2024.11.05.

Bianka

Húúú… kb ha egy hétig egyfolytában írnék, akkor tudnám elmesélni mindazt, ami a fejemben van.
Napok óta gyűlik az iromány és nem jutunk el addig, hogy feltöltsük – vagyis feltöltsem. Volt közben egy péntek, egy hétvége, és egy hétfő és minden nap írtunk, de nem ment fel a blogra.

Szóval visszatekintünk.

Péntek.

Temetőben is jártunk.

Sok poszt jött velem szemben a halloween-nel kapcsolatban.
Én nem szeretem, nem tartom, mi nem a halloween-t ünnepeljük, aminek több oka is van.
Keresztényként letettem a voksom Valaki mellett, ami ad egy irányt, egészséges keretet, biztonságot az életemnek. Ez a döntés – mint minden döntés - együtt jár azzal, hogy bizonyos dolgokat megteszek és bizonyos dolgokat nem, ha azok nincsenek összhangban azzal, aki/ami mellett döntöttem.

A gyerekeink hittanra járnak, hamarosan 5 és 6 évesek lesznek, ami azt jelenti, hogy az ő szintjük még az, hogy énekelnek és örömködnek arról, hogy Jézuska szeret minket, és öröm látni, mikor étkezés előtt imádkozni akarnak. És kb ez az a mélység, amit az ő elméjük és lelkük egészségesen elbír.
Én tudom, hogy van szellemi világ, tudom, hogy vannak angyalok és démonok, tisztában vagyok azzal, hogy van gonosz, és azt is tudom, hogy ez az egész témakör nem játék. Persze elő lehet adni a pókos, pókhálós, tökös, szellemes témát egy cuki mókának, de nem az. Valahogy a fejemben nem áll össze a kép, hogy most beállítanám bulinak az egészet, majd egy-két év múlva nyomatékosan kijelentem, hogy szellemekkel nem játszadozunk.

Én nem akarok a gyerekeimnek hazudozni, nem fogom azt mondani, hogy a szellemek cukik, mert nem azok, de nem állnak még készen arra, hogy ilyenekről komolyabban beszéljünk, ezért inkább egyelőre csak minimálisra szorítom ezt a témát. Ahogyan a szexualitást sem hozzuk fel és nem kezdjük el ecsetelni a fogantatás körülményeit, vagy realisztikusan belemenni a születés részleteibe, így a szellemes témát is hasonlóképpen kezeljük. Válaszolunk a kérdésekre és ennyi. De nem megyünk halloweeni bulira, nem megyünk csokit vagy csínyt megmozdulásokra, nem festünk arcot, nem öltözünk be, nem dekorálunk otthont halloweeni hangulatra. Ha kapnak valakitől ilyen témájú dolgot, pl kaptak halloween témájú zseblámpát cserélhető fejekkel, megbeszéljük, hogy melyik kép micsoda, aztán ennyi.

És akkor ott a másik lába ennek, hogy oké, de akkor mi ez a nagy felhajtás ma? Miért nincs nyitva a bolt? De a virágos miért? Hova mennek az emberek a virágokkal?
Tehát azt is fontosnak tartottam elmondani, hogy ma, november 1-jén Mindenszentek ünnepe van, holnap pedig a halottak napja és ilyenkor az emberek elmennek a temetőbe, visznek gyertyát a sírokra, és emlékeznek azokra, akik már nincsenek velünk, mert meghaltak. Estére az egyébként sötét temető döbbenetesen szép látvány a sok ezernyi gyertyával és a kis lámpákkal, így azt gondoltam, hogy ha már a halloweeni bulikra nemet mondunk, akkor legyen a másik oldalon is valami.

A közeli dédi mamáéknál voltunk délután, már sötétben jöttünk haza és a temető felé kanyarodtunk, be is mentünk kicsit és megnéztük a sírokat. Beszélgettünk erről és úgy indultunk haza. Majd még tervezek elkanyarodni a napokban arra, hogy lássák, nem az a természetes, hogy ennyi mécses világít esténként a temetőben.

 

A halállal sokat foglalkoznak egyébként. Az elmúlt egy-másfél évben több rokonunk, ismerősünk is meghalt és két kutyánkat is elvesztettük, így a halál témája bekerült az életünkbe, de egyelőre csak olyan szinten, hogy megbeszéltük, hogy mi az élet és a halál, mi történik azzal, aki meghal, hova kerül a teste, a lelke pedig a csillagok közt él tovább, és Jézussal van már.
Ők a szellemi világgal nem foglalkoznak még.

Egy kis szösszenet:

Játszanak a gyerekek, Barbie babákat fésülnek… Julis elvan azzal, hogy fésüli, elválasztja a haját, beleteszi a koronát… Jancsi vetkőzteti. Kérdezem, hogy
- Most nem fésülés van?
– Nem, mert felveszi a pizsamáját.
– Ja, oké…
- Jó, most újra levetkőzik…. mert elfelejtette mondani.
– Tipikus férfi… - jegyzem meg csak úgy halkan -  Jó duma…!  - mondom hangosabban
– Jó duma! – válaszolja Jancsi – miért ne lenne jó duma?  Miért mondtad ezt?
- Majd egyszer megérted… Majd leírom a blogba, és majd ha nagyobb leszel, elolvasod.
- Milyen blogba?
- Majd azt is megérted  :D

 

 

Bernát

Szombat

„Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Látod így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk!”

Hát így indult a napom, reggel ezzel a dallal ébredtem, ugye a gyerekkori traumák.
Szoktam Szécsi Pált hallgatni, de ezt a számát eddig nem éreztem magaménak, nem is hallottam gyerekkorom óta. A tudatalatti dolgozik.
Itthon vagyok, nem dolgozom, azaz itthon azért össze gereblyéztem a faleveleket, ami azért jó, mert hullik új, tehát felesleges összeszedni, meg, hogy a vágás a tenyeremen van, és természetesen jól megmarkoltam a gereblyét, és erőteljesen fájt. Ügyes vagyok.

Bianka

Én azt tapasztaltam, hogy a tudást azért érdemes halmozni, mert nem biztos, hogy mindig mindenre szükség van, de csak akkor tudjuk a „háttértárból” előhozni a dolgokat, ha azok ott vannak.

A hétvégénk villámgyorsan telt el. n sokat dolgoztam, jó volt végre haladni a munkáimmal, felszabadító érzés, mikor kész vagyok valamivel.

 

Bernát

Hétfő

A héten én viszem a kölköket oviba, ma reggel volt némi nézeteltérés, ők nem akartak öltözni, én meg üvöltöttem. Végül időre odaértünk… délután is én megyek értük oviba, ma van foci is.

Bianka

Nah… foci. Bár megbeszéltük Bernáttal, hogy a héten Ő intézi a gyerekeket az oviban, de a délután úgy alakult, hogy nekem is volt elintéznivalóm az ovitól nem messze, így én mentem értük.

A focin míg Jancsi lent futkorászott, Julissal mi fentről, a galériáról néztük a történéseket, Julis nagyon figyelt, én meg egy bemutatkozást írtam magamról az egyik új csoportba. A foci után karatésok jönnek, és néhányan már egész korán megérkeznek, feljönnek a galériára és ott ökörködnek. Én már épp eléggé felcsesződtem Julison, aki folyamatosan minden gondolatmenetemet félbeszakította, de aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy két karatés gyerek Julison nevet, aki meg egyre kellemetlenebbül érzi magát emiatt. Szólt nekem, hogy az a két gyerek kineveti, én meg lazán annyit mondtam neki, hogy ez butaság, hogy ilyet csinálnak és nem kell velük foglalkozni, az ő bajuk, hogy ilyen buták…. De aztán a két gyerek csak folytatta, kényeskedve utánozták Julist: „Hallottad, mit mondott? Az a két gyerek kinevetett” és nagyon nevettek. Ez már engem is zavart, de úgy voltam vele első pillanatban, hogy világ életemben mindig volt olyan, aki csúfolt, vagy kinevetett valamiért és én ezt mindig nagyon komolyan vettem. Nagy előrelépés az részemről, hogy képes vagyok tudatosan nem foglalkozni ezekkel… De ahogy a két gyerek Julison nevetett, egyszer csak bekapcsoltaz anyatigris üzemmód, és összegződött a fejemben, hogy nem, ez nem normális dolog, hogy felsős gyerekek egy hatévest csúfolnak, miért is kellene ezen felül emelkedni? Szóval felpattantam, odamentem és megkérdeztem, hogy van valami gond? – Neeem, niiiincs – válaszolták zavartan – Tényleg? Akkor csak úgy kinevetitek a lányomat? – Nem… nem nevettük ki. – Akkor? Rajtam nevetettek?  - Nem.. mi nem nevettünk ki senkit… - Te teljesen hülyének nézel engem? Netán azt gondolod, süket vagyok? Hallottam, mit mondtatok… fogjátok vissza magatokat!
Julis döbbenten állt és odahúzódott mellém, majd áhítattal rám nézett és kérdezte: - Anya, Te most megvédtél engem? – Igen!  - válaszoltam büszkén – Miért? – Mert a lányom vagy és megmondtam, hogy megvédelek, ha valaki bántani mer.

Régóta és nagyon sokat küzdöttem azzal, hogy az ilyen fajta támadásokkal mit kezdjek, és nagyon nehéz még mindig elengednem ezeket. Hiába értek egyet 100%-osan az ilyen mondatokkal, hogy az ő szegénységi bizonyítványa, meg, hogy neki van baja magával, meg, hogy csak azt lehet bántani, aki hagyja… Ezeket fejben tudom, de nehezen tudom megtenni, nem álltam ki soha magamért, nem álltam bele soha ilyenekbe, nem kérdeztem meg, hogy egyébként neked mi a bajod? De most, hogy a gyerekemet bántották és tudtam, hogy kizárt, hogy megvédje magát, szóval nekem kell, kétség nem fért hozzá, hogy megyek és intézkedek. Ez némiképp rám is visszahat, mert ilyen esetben elég meggyőzően kell fellépni, így nincs más választás, minthogy megerősítem magam.

Bernát

Amikor hazaértek, Bianka közölte, hogy intézzem a vacsit! Ő lefekszik, mert kész van, taknyos, beteg. Ennyire hirtelen betegség két féle lehet, vagy valami vírus, akár covid, vagy pont most adott le két-három munkát, és végre felszabadult, ilyenkor a benne lappangó betegségek utat törnek és lenyomják.

Most várom, hogy mi lesz, beteg lesz az asszony, vagy holnapra felgyógyul.
Kapott gyógyteát, forró italport, meg meleg ágyat, én még egy hátsó beöntésen is gondolkodtam, de azt határozottan elutasította! :) A kölköknek adtam vacsit, krinolint, meg saláta levelet. Meg mamától kaptunk egy kis szőlőt, abból kaptak egy egy fürtöt. Most indítottam egy mesét, és aztán fürdés fekvés, anyát meg hagyjuk aludni.

Bianka

Jelentem, nem betegedtem le. izomfájdalmaim voltak, amit nem tudok hova tenni, ma egy kicsit fájt a fejem, de szerintem eléggé időben kaptam el az egész folyamatot, így nem lett semmi komoly. Ma még azért kicsit jó volt itthon lenni és nem kimozdulni, de holnap már nincs menekvés, megint pörgés lesz ezerrel.

A napjaink a gyerekekkel nyugodtabbak kicsit. Nem végeztem semmi tanfolyamot, de rendszeresen nézem az általam követett gyerek-témában jártasabb szakik videóit és próbálom alkalmazni a pozitív fegyelmezést például, és mind jobban megérteni a gyerekeket.

Nem akarok visszaélni a Jézuskának írt levéllel, de nagyon komolyan veszik most azt. A hétvégén írtunk levelet a Jézuskának, amit majd a Mikulásnak fogunk odaadni, hogy vigye el a Jézuskának, mert Ők jóban vannak. Sok mindent írtunk a levélbe, hogy melyik gyerek kicsoda, mit szeret, kit szeret, jó gyerek-e egyáltalán, és hát a levélből is kiderül, hogy Julis kicsit hazudik – ezt Ő mondta. De leírtuk Jézuskának azt is, hogy szeretik a családot, és kinél mit szeretnek. És most, amikor beszélgetünk a szófogadásról, akkor rendszeresen kérdezik, hogy ezt is látja a Mikulás? Meg a Jézuska? És én, amikor ötödjére kérek valamit, akkor azért meg szoktam kérdezni, hogy oké, akkor ezt is írjuk bele a levélbe, hogy egyébként meg nem fogadok szót? És anyának ötször kell kérni valamit? Erre eléggé érzékenyen reagálnak, és pont ezért nem is szeretnék ezzel visszaélni, így nem fenyegetem őket azzal, hogy nem kapnak ajándékot, de azt már azért mondtuk, hogy a mikulás a csomag mellé tuti hoz virgácsot is most már…

De összességében azért azt lehet mondani, hogy jobbak a napjaink, időnként egy-egy vita ellenére kedélyesebbek, nyugodtabbak vagyunk mindannyian.

Vasárnap reggel zenés ébresztő volt, apa a gyerekekkel együtt készítette a kávékat, majd vonultunk reggelizni és apa bohóckodott az asztalnál. Jó volt a kedv. És valami kapcsán felmerült, hogy és mi van, ha mindjárt felébredünk és kiderül, hogy ez az egész csak egy álom? – Mármint a reggel. És mondtam Bernátnak, hogy én azt most nagyon bánnám. Végre egy reggel vita és súrlódás nélkül, jókedvvel, zenével… kár lett volna érte, ha csak egy álom lett volna :)

 

 

Bernát

Szombat

„Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Látod így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk!”

Hát így indult a napom, reggel ezzel a dallal ébredtem, ugye a gyerekkori traumák.
Szoktam Szécsi Pált hallgatni, de ezt a számát eddig nem éreztem magaménak, nem is hallottam gyerekkorom óta. A tudatalatti dolgozik.
Itthon vagyok, nem dolgozom, azaz itthon azért össze gereblyéztem a faleveleket, ami azért jó, mert hullik új, tehát felesleges összeszedni, meg, hogy a vágás a tenyeremen van, és természetesen jól megmarkoltam a gereblyét, és erőteljesen fájt. Ügyes vagyok.

Bianka

Én azt tapasztaltam, hogy a tudást azért érdemes halmozni, mert nem biztos, hogy mindig mindenre szükség van, de csak akkor tudjuk a „háttértárból” előhozni a dolgokat, ha azok ott vannak.

A hétvégénk villámgyorsan telt el. n sokat dolgoztam, jó volt végre haladni a munkáimmal, felszabadító érzés, mikor kész vagyok valamivel.

 

Bernát

Hétfő

A héten én viszem a kölköket oviba, ma reggel volt némi nézeteltérés, ők nem akartak öltözni, én meg üvöltöttem. Végül időre odaértünk… délután is én megyek értük oviba, ma van foci is.

Bianka

Nah… foci. Bár megbeszéltük Bernáttal, hogy a héten Ő intézi a gyerekeket az oviban, de a délután úgy alakult, hogy nekem is volt elintéznivalóm az ovitól nem messze, így én mentem értük.

A focin míg Jancsi lent futkorászott, Julissal mi fentről, a galériáról néztük a történéseket, Julis nagyon figyelt, én meg egy bemutatkozást írtam magamról az egyik új csoportba. A foci után karatésok jönnek, és néhányan már egész korán megérkeznek, feljönnek a galériára és ott ökörködnek. Én már épp eléggé felcsesződtem Julison, aki folyamatosan minden gondolatmenetemet félbeszakította, de aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy két karatés gyerek Julison nevet, aki meg egyre kellemetlenebbül érzi magát emiatt. Szólt nekem, hogy az a két gyerek kineveti, én meg lazán annyit mondtam neki, hogy ez butaság, hogy ilyet csinálnak és nem kell velük foglalkozni, az ő bajuk, hogy ilyen buták…. De aztán a két gyerek csak folytatta, kényeskedve utánozták Julist: „Hallottad, mit mondott? Az a két gyerek kinevetett” és nagyon nevettek. Ez már engem is zavart, de úgy voltam vele első pillanatban, hogy világ életemben mindig volt olyan, aki csúfolt, vagy kinevetett valamiért és én ezt mindig nagyon komolyan vettem. Nagy előrelépés az részemről, hogy képes vagyok tudatosan nem foglalkozni ezekkel… De ahogy a két gyerek Julison nevetett, egyszer csak bekapcsoltaz anyatigris üzemmód, és összegződött a fejemben, hogy nem, ez nem normális dolog, hogy felsős gyerekek egy hatévest csúfolnak, miért is kellene ezen felül emelkedni? Szóval felpattantam, odamentem és megkérdeztem, hogy van valami gond? – Neeem, niiiincs – válaszolták zavartan – Tényleg? Akkor csak úgy kinevetitek a lányomat? – Nem… nem nevettük ki. – Akkor? Rajtam nevetettek?  - Nem.. mi nem nevettünk ki senkit… - Te teljesen hülyének nézel engem? Netán azt gondolod, süket vagyok? Hallottam, mit mondtatok… fogjátok vissza magatokat!
Julis döbbenten állt és odahúzódott mellém, majd áhítattal rám nézett és kérdezte: - Anya, Te most megvédtél engem? – Igen!  - válaszoltam büszkén – Miért? – Mert a lányom vagy és megmondtam, hogy megvédelek, ha valaki bántani mer.

Régóta és nagyon sokat küzdöttem azzal, hogy az ilyen fajta támadásokkal mit kezdjek, és nagyon nehéz még mindig elengednem ezeket. Hiába értek egyet 100%-osan az ilyen mondatokkal, hogy az ő szegénységi bizonyítványa, meg, hogy neki van baja magával, meg, hogy csak azt lehet bántani, aki hagyja… Ezeket fejben tudom, de nehezen tudom megtenni, nem álltam ki soha magamért, nem álltam bele soha ilyenekbe, nem kérdeztem meg, hogy egyébként neked mi a bajod? De most, hogy a gyerekemet bántották és tudtam, hogy kizárt, hogy megvédje magát, szóval nekem kell, kétség nem fért hozzá, hogy megyek és intézkedek. Ez némiképp rám is visszahat, mert ilyen esetben elég meggyőzően kell fellépni, így nincs más választás, minthogy megerősítem magam.

Bernát

Amikor hazaértek, Bianka közölte, hogy intézzem a vacsit! Ő lefekszik, mert kész van, taknyos, beteg. Ennyire hirtelen betegség két féle lehet, vagy valami vírus, akár covid, vagy pont most adott le két-három munkát, és végre felszabadult, ilyenkor a benne lappangó betegségek utat törnek és lenyomják.

Most várom, hogy mi lesz, beteg lesz az asszony, vagy holnapra felgyógyul.
Kapott gyógyteát, forró italport, meg meleg ágyat, én még egy hátsó beöntésen is gondolkodtam, de azt határozottan elutasította! :) A kölköknek adtam vacsit, krinolint, meg saláta levelet. Meg mamától kaptunk egy kis szőlőt, abból kaptak egy egy fürtöt. Most indítottam egy mesét, és aztán fürdés fekvés, anyát meg hagyjuk aludni.

Bianka

Jelentem, nem betegedtem le. izomfájdalmaim voltak, amit nem tudok hova tenni, ma egy kicsit fájt a fejem, de szerintem eléggé időben kaptam el az egész folyamatot, így nem lett semmi komoly. Ma még azért kicsit jó volt itthon lenni és nem kimozdulni, de holnap már nincs menekvés, megint pörgés lesz ezerrel.

A napjaink a gyerekekkel nyugodtabbak kicsit. Nem végeztem semmi tanfolyamot, de rendszeresen nézem az általam követett gyerek-témában jártasabb szakik videóit és próbálom alkalmazni a pozitív fegyelmezést például, és mind jobban megérteni a gyerekeket.

Nem akarok visszaélni a Jézuskának írt levéllel, de nagyon komolyan veszik most azt. A hétvégén írtunk levelet a Jézuskának, amit majd a Mikulásnak fogunk odaadni, hogy vigye el a Jézuskának, mert Ők jóban vannak. Sok mindent írtunk a levélbe, hogy melyik gyerek kicsoda, mit szeret, kit szeret, jó gyerek-e egyáltalán, és hát a levélből is kiderül, hogy Julis kicsit hazudik – ezt Ő mondta. De leírtuk Jézuskának azt is, hogy szeretik a családot, és kinél mit szeretnek. És most, amikor beszélgetünk a szófogadásról, akkor rendszeresen kérdezik, hogy ezt is látja a Mikulás? Meg a Jézuska? És én, amikor ötödjére kérek valamit, akkor azért meg szoktam kérdezni, hogy oké, akkor ezt is írjuk bele a levélbe, hogy egyébként meg nem fogadok szót? És anyának ötször kell kérni valamit? Erre eléggé érzékenyen reagálnak, és pont ezért nem is szeretnék ezzel visszaélni, így nem fenyegetem őket azzal, hogy nem kapnak ajándékot, de azt már azért mondtuk, hogy a mikulás a csomag mellé tuti hoz virgácsot is most már…

De összességében azért azt lehet mondani, hogy jobbak a napjaink, időnként egy-egy vita ellenére kedélyesebbek, nyugodtabbak vagyunk mindannyian.

Vasárnap reggel zenés ébresztő volt, apa a gyerekekkel együtt készítette a kávékat, majd vonultunk reggelizni és apa bohóckodott az asztalnál. Jó volt a kedv. És valami kapcsán felmerült, hogy és mi van, ha mindjárt felébredünk és kiderül, hogy ez az egész csak egy álom? – Mármint a reggel. És mondtam Bernátnak, hogy én azt most nagyon bánnám. Végre egy reggel vita és súrlódás nélkül, jókedvvel, zenével… kár lett volna érte, ha csak egy álom lett volna :)