2025.01.04.
Bianka
Péntek.
„Most ne beszélgessél velem, hallod?? Most süket a fülem!” –
mondja Jancsi Julisnak.
Kicsit nagyobb amplitúdókkal él mostanában Julis, vitatkozik
velünk, perlekedik Jancsival, addig szekálja, amíg Jancsi bedühödik, aztán egy
elég számonkérő hangnemben utasítja rendre. A hangnemet felismerem, az enyém, és
Bernáté, a helyzet viszont teljesen más, mi nem vagyunk ilyen genyók.
Jancsi még mindig elég naiv ahhoz, hogy Julis rendszeresen megvezesse. Mindig
úgy tekeri a szálakat, hogy mindig neki legyen jó, hitegeti Jancsit, hazudozik
neki, hogy odaadja a játékát, persze mindig az kell,ami a másiknál van. Kedves
hangon szólítgatja, ösztönzi, ajánl neki más alternatívákat: Jancsi, nézd, ez
milyen szuper játék! Neked adjam? Szívesen Neked adom! Persze Jancsi ráharap a
csalira és akkor jön az üzlet másik oldala. Julis elég tehetségesen
manipulátorkodik, aminek sokszor az a vége, hogy Jancsi sír, mert egyszer csak
rádöbben, hogy felültették.
Én nem szoktam ezekbe feltétlenül beleszólni, mert ha mindig
közbelépek,nem tanulnak meg üzletelni, érvelni, kiállni magukért, szóval hagyom
ezeket a csatákat, hogy maguk vívják meg.
Pár alkalommal, mikor Jancsi bedühödött, kérdezte Tőle, hogy nem unod még, hogy
mindig megvezetnek? Ha nem tetszik ez neked, nem muszáj mindig engedni a
másiknak. Döntsd el, hogy Neked mi a jó és Te is mondd el azt, érvelj az
mellett.
Ennek volt is foganatja, mert Jancsi egyre többször áll ellen Julis
mesterkedéseinek.
Van, hogy szándékosan nem adja oda az egyik játékát, de volt mostanában olyan
is, hogy egy több darabos játékot kapott, amiből a felét kölcsönadta Julisnak,
hogy a fürdés közben mindketten tudjanak játszani.
Egyre nagyobb öntudatra ébredésének és sajátmaga mellett való kiállásának jele
a bekezdésem kezdőmondata, amit nem tudom, honnan vett – „süket a fülem” –mert ezt
így nem szoktuk kérdezni Tőlük, talán valamelyik mamától jött ez.
Pénteken gyanútlanul mentem el egy találkozóra egy volt
kolléganőmmel, akivel gyerekes témákban volt egy kis eszmefuttatásunk és
tapasztalatcserénk. Hazafelé bevásároltam, és majdnem délután öt volt, mikor
még arra értem haza, hogy szinte mindenhol sötét van és csend honol a házban…
Kiderült, hogy az alvás elcsúszott, a kölkök csesztek aludni ebéd után, amit
apuci elég rosszul vett. Mindketten simán kijátszották a rendszert, Jancsi
pisilgetni járt, Julis a plüssökkel játszott. Apa a plüssökből el is vett párat,
mert ezek szerint nem hagyják őket aludni, akkor nem kell ennyi.
Én csalódott voltam eléggé, mert még mindig kergetem azt a
hiú ábrándot, hogy odafigyelünk egymásra mindannyian és így jól működik a
rendszer.
Nyilván nem azt várom az 5 és 6 éves gyerektől, hogy
felelősségük teljes tudatában mindig a megfelelő döntést hozzák, de szívesen
látnék igyekezetet, hogy akarnak szót fogadni, jobbak lenni.
Nem értek egyet azzal, hogy csak a szülőnek kell állandóan tűrni és szó nélkül
megadni mindent, amíg a gyerek, mint egy kiskirály elvan és szarik mindenre. (értsd
jól)
Több gyermeknevelő szakember is van, aki felhívja a figyelmet arra, hogy a
gyereknek is van szerepe a családban, van felelőssége a család működésében, a
családi hangulat alakulásában, és abban, hogy a maga módján elvégezze a maga
feladatait.
Ilyen korban ők nem tudnak még olyan nagy dolgokban hozzájárulni a család
rendszeréhez, így az igyekezetük a fontos, az épp elég, ha látszik, bármilyen
szinten is vannak.
Jancsi például rendszeresen segít a csirkéknél.
Pénteken már egyedül ment ki megetetni őket és bár nem mondtuk, behozta a
tojást is, amit talált. Amikor Bernát kérte, lelkesen jött, azonnal öltözött,
ebben nagyon látszott a lelkesedés, az akarás, és persze volt benne hiba, a
csirkék kapuját nem jól csukta be, így Zora bement, de ez benne van, nincs még
öt éves, szóltunk neki, ment és igazította. Semmi gond nem volt. Az igyekezet volt
a lényeg, hogy a maga szintjén igyekszik a legtöbbet adni.
Julis a mosásnál segít, ruhákat pakol a gépekbe. Az ágyukat
maguk pakolják, ha vendégség van nálunk, akkor az az elvárás, hogy a játékok a
polcon legyenek, az ágyuk a takaróval szépen le legyen takarva és minden más
(pl törölköző) másik takaró legyen összehajtva szépen. Szemét a szemétbe,
szennyes a szennyes kosárba, játék a polcra.
Mindketten örömmel segítenek a reggeli kávék elkészítésében.
Tejet hoznak a hűtőből, székre állva leveszik a polcról a hozzávalókat, tejet
öntenek a bögrébe, beleteszik a kávét, kakaót,kinek mit.
Ezeket bőven elég megcsinálniuk, nem agysebészetet várunk.
És ebben ügyesek is, nagyon meg is dicsérjük őket érte. Ezért nagy csalódás,
amikor még az igyekezetet sem látom arra, hogy odafigyeljenek ránk.
Szomorú és csalódott voltam, hogy nem fogadtak szót,
kijátszották apát… Feltettem az asztalra a vásárolt dolgokat és elmondtam
nekik, hogy a bevásárlásnál tételesen melyik cuccnál kire gondoltam, miért
vettem meg azt a terméket. Elmondtam, hogy most nincs szezonja a paradicsomnak,
de láttam, hogy Julis milyen szívesen eszi, és mivel figyelek rá, és fontosnak
tartom, hogy jó legyen neki, ezért figyeltem a kívánságára, és bár nem kérte, vettem
paradicsomot.
Jancsi szívesen ette a virslit, de az elfogyott. Apának könyörgött reggel, hogy
legyen virsli. Megláttam, vettem két zacskóval, hogy legyen elég, mert figyelek
Jancsira, fontosnak tartom, hogy jó legyen neki, figyeltem a kívánságára.
Vettem gyümölcsjoghurtot, mert apuci mondta, hogy szívesen enne olyat… de nem
egyet vettem, mert tudtam, hogy a gyerekek is szeretik…
Sok minden ilyet soroltam fel, amit csak azért vettem, hogy a kedvükben járjak,
mert ez így működik, hogy figyelünk egymásra, és nagyon rossz, érzés, amikor ők
nem figyelnek és még ki is játszzák tudatosan a rendszert.
Anyagias élet
Sokat beszélgetünk a következményekről és a dolgok áráról,
ha nem is a szó szerinti áráról, de arról mindenképp, hogy semmi nem hullik az
ölünkbe, mindenért meg kell dolgozni.
a Julis a mosásnál való segítségéért, Jancsi a tyúkoknál való munkájáért kapott
Apától pár pénzérmét. Igazi pénzeket. És ezzel bevezettük őket az anyagi
világba :D
Elmondtuk nekik a spórolás lényegét, és azt, hogy ahogy lehetőség van pénzt
gyűjteni, úgy elbukni is lehet, ha olyat csinálnak, amit már tudnak, de tesznek
rá.
Az első nap több-kevesebb fennakadással járt, Julis például kapásból elhagyta a
pénzét, mindezt úgy, hogy Apuci nagyon
sokszor szólt és figyelmeztette, hogy ne hagyja szét, vigyázzon rá, mert
elgurul, elszórja, nem lesz. Így is lett, odalett a pénze egy pillanat alatt.
Szerencsére gyorsan pörögnek az események, délután is kellett mosni, így már megint
keresett egy kis zsét, amiből egy pénzt elbukott egy fogadáson apával, mert bár
megbeszéltük, hogy a káposztás maradék kajákat esszük vacsorára, ehhez főtt épp
a krumpli, Ő mégis okoskodott, hogy hideg lesz a vacsora és lesz benne szalonna
is… Hiába mondta neki apa, hogy nem, és
mondta el, hogy mit beszéltünk, és, hogy főzi anya a krumplit, nem hitt neki,
fogadtak…. Kijött, megkérdezte, hogy eszünk-e szalonnát vacsira, én pedig az
egész fogadásról nem tudtam, de egyértelműen válaszoltam, hogy nem… hát
megbeszéltük, hogy a káposzta lesz… Aztán
egy másik pénzt egy szándékosan hangos böfögés miatt kellett a bankba
befizetnie, szóval most tanuljuk élesben is, hogy MINDENNEK VAN KÖVETKEZMÉNYE.
Ezt jó ideje tudják, zengik is gyakran, de most élesben más. Talán kicsit
fájdalmasabb.
Van tervem.
Kidolgozok egy ártáblát, mivel mennyit lehet keresni és mivel mennyit lehet
bukni, hogy ez nekik is egyértelmű legyen, és nekünk se hasraütésszerűen
menjen.
A másik pedig az érzelemkifejezés, amivel most dolgozom és
tervezek megvalósítani egy projektet. Kaptunk egy Szívmanó kártyajátékot,
amivel már elkezdtünk ismerkedni. A fő érzelmek mellett sok árnyaltabb
érzelemkártya van, amiket már egy-két alkalommal megbeszéltünk, ezek mindig
visszatérnek. Már csoportosítottuk az érzéseket és volt, hogy használtam is,
mikor nagyon dühös voltam, elővettem és kiválogattam, hogy dühös vagyok,
csalódott, türelmetlen… Julis rá egy-két napra vitatkozott Jancsival, hogy
csináljon meg valamit, amit kértem, és mondta neki: Jancsi! Haladjál, mert
mindjárt előveszi anya a kártyákat és jól megmutatja, hogy mit érez!
:D :D majdnem hangosan felnevettem :D