2024.09.29.
Bianka
Igazából csak egy momentumot gondolnék leírni. De az jó hosszú momentum lesz :D
Az előzmény, hogy egész nap morcos voltam, mert Julis – bár szépen
megkértem, hogy aludjon, pihenjen, maradjon csendben – nem bírt
magával,rugdalózott az ágyon, ment a tyütyütyü, meg a tütütü, és mindig mire elszunnyadtam
volna, addigra csinált valamit, amitől felébredtem. Mindezt vasárnap reggel
6-kor… Egész héten korán kelünk, n a korházban is 5:45-kor, vagy 6-kor keltem,
mert mindig volt valami vizsgálat, amire menni kellett, jó lett volna pihenni
végre, de nem, mert ez a ……….. szabotálta az egészet.
Borzasztó dühös voltam, el is mentem otthonról, vásárolni
kellett pár dolgot, így kihasználtam ezt az alkalmat, de mikor hazaértem, akkor
is éreztem, hogy dühös vagyok, egyszerűen nem tudtam túllendülni azon, hogy nem
hagyott aludni.
Ezen felül idegesítettek egész nap, kint az eső hol esett,
hol nem, így állandóan bent voltak, semmit nem hallottak meg elsőre, rohadt
idegesítő volt.
Mikor Bernát jött az egyébként nagyon jó ötletével, hogy
minden napra legyen egy öleléses idő, amikor megöleljük egymást…. hát csak
forgattam a szemem, hogy pont rohadtul nem vagyok abban a hangulatban… Lehet,
hogy front is van… reggel két anyuka ismerősöm is posztolta, hogy nem hagyta a
gyerek aludni, szóval lehetett valami a levegőben.
Na de a lényeg, hogy estére úgy jött ki, hogy én vittem a
bandát fürödni, kicsit koordináltam a dolgokat, adtam a fogmosáshoz a dolgokat,
majd Jancsi jött ki hamarabb a tusolóból és mondtam Julisnak hogy mossa le az
arcát. Szándékosan hagytam ezt a végére, mert Julis a kezdetek óta fél a
víztől. Nem tudom, hogy Lilláéknál mi történt, de retteg attól, hogy a víz az
arcába menjen. A medencében nagy víznél már nincs akkora gond, önként lebukik a
víz alá, de a tusnál még ez mindig mumus, és egy ideje ha én viszem őket
fürödni, akkor kérem a végén Julist, hogy álljon szembe a tussal, fogja be az
orrát és ahogy neki jó, abban a tempóban tegye az arcát a tus alá, próbálja meg
felismerni, milyen kellemes a meleg víz. Nézem hátulról, ahogy görcsösen bebújik
a folyó víz alá és a bal arcát a víz alá tartja, szeme, orra, homloka gondosan kimarad,
de a feje még így is görcsösen reszket.
Itt volt az a pont ahol átbillentem. Mert morcosság,
fáradtság ide, vagy oda, ez a gyerek bajban van. Retteg. És nem hagyhatom, hogy
az én gyerekem rettegjen a víztől, segítenem kell neki.
Bizonytalanul hátranézett, megerősítést várt és én mondtam
neki, hogy jó lesz, csinálja újra. Megint alá tette a fejét…. – a másik arcodat
is… - lassan ment át a tus alatt, hogy a
másik arcát is érje a víz.
Megint hátra nézett. – Jó lesz. Érezted, milyen kellemes meleg? – Igen. –
Szuper, csináld újra. És most a homlokodat is próbáld.
Nem tudom, hány kört csináltunk, végül az egész arca a víz alá került és nem
volt annyira görcsös már. – Ezt te is szoktad? – kérdi.. – Igen, én mindig,
mikor tusolok – Igen??? – Igen. Én szeretem. Azt szeretem legjobban, mikor
hajat mosok s az egész fejemen folyik lefelé a víz.
Nem fürödtem még előttük. Egyrészt, mert nem jött úgy ki.
Amikor ők ébren vannak, nem nagyon van idő ilyen luxus dolgokra, mint fürdés.
Aztán meg már alszanak, ugye… Meg sokáig nem is akartam, mert mindig azt
láttam, hogy alám akarnak nézni. A fenekem, és úgy összességében az alvázam
annyira érdekelte őket, hogy szerinte egy komplett nőgyógyászati vizsgálatot
lefolytattak volna, ha hagyom és ehhez nem volt nagyon kedvem. Nem akartam,
hogy nézzenek, sőt, bámuljanak, kielemezzék minden egyes hurkámat, hajlatomat.
AZ öltözésnél is igyekszem természetesnek lenni, de látom, hogy ámulva néznek
mindig.
Ilyenkor érzem, hogy van még hova fejlődnöm, kapcsolatot építenem, mert ők
kisgyerekek, és lehet, hogy nekik pl szükségük lenne ilyen fajta – értsd jól –
testi érintésre is. Azt gondolom, egy vérszerinti anya vérszerinti gyereke
simán megérintheti otthoni körülmények között az anyukája melleit. És nekik
lehet, hogy erre lenne igényük. Nem azt mondom, hogy állandóan taperoljanak,
de, hogy ez ne legyen olyan tabu. De nekem még az. Nem szeretném, ha ruha
nélkül taperolnának…
A fürdőruha más, amikor az uszodában vagyunk, akkor a medencében az ölembe
ülnek, odabújnak, akkor van lehetőség ilyen tapizós akciókra, amit rendszerint
ki is használnak :D
No szóval a lényeg, hogy a közös tusolás sem volt eddig téma, hely sincs nagyon
hozzá, meg ugye az idő nagy úr… de most azt éreztem, hogy muszáj Julisnak
megmutatnom, hogy milyen az, amikor az ember szereti, ha az arcába folyik a
víz.
Julis mindenben utánoz engem. Ha valamit szeretek, akkor Ő is, ha valamit nem
szeretek, akkor ő sem. A reggeli kakaót ha megkapják, akkor ő direkt visszajön
az ágyba és úgy issza meg, mert én is az ágyban iszom. Múltkor fél órán át
hurcibálta a „kávéját”, mert kortyolt belőle, aztán letette az asztalára, aztán
magyarázott, majd megint kortyolt…. – pont ahogy én. Ha én nyers káposztát
eszem, akkor Ő is, ha vajkrémet eszem akkor ő is… pont ugyanaz, pont úgy kell
neki, ahogy nekem.
Most, hogy a kórházból hazajöttem, tegnap el is kezdtem az új életemet,
tornáztam, mikor aludtak. Kimentem az előtérbe, fülhallgató a fülembe, és
toltam a kis topogást jobbra-balra… Julis meg kijött pisilni, és nyilván
látott. Kérdezte utána, hogy mit csináltam? Mondtam, hogy edzettem… Aztán a
délután folyamán kétszer is láttam, hogy ugyanúgy topog jobbra-balra, ahogy én
:D
Mindenben utánoz, hát akkor épp itt volt az ideje annak, hogy a vizet is
szeresse az arcában :D
Szóval egy életem, egy halálom, levetkőzte, kértem, hogy jöjjön ki, de ne zárja
el a vizet. Beléptem a tus alá és megmutattam neki, hogy csinálom. Csak álltam
a tus alatt, folyt rám a víz… majd kivettem a tust és az arcomra engedtem a
vizet. – És ezt te szereted? –Igen! Nagyon!
Vigyorgott, ámult… Nyilván jól végig is mért, de ezzel most nem foglalkoztam :D
Túlestem a tűzkeresztségen. :D
Bernát
Én nem is emlékszem, mikor volt, amikor zuhanyoztam előttük,
de mivel az ajtót behúzom és az nem annyira átlátszó, így nem sokat láttak
belőlem. De én - főleg nyáron - meztelen alszom, és reggelente amikor kelek és
öltözök, akkor a lány lát engem, de én nem rejtegetem magam, persze azért nincs
egész napos kóbász lengetés, de nem lepedőbe csavarva közlekedek a szekrényig
Igen, egy hete beállítottam az órám, hogy ölelés, hogy amíg
anya nincs itthon, legyen egy kis extra érintés. Ebből az lett, hogy ma volt az
első alkalom, hogy ezt sikerült prezentálni, mert vagy a gyerekek nem voltak
itthon, vagy én dolgoztam, de egyszerre sose voltunk egy helyen. A gyerekek nem
értették elejében, hogy mi van, és rájuk is kellett szólnom, hogy most hagyjál,
most a Jancsival játszom, hagyjál, most a Julissal játszom. Volt csikizés,
puszizás, fülrágás, ölelés, ringatás, fenekelés és simi, mindenki kapott öt
percet, még anya is, (másfelet) szerintem neki is kellett egy kis törődés.
Két hete szinte folyamatosan dolgozom, a múlt vasárnap
délután volt egy kis pihi, de akkor is vezettem, és a héten is volt pár
tizenkét órás műszak, szóval nagyon fáradt vagyok, és még is alig bírtam az
ágyban maradni, egyszerűen járt az agyam, szikrázott minden, menni akartam dolgozni.
Most fejezek be egy nagy családi házat, és az utolsó lámpát kéne felraknom, de
szombaton este hétkor már nem volt erőm…
Szóval nagy a hajtás, aztán kész vagyok és mehetek a következőre.