2025.01.09.
Bernát
Az intimitás és kérdései…
Reggel, ébredés után Julissal kávét főztünk, már ő veszi le
székről a bögréket és már ő veszi le a polcról a kávét is, indítja a mikrót, szóval
szinte mindent.
A kávét bevisszük a szobába, mindenki leül, vagy lefekszik az ágyba, és ott elszürcsölgeti…
Kávézás után odajött hozzám vigyorogva, hogy mivel anya is, meg Jancsi is
alszik, odajöhet mellém?
Hát mit mondhatna erre egy apa, hát persze. Bebújt mellém a takaró alá és
beszélgettünk, butáskodtunk, és izgett-mozgott mint egy sajtkukac. Apa, most
forduljunk erre, apa, most aludjunk, apa, most emerre forduljunk, de már fordul
is vissza, és kérdez és dumál, és most kitakarlak, most betakarlak,
egyfolytában ment a program. És akkor odanyomta a hideg, meztelen lábát az
enyémhez!!! És persze, mikor megérezte, hogy az én lábam mennyire meleg,
elkezdte a kis lábait odanyomni, aládugni az enyémnek, hogy minél jobban
melegítsem, persze, tetszett neki, hogy nem fázik a talpa! (Amit ugye a
barátnőinktől már megszoktunk, hogy nem vennétek fel egy zoknit??? inkább oda
toljátok a meztelencsiga hideg lábaitokat melengetni!!! :) )
És akkor felmerült bennem, megfélemlítet felnőttben, (pedó és píszí ugye) hogy
mennyire kis ártatlan még ez a gyerek, nincs benne se szégyenérzet, nincs benne
semmi szexualitással kapcsolatos gondolat, vagy félsz, és azon kapom magam,
hogy mennyire örülök ennek, hogy ezek szerint engem, aki két éve idegenként
csöppentem az életébe, mára ezek szerint teljes apai elfogadással ajándékozott
meg. Remélem, ez az ártatlanság megmarad irányomban még nagyon sokáig, bár ugye
lassan azért fel kell világosítani a bugyi szabályról, nyárra már nem mehet egy
szál bugyiban az udvaron és mások előtt, és talán lassan nála is ki fog
alakulni lassan a szemérem. És akkor vége a kisgyerekes ártatlanságnak. Szóval
most még örülök, hogy nekem nyomkodja a hideg talpacskáit és próbálom
raktározni ezeket az élményeket akkorra, amikor meg ki tudja, miért
megharagszik rám és akkor meg szinte rá se nézhetek.
Bianka
Egyik nap jött velem szemben egy videó, hogy az 5 éves lány
gyerek az apjával fürdik, és egy másik pár ezen kiakadt, és a videó végén
felteszik a nagy költői kérdést, hogy tényleg… egyébként meddig fürödhet a lány
az apjával?
Persze jöttek a kommentek, hogy milyen beteg állat, aki ebbe mást lát
(szexualitást). De sajnos most az van, hogy már a normális folyamatoknál is
muszáj ezt is végig gondolni, mert egy rossz mozdulat, aztán az embert rögtön
pedofillá bélyegzik.
A másik, hogy szerintem egy egészséges férfiben nem merül fel a szexualitás gondolata
egy kislánnyal szemben, apa-gyerek viszonylatban meg ennek szikrája sem merül
fel. Egy másik vonal azonban, hogy szerintem az örökbefogadásnál ez is egy
különleges helyzet, mert jó esetben a családdá válás folyamata valamennyi idő
alatt kialakul, idegenekből család lesz és ez a kérdés családon belül soha nem
merül fel. Sajnos viszont pont a közelmúltban hallottam olyat, hogy egy nem túl
szerencsés örökbefogadásnál ez a téma is visszaütött és nem az apa részéről!!! A
lányt eléggé szabadjára engedték, minden meg volt neki engedve, mert ugye
szegény pára, az ág is húzza, meg még ez az örökbefogadás is ott van… és a
nulla szabálynak, meg a kontroll hiányának köszönhetően (és még ki tudja,minek,
mert sok részletet nem tudok) a lányka tini korában bizony bepróbálkozott
apucinál… Úgy… És az az apuci természetesen nem ment bele a dologba, hiszen az
apja volt a lánynak még ha nem is vér szerinti, de az igazi apja!! Szóval ez a
téma vagy így, vagy úgy, de ott kering, hallunk ezt azt… és akkor
elgondolkodunk ezen, hogy jujj, ugye, nem csinálunk soha semmi félreérthetőt?
Ugye mi jól kezeljük ezt? Ugye elég közeli a kontaktus, hogy az érintés, az
ölelés elég bensőséges legyen? Mert ugye a gyerek érzi, hogy kamuból öleled…De
ugye nem túl közeli? Ugye nem félreérthető?
És egyébként tök durva, hogy ez felmerül, hogy ez egyáltalán kérdés… Miért ne
lenne normális? Miért lenne túl közeli?? Miért lenne félreértető? De egyébként
meg kit érdekel, ki mit gondol, ha tudom, tudjuk, hogy nálunk ezzel
kapcsolatban minden oké és minden tiszta?
Múltkor beszélgettünk arról is Bernáttal, hogy a szülőnek
nagyon nagy felelőssége van abban, hogy a gyerek a saját testét mennyire
szereti, mennyire tiszteli, hogyan viszonyul hozzá most és majd később. Abban,
hogy majd felnőttként kinek mit enged, mit szeret, mit tart kellemesnek, vagy
épp mitől viszolyog, abban nagy szerepünk van nekünk. Nagyon fontos ezért a
testi kontaktus is ezekben a formákban is, ahogy megölelem, ahogy megsimogatom
a vállát, hátát, vagy ahogy Julis a hideg lábát apa lábához nyomja, mert ezek
az kis élmények mind elraktározódnak és remélhetőleg majd Julisnak is lesz egy olyan
kedves, aranyos párja, aki szereti és engedi, hogy hideg téli estéken a
jéghideg talpát majd befúrja a barátja lábszára alá. Ezek megmaradnak, ahogy a
kis nevetős csiklandozások, amikor fürdés után törlöm őket és a nyakuknál,
hónaljuknál kicsit megcsikizem, vagy mikor átölelem őket és megmarkolom a kis
feneküket, ilyenkor mindig jókat nevetnek, szeretik és ezek nagyon fontosak, hogy
ezek az érintések telve legyenek szeretettel és mindig az legyen szem előtt,
hogy nekik meddig jó, pl egy csikizés.
Mi azért egy kicsit szemérmesek vagyunk, főleg én. Nem meztelenkedünk itthon,
egy póló, egy nadrág mindig van rajtunk, de azért látom, hogy öltözés közben
azért leakadnak és minden mozdulatomat fürkészik.
Bernát
Igen, az érdeklődés már megvan. :) - Apa, meglestem a kincsedet! mondta Julis, ami
annyit jelent, hogy odanézett az alsó nadrágomra, (ahol apának a harminc centis
nagy vángja található! :) ) És azért anyának a szép popsija is érdekli,
és ennek hangot is ad.
Julis legutóbb a Keresztanyját nem akarta engedni vécére menni, megállt az
ajtóban és nézni akarta, hogy hogy pisil. Persze ez még ártatlan érdeklődés, de
mi már azért erre is egy határozott utat járunk, ezek magánügyek, főleg a
vendégeket nem zavarjuk ilyennel.
Persze Jancsinak is megvan a magához való esze, már a buszon
is kérdezgette a jó fenekű nénitől, hogy az mi? mármint a feneke, az mi! Hát volt
esze…
De már volt, hogy kérte a Keresztanyut, hogy mutassa meg a melleit, mert őt
érdekli… Ennek apa is örült volna, és hát a gyerekért mindent, de sajnos nem
volt tájékoztatás! :)
Hát igen… emlékeim szerint, már óvoda nagy csoportban beindult az érdeklődésem
a lányok iránt, és ez valahogy nem akar múlni…
Bianka
Igen, Jancsit érdeklik a női formák :D A lányok is odavannak
érte, mi tagadás, helyes kis kölök, a teste is sportos, izmos, vékony, az arca
meg szívdöglesztő, huncut szemek, óriási hatalmas szempillák, amiket szó
szerint minden nő leirigyel róla. Ha ilyen marad, lesz baj rendesen :D
Rendszeresen megbámulja a szép lányokat, szívesen néz engem is, ha öltözöm, és
azért rendszeresen észreveszem, hogy öleléskor azért örömmel nyomja a fejét
hozzám, különösen mell tájékon :D
Még együtt fürdenek, vicceskednek, játszanak, és még nagyon
jó ez így. Nagyon gyerekek még, és ha rajtunk múlik, nem is siettetjük a
felnövést, de amit fentebb írtunk, azt nyáron már bevezetjük, Julisnak most már
egyberészes fürdőruhája van, és már az udvaron is majd legalább egy top lesz
rajta. Mi is ezt hangoztatjuk nekik, hogy ezek az intim részeink csak ránk és a
szerelmünkre tartoznak, nem mutogatjuk őket másnak.
Bernát
az évkezdési bonyodalmak
Decemberben szinte a fél hónapot már nem dolgoztam, mert eléggé lebetegedett a
család és ez kb mostanra állt helyre. Nagy terveim voltak, hogy karácsonyra a
kölkök már fent alszanak a szobájukban, aztán, hogy szilveszterre, és hát ott
tartok, hogy ez még idén meg is tud valósulni. :)
A lényeg, hogy nem tudtam, csak kb egy napot dolgozni, és bár sokat haladtam,
még sehogy nem áll.
És majd két ünnep köz belehúzok, sőt az első darab héten is lesz egy csomó idő….,
de már szombat is elmúlt és nem bírtam felkelni, fáradt vagyok, nyűgös. Pedig a
déli alvást is végig alszom!
Nagyon bízom benne, hogy hétfőtől beindulok, és elkezdem hajtani a pénzt. (*nem,
nem indult be)
Sok munkám van, hála az égnek, és írnom kéne vagy három árajánlatot, tehát van
munka bőven.
Hála urunknak és parancsolónknak, most köthetek egy felelősség biztosítást is,
ami kb. hatezer forinttal növeli meg a havi költségeimet! DE hát egy jólmenő
vállalkozó ezt simán kifizeti…
Bianka
És akkor jöjjön még egy szösszenet az első napjainkról…
Hétfőn Julisnak kabátot, Jancsinak ovis váltócipőt vettünk, mert nőnek, mint a
gomba.
Julis jó eséllyel allergiás volt a kabátra… kedden még csak a nyaka volt piros-
ahol a kabáttal érintkezik. Rám is hozta a szívbajt szerda reggel, hogy az óvó
nénik megnézték a nyakát, egy sebet kerestek, kérdezgették, hogy fáj-e? Na,
gondoltam, már megint mi vagyunk a pszichopata állatok,akik sebesre verjük a
gyerek fejét… Vaaagy… tetves???? És nem sebet, hanem serkét kerestek?
Mindenkihez odamentek? Mindenki fejét megnézték? Nem…csak az övét…Hm…
Beértünk, kérdeztem, hogy beverte a fejét Julis? Vagy mi volt ez a tegnapi?
Mondják, hogy piros volt a nyaka… Kabát! Néztük, hát igen, pont a nyakánál
odaér… Jó, mai nap még maradjon, reggel nem volt semmi. Délutánra az egész
teste tele volt tenyérnyi piros foltokkal, nyaka, arca, lapockája, hassa…
helyenként olyan volt, mintha csalánnal csapkodták volna meg. Kép, küldés, doktornő,
és Kati…Lehet, hogy skarlát… Király. Egyelőre fenistil, csepp és gél, aztán
várjuk a csodát. Reggelre tünetmentes volt. Másik kabát… Ha ma nem lesz semmi,
pénteken megpróbáljuk újra az új kabátot amit kimostunk megint.
Ma a dédi mamánál voltunk. Kicsit unokáztak a dédiék, mi is
beszélgettünk egy kicsit, jó kis délután volt. Mindig örülök amikor ilyen
tartalmasan telik az idő, és pusztán a jelenlétünkkel örömet okozunk.
Bernát meg szenved… A köhögős betegségénél volt valami gyulladása
arcüreg környékén, ami a fogaira húzódott. A mai napig szenvedett vele, hol
itt, hol ott fájt a foga, állkapcsa. Ma tetőzött a dolog, reggelre már enni sem
bírt, annyira fájt neki a foga, így délután a dokinál kötött ki, és nem is
úszta meg a dolgot könnyen, mert gyökérkezelték az egyik fogát. Még most is
bekevert egy flectort, szóval nem őszinte a mosolya…
És valahova elkavartam a gyerekek iratos mappáját. Hétfőn
igazolást vittem benne az oviba, és nagyon emlékszem, hogy nem tettem le a
kezemből… De onnantól semmi emlékem nincs. Nem gondolnám, hogy a kocsi tetejére
tettem, de az sem kizárt. De ha meg leesett volna, akkor már jelentkeznie
kellett volna valakinek…
Elvileg itthon kellene lennie, mert reggel nem mentem máshova, de ha itthon,
akkor hol? Már a sütőben is megnéztem, hátha olyan hülye vagyok, hogy oda
tettem… Holnap ha hazaérek, feldúrom a gyerekek polcát is és az ágyak alját….
Nem lenne buli, ha elveszne, mert kb minden papír, ami a gyerekekkel
kapcsolatos, az abban van.