rendben ment, sőt, meg is kaptam, hogy uzsi után nem tudtak játszani szóval menjek majd később értük.

Juliska keddi kiborulása után megbeszéltük, hogy másnaptól alvás lesz, és Julis tartja is magát ehhez. Szeretném azt hinni, hogy ebben nagyban közrejátszik az én szavam, de szerintem olyan szinten fáradt, hogy simán bevágja a szunyát.
Sokkal jobban figyelnek rá, és egyik döbbenetből esek a másikba, mikor beszélek egy nevelővel és olyanokat mondanak, amit én is gondolok. Pl egyik nap az egyik óvónő elmondta, hogy Julis kikéredzkedett wc-re, mikor a többiek már aludtak… Óóóóó, mondom, akkor hadd meséljek egy kicsit…. És elmondtam az előző ovis köreit, hogy milyen kis taktikát dolgozott ki a lány… (erre amott nem jöttek rá kb egy hónap alatt) itt meg mondja a hölgy, hogy ó, igen, erre gondoltak ők is, csak nem akarták még olyan nagyon berendszabályozni az első nap, de oda fognak figyelni rá. Egy alkalom után összerakták azt a sztorit, amit a másikaknak nem sikerült hetek alatt…
Aztán a másik… van egy nevelő, aki délutánonként ott áll a bejáratnál őrködik, mert ugye a gyerekek bejárnak wc-re, de onnan a folyosóról meg simán mehetne az utcára, szóval Ő ott őrködik, és elköszön szépen mindenkitől. És egyik nap Julis mondja, hogy még elszalad wc-re. Mondja neki a hölgy, hogy mehet ide is az elsőbe. (Julisék csoportja egész a folyosó vége felé van.) Persze Julis elment egész a folyosó végére. Kérdezem így bele a levegőbe, hogy na mi van? Julis elveszett? Erre mondja a nő, hogy jön már… a folyosó végéről… Kérdem, messzebb nem volt wc? :D Erre a válasz: hát persze, kell a színház…
Basszus, zene füleimnek!!! Hogy egy nevelő képes ezt mondani! Képes ezt meglátni, és nem úgy tenni, mintha ez lenne a legnormálisabb dolog! Mármint érted, normális, mert egy kisgyerekről van szó, csak színház! Igen, ez is az, meg szinte minden az! És ha ezt ki tudjuk mondani, akkor kevésbé vesz hülyére a gyerek, mert tudom, hogy csak színház.
Szóval egy hét telt el az új oviból és eddig csak jó élményeink vannak onnan! Mindenki kedves, aranyos, segítőkész, érdeklődő. A gyerekeket szeretik, értenek hozzájuk.

Visszatérve még kicsit az alvásra, Jancsi nem aludt egész héten bent. Aminek mára az lett az eredménye, hogy már annyira kimerült, hogy fekete karikás a szeme alja.
Míg Julis megfogadta a tanácsot (meg még ki tudja, miért) de szerda óta minden nap aludt rendesen, és Ő egyébként délutánra még energikus, vidám, és nagyon büszke voltam rá, és nagyon meg is dicsértem, addig Jancsi meg nem alszik. Kedd óta ugye nem volt semmi agresszorkodás, (mint utólag kiderült, az a keddi – a másik fejét a csapba verjük – sztori sem agresszió volt, hanem játék, vicceskedés, ami rosszul sikerült, szóval a viselkedés része az oké és ez is nagy szó…. de az nagyon nem tetszik, hogy nem alszik. Tegnap viszont apának hazudott erről, nagyon kellett az édesség neki és azt hazudta, hogy aludt, és ma derült ki, hogy tegnap sem aludt, szóval apa ma nagyon dühös volt rá emiatt. Valahogy nagyon érzékenyen vesszük a hazudást.

Na de a lelki vetületre visszatérve, azért nagyon sok ez mindenkinek. Bevallom, még így is, hogy én csak hozom-viszem őket és közben néha egyeztetek valamit, ők ugye az egész napot ott élik át, új hely, új nevelők, új játékok, új gyerekek, új szokások, új illatok, új szabályok. A mindennapjaiknak egy nem elhanyagolható része megváltozott, és akkor a veszteségekről ne is beszéljünk, a barátok hiánya, a megszokott dolgaik hiánya, a szeretett óvó nénik hiánya, - mert hát bármennyire is gondolok én valakit egy kétszínű, szemétláda picsának, attól a gyerek szerethette. Lelkileg ezt nagyon sok helyre tenni. Nem tudom, mennyi időbe telik, de most péntekre ez begyűrűzött… Julis reggel felkelt felöltözött, aztán kivonult hátra, majdnem a csirkékig, ott leült egy műanyag székre és elvolt. Keményen behisztizett azon, hogy apa őt nem fújta be a fiús illattal, és bár apa emlékeztette, hogy hahó, Neked van ám lányos parfümöd… ez akkor már nem érdekelte, csak rugdalózott, feszítgette magát, nagyokat nyögött, semmi nem volt jó.
Aztán az oviba menet átéltük a kis családi egységet, mert apának volt egy munkafelmérése pont az ovitól nem messze, így jött velünk, ami ebben a bizonytalan káosz helyzetben tetszhetett Julisnak, így a kicsi késésünk ellenére, és annak ellenére, hogy már Jancsinak is nagyon be kellett volna mennie és siettünk volna, Julis sírva kapaszkodott belém, hogy ne menjek el, ne hagyjam ott…. Próbáltunk mindent bevetni az óvó nénivel, de nagy csak sokára sikerült szegényt lefejteni magamról.

Délutánra viszont a fáradtság kijött, jó kis hisztike lett estére, egy idő után már minden baj volt, Julis, ha segített, akkor az volt a baja, ha nem segített, akkor az, nem akart vacsorázni, kapott egy kevés kaját, de aztán meg nyávogott, hogy még éhes, de aztán fájt a hasa… szóval minden, minden, minden baj volt. Mondtam, hogy jó, akkor öltözés, ágy, mert ez már kőkeményen a fáradtság és ebből esélytelen, hogy bárki is jól kijöjjön. Egy ideje kezdte azt, hogy ha nem tetszik neki valami, vagy valami ellenkezés van, akkor megfeszíti magát, de nagyon… Lábai szinte görcsbe állnak, pipiskedik,  és a felső teste is belefeszül… Ilyenkor dühös, amit értek, de nem támogatom abban, hogy ezzel bármit is elérjen. Szóval kiveszem vagy őt, vagy magamat a helyzetből, hogy ha lehet, minél kevesebbet konfrontálódjunk ebben az állapotában, mert ilyenkor az infó sem úgy megy be, kb felesleges kommunikálni, de így meg eredménye sem lenne, ami meg engem dühítene fel, szóval mindenkinek jobb és gyorsabb, ha ilyenkor külön vonul.

Jancsi is brutál fáradt volt. Apa szidása után kiment az udvarra, egyedül hintázott csendben. Csináltam egy kávét és én is kimentem, hogy kicsit beszéljünk, hátha fényt tudok deríteni arra, mi ez a nem alvás. De tényleg ez rossz irány, valamit kezdeni kell vele, mert ez agyon nem lesz jó. Azért nem akarok még ettől nagyon megijedni, mert tudom, hogy ez még most az első hét, nem lenne fair, ha azonnal mindent elvárnánk.

Jancsi vitás szerdai napja után kötöttünk egy egyezséget. Hiányoznak neki a régi barátai, így mondtam neki, hogy ha jól viselkedik az oviban és nem lesz rá panasz, akkor megbeszélek a barátai anyukáival egy randit a játszótéren, hogy tudjanak találkozni. A viselkedésére azóta nincs is panasz :) én pedig megbeszéltem a randikat az anyukákkal, jövő hét elején meg is ejtjük a találkákat.

A nap vége hála Istennek jó lett, a két gyerek úgy dőlt be az ágyba, mint akiket fejbevertek.

A hét belőlem is kivette az energiát, ahogy teltek a napok, csak úgy kapkodtam a fejem, ma pedig arra eszméltem, hogy baszki, péntek van!

Bernát

Haggyá békén, dolgozom…
Szóval lenyomtam egy kemény hetet, és holnap még lesz egy kis szorgalmi feladat, szeretném nézni az aktuális sorozatom a Star Trek Enterprise Új generációt…
De az asszony azt mondja hogy meséljek, írjak. :(
Szóval tegnap azt hallottam, hogy Jancsi nem aludt az óvodában, és ezért kérdőre vontam, nyomatékosan, vagy háromszor megkérdeztem, hogy aludt-e. És bár minden ellene szólt, de bizonyítékok hiányában felmentettem és meg kapta az ivós joghurtját. De ma szólt az óvó néni, hogy bizony ő egész héten nem aludt!!! Dán Dán Dáááááán!!! Na hát elővettem a kispajtást, nagyon dühös voltam rá, ezért elég indulatosan beszéltem meg vele, hogy nem hazudunk! És hogy mit érzek? Elárul ez a kis mocsok, és kurvára nagyot csalódtam benne, és kurva mérges vagyok….  Ha tegnap azt mondja, hogy apa, én nem aludtam, akkor valószínűleg megkérdem, hogy miért nem, és lehet, hogy leszidtam volna, hogy holnap aztán alvás legyen, de igazából nem is érdekel.  De ez, hogy háromszor a pofámba hazudik, na ez kiverte a biztosítékot. És éreztetem is vele, hogy ez rossz húzás volt!

Bianka

Több gondolat is van a fejemben ezzel kapcsolatban.

Az egyik, hogy maximálisan értem Bernát felindulását. Nem tudom, hogy valaha le tudjuk-e vetkőzni ezt, hogy ilyen szinten megbántódjunk a gyerekek hülyeségein. Írtam fentebb, hogy a hazudás mindkettőnknek egy gyenge pont Lehetséges, hogy vagy így, vagy úgy, de valaki hiperérzékennyé tett a hazugsággal szemben minket, előző kapcsolat, gyerekkori élmények, stb. És mindketten nagyon rosszul vesszük a hazugságot. Mi nem hazudunk egymásnak. Nincs miért, meg különben sem célravezető és nagyon bántó. Ezt tanítjuk a gyerekeknek is. Ők még ezt nem értik. Sok szempontból még mindig csak a jelenben élnek, nem tudnak előre gondolkodni, vagy a következményekkel számolni. Szóval Jancsinak is vélhetően fontosabb volt a finomság, mint az igazmondás, de azzal egyetértek, hogy a következménye akkor is megvan – megbántotta Bernátot ezzel – és ezzel számolnia kell.

A következő gondolatom, hogy Jancsi is kezdi a határokat kitesztelgetni önállóskodni, tudatosan ellenszegülni, és Bernát meg én ráadásul nem mindenben értünk egyet. Most én gondolom azt, hogy az, ahogy lereagálta ezt az egészet – annak ellenére, hogy tudom, hogy bántó és borzasztóan csalódott tud lenni ilyenkor az ember, és maximálisan megértem a dühét – akkor is kicsit erős volt. Főleg, hogy akár belső lelki oka is lehet annak, hogy Jancsi a héten nem aludt. Ő is kezdi egyébként túlgondolni a dolgokat, pl egyik nap este lefeküdtek 8 körül, 9 után voltunk már és még nem aludt. Kiment wc-re. én meg nem hagyta visszamenni. Mondtam, hogy oké, most látom, hogy egy ideje ez van, hogy nem hisz nekem, nekünk, sok mindent muszáj a saját bőrén megtapasztalni, pl mint azt, hogy a kés éle vág. És hagyom is, hogy bizonyos dolgokat megtapasztaljon, így mondtam neki akkor fél 10 körül, hogy akkor ne aludjon, tartson velem itt az asztalnál, hozzon egy könyvet, egy játékot, lehet játszani. Igaz, hogy holnap olyan lesz, mint akit kimostak, de tapasztalja csak meg a saját bőrén, hogy ha fáradtan kezdi a napot, abból nem lesz jó nap. És csinálhatja ezt, hogy nem alszik délután, meg nem alszik este, de egyre rosszabbul fogja érezni magát. Szóval ez most ilyen kettős dolog szerintem, hogy nem is akar, meg nem is nagyon tud aludni.

Nekem egyébként valamiért még a lopás az, ami nagyon durván para. Van bennem egy félelem azzal kapcsolatosan, hogy Jancsi nagyon ügyes, eleven, gyorsan tanul. Azt tudom, tanultuk az örökbefogadós tanfolyamon, hogy pl lopó gén nincs. Szóval olyan soha nem lesz, hogy a cigány gyerekem csak azért, mert cigány, majd 18 éves korában elmegy és kilopja a szemünket is. Ellenben a temperamentum bizony, hogy öröklődik, az, hogy Ő mozgékony, szikár, izmos alkat, ügyes, gyors, erős, okos… ez genetika. És ezeket az adottságokat lehet arra is használni, hogy legyen belőle egy kiváló sportoló, egy jó csapatjátékos, és arra is lehet, hogy rossz kezekben az ügyességét arra használja, hogy besurranjon ide-oda és ellopjon ezt-azt. Ezért szerintem nem mindegy, hol, milyen barátokat szerez ezért lesz fontos, hogy milyen suliba fog járni, délutánonként kikkel vegyül majd – focizni mennek a térre, vagy kocsikat feltörni. És a hazudásnak, a lopásnak szeretném a csíráját is elfojtani.
És akkor egyik nap dühös voltam a gyerekekre, kiküldtem őket. Mondtam Julisnak, hogy vegye át a szandálját papucsra. De a kinti tartón nem volt papucsa. Mindent kitalált már előtte, hogy miért kell bejönnie, de annyira dühös voltam, hogy már zsigerből mondtam, hogy kifelé!Így a papucsért sem engedtem be. Úgy voltam vele, hogy úgy is mindig azon csérognak, hogy lehessenek mezítláb, hát tessék, itt a nagy lehetőség… Már ebédhez közeledtünk, én beléptem a konyhába, és mire visszaléptem, Jancsi halkan, sutyorogva már a kutyaajtón mászott kifelé Julis papucsaival.
Na én akkor lettem brutál dühös… Még nincs öt éves, kis szaros, és már kicselez, kilopja a cuccot a házból? Nagyon leszidtam, és elmondtam, hogy ha azt mondom, kifelé, az rá is vonatkozik. Bernát lépett akkor közbe, hogy ne kapjam már fel a vizet ennyire, hiszen csak meg akarta oldani a helyzetet. Mondtam, hogy ezt, hogy Julisnak nincs papucsa, könnyen meg lehetett volna oldani, pl, hogy addig trambulinozik, ahova nem kell papucs, vagy hintázik, oda szintén nem kell…. De nem az a megoldás, hogy felbujtogatom a tesómat, hogy lopja ki a papucsot.
Bernát szerint ez nem lopás, szerintem meg határozottan az volt. Megvárta, míg a konyhába belépek és akkor gyorsan beosont. Holnap majd Bernát láncfűrészét viszi el? Vagy a KP-t itthonról?

No mindegy, a harmadik, ami eszembe jutott Bernát vitája kapcsán, hogy azt látom, azt érzem, hogy bár fontos a családban az egyénenkénti jólét és béke, talán sikeresebb, ha azt nézzük, hogy a család hangulata legyen egy jó alap szinten. Hogy amikor valaki mérges, akkor legyen ott az ellenpólus aki megért, megvigasztal, csinál egy kávét, megölel, beszélget. Aztán következő alkalommal meg fordítva van. Ez most inkább egyelőre rajtunk, Bernáton és rajtam múlik jobban, de később ebbe  a gyerekek is tevékenyebben belekapcsolódhatnak. (mármint nem a személye nézeteltéréseinkbe)

Ma én éreztem azt, hogy a pozitív ellenpólus vagyok. Szidás helyett beszélgettem Jancsival, adtam neki feladatot kint. Kicsit megrendeztük, kigazoltuk, feltakarítottuk az előkertet.

Bernát

Nagyon örülök, hogy új, szép, és hatszor akkora oviba járnak a kölkök, mint a régi. Egyelőre szebbek jobbak, és fiatalabbak az óvónők, bízom benne, hogy nem lesz majd összeakadás… Bízom abban is, hogy hála a globális felmelegedésnek, - amit ugye mi okoztunk!!! Nem a nagyvállalatok, ugye. - szóval meleg van, és talán így az oviban később indul be a takony szezon, meg a fosi program.

Lassan mennem kell, 21:50. Holnap reggel 6:30 kor kelek, és irány a meló, húzós napunk lesz, de muszáj hajtani, mert rengeteg munkánk van.
És utolsó szóban: Drága fantasztikus, szuper feleségem :) Tegnap éjfélig rakta el az uborkát, 15 kilót, és ma még délután a fél udvart rendbe rakta… Egy hős és imádom, meg minden!!!

Bianka

Ez épp jó végszó volt, erről akartam még írni. Nem arról, hogy hős vagyok :D de kicsit mégis arról.

Az elmúlt két évben annyi, de annyi energiám ment el arra, hogy túlélő üzemmódban vegetáltam, hogy kb tényleg csak az érdekelt, hogy mindenki életben maradjon, köztük én is. Semmire nem volt energiám a napi köteleződolgokon kívül és annak ellenére, hogy előzőévben már egész jól kertészkedtünk és elég sok termésünk volt, amióta a gyerekek itt vannak,ez kb a nullára csökkent. Nem érdekelt a kert, a gaz, a termények, és én magam sem érdekeltem magamat. Semmilyen téren nem akartam alkotni, sem a festésben, sem a kertben, sem a konyhában. Ha jól emlékszem, tavaly nem is tettem el semmit. Igényem sem volt rá… (mármint ilyen lekvár, meg ilyenek) csak irigykedve néztem másokat a facebookon, hogy mennyi mindent készítenek.

Na de most, hogy letelt a két év, ez azért már sok mindent megváltoztatott. Teljesen máshogy élünk, rezgünk, létezünk, ezt már írtam, nem fejte ki újra, de a lényeg, hogy van energiám egy kicsit másra is. Na nem lettem egy nagy gazdasszony, de azért na… főztem lekvárt 40 kg sárgabarackból, feldolgoztam kb 15 kg paprikát, és 10 kg paradicsomot, egy részét lecsónak, másik részét fagyasztóba, aztán még 12 kg paradicsomból sűrű paradicsompürét, aszaltam fügét, és most legutóbb 15 kg uborkából készült csemege uborka.
Készülök még bedobálós vegyes savanyúságra, és alma kompótra és lekvárra.
Szerintem egyelőre ennyi lesz a befőzés idénre. Ezzel nagyon sok körrel túlteljesítettem magam a korábbi évekhez képest, szóval ez egy hatalmas bizonyítéka annak, hogy kezdek magamhoz térni.  :)