2024.12.22.
Bernát
Dec. 22. itt a vég!!!
Jancsi egész héten beteg volt, láz, hányás, később hasmenés,
és mikor már azt gondoltunk, kifelé tart belőle, most újra lázasodik…
Tegnap este már Julis is lázas volt, fájt a feje és mára hulla lett…
Apa már több napja taknyos, arcüreg gyulladás, foggyulladás, fáradtság, de
kitartottam, amíg bírtam.
Anya A HŐS!!! Ő tartja magát, főzi a finom kajcsikat, adagolja a gyógyszert, és
ő még szerencsére nem beteg…
Bianka
…csak egy leány van talpon a vidéken.
Nem örülök, hogy a többiek betegek, és rejtély számomra,
hogy mindez eddig hogy tudott engem elkerülni. Annak viszont nagyon örülök,
hogy én tartom magam. Nem érzem magam kimerültnek, vagy, hogy nagyon
megpihennék, pedig azért hajtottunk rendesen az elmúlt időszakban és akárhogy
is nézem, gyerekmentes napunk, hétvégénk már megint ezer éve nem volt és az
nagyon hiányzik. De most más lett a program. Mindhárman lázasak, egyik köhög,,
másiknak a hasa megy, Julisnak meg émelyeg a gyomra, ki tudja, eléri-e a hányós
rész, vagy ennyiben megáll…? Hallottam egy olyan verziót, hogy a covid egy
napos verziója jár most hányás-hasmenéssel… az is lehet, hogy covidos a
családunk, csak én meg tünetmentesen
viszem a dolgot? Manapság már bármi lehetséges…
Bernát
Fasza hetünk van, Julis annyira rottyon van, hogy a reggeli dörmijét
visszaadta anyának, hogy ő most nem kéri!!! Ilyen még nem fordult elő,
halottakkal se!
Mindig dilemma, hogy egy kis lázra adjunk-e lázcsillapítót, de mivel Jancsi
bekezdett egy 39.8-cal, ezen nem nagyon dilemmáztunk. DE Julis is 39-cel kezdett,
tehát kapják a lázcsillapítót, főleg északára.
Mi nem vagyunk az az ügyeletre járós típusok…
Bianka
Igen, azt az elvet valljuk, hogy a láz egy tünete annak, hogy
a szervezetünk küzd. A láz a jele annak, hogy mennek a folyamatok a szervezetben.
Illetve azt is valljuk Bernáttal mindketten, hogy az immunrendszer erősítése
fontosabb,így inkább előre kell vitaminokkal és minden mással felkészíteni a
szervezetünket, hogy mire odaérünk, hogy a betegséggel találkozik, addigra ne
is legyen kérdés, hogy a harcnak mi lesz a vége.
De van az a pont, amikor megy a gyógyszer. A 39 fokos láznál nem tudjuk
eldönteni, hogy merre halad, megáll-e ennyiben, vagy tovább megy… Ha tovább megy,
akkor sikerül-e megállítani? Az sem egyforma, ki hogy reagál a
lázcsillapítókra. Én magam mondhatom azt, hogy én ne veszek be, lefekszem,
kialszom, vagy ha tovább megy, akkor beveszek rá valamit… De a gyereknél nem
hazárdírozhatunk, főleg, amikor még a fejük is fáj… kicsik még, nem mondhatom,
hogy szenvedj csak, a az immunrendszerednek jó lesz… Szóval megy a
lázcsillapító és a fájdalomcsillapító és az alvás.
Bernát
Már lemondtunk egy hétfői keresztszülős találkát, mert
betegek vagyunk, de lassan a Karácsony is veszélybe kerül. Ahova mennénk, mamák
rokonok, sok az öreg, aki egy megfázást is nehezebben visel. Sok a középkorú,
akinek nem hiányzik egy megfázás. És sok a gyerek, akik mindenféle kórokat
hordoznak…
Így most erősen agyalunk a mi bulink lemondása és a többi buliba való elmenetelen.
Nem kell terjeszteni a betegséget. Anyám mondja, hogy az unokaöcsémék Timi és
Tomi is taknyos, de nem biztos, hogy ezzel a vírussal fertőződtek, és a felül-,
vagy az újrafertőzés még durvább lehet.
Vidám írásunkat olvassák! :)
Én azért egy hét fekvés után ma délelőtt elmentem Apósomnak
segíteni költözni, mert bár a drágalátos családja mondta, hogy segít, de végül
csak tipikus ígérgetés lett. Na én lázasan, köhögve elmentem futóval rakodni,
meg kanapét emeletre cipelni. Pedig Bianka nem engedte, azt mondta majd ő megy
és segít. Na pont az kéne még, hogy ő emelgesse a kanapét meg a mosógépet, meg
a nagy hűtőt…
Pár óra alatt végeztünk, és spuriztam hazafelé, befeküdtem az ágyba és aludtam
egyet. Most mindenki alszik, anya is pihen. De én is fekszem vissza, mert nem
kapok levegőt. Pás.
Bianka
Így Bernát sorait olvasva jót mosolyogtam, tényleg érdekes
lett volna, ha én cipekszek kanapét, meg mindent… Hozzáteszem, hogy igaz, hogy
eltelt azóta 17 év, és én nem fiatalodtam, de Bernát előtt azért rendesen az
volt, hogy anyám, meg én voltunk, és magunknak kellett mindent megoldani,
szóval cipekedtünk mi az évek során a panel ötödikre mindent: szekrényt, hűtőt,
gáztűzhelyet, felcsavart szőnyeget… fúrtunk, faragtunk, festettünk,
tapétáztunk, megszereltünk mindent, mert pénz nem volt, de akaraterő és
ügyesség annál több… Szóval megoldottam volna, mert visz az akarat és tényleg
úgy voltam vele, hogy megyek, megoldom, Bernát nem mehet, az kell még itt
nekem, hogy megfulladjon a nagy cipekedésbe. Szerencsére gyorsan végeztek,
aztán tényleg az volt, hogy egész nap feküdt és időnkét aludt is.
Mi beszaladtunk a patikába, mert Julisnak kellett láz- és
fájdalomcsillapító, de nagyon fogyóban volt, így az volt a tuti, hogy veszek. Azonnal
adnom is kellett még a kocsiban, mert nagyon zűrösen nézett ki a feje addigra.
Itthon azonnal ágynak esett, de egész nap szenvedett valamitől.
Most este is kapott gyógyszert, de egy fél óra után sírva ébredt, meleg fejjel….
És mivel nem rég kapott gyógyszert,vittük fürdetni. Bernát meg van győződve
arról, hogy eleve hideg vízzel kezdtem, de nem, nem vagyok egy szadista állat,
szóval kellemes, meleg vízzel kezdtük, aztán kétszer vittem lejjebb kicsit, de
még az utolsó is kellemesen langyos-meleg volt. A gyerek egészen beszédes lett
a végére, így irány az ágy és alvás. Nem kellett ringatni.
B-terv…
Azt gondoltam, ez lesz az első olyan karácsonyunk, ahol már
még jobban megérkeztünk családilag, én is mér még jobban anya vagyok, nagyobb
az egység, több a jó pillanat, így a karácsonyt is még jobban megélhetjük, mert
a figyelmet nem az viszi el, hogy még küzdök magammal és az érzéseimmel, hanem
tényleg ott tudok lenni, karácsonyt ünnepelni. Sok mindent terveztünk, mi is
megyünk, hozzánk is jönnek, finom kaják, jó hangulat, szép díszítés… helyett…
gyógyszerek, alvás, natúr csirkemell és főtt krumpli… A reggelit nem toljuk
túl, senki nem éhes, fél üres kifli és tea, a legkímélőbb, amit az agyam kiad…
a vacsi egy nagyon egyszerű melegszendvics.
Én még küzdök. Jól vagyok, de nagyon figyelem magam. Kettős
érzésem van ezzel a karácsonyos B-tervvel kapcsolatban. Jó ideje várjuk a
karácsonyt, készülünk rá, és mire itt van, mire lehetne együtt lenni,
ünnepelni, a betegség közbeszól… De egyébként meg ha jól belegondolok, nem is
biztos, hogy van kedvem ahhoz a nagyon össznépi banzájhoz… pláne úgy, hogy
nincs mindenki jól… De ha meg itthon maradunk és pizsiben filmet nézünk, mitől
lesz ez most éppen pont karácsony és nem egy sima vasárnap az év bármelyik
napján? Azt hiszem, ezt kell majd most megteremtenünk.
Bernát még bízik abban, hogy két nap alatt felgyógyul mindenki és mehetünk. Én
nem annyira. Főleg, hogy más is beteg… egy bacicsere az most még pont kellene.
:D
Na megyek pihenni. Az legalább jót tesz :D