2025.01.19.
Bernát
Apának vannak elképzelései
Péntek
A múlt héten amikor rengeteget dolgoztam egy másik városban,
és szinte sose értem haza időben, nemhogy még a gyerekekért menjek. Eszembe
jutott, hogy ovi után menjünk el pizzázni az ovitól nem mesze lévő helyre. DE
akárhogy is szervezkedtem, nem jött össze.
De ma reggel meg kérdeztem az asszonyt, hogy „Ma délután……”, és nem is hagyta,
hogy végig mondjam a kérdést, már rá is vágta, hogy igen. Mondom neki, - azt se
tudod, mit akartam – De. És igen! Menjünk!
No a munka vége felé már telefonon egyeztettük az időt Biankával,
hogy mikor indul a gyerekekért, és én mikor indulok. Odaértem a pizzázóhoz és
átöltöztem, mert enyhén (1cm) poros voltam. Mire végeztem, odaért a család az
oviból és beültünk. Bianka hozott magával light sajtot és megkérte a szakácsot,
hogy rakja már inkább ezt a sajtot a pizzájára, mert neki nem kell a kalória, bele
is mentek. Én egy erős paprikás húsos pizzát ettem, a kölkök meg sonkás-kukoricást.
Mi megettük az egész pizzát, a gyerekek három szeletet hagytak, azt haza is
hoztuk. Bár sokat kellet rászólni a gyerekekre, hogy ne ugráljanak, halkabban
beszéljenek, viselkedjenek, de azért jó hangulat volt. Jancsit elvarázsolta a
music tévé, ami a falon lévő tévében ment. Julis az folyton azt magyarázta,
hogy milyen ügyesen eszik. :) Hát azért nem volt annyira ügyes, de ezt nem
taglaltuk.
Végre beteljesült ez a vágyam, tudom, kis vágy, de nekem most ez kellett.
Merjünk kicsit álmodni.
Bianka
Olyan fura kettősség van bennem, hogy egyrészt a magamra
figyelés most előtérbe került ezzel az új életmóddal, viszont szinte minden más
terv, igény, meg hátrébb sorolódott. Most már szó szerint nem járunk sehova,
már olyan kis alkalmak sincsenek, hogy pl egy bevásárlás után ott maradunk és
eszünk valamit, vagy beülünk egy kávéra valahova. Ennek egyik fő oka a pénz…
Egyszerűen nagyon durván sok a kiadás, minden számla, biztosítás, gyerekeknek
dolgok, gyógyszerek, meg amiket hirtelen kell venni, hogy egyszerűen mindig
kifogyunk a pénzből. A másik meg az, hogy hála Istennek, elég jól főzök, szóval
most már azért elég sokszor merül fel, hogy biztos el kell-e menni étterembe,
horror áron enni valami kaját, ami lutri, hogy megüti a szintet…? Mert ha tuti
jó, vagy olyan, amit itthon nem tudunk prezentálni, akkor persze, menjünk, de
ami a mi igényünk szokott lenni, azokat én már simán megugrom, néha még jobban
is, mint az étteremben… és akkor minek menjünk?
De persze az élmény az meg nem mindegy. AZ illat, a kiszolgálás, hogy nem
nekünk kell fáradni érte, utána meg elmosogatni… na az azért… :D az nem utolsó.
A lényeg, hogy már ideje volt egy ilyen alkalomnak! Nagyon is!
Mondjuk én lassan egy gyorskajára hajtanék… KFC, vagy Burger King. Tudom, hogy
szemét kaja… de szeretem. És kb fél éve nem ettem olyat. (túl sok kalória…
szóval meggondolandó)
De pl ez a pizza is belefért. És csak meg kellett próbálni. Egyébként is vega
pizzát kérek, amin csak zöldség van, a tészta az alap, viszont a sajt az brutál
sok…. Szóval megpróbáltam és így a napi keretembe is belefértem. Igaz, hogy
egész nap nem ettem semmit, de megérte rá várni :D
Bernát
..és az emberi gondolat és viszonyítások!
Ma hallgattam Kadarkai Endre (nagyon szeretem) és Kassai
Lajos beszélgetését, ahol Kassai úr – merthogy Endre is magázta – elmondta, hogy
egy 50 nm-es kis házban élnek vidéken, egy birtokon, és, hogy igazából 500 nm
házban is élhetne, de ő neki nem ez kell. Neki az kell, hogy szerényen, egy kis
házban, nem nagy lábnyomot hagyva a természetben, el van a kis családjával.
No erre én, aki szintén nem is akar nagyobb házban élni, (mert csóró vagyok
vazze! :) ) ha Kassai úrnak megfelel egy ekkora ház, akkor nekünk is! Nem irigykedek
senki nagy házára, néha szerelek 160, 200 nm házakat és hát nem látom az
értelmét. Kicsi ház, kicsi család, kicsi közösség. Jó, azért két szoba kell,
mert apa ha rá akar söndörödni anyára, akkor nem jó, ha a gyerekek két
percenként kapcsolják fel a fejlámpát, hogy ez mi volt? :) (nem történt ilyen!)
Szóval megkaptam az önigazolást, hogy nem gáz, hogy ekkora házban élünk.
Takarítani ez is elég!
Nagyon jó volt ez a két év, hogy ennyire szorosan voltunk, mert így
kényszerítve voltunk, hogy megismerjük egymás minden mozzanatát. De most már
elég, most már nagyon kell a gyerek szoba!
Bianka
Ezért kellenek a viszonyítások, ezért kell, hogy az ember
egy kicsit mindenfelé kitekintsen és belelásson, mert mennek a gondolatok,
megszületnek a vágyak, de nem mind valós igény. Én szeretem most is az
otthonunkat, szerettem eddig is, a gyerekek előtt is, és most is. Most már
megint az enyém… Volt egy mély időszak, amikor elmenekültem volna innen, de az
a sok békétlenség miatt volt. Annak már vége.
Örülök, hogy Bernát is igazolást nyert erre. Nem volt gond a házunkkal soha, csak
Bernátnak vannak kattanásai, hogy pl én cikinek tartom-e, hogy a férjem munkás
ruhában van? Isten látja lelkem, soha nem volt ez még a gondolatomban sem…
Mondjuk egy lagziba nem menjünk melós cuccban, de ezzel a résszel sem volt gond
soha. Szóval ez a ház is jó volt mindig is, csak Bernát bizonytalankodott néha,
de örülök, hogy ez most igazolást nyert Kassai Lajos által, akinek a életszemléletét,
a gondolkodását, a dolgokhoz való hozzáállását, messzemenőkig tiszteljük.
Bernát
Boldogságos szombat reggel, anya finom reggelit készített,
aztán hárman a kölkökkel indultunk ügyet intézni, villamossági bolt, papírok
aláírása, és mamának sült hagymás vért vinni. Irány haza, mert mindjárt ebéd.
Jancsi mondogatja, hogy fáj a feje, hát egész délelőtt egy kortyot se ittál,
akkor meg állunk a boltnál és veszek neked inni. De mire hazaértünk, már kezdett
kicsit pityeregni. No Jancsi nem egy kis nyámnyila, városi, kekszen nevelkedett
kis pudli, ő egy tökös gyerek, és ha ő sír,akkor ott biza nagy baj lészen. :)
Lázas is lett, nem is kért már enni, Bianka adott neki gyógyszert,
megvigasztalta, és már feküdt is az ágyba, öt perc múlva már aludt is.
Anya rákérdezett az ovis csoportban, hogy valaki beteg-e esetleg? mert nálunk
lehet, hogy kezdődik valami, erre sorra jelentkeztek, hogy már több napja
betegek a gyerekek, hogy ezek közül a gyerekek közül hányan jártak be az oviba,
azt nem tudom. „DE a kurva anyátokat azt mondom én az ilyennek” (idézet egy
Tiktok trendből) mert ugye ha tudom, hogy beteg a gyerek, és nem viszem oviba,
akkor nem lesz az egész ovi beteg, és nem marad otthon 20 szülő, és nem teszi
tönkre húsz család napjait, főleg, ha azok családon belül is lefertőznek
mindenkit!
DE ezt sok csótány le se szarja. Azokról most nem beszélnék, akik betegen mennek
be dolgozni az irodába, és lefertőzik sorra a kollegákat!
Legyen már annyi intelligencia az emberekben, hogy ha beteg vagyok, veszek fel egy
maszkot és úgy közlekedek a buszon és a városban.
Vasárnapra Jancsinak szerveztünk egy szülinapi bulit, szűk körben, amin anya és
Jancsi nem fognak részt venni. Már megy az agyalás és a szervezkedés, hogy mit
hogy oldjunk meg. Természetesen a tortából hozok neki haza, és csinálok neki videókat,
amin a többiek köszöntik. És majd itthon videóban nyitjuk ki az ajándékokat. És
majd pótoljuk a szülinapját is… Remélem, tudjuk majd kárpótolni.
Most épp alszik, kicsit meleg és felriadt már egyszer, de a gyógyszer hat, láza
nincs, csak hőemelkedése. Pont ma reggel dicsekedtem, hogy már két hét telt el
az oviból, és még sehol semmi betegség! Na erre bebaszott a rossz nyavaja.
Alig várom, hogy a közös képünket kirakhassam a netre, és felköszöntsem, a
kedvenc fiamat! :)
Bernát
Jelentem anyássan, meg volt a fantasztikus fél buli!
Elmentünk Julissal ketten képviselni a családot, a buli jó volt. Anyám kitett
magáért, nagyon finomakat főzött, volt több fogás, sütik, és még a megrendelt
tortát is Ő fizette.
Szegény Jancsi beteg… kicsit ugyan, de lázas, és nincs jól. Egyértelmű volt,
hogy betegen nem mehet, ha az ő bulija, ha nem! Szerintem jó viselte, reggel
kapott pár ajándékot, focikaput, meg társast, és mikor hazaértünk, akkor is
kapott pár ajándékot. Mind nagyon tetszet neki, ő ilyen hálás lélek, nagyon tud
örülni.
Azért Julis is kapott pár apróságot, két kis figurát, meg egy matricákat.
Mi Julissal jól elvoltunk, de azért éreztem, hogy ez a buli nem tökéletes.
Lassan feküdnünk kell, mert holnap munka van. Nagyon gyorsan eltelt ez a hétvége,
nem volt időm semmire….
Bianka
Nagyon sok verziót fel szoktunk sorolni a gyerekeknek, ha egy buliról van szó, hogy mik a feltételek, ki jöhet oda, hogy kell viselkedni, stb... ez a verzió még soha nem merült fel, hogy az egyik ünnepelt marad távol a bulijától. De most tényleg nem akartunk kockáztatni, Jancsinak is jobb volt a nyugalom és így nem adjuk át a betegséget.
Mi is jól elvoltunk itthon, kicsit fárasztó volt, hogy Jancsi nagyon hozzá van már szokva a társasági játékhoz, mindig van vele valaki, legalább Julis ugye... és mindig dumálnak, közösen játszanak és ma kb akkor volt nyugtom, amikor aludt. Folyton mondta, kérdezett, mutatta, és nem akartam paraszt lenni, hogy elzavarom, de már az agyamra ment, hogy ötödjére hoz kávét... Aztán persze, hogy kimentem vele, hogy focizzon, de nagyon hideg volt, bejöttünk, de aztán csak kimentünk a csirkékhez, vittünk vizet, adtunk kaját, 19 tojást hoztunk be. Aztán már ebéd, alvás. Délutánra felpörögtek nagyon durván, szaladoztak itt mindenfelé ebben a nagy házban... de aztán Jancsi csak nem lett jól estére, meleg lett a homloka megint. Kapott gyógyszert és alvás.
Holnap nincs ovi neki... De jó lesz... :D