Nulladik nap...
Bianka
Egyre többször tapasztalom, hogy minél többet tudok
valamiről, annál kevesebbnek tűnik az, amit tudok.
Próbálok/próbálunk lehetőség szerint minél jobb szülők lenni, mert mi is
jöttünk valahonnan és tartunk most épp valahol, tudjuk, hogy vannak sebeink és
felnőtt fejjel van pár dolog, amire azt mondjuk, hogy lehetett volna talán a
gyerekkorunkban ezt jobban csinálni. És amennyire csak lehet, próbálunk ezen
javítani, mindezt persze úgy, hogy azért a pillanatok szépsége ne menjen rá
erre.
Mindehhez kell a tapasztalat, a gyerekek ismerete, és önmagunk minél jobb
feltérképezése, és az, hogy amennyire csak tudjuk, azért monitorozzuk magunkat,
hogy jó irányban haladunk-e.Nézzük a gyerekeket, magunkat, a velük való
kapcsolatunkat és néha mások visszajelzéseit is, illetve – tudjuk, hogy nem
hasonlítgatunk gyerekeket egymáshoz de azért de… - szóval másokhoz képest is
nézzük a dolgokat, van, ami jobban tetszik, van, ami kevésbé.
Rendszeresen nézek még mindig a tiktokon is gyereknevelős videókat és örömmel
osztom meg Bernáttal, ha van valami használható praktika, ami bevethető, amitől
jobb, békésebb lesz az életünk.
És mindig, mikor rájövök valamire, akkor az olyan kicsit
gyomrosnak tűnik.
Legutóbb két dolog volt, ami bemart.
Az egyik az ovis pszichológusnál volt. Kérdezett Julisról,
én meg meséltem. Hogy alakult Ő, hogy alakult a kapcsolatunk, hogy sikerült
megszelidíteni, hogy sikerült a bizalmába férkőzni, hogy lett abból a kis
félős, bizonytalan lánykéból egy érdeklődő gyerek, aki még mindig óvatos, de
könnyebben meggyőzhető.
Meséltem a pszichológusnak azt az esetet, amikor Julis beülni készült a kocsiba,
majd kedves Károly jól elcseszett két mondattal mindent.
Aznap délután hatalmas lépést tettünk, és bár – most direkt visszaolvastam, de
a 3. nap bejegyzésében nem írtam le – akkor mondtam Juliskának elsőre, hogy
semmi olyat nem csinálunk, amit nem szeretne, és bármit megbeszélünk, akkor az
úgy lesz én ezt megígérem neki, mert én soha nem fogok neki hazudni.
És a pszichológusnál ahogy ezt kimondtam, úgy elkezdtem
sírni, hogy csak na…. mondtam is neki, hogy na ezzel is kell dolgoznom majd. A
hazugság… a becsapás.
És a másik pedig ma. Bernát szólt rám, hogy hallgassam meg Balázsék
csütörtöki adását, mert érdekes a téma benne. A parentifikációról volt szó. A
pár mondatos összefoglalónál azt gondoltam, ez rám totál nem vonatkozik, szóval
Bernát szemszögéből és szülői szemszögből kezdtem az adást hallgatni, hogy én
csinálok-e olyat, amivel a gyerekeket ebbe a helyzetbe hozom? Aztán ahogy egyre
másra sorolta a példákat, magamra ismertem, és megdöbbentett, hogy egyre több
meghatározásnál ismerek magamra. Döbbenten álltam, hogy ezt hogy? Hát nekem egy
tök jó gyerekkorom volt, a válást leszámítva minden oké volt… de ezek szerint
mégsem.
Eddig volt az előző rész tartalmából! Az az ezt
Bianka még tegnap írta…
Nos jelentem kapitány a fedélzeten, csilag idő egy öt nulla…
Nulladik nap részlet.
Ma vasárnap, ...vagyis pénteken kicsit meg nyomtam a melót és este tízig dolgoztam
egy lakásban, de sajnos nem lettem kész az újravezetékeléssel. Ez egy kisebb kudarc
volt, mert úgy terveztem, hogy megleszek egy szint újraszerelésével de kb. egy
nappal megcsúztam. Szombat egész napos tégla pakolás és hordás, mert kaptam
ingyen téglát és azt el kell időre hordani. És akkor vasárnap a kereszt apához
elmentem egy kábelt bekötni az elosztójába és egy dugaljat az udvaron, aztán
rohantunk anyámhoz, szülinapja van neki is, meg öcsémnek is. Jancsi enyhén
náthás, pénteken már nem ment oviba a biztonság kedvéért, sajnos az asszony lemondta a hétfőjét is, ezért nem is vihetem hétfőn, Tehát Jancsira a mama vigyáz
hétfőn.
No de Hétfő, az asszony befekszik egy kis wellnessre négy napra a
kórházba, ilyen zártosztály, vagy mi. J
Szóval ma van a nulladik nap, A lakás szalad, mert Bianka szombaton meghűlt és
így ma már dögrováson volt, küzdött az elemekkel, meg a fikával, de ma még a
fika az úr! Kúrálja magát, holnapra meggyógyul, ha beledöglik is! 😀
Délutánra értünk haza, beraktam egy adag szárítást, meg egy mosást, bepakoltam a mosogató gépet, rendezkedtem. Egész héten annyi volt a pihenés, hogy megnéztem ma délután két Star Treket és utána intéztem a vacsit
mindenkinek, aztán a fürdést, közben pakoltam az asszony csomagjába wc papírt,
meg zsepit, lehoztam a gurulós böröndöt, szóval készültem.
A gyerekek már alszanak, holnap ovi, és a héten Szuper apa, intéz mindent!
Kivéve szerdán, akkor délután egy órát a keresztszülők vigyáznak a kölkökre
mert szülői lesz az oviban.
Reggel kelés, ovi, aztán lehet menni dolgozni, aztán négyre vissza ovi, gyerek,
és délutáni matiné…
Este vacsi, fürdés, alvás, ennyi a heti ütemterv. Kajánk van pár napra, aztán
majd készítek valami finomat, pacalos kenyeret, vagy mákos spagettis tésztát. J
Nem volt egy pihentető hét, és a jövő hét még fárasztóbb lesz!
Itt most jelezném mindenkinek, az elkövetkező időkben helyesírás csak
nyomokban lesz található, mert én nem írok helyesn, és nem is lesz időm
kijavítani. Mindenkitől bocsi, és holnap jövök az Apák szenvedései első
résszel! Spoijler: ha a hétvégét az egyik gyerek megéri az már nekem siker! J