2024.12.09.

Bianka

Ide trollkodom az elejére…

Most, hogy a Nők Lapjában megjelent az írásom, virtuálisan is pacsi az új olvasóinknak, azoknak is, akik csak benéznek, és azoknak is, akik velünk maradnak! :)
Van egy Facebook profilunk, Bernát Bianka néven, amit én kezelek, egyelőre csak én írtam oda, de majd lehet, hogy Bernát is benéz oda néha :D

A lényeg, hogy vannak dolgok, szösszenetek, amikről inkább ott írok, ezért ha mindenről tudni szeretnétek, nem árt, ha követtek, vagy jelöltök ismerősnek :)

 Pl ilyeneket olvashattok ott:

„Most van a most

 Bernáttal évek óta van egy ilyen mondásunk, amikor minden olyan kerek, amikor eljön az a pillanat, hogy azt érezzük, leírhatatlanul kedves az a helyzet, vagy egy olyat élünk át, amiről álmodtunk korábban, hogy de jó lenne....

Amikor ilyen történik, akkor mondjuk, hogy "most van a most" - emlékeztetve ezzel kicsit magunkat és egymást is, hogy ezekre a pillanatokra meg kell állni és rá kell csodálkozni és csak úgy benne lenni, megélni és nem túlgondolni, csak egyszerűen úszni benne.

Ma volt egy ilyen "most van a most" pillanatom.

A youtube-ról az Oldies mappám dalait hallgattuk, épp a Stand by me ment, az étkezőasztalnál a gyerekek csicseregve játszottak, Bernát épp Zora kutyánkat nyúzta. Boldogan néztem, hogy Bernát egyre jobban elfogadja ezt a szeleburdi németjuhászt, aki annyi galibát csinál, mert egy kölök.... Zora pedig boldogan csóvált és Bernát kezét harapdálta. Könnyet csalt a szemembe, hogy alakul a kapcsolatuk.

Én csak ültem az asztalomnál, kezemben a hideg kávémmal, még a számban éreztem a ropi ízét, amit Rácz Zsuzsa sorainak olvasása közben ropogtattam. Az élmény még a fejemben, a lelkemben keringett. Ittam a szavait. Egyszerűen megdöbbent, mennyire színesen ír, hogy milyen zseniális hasonlatokat használ... és közben rám vonatkozóan az egésznek van egy nagyon erős háttere, hiszen Zsuzsa írása ugyanabban az újságban van, ahol az enyém.... Ahogy lapoztam az újságot, sok ismerős nagy név jött szembe és én Velük egy lapban vagyok ott! Ezzel a gondolattal nem tudok betelni. Egyáltalán azzal sem, hogy az én írásomat most mennyien olvassák... de azzal sem, hogy pár oldallal arrébb egy nem akármilyen ÍRÓ sorai vannak....

Kellemes hangulat, jó zene, béke, jókedv egy kis büszkeséggel fűszerezve.

Most van a most.

A kávés bögrémet kényelmesen tartogatva, könnybe lábadt szemekkel néztem a kis családomat, mikor hirtelen Jancsival összeakadt a pillantásunk. A fiamnak olyan a szeme, mint a sasnak, és nem a poénos verzióban, hogy olyan csipás, hanem tényleg brutálisan jól lát. Reménykedtem, hogy nem látja az épp legördülő könnycseppet az arcomon, és nem kérdez bele a nagyvilágba, hogy anya, te sírsz?

Letöröltem az arcom, ez már tuti bukta. A gyerekeim néha olyan kis tulkok tudnak lenni, néha azt gondolom, semmilyen szociális érzékük nincs, de ilyenkor, mikor nem kellene valamit észrevenni, tutira jó hangosan bekérdeznek valami velőset. Más vártam a kérdést, de a gyerek hallgatott.

Visszanéztem rá, megint összeakadt a tekintetünk és csak annyit kérdezett: "Anya, most jó a hangulat?" - Igen, Jancsi :) Nagyon jó! - válaszoltam és igyekeztem még a pillanatot minél jobban magamba szívni, útravalónak :)"

Bernát

Lementem kutyába…
Tegnap nagy tervekkel álltam a naphoz, nincs itthon senki, akkor végre megcsinálom ezt, meg azt, kicsit utolérem magam a teendőkkel. Helyett… Semmi! Esett ez a rohadt eső, persze nekünk hó nem jár. Kint elláttam az állatokat, kicsit takarítottam az udvart, mert hát eléggé hadi állapot volt. A szép füves udvar közepén, ahol már fű csak nyomokban látható, kedvenc kutyám az összes lopott hadizsákmányt odahordja és miszlikre aprítja. Póló darabok, zsepik, gallyak, farönkök, az öntöző rendszer csövei, és bármi, amivel szennyezheti önt, és környezetét.
De mivel csepergett az eső, bejöttem, hogy majd bent pakolok, el is raktam pár dolgot, de nem haladtam sokra, ellenben kicsit lefeküdtem tiktokozni, meg filmet nézni, ami jól ment! :)
Szóval volt sikerélmény… :D
Megjött a család, és a zsarnok közölte, hogy lehetne felkelni és a gyerekekkel is foglakozni…
És én pattantam és szaladtam, hogy a gyerekeimmel vidáman játszhassak! - mondta ő vidáman! :)

(a kölkök ébrednek, pill hozok neki zsepit, mert felváltva játszanak visszafelé gyorsulási versenyt, fikával!)
Gyorsan csináltam egy kis kávét, meg elindítottam a Forest Gump zenéjét ébresztő zenének, amit majd a felénél le kell állítanom, mert az már szomorú! :)
És most jöjjön egy kis lágy Phill Collins, mert még mindig durmol a maci.

Szóval kutyába… kimentem a kölkökkel játszani az étkezőbe, jó apaként vittem magammal a telefont, hogy majd egy óvatlan pillanatban azért tiktokozok kicsit, de a kölkök nem hagyták. Jancsi kapott egy rendőr állomást pár autóval, meg egy helikopterrel, Julis meg egy gyémánt-matricás füzetet, amit ügyesen ragasztgatott, számos pöttyök vannak benne és oda kell tollal flittereket nyomkodni, és ki jön egy szép színes kép. De ő látta, hogy apáék kocsiznak és a flitter már nem is volt annyira izgi.
Mondtam neki, hogy fogjon egy kocsit és ő is játsszon, és azzal kezdődött is az őrület. A játék hevében, indult a káromkodás, tököm, meg kuki… akkor rájuk morogtam, hogy ezt nem. Akkor beindult a dodzsem funkció, az autók csak ütköztek, meg estek le az asztalról, no erre is megálljt parancsoltam, de azért a játék jó hangulatban ment tovább.
Julis kezdte a kedvenc mondatait, ami szerintem mélyen a vágyaiból, vagy lelkéből jött. Gyere Barátom, bújjunk el! Ezt sokszor elmondta, kérdeztem is tőle, hogy kitől/mitől kell elbújni, erre azt válaszolta, hogy az óvó nénitől, mert bánt!
1.- Ekkor azonnal a telefonomhoz nyúltam és hívtam az óvónőt,  hogy a gyerekem miért retteg és miért játszik bújkálóst, és tuti verik és kínozzák a gyereket az oviban, és ha mégegyszer előfordul, feljelentem az egész kócerájt!! És ez nem fenyegetés ez ígéret.
2.- Tudom, hogy a gyerekek a környezetükből keresnek gonoszt, és egy határozott óvónő, lehet az, aki betarttatja a szabályokat, az nem baj, sőt! Alap! És egy normális helyzetben, egy normális szülő nem gyanúsítgat, mert rendesen kapcsolatot tart az ovival, tudja, hogy kedvesen, jól bánnak az óvónők a gyerekekkel, és 100000%-ra nem történik olyan,, hogy az óvónő bántja a gyereket.
Na melyik verziót választod? :)

A játék közben azért apa büszkén felállt és elővette a hatalmas, (jaj mire gondolsz, te…) dobozát, ami kincseket rejt, a padláson rejtegettet fa doboz, szépen egymás mellé parkolt régi modell vasút (H0) mozdonyait rejti, sajnos ezek csak az olcsóbb fajták, de ezek darabja is megér egy tízest, és azért húsz mozdony az már szép kassza. Még gyerekkoromban vettem őket, és őrizgetem, mint a hímes tojást.
Mondanám, hogy a gyerekeimnek, de a faszt…. azok az én vonataim, és ha vén szar nyugger leszek, majd azokkal játszom a padlásszobámban! :)

Bernát

Reggel a szomszéd kutyák óbégatására ébredtünk, indultak sétálni, és az itthon maradtak ugattak, hogy ők lemaradtak. Julis felkelt az ágyban, én pedig tetszhalottnak tettettem magam. Ő kinézett az ablakon, nem a kutyákat nézte, hanem, hogy kapott-e csomagot. Meg is jegyezte, mikor felkeltünk, hogy nem is kaptak csomagot. Mondtuk nekik, hogy minden nap nem lehet.

Bianka

Na igen… nem írtunk a Mikulásról, csak az előkészületekről. Várták a gyerekek nagyon. Még hisznek a Mikulásban, még nem foglalkoznak azzal, hogy a Mikulásnak igazi-e a szakálla és hogy az óvodában miért néz ki máshogy, mint a cukrászdában? Hisznek benne, írták a levelet is, amit a Mikulás vitt el Jézuskának.
Péntekre jött ki december 6. Reggelre már arra ébredtek, hogy az ablakban csomag vár, kettő is, mert a miénk is és a mamáé is ott volt. Aztán mentek az oviba, ahová ment a Mikulás, akitől névre szóló csomagot kaptak, majd mentünk Katiékhoz, ahol szintén jött a Mikulás, utána egy cukrászdába személyre szabott mesét kaptak a gyerekek személyesen a Mikulástól. Ott a cukiban persze még kellett egy sütike, aminek a végét már hazahoztuk, mert még mentünk Frédihez és Vilmához, Julis keresztszüleihez, akiknél szintén járt a Mikulás.
Délután apuci a tesójánál cserélt csomagot és másnap az én apámmal is találkoztunk, és míg a gyerekek a trambulinokon ugráltak, addig oda is csempészett a Mikulás a cipőkbe csomagot.

A gyerekeknek nem hazudunk, de ezt a csodát nem vesszük el tőlük. Szóval azt mondtam nekik, hogy a Mikulás mindent lát és hall, és tudja, milyen rosszaságokat csinálnak, de azt is tudja, hogy jók akarnak lenni, és nagyon szereti Őket. És nagyon biztosra akart menni, nem tudta pontosan, hogy épp hol leszünk, így mindenhova vitt csomagot, nehogy elmaradjon.

Ennek hátránya, hogy ha hálásak is, akkor sem a rokonoknak, barátoknak hálásak, mert ugye mindent a Mikulás vitt :D De mi felnőttek is hiszünk a csodában és örülünk a gyerekeink őszinte örömének, mint pl annak, hogy a gyerekek meglátták a Mikulást és kiabálni kezdtek örömükben :D

Én nem szóltam rájuk azonnal :D Már rég voltam gyerek, de el tudom képzelni, mekkora szenzáció ez nekik, hogy találkoznak csodálatuk tárgyával.

Bróker Bernátka…

Mától mindenki csak csókolommal köszönhet, ha egyáltalán megengedem nekik!
Én két napja, jólmenő, mágnás, Trösztként vettem digitális valutát!!!!
Na ki akarja megcsókolni a lábam nyomát?
Szóval Bróker lettem, tudod aki így intézi a befektetéseket, és figyeli a piacot, tudja, mikor mibe érdemes fektetni… Jó pénzért szívesen adok tanácsot is! Szóval nem szeretek a piszkos anyagiakról beszélni, de mivel itt szűk körben vagyunk, elmondom!
Tízezer forintért vettem egy nevenincs valutát, ami szép hozamot ígért (ígért a francokat, nem mond az semmit) Jelentem, két nap alatt a tízezrem már csak 8200 Forintot ér! Na ki a profi? :) Ekkorát bukni, ha így megy tovább, még pár nap, és nem lesz egy fityingem se. Hát hiába, tudni kell beleugrani a híg meleg fosba! :) DE nem izgatom magam, ezt a pénzt úgymond rááldoztam és úgy gondolom, mivel nem iszom és nem dohányzom, ez most belefért. Nem tervezek nagyobb költségeket bele verni, ezt figyelgetem és ízlelgetem. Tanulom, hátha jön még egy ilyen fasza lehetőség, majd szólok (kacsint kacsint!)

Bernát és az ő túlzott elvárásai…
Amikor a kölköket viszem a gettóba, az öltözőbe bekísérem és ők egyedül veszik le a cipőt, kabátot, és veszik fel a váltó ruhát, vagy cipőt. És közben mellettünk, a szülők vetkőztetik, öltöztetik a gyerekeiket, és ha ez még Jancsi kisközépső csoportjában lenne, még megérteném… de Julcsi nagyközépsős csoportjánál is ez megy.
És most épp a két kölköt kiküldtem tojást szedni! Az egyik nyitja a kapukat, a másik szedi össze a tojatot és hozza be. Nagyon várom, mi lesz ebből, megyek és meglesem őket az ablakból….
Sikerrr!!! Igaz, csak egy tojás van, és így kilencből kell egy 15 tojatos rántottát varázsolni anyának, de majd fel turbózza, ügyes, ezért vettem el. :)

Bianka

A rántotta készítés közben épp a viszonyításokon gondolkodtam.

8 tojásunk volt. 10-ből szoktunk rántottát készíteni. Egyet hoztak a gyerekek, tehát 9-ből kell reggelit készítenem. Bosszankodhatnék, hogy miért csak 9… De helyette örülhetek annak, hogy ezek egyébként a mi tyúkjaink tojásai! Örülhetek annak, hogy a jércéink elkezdtek tojni és tegnap nem volt elég egy doboz, hogy összeszedjék az összes tojást! És örülhetek annak, hogy vagyunk annyian, hogy szükség van 9 tojásra a reggelihez! És annak is örülhetek, hogy egyébként meg van elég mindenem ahhoz, hogy fel tudjak turbózni egy tojásrántottát.
Minden csak viszonyítás kérdése.

Bernát

Ma boldog vasárnap van, mármint a hangulat boldog, eddig. Ma egy kicsit neki állok dolgozni, hátha lesz belőle valami, ma még eddig nem esik.
ÉÉÉÉSSS itt a Mikulás, a gyerekek sok-sok fincsi csokit kaptak! (Gonosz vigyor)
Apa azonnali hatállyal bevezette a tizedet, az adót, és az első éjszaka jogát, aztán azt végülis töröltem! :)
Mifelénk a gyerekek csokija este tíz körül, el szokott diffundálni*. Általában ilyenkor annyi csokit kapnak, hogy be kell segíteni az eltüntetésében! Nehéz munka ez, de hát apa mindent meg tesz a gyerekeiért!
Vasárnap van, de azért indítottam egy mosást, meg egy szárítást, és anya már pakolja a mosogató gépet, hogy a hétköznapok mosatlan lavinája ne tarolja le a lakást.
És persze decembőr van, szóval mosni kell az ablakot, meg port törölni a szekrény tetején, meg fel mosni az ágyak alatt. Mert hamarosan jönnek vendégek eszegetni!
No megyek a padlás szobát tákolni, hátha hónap végére lenne esély, hogy megszabaduljunk a kölköktől - mármint a közös szobából, és sajátba költözzenek.

Bianka

Az elején volt egy kis anomália amiatt, hogy a gyerekek nem külön szobába mennek, illetve, hogy nincs kész a két szoba… De az van, hogy akkorák voltak még az elején, hogy annyi idősen nem engedhettük, hogy egyedül közlekedjenek és fent játszanak, és ne a szemünk előtt… Jobb volt ez így mindenkinek, és ráadásul azáltal, hogy egy szobában voltunk eddig, és szinte együtt lélegeztünk, azért nagyon nagyon megtanultuk őket. A pillantásukból tudjuk, hogy mikor melyik mit akar.

Bernát

Hozzáteszem, hogy közös életünk legjobb döntése volt, hogy egy szobába alszunk, együtt élünk, szorosabban. A gyerekek látják az életünk ütemtervét, azt, hogy hogy öltözünk, hogy ágyazunk be, a gyerekek ugye mindig másolnak. És így mi is hamarabb megismertük őket, meg ismertük a szuszogásukat, a mocorgásukat. Hamarabb kialakult a kötelék (kb.1 év.)
De azért ez szoros együttélés, már most kezd zavaró lenni, hogy nem tudunk lenyomni egy visítós futamot mert a gyerekek oda állnak az ágy mellé és megkérdik, hogy ti most mit csináltok? :) (soha nem történt ilyen*)

*Diffundál, jelentése: Azok a pofátlan, beles, mocskos szülők ellopják a gyerek csokiját, mert megérdemlem.

*Soha: egyszer Julis felriadt és odaszaladt az ágyhoz és nézte a nagy kupacot a takaró alatt, hogy most mi van, de nem látott semmit, így talán nem kell majd kezelés a traumáira.