2024.10.06.
Bianka
Jajj, de nagyon írtam volna tegnap!
Elnézést, de ez ma nem a gyerekekről szól. :)
Megvolt az írói pályázat díjátadója!
Szombat reggel kivittem a gyerekeket Eszti mamához, majd elindultam a
vonatállomásra. Elvonatoztam Budapestre, és azzal megkezdődött az ÉNIDŐM!
Nagyon jó ötlet volt hagyni magam rábeszélni erre, hogy elmenjek ide, időt adni
magamnak a feltöltődésre, ismerkedésre. Taxival mentem a hotelbe, ahol a szobám
már kész volt és kis felfrissülés után kezdetét is vette az ünnepség.
Egész délután egyik felolvasás érte a másikat, voltak kedvesek, jópofák, és
megható történetek. Nagyon nagyon tetszett az egésznek a hangulata, az emberek
kedvessége, közvetlensége.
Az a téma, amiben én is írtam, az első körben volt. Én döntős voltam, húszan
voltuk döntősök. A kivetítőn megjelent a fényképünk, mind a húsz döntősé, és egyszer
csak kiszólítottak 7 embert, akik között ott voltam én is! Haladtak sorban,
mindenkinek az írásából felolvastak valamennyit, először a közönségszavazatos
írást, majd a különdíjasokat. Fogytak mellőlem az emberek…. én egyre
izgatottabb voltam :D Ketten maradtunk a színpadon, (az első helyezett kiléte
akkor még teljesen titkos volt.) A nevemet - vagyis az álnevemet - mondták, Bernát Bianka írása következik. A
hölgy, aki olvasta, maga is érintett az örökbefogadásban, nem is bírta könnyek
nélkül olvasni…. Nem tudott rám nézni, felém fordulni, mert annyira
megérintette az írásom. Már én is könnyeztem a végén. Nagyon megindító volt
ennyi ember előtt más hangján hallani az én szavaimat. Nagy tapsot kaptam, amit
eddigi életem során sokszor hallottam már, sokszor álltam színpadon, amikor
előadtunk valamit, vagy énekeltünk a dicsőítéseken, de az közös produkció volt,
és a taps nekünk szólt, nem csak nekem. Most viszont döbbenetes érzés volt,
hogy az a tapsvihar nekem szólt, az csak az enyém volt! Nem tudom szavakba
önteni, mennyire felemelő ilyen sok embert megérinteni!
Ajándékokat is kaptam :) Egy szép karkötőt, egy utalványt a „Gyerünk,
anyukám!” online „edzőterembe”, egy egyéves Nők lapja előfizetést, és azt, hogy
az írásom megjelenik majd a Nők lapja egyik számában, és egyeztetni fogunk
hamarosan a Női váltó online magazin főszerkesztőjével, Békéssy Olgával is.
Odafelé a taxis kérdezte, mi járatban vagyok itt, meséltem
neki. Kérdezte, hogy akkor én most író vagyok? Döbbenten néztem rá és
szabadkoztam, hogy azért egy 5000 karakteres kis novella után elég vad lenne
azt állítani, hogy igen, az vagyok. Így két év aktív blogolás után inkább
mondanám bloggernek magam, de az is tény, hogy sok ismert író kezdte a
pályafutását pont ennek az írói pályázatnak a díjazottjaként… szóval ha egyszer
író is leszek, nem csak egy mezei blogger, akkor mindenképpen ez lesz számomra
a kiindulópontja mindennek.
Na visszatérve a tegnapra, igyekeztem a program, a társaság
és a hotel minden percét és minden lehetőségét kiélvezni, sok új ismerősöm
lett, jókat beszélgettem, majd az est végét egy fenséges halas-tengeri
herkentyűs vacsorával ünnepeltem, amit szobámban fogyasztottam el az ötödik
emeleten.
Olyan szinten voltam hatása alatt az egész délutánnak, hogy kora reggel, a wc-n
ülve még mindig az esti hangok, mondatok csengtek a fülemben, arcok villantak
be, és eszembe jutottak a történetek barátságokról, elválásokról, betegségről,
halálról, megbocsájtásról, újrakezdésről… saját magamat is megleptem, mikor
könny szökött a szemembe és zokogása törtem ki, ott félkómásan a wc-n… Hát
hiába… a tegnap este olyan intenzíven és olyan gyorsan zajlott, egyik sorsból
csöppentünk egy másik történetbe, miközben elmorzsoltunk egy-egy könnycseppet,
de megélni, átélni nem volt lehetőség ennyi idő alatt a dolgokat, így kora
reggel özönlöttek el az érzések, mikor az agyam üresjáratban volt… de ezt is jó
volt megélni :)
Ezek után egy fenséges reggelivel koronáztam meg az
ottlétemet és mivel a szobát csak 11-kor kellett elhagyni, még majdnem egy órát
néztem a Margitszigetet, a Dunát és a Budai magaslatokat. A borús, komor, őszi
idő sem rontott semmit az összképen, főleg, hogy egy bögre meleg earl grey tea
volt a társaságom ebben, így egy kellemes őszi hangulatot éltem meg.
Más emberként tértem haza. Nem vagyok még író, de esélyt
kaptam, hogy az legyek!
Nagyon hálás vagyok, hogy ezt az egészet megtehettem,
átélhettem, hogy Bernát is partner volt ebben, támogatott, bíztatott, hogy
tényleg merjem jól megélni ezt az egészet. Sokan izgultak értem, és nagyon
örülök, hogy örömhírekkel térhettem haza :)