2025.02.02.

Bianka

Rájöttem, hogy viszonylag nehéz kikerülni az örökbefogadást, mint témát, ha úgy jobban belemegyünk a dolgokba. Egyik nap pont ebbe futottam bele, ami csak azért érdekes, mert egy ideje nem nagyon említjük az örökbefogadást senkinek. Aki tudja tudja, aki eddig nem tudta, azt most már nem igazán érinti a dolog, ráadásul a gyerekekkel már nagyon jól összeszoktunk, jól működünk, Ők a mi gyerekeink, már senkiben nem merül fel, hogy itt valami nem úgy indult.
De most egyik nap beszélgettem egy anyukával, és mivel Julis elég nagy és még ovis, jogosan vetődik fel a kérdés, hogy megy-e suliba szeptembertől. És mivel SNI-s, és az eredményei nem lettek a legfényesebbek, így nem megy még. Az SNI kapcsán pedig felmerül, hogy miben nyilvánul ez meg? És akkor már jön a következő téma, hogy még mindig nem teljesen tiszta, hogy a kapacitása ennyi, vagy a megalapozással vannak gondok. Ha a megalapozással van gond, akkor meg ugye felmerül a kérdés, hogy mi és hogyan csúszott el? És akkor már nálam anomália van, itt meg már bejönnek a kezdetek, a nagyon kicsi kor, amiről meg leginkábbis kb semmit nem tudunk. És akkor vagy témát váltok, vagy belemegyek. Hát én most belementem. És érdekes, mert én már simán beszélek róla, simán le tudom kezelni, ha valaki nem úgy áll hozzá, bár erre eddig nem sok példa volt. Viszont mégis bennem van, hogy nem annyira akarok beszélni erről, talán pont a gyerekek miatt, hogy nekik ne legyen ebből semmilyen formában gondjuk.

Tegnap este azt mondta Jancsi, hogy neki, amikor még nagyon pici volt, nem volt anyukája. Kérdeztem, hogy mikor volt ez? Mondta, hogy mikor még nagyon nagyon pici volt. Na – mondtam – gyere már, aztán beszéljük ezt meg. Vissza kellett mennünk az egyedfejlődésben annyira, hogy tettem a papírra tollal egy pontot és mondtam, hogy ennyire picik, sőt, még sokkal kisebbek vagyunk, amikor elkezdődik az életünk. – És aztán? – És aztán egy picivel nagyobbak leszünk (rajzoltam egy nagyobb pöttyöt) – És aztán? – És aztán még nagyobbak… Egyre nagyobb karikákat rajzoltam, végül a kezemmel mutattam egy picibaba méretét, hogy amikor az anyuka pocakjában ekkora már a baba, akkor kibújik, megszületik és akkor Ő a pici baba. – Hát én nem voltam pici baba – mondja Jancsi – Hát hogy ne lettél volna?  - nem, én nem voltam! – erősködött – Nem emlékszem rá – folytatta. – Persze, hogy nem emlékszel, mert olyan pici korból sokmindenre nem emlékszünk, de aki most él, mindenki megszületett és volt pici baba. – magyaráztam a dolgot, miközben elővettem a gyerekek „életút naplóját”, ami csak képekből áll, viszont mindkettőnek legalább megvan néhány kép a születésétől kezdve. Háromszor kellett végignézni mindkettő fényképsorozatát, mire elég volt.

Másnap is felmerült ez a téma, akkor meg azt kérdezte, miért fogadtuk örökbe? De valahogy nem volt egyértelmű, hogy az a kérdés, hogy miért pont Őt fogadtuk örökbe, vagy az a kérdés, hogy miért fogadtuk örökbe? De mindkettőre kíváncsi volt. Nagyon röviden először azt mondtam, hogy azért, mert nekik szüleik nem voltak, nekünk meg gyerekünk. De aztán mindkettő irányba belementünk egy kicsit.
Meséltem az anyukájukról, akiről először azt gondolta, nem szerette Őket. De elmondtam nekik, hogy de, pont hogy azért történt ez így, mert szerette őket annyira, hogy jót akart nekik. Ő nem tudta volna felnevelni a gyerekeket a körülményei miatt, és ezzel segített, hogy lemondott róluk, lehetővé téve az örökbefogadásukat. Ez, akárhogy is nézzük, egy gondoskodás.

Bernát

TILTAKOZOM!!!
A jelenlegi törvények alapján a gyerekeimnek joguk van 13 évesen felvenni a kapcsolatot a szülő anyával, amit én nagyon ellenzek!!!
Nem értem, hogy mi szüksége van erre egy amúgy is labilis kamasznak, akinek épp a nagy viharokat kell át élnie, és épp a hormonjain lovagol. És ebbe az instabil hangulatba még jöjjön be egy hatalmas zavaró tényező? A sokak által híresztelt szülői elcsábítás, hülyítés és utána pénz kicsalásokról gondolom, hallott mindenki. Mint ahogy a rossz szándékú szülőkről is, akik nagyon megronthatják a családi hangulatot. Nekünk ez nem hiányzik. Minden fellelhető adatot beszereztünk a szülőkről, képeket is, és 18 éves korában egy szép vaskos borítékban át is adom nekik, de csakis akkor.
Biztos kíváncsi lesz a rokonaira, testvéreire, és ha tiltanám is, kinyomozná, nincs értelme.
Erősen reménykedek, hogy ne legyen neki nagy csalódás az anya, és a környezete. DE abban is bízom, hogy a sok testvér meg öröm lesz és boldogság. Van már testvér, akinek az örökbefogadó anyja fel akarta venni velünk a kapcsolatot, de mi elzárkóztunk, mert egy gyereknek van elég baja az örökbefogadás elején, és nem gondolom, hogy másik tíz emberre van szüksége, hogy jegyezgesse, kit hogy hívnak, ki kinél van örökbe, és ki mikor keresheti fel az anyját. Mindennek eljön az ideje. És tiltakozom, hogy 18 év alatt, főleg kamasz korban ő keresgesse a szüleit, vagy a tesóit, ebben az életkorban másra kell fókuszálni.

Bianka

Nekem inkább azzal van gondom, hogy az örökbefogadás elején a mi kötődésünkkel kell foglalkozni, mármint a szűk családi körünk kötődésével, hogy mi család legyünk. A gyerekeknek is valami elképesztően nehéz lehet helyre tenni magukban ezt így is. A mieink még most kezdik szóba hozni, hogy miért vannak nálunk, miért fogadtuk örökbe őket, mi volt, mikor picik voltak. Még most kerül lőtérbe, hogy más volt Lilla, a nevelőanya, és más volt a szülőanyjuk, és utánuk jöttünk mi Bernáttal… de hogy magyarázzuk el ezeket egy olyan kisgyereknek, aki azt sem érti, hogy a vele szemben álló ember az nem a tükörképe, és ha a jobb ezüket emelik fel, akkor az miért kerül a másik oldalra…? És akkor még ebbe az egyébként sem egyszerű helyzetbe még pont kéne egy tesó, meg a szülőanya… Nem. Én is egyetértek Bernáttal, egyelőre biztosan nem lesz semmilyen kapcsolatfelvétel. És én sem tartom jó ötletnek, hogy egy egyébként is sebezhető korszakban, mikor a gyerek úgy érezheti, hogy a fél világ ellene van, különösen a szülei, akkor ebbe kavarjon bele egy szülőanya… Ráadásul nem egy szülőanya használja ki ezt a helyzetet keményen, és veszi le anyagilag az egyébként hiszékeny és lázadó gyereket.

Mi most beszéltünk is pár percet Bernáttal erről, és egyelőre csak agyalni tudunk az egész témával kapcsolatban. Ha csak a gyerekek oldalát nézem, akkor nekik ez brutál fontos lehet. Tudni a miérteket, a válaszokat, kapcsolódni azokhoz, akik vér szerint az övék voltak eredetileg. Ez adhat is sokat és sok veszélye is lehet, amit előre nem tudunk, majd csak akkor, mikor elkezdjük az egészet, akkor tudjuk mibe tenyereltünk. Bármennyire is vagyunk a szüleik és tanultunk erről, akkor sem tudunk ebben a témában úgy gondolkodni, ahogy a gyerekek, mert nem úgy vagyunk érintettek ebben, mint Ők. Fel sem mérhetjük azt a zsigeri, ösztönös érzést, kíváncsiságot, vágyat, amit Ők ezzel kapcsolatban majd érezni fognak idővel. Az egész lényük, az identitásuk része a vér szerinti család, aminek a fontosságát nem kicsinyíthetjük le. Viszont a mi dolgunk Bernáttal segíteni őket ebben, hogy a lehető legtöbbet megkapják ebből, és megóvni őket attól, hogy sérüljenek.

Bernát

(Péntek)

Holnap (szombatra) nagy terveim vannak, aztán, hogy mi lesz belőle, nem tudom, de próbálkozok.
Az egyik, hogy a két éve falazgatott kéményemet végre befejezem, hogy végre azt a nyüves cserépkályhát be lehessen fűteni.
A másik, hogy a kölkök már nem akarnak gyerekek lenni, ők felnőttek akarnak lenni, na holnap lesz felnőttség, lehet ásni a kertet, hordani a téglát, meg mindent ami nehéz, fárasztó és unalmas. Garantálom, hogy egy óra se kell, Julis tíz perc múlva már nem akar felnőtt lenni, de Jancsi is egy órán belül feladja mert elfárad. :)
Holnap délre (szombatra) megint vendégeket várunk, megint Jancsinak lesz szülinapja, de most már nem lesz torta, csak egy ebéd és kész.

Bianka

A szombati terveknek teljesen keresztbe tett az időjárás jelentés. Fagyot mondtak és Bernát nem mert elkezdeni kéményt rakni, mert ha megfagy, akkor kezdheti újra. Szóval Bernát nem dolgozta agyon magát aznap, de nem is annyira baj, mert valóban vendégeket vártunk, én az ebéddel bíbelődtem. Kicsit extra ebéd volt, mert kaptunk egy vadludat. Folytassam? :D
Nagyon finom leves készült, a combot, mellett pedig sütőben sütötte meg, mellé tepsis krumpli, dinsztelt káposzta, gombás kuszkusz, egres mártás, és almás-céklás saláta volt.
Nagyon jót ettünk, igazi különlegesség volt ez, nagyon örültem neki, hogy lehetőségünk nyílt erre.

Viszont majdnem az egészet le kellett mondani, mert Julis szombat hajnali 2-kor sírva ébredt, rosszat álmodott, vélhetően a láztól… Köhögött, nagyon be volt rekedve. Azonnal kezeltük a tüneteit, kapott lázcsillapítót, és aludtunk tovább, de felmerült, hogy lemondjuk a vendégséget, mert Julis keresztszülei jöttek, és ők már a múlt héten is lemondták, pont a betegségek miatt, hogy nehogy elkapjanak megint valamit, mert már annyit voltak betegek az elmúlt időszakban…
De mégis úgy döntöttek, hogy megkockáztatják és jönnek, Julis is jobban lett reggelre, de eléggé rottyon van összességében, hogy hétfőn megint nem megy oviba, engem boldogít majd… Persze megint annyira beteg csak, hogy pörög ezerrel, le se lehet lőni, de köhög, tüsszög, szurtyog, viszi a bacikat minden felé.

Megint mozog egy foga Julisnak. Konkrétan egyik éri a másikat, kb 4 foga van növésben egyszerre, de már mozog megint egy! Aminek nagyon örülök, hogy neki elég durva fogsora volt eddig, pici, apró fogai voltak és azok is inkább kicsit befelé álltak, de amik most újonnan jönnek, azok lányegesen nagyobbak.
Elmegyünk majd egy ellenőrzésre fogdokihoz, hogy nézzen rá, hogy rendben elférnek-e. Bízom benne, hogy igen :)

Ma délután sok időt töltöttek az udvaron, de aztán besötétedett és bent zenéket hallgattunk. Csináltam még múltkor egy cigányos lejátszási listát a youtube-on, ahová főleg magyar roma zenészek, énekesek zenéit vettem fel. Ez a múltkori beszélgetésünkből jött, amikor újra felkerült szóba a cigány-téma. A gyerekek elég negatívan beszéltek a cigányságról – ez még a régmúltról maradt - és ismét (kb ötödjére) ledöbbentek, hogy ők is cigányok. Nem titkoljuk azt sem, hogy a cigányokat sokan nem szeretik, de azt is megbeszéltük, hogy miért van ez, és, hogy az döntés kérdése, hogy az ember melyik utat választja. Ezzel kapcsolatosan mutattunk nekik híres, magyar cigányokat. A lista még nem teljes, mert eddig csak a zenészekig, énekesekig jutottunk, de a romák a főzésben is igencsak tudnak jeleskedni, szóval még majd azt is átvesszük. A lényeg, hogy ma ilyen zenéket hallgattunk.
Nekem döbbenet volt, hogy a gyerekek csak ültek és bambultak a monitorra. Nekem ülve is járt minden porcikám a ritmusra, Bernát is billegtette a lábát, de ezek meg ott ültek, mint két bagoly… Hát mondom, mozduljatok már meg! Hogy tudtok úgy ülni ezek a zenék mellett, hogy nem mozdultok meg? Tessék felállni, mozogni, riszálni… Jancsi szégyellős az elején, nagyon vigyorgott, meg nyeglett-nyaglott, nem akart mozdulni, Julis bátrabb volt, Ő felpattant, aztán tolta a táncot. Mentek a videóklipek sorban, mindegyiknek volt táncos, gyerekek is, szóval mondtam, hogy lehet azokat is utánozni, ami tetszik, nincs szabály, akár a szemét is becsukhatja és ami jön. Ügyesek voltak és tetszett nekik a buli. :)

Bernát meg délután egy kis rögtönzött retro uzsit csinált. Kicsit szikkadt kifliket karikázott fel és meleg kakaóba tették és kanállal ették. Jók ezek a kis alkalmak, hol egy kis játék, hol egy beszélgetés, ami nagyon jót tesz a kapcsolatunknak is, de a gyerekeknek is.

Az utóbbi időben három hivatalos helyről kaptam pozitív visszajelzést Julisra. A gyógypedagógus azt mondta, hogy nagy lépésekben fejlődik, a pszichológus jobban belement, és elmondta, hogy kiegyensúlyozottabb, nyitottabb mostanában, jobban együttműködik, a szókincse nagyot fejlődött, nagyon szép szavakat használ, és változatosan fejezi ki magát.
A hittanos tanárnéni meg az óra után állított le, hogy hatalmas dicséret Juliskának, nagyot fejődött, alig ismert rá, és mennyire jó volt a hittanórán.
Nem tudom máshoz kötni ezt, minthogy a karácsonyi időszakban ugye megint egy feszt együtt voltunk, és ha tetszik, ha nem, akármi is történik, az csiszol minket összefelé. A másik, hogy vélhetően véget ért egy újabb lázongó kör. Mondtam már korábban, hogy mindig van egy lázadás, egy határfeszegetős időszak, majd amikor ez lemegy, és újra megvannak a határok, akkor Julis újra kezes bárány lesz. Újra együttműködő, újra kedves. Csak azt a lázadó időszakot éljük túl.
Arra gondolok, hogy lehet, hogy a következőnél több anya-lánya program kell. Az mindig jól épít minket és talán a lázadó részt is könnyebben vészeli át Ő is.
A lényeg, hogy vélhetően most bezárul a lázadó kör és jön a nyugalmi időszak. :) Kíváncsi vagyok, meddig fog tartani :)

Mai extra:
Már több szakemberrel beszéltem, hogy jól tud hatni a gyerekekre, ha tudnak csúnyán beszélni. Ha adott helyen és időben teret engedünk ennek és letisztázzuk a szabályt, hogy csak ott és csak így lehet, akkor ki tudják adni magukból. Akarnak csúnyán beszélni ez biztos és amit ugye nagyon tiltanak, az vonzóvá válik. Szóval kipróbáltuk, hogy mi lesz. Bementünk a fürdőszobába, becsuktam az ajtót és mondtam nekik, hogy csinálni fogunk ilyet, de ezt csak itt és csak ilyenkor szabad, sehol máshol nem. Most lehet csúnyán beszélni, büntetlenül, mondhatják bátran, ami a csövön kifér. Még be sem fejeztem a mondatot, Jancsi nekem szegezte, hogy kurva anyádat! Baszódj meg!
Némiképp megnyugtató volt, hogy előkerült még a f@sz, és a segg, picsa… de ezen kívül semmi. Ezeket keverték, ismételték, és kötötték össze, ahogy a kis fantáziájuk kiadta. Aztán kimerült a dolog, ötleteket nem nagyon akartam adni, az elején még igen, de aztán én két szó után ráhagytam, mert nem tanítani kell őket, ugyebár. Remélhetőleg némiképp a feszültség levezetés is megtörtént, ahogy a pszichológus mondta, és remélem, hogy betartják, hogy máshol nem beszélnek így :D