2025.02.09
Bernát
Egy tökéletes család tökéletes estéje…
A gyerekek nézték a vad robot mesét, de Julis megunta az utolsó
pár percét, és elment vécére, hogy ő bizony „feksző”! (Bödőcs Tibor standup
előadásának egy ikonikus része ez a feksző – ajánlom - Bianka)
Majd befelé jövet megölelte anyát és aztán feljött az ágyra és engem is majdnem
megölelt, de ő nem azért jön fel, hogy apucit szeretgesse, hanem apa feje felett
az ablakban mindig van egy kis bűnözésből megmaradt csoki, gumicukor, és ő azt
akarja elcsórni…
Szóval elkezdtünk mátrixolni, ami nálunk kb azt jelenti, mint amikor Neo és Mr
Smith egy helyben áll és csak a karjukkal ütnék egymást, de a másik mindig kivédi.
No én mindig valahogy megfogtam Julis kezét, aki meg akarta szerezni a szives
gumicukrot. Csikiztem, meg felborítottam, de nem adta fel, küzdött mint malac a
jégen, közben aranyosan győzködött, hogy nem azért akar oda nyúlni, meg, hogy
tartsam lent a kezem, mutat valamit. Negyed óra múlva vége lett a mesének, és
Jancsi is felmászott, no ketten már bírtak apával, és meglett a zacskó, rácsaptak,
mint gyöngytyúk a takonyra, de azért apa is kapott pár morzsát…
Holnap Eszti mamához megyünk, hogy anya nyugodtan
dolgozhasson az írásain.
Sok a feladata, nagy dolgokra készül, és ahhoz koncentráltan oda kell figyelni.
Nem tud gyerekzsivajban dolgozni, én se tudnék. Sokszor ezért van, hogy csak
akkor tudunk leülni írni, ha már a
gyerekek horkolnak.
A hétvégén nagy hidegek lesznek, ezért nem is terveztem
semmit, inkább játszok a kölkökkel, dolgozzon most anya.
Én a hetemet egy hideg kriptában töltöttem, és minden napot átfagyva végeztem,
de hál’ Istennek nem lettem beteg. Most hétvége a pihenésről fog szólni, nem
csinálok semmit.
Bernát
Maci
Ahol most dolgozom, a tulaj egy ötven éves pasi, Maci, aki kedves
aranyos, és hát kicsit belelátva a családi
életükbe, elég érdekes dolgokat láttam. Maci elmondta hogy egyedül az apja
tudja minden egyes alkalommal az önbizalmát a nullára degradálni. Valamit elkezd,
jön az apja, és elmondja, hogy azt miért nem fogja tudni megcsinálni! Ekkor
ébredtem rá, hogy az apalét egy hazugságokra épülő lét!
Amikor a gyerekem csinál valami apróságot, felvesz egy szemetet a földről (azt,
hogy azt ki ejtette el, most hagyjuk) és megkérdi, apa, ügyes vagyok? Az vagy,
nagyon ügyes vagy, hű, de ügyes vagy. (nem bammeg, te szórtad el, ez a minimum,
hogy felveszed és kidobod)
De apa és anya is DÍÍÍÍCSÉR!!! Mert ez a dolgunk, a dicséret, az önbizalom
építés, és a támogatás! Néha hazudni is kell, nincs mese, és majd később valami
furmányos tanmesével elmagyarázni, hogy bizony a szemetet fel kell venni, bárki
is ejtette el. :)
És rádöbbenek arra, hogy nem mindenki csinálja így, nem volt ez mindig divat.
Persze nem kell majomnak lenni, tehát ha a gyerek készül a megasztárba és
borzalmas repedtfazék hangja van, azért tökösnek kell lenni és figyelmeztetni,
hogy még annyi szakkör van a világon, mint pl. a sakk! :)
Bianka
Én ezt annyival árnyalnám, hogy nem hazudni kell, hanem a
fókuszt a jóra helyezni, még akkor is, ha az irreálisan sokkal kevesebb, mint a
hülyeség, vagy a hiba. Nagyon sok múlik a gyerek helyes önbizalmán, amiből nagyon
fontos rész az, hogy „helyes”. Az sem jó, ha mindenért megdicsérjük, mert akkor
nem lesz értéke a dolgainak. Azért, mert elfingja magát, még nem jár a
dicséret, de az biztos, hogy a pozitív megerősítésből nagyon sokat tanulnak és
épülnek, és igen, nekünk ez nagyon fontos feladatunk, hogy ezt nagyon jó
arányban tartsuk. Sok rászólásom van Julisra, pl ez az orrszívás kiidegel és
napi téma. És időnként van is fellángolása, hogy oké, akkor odafigyel, nem
szívja. És mikor előveszi a zsepit magától és kifújja az orrát, akkor
megdicsérem. Vagy én is, mikor magától felvesz egy szemetet, kivisz egy
szennyest, akkor megdicsérem. Legnehezebb akkor megtenni ezt, amikor előtte egy
perccel csesztem le valamiért, és még bennem is dúlnak az érzelmek.
Egy hatékony hétvége
Nekem nagyon zűrösre alakult a hetem, amiket terveztem,
szinte semmit nem tudtam megcsinálni, mert mindig volt valami, ami fontosabb és
sürgősebb volt. Ilyenek voltak, hogy pl csütörtökön haza akartam jönni reggel,
miután a kölköket oviba vittem, de hazafelé felhívtam anyámat, hogy mizu,
merthogy hétfőn nagyon szenvedett a gyomrával, és egyik nap sem akart javulni…
Végül csütörtökön is még mindig szenvedett, de a doki még mindig nem látta elég
komolynak az ügyet, én meg nem hagytam annyiban és bevittem az SBO-ra. Talán az
volt a szerencséje, hogy hányt is, és mivel az rendellenesen nézett ki, vitt
belőle mintát, amit látva, a doki azonnal tudta, hogy mi a gond. Egy
gyomorszondával kezdett, aztán bent is fogták és még csütörtök délután meg is
műtötték, mert bélelzáródása volt. Mára már teljesen jól van, talán már a
csöveit is kivették, lehet, hogy holnap haza is jöhet. Örülök, hogy nem hagytam
annyiban. Na de a lényeg, hogy ilyenek voltak a héten, szóval nagyon elmaradtam
mindennel. (Bernát: azért azt tegyük hozzá, hogy a házi orvosa B vitaminnal
kezelte! )
Aztán kaptam egy nagyon jó hírt, amit még nem szeretnék
elmondani, de ezzel kapcsolatban is übernagyon sokat kellett dolgoznom,
készülnöm. Sok egymásra épülő feladat volt és rengeteget kellett írnom. Persze
ezt a gyerekek mellett nem lehet, mert kb két mondatot sem tudok összegondolni,
azt jobb csendben.
Bernát ezért megmentett a hétvégére, és szombaton itthon
maradtam egyedül. Reggel még nagyon korán elmentem anyám macskáját megnézni,
adtam neki vizet, meg enni, kitakarítottam az alomtálcát, és 8 után már itthon
is voltam. Megreggeliztünk és mindenki ment a dolgára. Bernát és a gyerekek
Eszti mamához, és meg maradtam és dolgoztam. Sikerült. Nagyon nagyon sokat
dolgoztam, az agyam teljesen letompult estére, mire a banda hazaért.
Ma (vasárnap) is sikerült dolgoznom, reggel még írtam, aztán
mikor felkeltek, szerkesztettem ebéd után pedig festettem. Mindennel kész
lettem, amit terveztem és nagyon boldog vagyok emiatt :)
Bernát kérésére még meg kell írnom, hogy estére még
rittyentettem egy finom vacsit. Pénteken elmaradt a halpéntek, így mára vettem
ki egy zacskó cápaharcsa filét, amit még múltkor vettem egy jó kis akcióban. Kis
liszt, só, halfűszer és mustáros pác, ebben megforgattam és tepsire tettem.
Alulra és rá is csurgattam egy kis olivaolajat, és betettem sülni. A végén jól
rápirítottam, így a hal puha, a bunda ropogós és nagyon ízletes lett. Hát mit
mondjak, tényleg jól sikerült, Bernát konkrétan betegre ette magát :D
Azt hiszem, mára nem is dolgozom többet, ez a hétvégém elég
húzósra sikerült.
Bernát
De még nincs vége, mert a gyerekek ágyneműjét én kimostam,
meg megszárítottam, de még neki kell elhajtogatni, mert holnap ovi és kelleni
fog.
Meg persze még ezt a szöveget is ki kell javítania.
És! Arra kérek mindenkit, hogy ha gratulálni szeretne a drágám sikereihez, akkor
azt pontosan tegye mert már azt se tudjuk, ki melyik sikeréért gratulál! J
Annyira beindult az élete, hogy A5-ös névjegykártyát kellett nyomtatnunk, hogy
minden titulusa kiférjen! :)
De tényleg
Ez a csodanő főz, mos, takarít, eteti az állatokat, néha még a csirkéknek is
visz vizet. Etet engem, intézi a hivatalos, céges papírokat, biztosítást,
befizetéseket, számlázásokat.
Közben megállás nélkül odafigyel a fogyókúrájára, és a gyerekeket se öli meg!
Írja a blogot, festi az öröknaptárjait, festi a publikációi mellé a képeket,
intézi a fogyi oldalt, az örökbe fogyi oldalt, készít nekünk vacsit, és magának
külön fogyi vacsit. És még most jön az éjszaka, amikor kapok tőle egy olyan….
:D Na jó, ad egy esti puszit, aztán alvás. :) Szóval rengeteget dolgozott a
héten, és még lehet, hogy ezt is feltölti, elvégre még csak este fél kilenc. :)
Esti puszi
A kölkök feküdtek lefelé a fantasztikus halvacsora, és a fürdés, hajmosás és
szárítás után, és Julis megkérdezte, hogy én vagyok a kedvenc lányod? Mondom
neki, igen! De más lányokat is szeretsz? – hát, mondom, én szeretem a lányokat,
de téged imádlak a legjobban! :) De az unoka nővéremet szereted? Igen őt is
szeretem, de téged a legjobban! Mindig azt mondom, hogy te vagy a kedvenc
lányom. :) Hiába, apa vicces.