2024.10.28.

Bianka

Vasárnap

Apuci már úton hazafelé, jó kis túrázós pár nap volt ez neki, majd mesél :)

Itthon még mindenki él, sem a gyerekek, sem a csirkék, sem a többi állat nem halt sem éhen, sem szomjan, szóval egész büszke vagyok magamra. Fura volt napokig Bernát nélkül. Tegnap Eszti mamát látogattuk meg, és hazafelé be kellett ugranunk egy boltba, mert nem volt itthon felvágott már, és ahogy válogattam, mellettem sertepertélt a két gyerek, közben agyaltam a vacsorán, konstatáltam, hogy még aznap is csak hárman leszünk, valahogy megcsapott egy „egyedülálló anyuka” érzés. Hogy csak mi vagyunk így hárman, a gyerekek és én, és most nincs más. Nem jön hozzánk senki, hárman leszünk, hárman vacsorázunk, hárman nézünk este filmet, hárman hajtjuk álomra a fejünket és bármennyire is szeretném, hogy mellettem legyen a párom, nincs, nem lesz, mert ma még nem lesz. Benne volt ebben az, hogy én egyedül vagyok a felnőtt, aztán benne volt a bátor önállóságnak, és az ijesztő segítségnélküliségnek egy fura keveréke, hogy tudom, hogy ha most gond van, nem lesz Bernát, mert többszáz km-re van tőlünk. És tudtam, hogy ez nem végleges dolog, hogy ez az érzés már csak egy napra szól, de akkor is olyan erős volt. Aztán meg jött az, hogy no para, hazamegyünk, gyors vacsi, és nézünk valami filmet, így, mi hárman. Aztán én, - az egy napra még egyedülálló anya, a bátor amazon a két gyerekével, - megoldottam az estét egy zacskó chips és egy 2 darabos gyorsfagyasztott pizza kombóval, ami még a napi kalóriába is belefért, főleg úgy, hogy miután a kölköket letettem végre aludni, tornáztam egyet, amivel a rendszer szerint 300 kalóriát égettem, szóval bőven benne voltam a keretben :)

Nagyon úgy fest, - de remélem, hogy csak egy véletlen egybeesés,- hogy a gyerekek közül mindig valaki a nagybetűs BAROM. Ha nem Julis a közellenség, akkor Jancsi az, és nagyon remélem, hogy ez nem azért van, mert nekem állandóan harcolnom kell valakivel, hanem mert tényleg ilyenek. Szeretem, mikor jó a hangulat, mikor béke van és ebbe eddig mindig Julis trollkodott bele, de most eléggé az a helyzet, hogy Jancsi kezdi átvenni ezt a nagyszerű szerepet. Julis kezd egyre jobban együttműködő lenni, és Jancsi meg egyre jobban magára talál,ami meg azzal jár hogy idegesítően hülye, de okosnak képzeli magát. Mindenbe beleszól, mindent jobban tud, még mielőtt elmondhatnám a dolgot, ő már tudja… persze ilyenkor próbálom levezetni, kicsit sarokba szorítani, hogy oké, lehet okoskodni, de abból nem lesz jó eredmény – mindezt persze anélkül, hogy ne törjem le a nagy önállóságvágyát, mert hát a kis önálló lelke hová is lesz majd?
Apropó, nevelés és parentifikáció… Mostanában sokszor volt, hogy Bernát későig dolgozott és én voltam a gyerekekkel, és persze ilyenkor játszunk is, beszélgetünk is, vacsizunk is, meg néha próbálok dolgozni is… és volt nem egy alkalom, mikor elintéztem valamit, amitől jó volt a kedvem és rákérdeztek, hogy mi az oka? És volt, hogy gyerek szinten ugyan, de megosztottam velük, hogy pl befejeztem egy munkát, aminek nagyon örülök és remélem, hogy tetszeni fog a megrendelőnek és lesz belőle sok pénzünk… És akkor azonnal azt éreztem, hogy bár ezzel nem mentem túl szerintem semmi egészséges határon, de baromi könnyű átlépni azt a határt, mikor már olyat is megosztok a gyerekkel, amit nem kellene, olyan gondot, olyan terhet mondok el neki, amivel nem tud mit kezdeni, nem az ő dolga lenne. Én nem szoktam nekik panaszkodni. Hazudnék, ha azt mondanám, Bernáttal minden egyes percben felhőtlen a kapcsolatunk, de soha nem panaszkodom a gyerekeknek róla, vagy a gyerekek előtt. Nem az Ő dolguk és tudom, hogy mi ezt egy beszélgetéssel rendszerint megoldjuk, de nem biztos, hogy a gyerek fejében is helyre kerül minden egy beszélgetéstől.

Mostanában volt egy alkalom, mikor Jancsinak már nem volt elég a gyerekes magyarázat. Pékségből szereztem reggelit nekik. Felfedeztem egy teljes kiőrlésű, zabos-málnás párnát, amit szeretnek is és talán egy fokkal egészségesebb, mint a sima fornettik. Kérdezték, hogy most miért ezt vettem? Egyszerűsítettem a választ, hogy azért, mert a pocakotok ettől boldogabb. Jancsi nem értette és vitatkozni kezdett, hogy ezt nem a pocakja kapta, hanem Ő, és nem boldog a pocakja és mondjam meg, hogy mi az oka, miért jobb ez a péksüti, mint a másik? Mondtam neki, hogy van tudományos magyarázata, de ő még ötéves sincs, nem érti,ha elmondom. De mondjam el… Jól van, Jancsi. Azért vettem a teljes kiőrlésű zabos málnásat, mert nem mindegy, hogy milyen szénhidrátot eszel. A zab pl egy lassú felszívódású szénhidrát, ami nem hirtelen emeli meg az inzulin szintet, hanem fokozatosan, így a vércukor szintünkre is kedvez hatása van és a teltségérzetünk is tovább tart. Ráadásul nem csak fehérje van benne több,hanem rost is, ami az emésztésünk miatt nagyon fontos…. Mondd, Jancsi, mennyit értettél ebből?- Semmit…. – Na látod… Akkor nem egyszerűbb, ha tudod, hogy ez egészségesebb és boldogabb tőle a pocakod? – De…
Na ilyen vitáink vannak mostanában Jancsival napjában hatszor. Julis meg a jófej.

Most nem rizsázok többet,de nagyon sok mondanivalóm lenne, lassan listát írok, mert fontos dolgokról szeretnék majd mesélni.