2025.01.16.

Bernát

Karácsonyi minőségi ajándék…

Előre leszögezem, nem a rokont, vagy barátot akarom égetni, vagy szapulni, mert nem tudom, ki vette, de!
Jancsi kapott egy hat darabos szuperhős gumi figurás szettet, lehet őket húzni-nyúzni, viszonylag jól nézett ki, most épp a fürdőben használják fürdéskor, már amennyi idő van rá…
Szóval színes gumi figura, festet arc és ruha. És ahogy elkezded a gumit húzni nyúzni, elkezd a festék megtörni és mállani. Egy, ez a gyerek szájába is kerülhet, kettő, nem gondolnám, hogy ez lebomló anyag, és ez által ez két szempontból is mérgező, ill. szennyező! És mondanám, hogy olcsó, de nem vagyok biztos, hogy ez a játék olcsó volt!

Bianka

Igen, a játékok minősége kérdéses, főleg azok, amiket a neten lehet rendelni. Én biztosan tudom, hogy ezt ki adta és honnan van, és azt is tudom, hogy én a játékoknál eleve azt mondtam mindenkinek, hogy ne vigyék túlzásba a költekezést, mert a gyerekek semmire nem vigyáznak. A szívem szakad meg, mikor ott egy könyv, meg egy játék, pláne, ha új és taposnak rajta. Két év alatt sajnos még mindig csak ott tartunk, hogy egy irány van meg, hogy kb vigyázzunk a játékokra, ha szem előtt vannak, akkor erre már figyelnek, de egyébként szarnak rá. Igény persze sok mindenre lenne, pl mancs őrjáratos tűzoltó autó, aminek ha bedőltem volna, akkor most lenne egy félszobányi nagy hombár tűzoltónk 31 ezerért, amire Julis egyszer ráül és szevasz. Szóval eleve nem volt cél drága, minőségi játékokat venni, mert pl egy plüss már karácsony másnapján az udvaron végezte. Nem volt a helyén és Zora ki is vitte az udvarra. Teljesen felesleges drága játékokat venni, mert ha nem vagyok a nyomukban, akkor úgy sem figyelnek semmire.

Más, de ehhez kapcsolódik, hogy egyik nap sokkot kaptam, hogy nyugodtan üldögélünk bent Bernáttal a szobába, míg a két gyerek kint a konyhában csinálja a kakaót… Széken állva, meg minden. És hallom, ahogy nyikorog a szék alatta, hallom, ahogy leveszi a kakaótartó kerámia tartó tetejét. Vizualizálom, ahogy a szék összedől alatta, mert bár én vagyok ötvenszer súlyosabb nála, a szék úgy nyikorog, ahogy sosem szokott, vagyis tuti úgy feszíti, hogy az teljesen rendellenes… Várom, mikor borítják az egész kakaót a tejbe, vagy a tejet a kakaóba, vagy ejtik le a tartót, és ezek végtelen verziója. Bernát teljes nyugalommal csitít, hogy mit idegelem magam? Én meg 1000000% biztos vagyok abban, hogy kb a harmadik és a tízedik alkalom közt fog megtörténni valami katasztrófa és nem véletlen, hanem jórészt direkt. És nem akarok helikopter szülő lenni (aki ott kering a gyerekek felett folyamatosan, hogy mibe nyúlhat bele, mit igazíthat meg) de nem szeretem a hibázást, a bénázást, a direkt baromkodást… egyenes gyomoridegem van tőle. Nyilván ezen dolgoznom kell, mert a gyerekek 5 és 6 évesen még nem mindenben ügyesek és sokszor direkt is baromkodnak, amit, ésszel tudok és el is fogadok, de akkor sincs békességem ezzel.

Bernát

A csajok költik a pénzem, míg mi férfiak dolgozunk!!!
Tegnap a lányok elmentek szemvizsgálatra és szemüveget csináltatni, tudtuk, hogy Julisnak új szemüveg kell, csak eddig nem volt kedvünk (pénzünk) csináltatni.
Hatvanötezer forint a szemüveg, meg a keret ára kedvezményesen… Emlékszem, mikor azt a papírt töltöttük ki, hogy milyen betegségeket, testi elváltozásokat,  fogyatékosságokat tudunk elfogadni, mi a legtöbbre azt jelöltük, hogy bővebb információt kérünk. (Nem is volt a papírjában, hogy rossz a szeme!!!) A döntéseink még jóval a határozat előtt születtek, hogy nekünk mi fér bele. Akkor nem gondoltam volna, hogy pl. csak szemüveges lesz, és ez is évente 60-70 ezer forintunkba fog kerülni! És lehet mondani, hogy ez sok, vagy nem, nekünk minden ilyen plusz kiadás időbe, sok unkába, és sokszor  némi segítségbe kerül, mire ezt össze tudtuk spórolni.

Na mindegy, a lányok elintézték ezt is, meg a bevásárlást is.

Induláskor tettem egy átgondolt, hatalmas hibát! Adtam a lánynak ötszáz forint papírpénzt, hogy ebből vegyen valamit, meg az öccsének is… Ezzel meg nyitottam egy „apa adjál pénzt” esemény hullámot, ami jó esetben 40 év múlva csitul el! DE tudtam, hogy ezzel mit vállalok, és sejtettem a nagy örömöt, amit ezzel okoztam a lánynak. És azt is tudom, hogy sajnos ez az összeg évről évre egyre nagyobb és egyre sűrűbb lesz! De te akartad! :)

Bianka

Ezt apának részletesen el sem meséltem, de nagy agyalás ment, hogy mire is költsük a pénzt. Egész délután nézegette a pénzt, rakosgatta a zsebébe, hirtelen értékes lett a kabátja is, aminek a mély zsebébe tette a pénzt, és mikor az optikában voltunk, felakasztottuk a kabátot, és induláskor azonnal kérdezte, hogy ugye megvan még a kabátom? Ugye megvan még a pénzem? Egyből milyen értékes lett az a kabát… :D
A boltban először gumicukrot akart venni, és ki is nézett egyet. Mind drágább volt 500 forintnál, de mondtam neki, hogy ha azt szeretné, vegye azt, kipótolom. Végül három dörmi mellett döntött, hiába, minden szentnek maga fel hajlik a keze… mert így neki kettő, Jancsinak pedig egy dörmi jutott.
A kasszánál úgy pakoltam, hogy a cuccaink után a dörmiket külön tettem, és ezt Ő fizette, Ő intézte, elkérte a blokkját is. Tanulni kell ugyebár.

Szóval igen, apa nagy örömöt okozott ezzel a kis pénzzel, leginkább a lelkesedést és az élményt, de azért a dörmi is megérte :D

Bernát

Ezt a te akartad dolgot kell néha mantrázni, például ma is amikor 7,5 fokban dolgoztam egész nap, de mindig az jár az eszemben hogy ebből lesz a pénz és ebből lesz a szemüveg, meg a nyaralás, vagy csak simán ebből fizetem az egyre magasabb számlákat…

Na mi sem unatkoztunk addig, míg a csajok odavoltak. Míg ők költötték a pénzt, én és Jancsi itthon maradtunk és dolgoztunk, előbb egy kis tiktokozás, odabújt hozzám, a fejét a mellkasomra tette és néztünk pár vicces, cicás videót. Gyorsan csináltam is egy két képet (nagyon okosan!!!) ugyanis Jancsinak nemsokára szülinapja lesz és ha nincs fotó, mit rakok ki a facebukra, hogy Isten éltessen, kis szaros! :D
Aztán megjavítottam egy só lámpát és Jancsi nézegette a szerszámaimat a táskában, rá is talált a csavarbehajtómra, és el kezdte húzogatni, mondom neki, ott az ajtónak a felfogató csavarja, azt tekerd ki, hát addig irányítgattam, hogy egyszer csak nagy kiabálás, hogy ki jött! Na így születnek az ezermesterek! Szívesen hölgyeim!!! :)

Biankával egyre többet ötletelünk a könyvön, sőt, ő már írja bizonyos részeit, szépen lassan ez a projekt is beindul, és ki forrja magát. Annyian mondták / mondtátok, hogy írjunk könyvet, hogy most már elindultunk ebben is. Én mondtam Biankának, hogy ha csak nullára kijönnénk a könyvvel, én már annak is örülnék, haszonra nem nagyon számítok. (Bestseller lesz!!! – Bianka) :D
Még formálódik, lehet, hogy egy kicsit fantasy lesz, és a 27. században játszódó leszbikus pár lombik gyerekeiről fog szólni, az egyik kínai a másik fekete! :)

Bianka

Igen, az információk helyesek, már elkezdtem a könyv írását. Mi több, ma voltam körmösnél és a mostani körmeimet s már ennek fényében csináltattam, vékonyabbra és rövidre, hogy minél kevésbé akadályozzon a gépelésben. Azt hiszem, itt kezdődik a tudatosság.. Vagy mi…

Magáról a könyvről nem mondok egyelőre semmit, legyen ez meglepetés. Jó lesz :) Hiszen mi írjuk!

Bernát

Én már tervezgetem a nyarat, vagy a tavaszt, nagyon szeretnék elmenni pár szőrös férfival egy közös túrázásra, és valamiért az van bennem, hogy Jancsit is vinni akarom! Van, hogy az agyam elképzel valamit, úgymond vízióm lesz és addig nem múlik, míg be nem teljesül!
Jancsi egy lassan öt éves szeleburdi ön-, és közveszélyes gyerek, aki egy olyan erdőben ahol szakadékok, és keskeny ösvények találhatók, nem túl kompatibilis gyerek. Ezért apa már agyal, hogy ezt hogy oldjuk meg, mert ugye az nem megy, hogy végig fogom a kezét. Két megoldásra szűkítettem a dolgot, az egyik egy nagy kutyáknak kitalált flexi póráz, a másik meg egy kiszerelt automata biztonsági öv, ami már hozzám kötve garantáltan megfogná, bárhova is menne. Van egy hegymászós beülője, ilyen spéci heveder, és azt raknám rá, és magamra meg egy vastag, katonai övet és ahhoz rögzíteném karabinerrel. Egyetlen veszélye, hogy ha lezuhan és engem is megránt, akkor én is leeshetek. De teljesen mindegy mert ha lezuhanna én utána ugranék így is úgy is! Így meg azért van esély, hogy fennakadunk valami. (Bíztató jövő kép :) )
Nézegetem a már nem gyerekméret hátizsákokat, de ami terepszínű az 40-50 ezer forint! Annyit meg tuti nem adok érte, akkor meg megfelel a decathlonos kék is.

Bianka

Ez a téma szerintem megosztó. Mármint a helyszín.

Értem Bernát vágyát és az is értem, hogy a gyerekeket érdemes bevonni minél több mindenbe. Ezt én is így gondolom és én is azt mondom, minél hamarabb tanuljanak bele. Nem véletlenül mentünk tavaly nyáron is, és nem véletlenül van hátizsákjuk, bicskájuk... De Bernát olyan részre készül menni, ami felnőttnek is veszélyes. Én ezt nem tartom jó ötletnek. Kiindulva abból, hogy tavaly nyáron a kilátónál épp csak a kezét vágta el és épp csak elesett a lépcsőn, nem tartom jó ötletnek veszélyes helyre menni, pláne úgy, hogy mondjuk Jancsi elesik és rántja el Bernátot is. Ez így viccesen hangzik, de nem az.
Ezek a biztonságos megoldások jók. Pl ha elmennek a Rám-szakadékhoz, ott vannak veszélyesebb, meredekebb részek, oda nem árt, ha van egy biztonsági háttér… De szerintem egy 5 éves gyereknek, akinek ebéd után még aludni kell, mert különben fekete karikás a szeme és tiszta idióta délután, nem hiszem, hogy egy extrán veszélyes, csaknem egész napos túrára van szüksége. Szerintem van a kettő közt is sok lehetőség.
Most beléptem két csoportba, utána járok a lehetőségeknek.

Én is mesélek.

A keddi vásárlásom Julissal nagyon jó volt, egy rossz szó nélkül zajlott a délután, Megvizsgálták a szemét, aztán bevásároltunk az egyik nagyobb szupermarketben, ahol szintén nagy egyetértésben voltunk. Egyszer kellett rászólnom, hogy ha folyamatosan beleszövegel, akkor nem tudok sem gondolkodni, sem számolni (pedig az lassan ne árt, mert egyre cifrábban teszik ki az árakat) helyette inkább nézelődjön, és mikor éppen haladunk valamerre, akkor tegye fel a kérdéseit. Csináltunk szelfit, hallgattunk zenét, a kocsiban elöl ült, nagy volt a boldogság.

Ezek után különösen rosszul vettem, hogy másnap reggel, mintha nem is ugyanaz a gyerek lett volna. Az együttműködő cukibogárból egy akadékoskodó, okoskodó valami lett,  aki nem csak szófogadásra, de gondolkodásra sem képes.
A védőnőhöz készültünk Jancsival, de hatékonysági szempontból Julist is vittem, hogy ne kelljen oda-vissza rohangálni. Cukrászdát terveztem utána, ott van az orvosi rendelő mellett, kézenfekvő, hogy utána iszom egy kávét, ők esznek valami fincsit reggeli… helyett. Na jó, egy kis sós falatkát is. De Julis eleve azzal kezdte, hogy ülhet-e elöl? Mondtam neki, hogy nem, mert ha ketten vannak, akkor nem ülhet az egyik elöl. De nem tud beülni, mert az ülése elől van (ülésmagasító). Rákiabáltam, hogy üljön már befelé!!! Mi lenne, ha nem csak az akadályokat és a kifogásokat látnád, mikor kérek valamit? Legalább próbálkoznál!!!
Utána elmondtam, hogy alapvetően lehetne jó program a védőnő után, és hallgathatunk zenét, de csak akkor, ha jó lesz a hangulat. A védőnő előtt még a kocsiban elmondtam Julisnak, hogy most Jancsi lesz a főszereplő. A védő néni Őt vizsgálja, Őt kérdezi, Ő válaszolgat. Julistól azt kérem, hogy csendben keressen egy játékot és foglalja el magát, ne zavarjon minket.

Ahogy beértünk, még kabátban rávetette magát egy bölcsiseknek való kisautóra, amire a nagyon pici gyerekek rá tudnak ülni. – Anya, erre ráülhetek? – Nem… ez nagyon pici gyerekeknek való, Te már nagy gyerek vagy, nem kell ráülnöd. Keress mást légy szíves, de előbb vedd le a kabátodat, és a sapkádat.
Leveszi, és mire elrendezem a dolgokat, addigra rajta ül a kisautón: Anya néézd! – Juliska, megkértelek, hogy keress mást. És jelzem, hogy ez nem az a viselkedés, amit kértem!
Az egész vizsgálat alatt dumált, nyomkodta a zenélő vackokat, csúszott-mászott a földön. Nagyon idegesítő volt. Félidőben mindketten találtak egy-egy plüsst, Jancsi kérdezte, megkaphatja-e majd a végén? A védő néni mondta, hogy igen, ha jól viselkedtek, megkaphatjátok. Ezek után Julisra még nagyon sokszor rá kellett szólnom, de Jancsi is kezdett már baromkodni, így mire a vizsgálatnak vége volt, teljesen egyértelmű volt, hogy Jancsi még éppen kaphat, mert legalább a vizsgálatokat jól csinálta, de Julis nem visz haza plüsst, de már a cukrászda mindenképp ugrott.
Mikor Jancsi megkapta a plüsst, Julis már kettőt akart, de mondtam neki, hogy tegye szépen vissza. Kérdeztem, hogy mit kértem a kocsiban, hogy viselkedjen? Elmondta. És úgy viselkedtél? – Nem.- Valóban nem.

A védőnő még annyit tett hozzá, hogy ugye Julis is SNI-s,és nagyon sokszor hallja, hogy ráfogják az SNI-re, hogy akkor nem kell annyira szót fogadni, megengedhet magának bármit… hát nem… mondtam a védőnőnek, hogy oké, csak ha a tegnap délutánt meg tudjuk csinálni gond nélkül, akkor a ma délelőttöt is meg tudnánk. Persze a kettő közt ott az a nem kis különbség, hogy képben van egy Jancsi és egy védőnő is, előbbivel harcolni kell a figyelemért, utóbbinak a figyelme kéne… de nem.
És persze, a figyelemért megy a műsor, de meg kell tanulnia, hogy nem, nem lehet mindig ő a középpontban, és azt is meg kell tanulnia, hogy kicsit ilyen módon most már az összefüggéseket meglássa, hogy pl jobb befektetés most nem annyira harcolni a figyelemért, mert akkor sokkal több jó történik.
Az oviba menet a boltba mentem be, vettem nekik sajtos rudat, az volt a reggeli, aztán indulás az oviba. Az úton kérdeztem Julist, hogy miért nem hozhatott plüsst? Megbeszéltük, hogy miért nem. Beszéltünk a következményekről, és arról, hogy máskor mit kellene máshogy csinálni, hogy kaphasson plüsst.

Most pedig (csütörtök) Bernát a jó apa.

Hazaért, én a vacsit addigra elkészítettem. A gyerekek akkor kezdtek egyre jobban felpörögni, még épp tudtunk pár szót beszélni, de már nem nagyon hallottuk egymás szavát. Szóval ma volt a második alkalom, hogy felveteti velük a játszós cipőt és kint az étkezőben fekvőtámaszt, felülést és négyütemű fekvőtámaszt csináltat velük. Egymásnak segítenek, egymás lábára ülnek a felüléskor. Julis kérdezgeti, hogy miért kell ezt? Mondjuk nekik, hogy mert nagyon sok az energia bennetek!

Most pedig én vagyok itt bent és írok – kicsit fáj a fejem – Bernát meg kint memóriajátékozik a kölkökkel.

Bernát
Nagy pofán vágás volt, amikor K.A.P. Kovács András Péter is azt mondta,  hogy amikor haza ér, leül a gyerekekhez játszani és ez természetes, mert egy apának ez a dolga. No én fizikai munkás vagyok, ma már csak 6 fok volt a lakásban, ahol dolgoztam és eléggé átfagytam, falat véstem és volt por rendesen.
Még haza vezettem, és ahogy levetkőztem, csináltam egy kávét, és leültem a gyerekekhez. Azt gondolom, hogy ez a vicces csávó kicsit másabb jellegű munkában fárad el, nem úgy mint én.
DE! teljesen mindegy, ki mit mond, ez a dolgom és a gyerekeknek is szükségük van a játékra és rám is.

És most megyek fürdeni, mert épp 8 óra és már kicsit fáradt vagyok.