2024.12.01
Bianka
Csak gyorsan írok, mert van pár jó szösszenet.
A tények.
A gyerekek idegesítőek.
Bernát fáradt és fáj a dereka, és nem bírja a feszültséget.
Én kész vagyok a gyerekektől agyilag és nem bírom a baromságot, mindenért
szólok, ezért feszkó van.
Bernát ezért kivonja magát a forgalomból amennyire csak lehet,
Én meg próbálom valahogy visszarángatni az online világból, mert itt meg zajlik
az élet.
Így indultunk ma.
A reggel kedvesebben, csendesebben indult, volt kávé, meg finom
melegszendvicses reggeli, de mondhatni az egész napot beárnyékolta, hogy
Julisra három percenként kellett rászólni, hogy ne szívja már az orrát. Részéről
egyébként most valami nagyon fura világnézet alakul. Semmi nem érdekli, ha
késünk valamit, nem csinálja, nem reagál, ha újra szólok, akkor sem, és ha már
hangosabban szólok, akkor meg jóóóóóóó, hallottam!
Már most előkészítettem a légycsapót, hogy ha rossz a füle, majd segítek már
rajta, mert így is elég büszke vagyok magamra, hogy a kezdeti tockosokat is
lefaragtam már, de azért sokszor az az érzésem, hogy csak azon dolgozik, hogy
eljussunk a pofonig. Nem került rá sor és nem is szeretném, de már beígértem
neki, hogy most már nyakonvágom, ha műsorozik itt nekem egész nap.
Na ez a kis reggeli közjáték után nekiálltunk a fenti
szobának. Ami jelenleg annyit tett, hogy Bernát azt a csilliárd mennyiségű
játékot lehozta, amit ezer éve gyűjtögettünk, a felét már fel is vittük,
egyrészt mert nem fér, másrészt, mert nem vigyáztak rá. Én átválogattam, és a
gyerekek is kiválogatták, hogy mi kell és mi nem. Volt,amit kukáztunk, mert
eltört és nem volt javítható, de most egyelőre nem válogattunk ki semmit
továbbadásra. Viszont a vegyes,káoszos dolgokat megszűntettem, minden
tematikusan dobozolva van, így került vissza az emeletre, jóval kisebb helyet
foglalva.
Cseréltünk párat a lentiekből, és beirányoztam párat, hogy eladjuk vagy
használjuk, izgalmas lesz az elkövetkezendő pár nap a sok hirdetéssel.
Vacsora időre kész voltunk mindennel, fent volt, aminek fent
kellett lennie, Bernáttal megbeszéltük kb a terveket a szobára. Karácsonyra szeretnénk,
ha a gyerekek felfelé orientálódnának.
Bernát lehozta az adventi koszorút, amit minden évben
frissítek kicsit, és ma meggyújtottuk az első gyertyát. December elseje lévén pedig
kivettük az adventi naptárakból az első csokikat.
A gyertyafénynél beszélgettünk, ki mit szeret és ki miért
hálás. AZ kifejezetten tetszett, hogy Julis elsőnek mondta a szűk családját,
beleértve sajátmagát is! Mi nem szoktunk erről beszélni, de már második alkalommal
nyilatkoztatta ki, hogy szereti magát. Ma elmondtuk neki hogy ez nagyon fontos
és mennyire jó, hogy ez mondta.
Délután Jancsi alig várta, hogy meggyújtsuk végre az adventi koszorút, párszor
el kellett neki magyarázni, hogy nem az egész koszorút gyújtjuk fel, hanem csak
a gyertyát rajta.
Julis délután a agy pakolás közepette észrevette, hogy fent a fagyasztó tetején
vannak rovarirtó sprayk… mondta, hogy de jó! Van bogaras parfümünk? Az milyen?
Megszagolhatom? :D
Illetve megy az énekelgetés minden szinten. Bernátnak a csengőhangja az 1001
éjszaka musicalből a Csoda vár rám dal.
„Álom ez a nap, koldusbotomat végre lecsapom, csoda vár rám” helyett a gyerekek
ezt éneklik:
„Álom ez a nap boldog skodanap, ére lecsapom, skoda vár rám”
Összességében jó napot zártunk, Bernát gyorsan megfürdette
őket, én addig a mosott ruhákat hajtogattam össze, felsöpörtem, és megigazítottam
az ágyneműt. Majd Bernát kapott egy hát/derék masszázst, hogy kicsit túléljen.
Most már mindenki elcsendesedett, én is megyek fáslit
tekerészni és közben hallgatok valami podcastet.
Nagyon szeretném, ha a decemberünk békésebb lenne, és a
karácsonyra való készülődésben tényleg a szívünket, lelkünket készítenénk az ünnepre,
a lakást is lépésekben díszítjük majd fel. Én már nagyon vártam ezt, és
remélem, hogy jól fog telni ez a hónap a kis készülődéssel, és nem
veszekedéssel.