2025.01.13.

Bernát

No, a szombatot és a vasárnapot szépen megírtam, az asszony kijavította, hozzá írta az ő részét és akkor rendszer hiba, és nem mentett el semmit. Ezért most este fél nyolckor elkezdem újra, mert fontosak vagytok mind nekünk!

Péntek:
Sokat dolgoztam és aznapra volt négy munkám, három városban, ezért kicsit elhúzódott és meg csúsztam. A harmadik munka egy udvaron volt, egy elosztót kellett újra kötnöm egy úgynevezett fírelét, más néven életvédelmi relét építettem be, ami nagyon fontos, mert 80%-ban megment az áramütéstől. (mindenki szereltessen be fírelét! )
Este sötétben, öt óra körül feküdtem az udvaron, fejlámpával szereltem a három fokos hideg szélben. Nagyon idilli volt. Majd elindultam haza, és felhívtam a pár utcára lakó ügyfelet, hogy tegyük át a munkát szombatra, mert én megfagytam a dupla ruhában és megyek haza. Neki szerencsére megfelelt.
Másnap reggel megcsináltam a kávét, anya reggelit csinált és jól elvoltunk egy darabig, de aztán Jancsi is, meg Julis is csinált valami baromságot, ezért közöltem velük, hogy jó, akkor nem jöhetnek velem dolgozni. De mire elkészültem, Jancsi nagyon igyekezett jól viselkedni, Julis ellenben megint csinált valamit, asszem lepisilta a vécé deszkát (ami rendszeres) mert magát se törölte meg (ami szintén rendszeres) és ez nem lenne baj, mert ha büdös akar lenni, hát legyen, és előfordul, hogy lecsöppen valami, de akkor törölje le… mert valahogy mi, a többiek, nem szeretünk hugyos wc-deszkára ülni….De persze ez soha nem megy, mert nem érdekli… csak ez egy szabály, és aki a szabályt nem tartja be, az nem nem jöhet velem dolgozni sem… szóval nem jött velem .

No akkor mondtam, hogy Jancsi, mivel nagyon igyekezett és utána jól viselkedett, jöhet velem dolgozni.
Elmentünk pár utcával arrébb, kicseréltünk egy udvari reflektort, és utána hazajöttünk Julisért.
Aznapra négy munkám volt, elmentünk a villamossági boltba, és vettünk még egy lámpát és elmentünk felszerelni, ott a gyerekek nagyon elevenek voltak, törték az elhagyatott utcán a jeget, meg saraztak, meg rühes kiskutyákat simogattak. Kicseréltem a lámpát és indultunk fő célunkhoz, Eszti mamához, ott kiraktam a kölköket és elmentem az egyik haverhoz a konyhába lámpát felfúrni.
És mivel Eszti mamához glettelni mentem, volt nálam szerszám, és bejavítottam a mennyezeten a lyukakat. Végül nem kértem pénzt, gyerekkori haver, bár mostanában keveset beszélünk. Aztán anyámnál megcsináltam a garázs ajtót, majd kitakarítottam két klímát, és kigletteltem egy foltot a falon, amit már vagy két éve türelmesen vár, míg én az ügyfelek mögé sorolva várattam, pofátlan módon.
A gyerekek jól elvoltak, délben aludtak is, egész késő estig maradtunk. Hazafelé még beugrottunk a városba egy címre, felvenni anyának valami kockás játékot…

Bianka

Az én szombatom is idilli volt, bár mikor Bernát elindult Jancsival és megcsapott a gondolata annak, hogy a lány ma itthon marad, kicsit lesokkolódtam. Pedig most nem is azzal volt gondom, hogy Julis marad itthon, hanem azzal, hogy bárki is itthon marad… Annak ellenére, hogy sokat vagyok itthon egyedül, az egész hetem dolgozás, rohanás, intézkedés. Van, hogy úgy telik el nap, hogy este veszem elő a telefont először szórakozás kedvéért. Nagyon hiányzik a csendben, nyugalomban töltött énidő, amikor nem kell ebédet készítenem, nem kell semmit csinálnom külső behatásra, amikor úgy ölhetek le egy filmet megnézni, hogy nincs az agyamban az a nyugtalanító gondolat, hogy csinálnom kellene valami értelmeset. És most szombaton erre volt remény, és nem igazán voltam boldog, hogy ez eloszlani látszik azzal, hogy egy gyerek itthon marad. Bármilyen kedves, kellemes, békés a nap, akkor sem azt csinálom, ami az én igényem, hanem a gyerek igényei szerint történik szinte minden.
De Bernát megkönyörült a lányon is, és ezzel rajtam is, szóval szombaton volt egy filmezős, ágyban fetrengős, chipset evős napom, aminek szívből örültem. És fura, hogy kicsit még ettől is rosszul érzem magam, hogy erre ennyire nagy igényem van, pedig nagyon fontos, hogy a saját lelkünkkel is foglalkozzunk.

Épp most jött szembe egy szöveg: „Az énidő nem önzőség, hanem lelki egészség.”

Bernát

Vasárnap reggel hatkor idilli gondolatok voltak bennem az egész nappal kapcsolatban, hogy kávé, reggeli, aztán elő a társasokat és egész nap csak játszunk. Nem veszem elő a telefonomat, csak velük foglakozok.

No a reggeli írást úgy kezdtem, hogy „Faszom!!!” és olyan idegállapotban voltam, hogy fél lapon keresztül csak káromkodtam!
Reggel, ébredés után kiadtam az utászt, Jancsi öltözzél, irány a csirkék, hozd be a tojást. Elég nagy, már többször megcsináltuk együtt, biztos megoldja. Nagyon ügyesen egyúttal adott nekik enni is, majd bejött és ijedten panaszolta, összetört a tojás. Bianka azonnal megvígasztalta, megölelte és megnyugtatta, hogy nem történt katasztrófa, ez véletlen volt, és ez sajnos előfordul még velünk is. Először nem volt tiszta, hogy azért sír, mert az agresszív apja leszidja, vagy azért sír, mert sajnálja, hogy összetört! Délben Bianka konkrétan rákérdezett, hogy amikor mesélte, miért sírta el magát? Konkrétan arra is rákérdeztünk, hogy félt-e attól, hogy esetleg bántjuk, vagy leszidjuk, de határozottan azt mondta, hogy azért sírt, mert sajnálta a tojást! Ez nagyon jó hír, igazán örültünk neki, mert ilyenkor derül ki, hogy milyen is a viszony valójában.

No a gyereket anya megvigasztalta, én meg öltöztem és mentem kifelé, mert tudom, hogy én vagyok a barom, hogy ilyenre kérem a gyereket, és, hogy túlzott elvárásom van feléjük. De így van esélye fejlődni, és nem baj, ha néha valami nem sikerül, 14 tojásból kettő tört össze, nem probléma, de baj! Ha nem lenne itthon elég tojás, akkor most lehet, hogy valakinek nem jut, ezért baj, és azt is megbeszéltük, hogy ha szándékosan neki dobálná a tojásokat valaminek és eltörnének, akkor nagyon mérgesek lennénk, de mivel ez véletlen volt így semmi baj, néha előfordul velünk is!

No de a másik! Julis… Rendszeresen rakja át a mosógépből a vizes ruhát a szárító gépbe, most is megkértem erre. Boldogan ment és dolgozott, mert ezért kap pénzt. Minden munka után kapnak kb 5 vagy 10 forintot! Na ő átpakolt mindent, de egy két darab a földre esett és mindent be pakolt amit ott talált. A koszos poros munkás ruháim is bekerültek a tiszta, vizes ruhákkal, amikor ezt észrevettem, elkezdtem kipakolni és válogatni, hogy mi vizes, de mivel a poros koszos ruhák össze kenték a vizeset, lehetett mindent újra mosni…
No ez volt a felbaszás tárgya…
Julissal újra letisztáztuk, melyik gép mit csinál, mire való, miket teszünk bele, mire figyelünk… Aztán meg ki lettek zavarva az udvarra játszani, végre nem volt sár, végre jobb idő volt kicsit, mi meg szorgosan dolgosan elvoltunk. Én mostam, szárítottam, és anya meg a reggeli után elpakolt és elkezdte az első sütést a Pizzát!
Délre volt az ebéd, és még magának fogyókúrás pizzát is sütött, de aztán mivel elfogyott a kenyér, meggyőztem, hogy süssön házi tejes kiflit is. Ebből kisütött 2 tepsivel, 16 darabot, hogy a fagyasztóba is jusson.
Minden nagyon finom volt. Aztán mikorra minden is kisült, apa megjegyezte hogy a karácsonyi diós bejgli töltelékét el kéne használni diós csigának. Anya erre morrant egyet, és elkezdte csinálni.
Most este 20:12 van és még anya süti a második adag diós csigát, (mert abból is teszünk a fagyasztóba is, és még vár rá három adag hajtogatni való ruha az ágyán! :) No azt se fogja már el hajtogatni… (de elhajtogatta)
Nagyon hajtós és expeditív volt ez a mai nap! Anya egy hős volt, hogy ennyi finomságot sütött.
Nagyon fantasztikusan ügyes, és remélem feledékeny is, mert igértem neki cserébe egy talpmasszázst! :)

Két apróság még. Szárításkor, ami a tartályban van kondenzvíz, azt ki szoktam borítani a felmosó vödörbe, és így a három szárítás vizéből még fel tudunk mosni. Ez csak egy pici spórolás, igazából csak a magam megnyugtatására.
A másik, hogy ma a lánnyal felporszívóztattam az egész lakást, egyszer a széles fejjel és egyszer körbe a szekrények élénél, a réseknél csak a csővel, hogy minden pici porszemet felszívjon.
Nagyon ügyes volt, Jancsi meg előtte pakolt, szedte az ágy alól a szemetet, meg a játékot. Így is kopogott a pórszívó, amikor felkapta az apró játékdarabokat! :)
Mozgalmas nap volt, a gyerekek mostanra meg nézték a fingós mesét, (Pattson és Findus) és már fekszenek is alvásra készen.
Én már lefürödve írom az ehetit, és lelkiekben készülök a hétfőre.

Egy kis orvosi percek, Karácsonykor arcüreg gyulladást kaptam és bedurrant az agyam is, tiszta takony voltam, és hála az égnek, jobban lettem, és év végére már minden rendben volt, nem vagyok már taknyos. Gondoltam én, de most azt vettem észre, hogy az arcom jobb oldala fáj, állkapocs, meg hol az egyik, hol a másik fogam. Hol alul, hol felül, lehúzódott a gyulladás az állkapcsomra, meg a fogaimra, pár napig szedtem flector port, csütörtök reggel is vettem be, majd elmentem dolgozni és délutánra, mire kiment a hatása, elkezdett lüktetni a szemfogam! Felhívtam a fogorvosom, hogy nem tudom, van-e még szabad időpont, de én már indulok is, mert ha a nyelvemmel hozzáérek, már akkor is úgy fáj, hogy betojok! A lényeg: elhalt a szemfogamban az ideg, gyulladásban volt enyhén, és ki kellett idegelni!
No hát idegelték már pár fogam, de itt most nem nagyon hatott a fájdalomcsillapító! :( DE kaptam ideiglenes tömést és másnapra már kutya bajom sincs. Azért még előírás szerint legalább egy hétig szednem kell a gyulladáscsökkentőt, hogy ne is legyen gond. De érzem is, hogy a gyógyszerhatás végére kezd fájni az állkapcsom, tehát még nincs jól. Ez még hiányzott az amúgy is fárasztó, kaotikus hetemhez!
És most mentés, mert én ezt mégegyszer le nem írom!

Bianka

Én már nem tudom, miket írtam. Tegnap az egész napos sütögetés után már valahogy nem volt idegzetem mindent újra írni, javítani.

A gyerekmunkáról és a hibákról írtam, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekek segítsége, a gyerekek feladata nagyon fontos, mert így a szemléletet sajátítják el, belenőnek a feladatokba, természetesnek látnak olyat, hogy apa szerel, és bármi gond van, mindent megold, anya süt-főz és nem esik kétségbe, ha nincs itthon kenyér, mert süt kenyeret is.
És persze tiszta sor, hogy jelen pillanatban a gyerek segítsége a legtöbb esetben nem segítség. A munkaidő dupla annyi és még őrá is kell figyelni, nem csak a folyamatomra. Ugyanakkor mostanában hallottam, hogy egy kutatás szerint azok a gyerekek, akiknek kicsi korban volt feladatuk, nagyobb eséllyel lesznek sikeres felnőttek. Több olyan példa van előttünk, akik ezt alkalmazták, és mára felnőtt gyerekeik vannak, akik eléggé rendben vannak, szóval ha ebben az irányban haladunk mi is, azzal én teljesen kibékülök.

Szóval hibák. A fentiek alapján teljesen rendben van, hogy néha nem sikerül valami, hogy néha megszalad a tej a bögrébe, vagy összetörik egy-két tojás. Azonban nem mindegy a körülménye az egésznek. Amikor a hétvégén mindkét gyerek hibázott, azért elég nagy különbség volt a két folyamat és a hatás között. Jancsi bejött, elkezdte mesélni a történteket, egyre jobban elkeseredett és a végét már sírva mesélte el. Elrontotta, de benne maximálisan ott volt a szándék, hogy jól csinálja. Mondjuk azt megkérdeztem tőle, hogy amikor ott állt, kezében a két tojással és látta, hogy a földön még sok tojás van, akkor nem merült fel benne, hogy ez nem fog menni? Kell egy tál, egy doboz, vagy szólni valakinek? Na de ezt ne firtassuk… Jancsi sajnálta a dolgot, bántotta, hogy hibázott. Julis csak bejött és nézett, a szomorúságnak nyoma sem volt az arcán, szenvtelenül nézte végig, ahogy apa mérgelődik, ahogy újra a mosógépbe teszi a ruhákat. Végig kérdeztem tőle a gépeket, hogy mi mire való, mibe mit teszünk, mire kell figyelni, tudott mindent. Vagy volt egy rövidzárlat, vagy hullára nem érdekelte, mi van. Sajnos az utóbbira tippelek….

Mindkét gyerek mindent akar, most azonnal. Írni, olvasni… Julis autót vezetni akar, Jancsi meg igazi puskát. De tanulni nem akarnak, gyakorolni nem akarnak, szabályokat sem akarnak betartani. Mondjuk ne felejtsük el, hogy 5 és 6 éves gyerekről beszélünk, vélhetően a logikus gondolkodás, a következmények tisztánlátása még erőteljesen folyamatban van. De azért ezek arra jók, hogy mikor azt mondja, hogy nem akar tanulni semmit, akkor mondjuk, hogy rendben, akkor ne tanuljál, csak akkor nem vezethetsz kocsit, mert nem fogsz tudni olvasni, nem fogod tudni megtanulni a szabályokat, nem fogod tudni elolvasni a táblákat…

Igazságszolgáltatás

Senki nem mondhatja, hogy részrehajló lennék… Az igazságszolgáltatás a mindennapjaim része. Van, hogy percenként váltok abban, hogy kinek van igaza, mert tudom, hiszem, hogy az igazság sosem egyoldalú, így nem tehetem meg azt, hogy mindig csak egy valaki pártján állok. Kezelem a konfliktust, számon kérem és magyarázatot várok a helytelen viselkedésekre. Ha ott kiderül, hogy a másik sem makulátlan, - ami rendszeresen kiderül – akkor fordulok a másik felé is és a másikat is számon kérem.
Aztán igazságot szolgáltatok és irányt mutatok abban, hogy hogy lehet jobban csinálni.
Sok vita van a gyerekek közt most abból, hogy nem beszélik meg, hogy ki mit hogyan szeretne játszani. Ilyenkor kérem őket, hogy beszéljék meg a szabályt, tisztázzák le, kinek mi az elképzelése. AZ árulkodás néha hasznos, mert információhoz jutok, de nem szeretem, mikor ezt csinálják. Arra neveljük őket, hogy testvérként ki kell álljanak egymásért, ha az egész világ összeomlik, akkor is ott kell lenniük egymásnak, mert testvérek. Szóval az árulkodást mindig meg kell előzze az, hogy szólok a másiknak, hogy te figyelj, ez így nem jó, ez butaság, stb.

Kicsit leragad a szemem… olyan sokat ír ez a Bernát, hogy mire kijavítom, kész vagyok teljesen :D

Sok gondolatom van még, de azt majd a következőben.