2025.02.19.
Bernát
Egy könnyed szombat reggel…
Egy késői (8:30) kelés, a gyerekek viszonylag normálisan viselkedtek, ami azt
jelenti, hogy nem öltöztek, csak harmadik rászólásra, ment a hiszti, hogy mit
nem akarnak, sőt, Julis már az első percben felbaszta anyát az orrszívásával.
Szóval jó volt. Kivételesen anya csinálta a kávét, mert már hajnali hatkor felébredt
a nyomorult, és pörgött az agyában a könyv.
Bianka
Igen, most kb minden percben írok. Még akkor is, amikor
fizikailag nem vagyok a gépnél, akkor is jönnek a fejemben a mondatok. Szombat hajnalban
éppen a könyv bevezetője indult a fejemben, egy női hang olvasta fel onnan,
hogy „Bevezető” :D
És ez van éjjel is, ha kimegyek esetleg mosdóba. Ha bármi
kizökkent a félálomból, akkor indul a mozi a fejemben, és végem, mert akkor egy
idő után kipattan a szemem és csak jönnek a gondolatok.
Mennek a játszmázások. Most már Jancsi is megmagyarázza,
hogy azt, amit kérünk, miért nem úgy csinálja, miért nem akkor, miért nem kell
megcsinálni. Ehhez pedig a kezével mutogat és a fejét ingatja, kb, ahogy a
fekete csajok szokták. Szóval most már nem csak Julissal meg a buli… :D
Hurrááá! :D
Bernát nem tulajdonít ezeknek nagy jelentőséget, én igen. Én figyelek arra,
hogy ezekben a játszmákban ne ők nyerjenek. AZ az igazság, hogy amikor a kutyával megy a
pontgyűjtögetés, akkor is most az, hogy odahozza a labdát és a lábam elé teszi…
hát mi van abban? Ez nem olyan nagy dolog, tök cuki… A francokat! Lehet, hogy
maga a folyamat cuki, de a célja messze nem az. Az is egy játszma, ami arra
megy ki, hogy végső soron majd ki irányítsa a másikat. Szóval nem cuki. A
gyerekek is ugyanezeket csinálják. És nem, nem hagyom, hogy ilyen játszmákat
nyerjenek meg.
A szombatunk egyébként itthon, egész jól telt, vasárnap meg
kimentünk Eszti mamához, akinél ott voltak a Sógoromék is Timivel és Tomival,
így megint volt egy jó kis alkalom bandázni. Meglátogattuk a messzebbik
dédimamát is, aki mindig nagyon örül nekünk.
Bernát
Cigányosodunk!
Bár az asszony vérében akad némi fekete vér, az én családom nem
tisztázott, hogy mennyire vagyunk ária faj, de mi öcsémmel szőke fürtökkel
születtünk.
De ugye a gyerekekről erős sejtésünk van, hogy talán van bennük egy csepp roma
vér kb 90% :)
Mind a ketten úgy gondoltuk, hogy nem árt nekik jó példát mutatni a
cigányságból, ezért kerestünk nekik roma előadókat, egyelőre a modernebb,
populárisabb, felkapott slágereket, persze azért van egy szint, ami alá nem
megyünk! :)
És hát néztünk a neten cigány meséket, ami nekem elég kamunak tűnt, de a lényeg,
hogy próbálunk cigányosodni, hogy a gyerekek bele lássanak (amennyire tudunk és
tudnak) a cigány életbe. Persze mindemellett a megfelelő tisztességes és gondos
nevelés se maradhat el. Ha meg hallom, hogy „ezt loptam” játékból, szinte ordítok,
hogy meg ne halljam még egyszer, hogy ilyet játszotok, nem lopunk és kész!!!
Bianka
Lassan beérnek a gyerekeknél a dolgok.
Állandó, visszatérő, kb mindennapos téma a jó hangulat
kérdése. Azt már korábban is elmondtam nekik és nagyon sokszor hozom a
példákat, hogy a jó hangulatban sokkal több jó történik, a rossz hangulatban
szomorúak vagyunk, dühösek, és úgy nem lehet játszani, nevetgélni, táncolni,
stb.
Hetek óta megy a huza-vona Julissal, hogy ne szívja az orrát. Már kb három hete
nem beteg, nincs is az orrában semmi, de rendszeresen, néha percenként, néha
negyed óra kimarad, de szívkodja az orrát. Elvileg ignorálnom kellene, mert ezt
csak a figyelem miatt csinálja, de valami eszméletlen módon irritál. Nyilván
bántani nem akarom, de már beígértem neki, hogy ha a közelemben lesz és akkor
szív egyet az orrába, olyan nyaklevest adok neki, hogy kiesik a foga, még az
is, amelyik nem mozog. Szerencsére mindig távolabb van. Aztán egy alkalommal
pont kézre állt volna, és a kis butus megszívta az orrát, majd hirtelen rám
nézett, szerintem beugrott neki, hogy nyakon vágom… Hát, most nekem voltak
lézer szemeim és olyan jó rendesen dinamikusan vettem egy hatalmas levegőt, a
szememmel meg négybe szeltem hirtelen. Érezte a pillantásom súlyát.
Majd végül egyik reggel jött el az, amit már oly rég terveztem… Mondtam már
neki, hogy ha megyünk az oviba és vezetek, nem tudok hátranyúlni, de szívesen
megtenném… de ha szívja az orrát, tutira most már megállok, és kiszedem most
már a kocsiból… Egyébként aznap nem volt rossz hangulat, kérdezték, indítok-e zenét?
Hát, mondom, miért ne? Elindult a zene és nem telt bele fél perc, Julis egy
hatalmasat szívott az orrába. Kikapcsoltam a zenét és megkérdeztem, hogy
komolyan azt gondolod, hogy ha megy a zene, nem hallom, hogy szívd az orrod?
Eközben a két falu közti úton ont egy buszmegállóhoz értünk, visszapillantó,
mögöttünk senki, satufék, lehúzódtam. Kicsatoltam magam, és nyitottam az ajtót.
Hallottam, hogy Julis mondja, hogy neeee…. De már késő, barátom, ezt elcseszted.
Eddig tartott a türelmem. Feltéptem az ajtót, és egy zsebkendőt fogtam az
orrához és nem túl kedvesen segítettem neki orrot fújni. Mikor végeztünk,
mondtam neki, hogy ha még egyszer szívni mered az orrod, újra megállok, de
akkor kiszedlek a kocsiból, az biztos. Nem fogod a végtelenségig játszani ezt a
műsort. Vagy kifújd az orrod magadtól és odafigyelsz, hogy ne kelljen szívni,
vagy én fogok segíteni, de abban nem lesz köszönet. Ez volt tegnap, kedden… Ma
szerda van és ma délután sokkal kevesebbszer szívta az orrát.
Ehhez hozzájárult az is, hogy kedden reggel az ovi előtt még
a kocsiban kifakadtam ezek után. Elmondtam, hogy én egy nyugodt ember voltam
mindig is, és, hogy nem jó, hogy ennyit veszekszünk. Megkérdeztem, szerintük én
szeretem-e ezt? Mondták, nem. Jó… Abban is biztosak vagyunk, hogy ez nektek sem
jó… Nem jó… Oké… és akkor mi lenne, ha odafigyelnénk kicsit jobban? Nem elég
csak mondani, hogy szeretlek, úgy is kell csinálni. Juliska, Te mondtad-e
nekem, hogy kellene neked új ruha? – Nem. – És kaptál új ruhát? – Igen. – Miért?
– Mert szeretsz. – Igen, pontosan! Mert szeretlek! Mert figyelek rád, láttam,
hogy pár ruhád már kicsi, elmentem, vettem másikat, hogy jobban érezd magad
bennük. Azért csináltam ezt, mert fontos nekem, hogy jól érezd magad. Ezt
érted? – Igen. Szuper. Nem elég, ha csak mondom, hogy szeretlek, de közben nem
ölellek meg. Csinálni is kell olyan dolgokat, amivel kimutatjuk, hogy szeretjük
egymást. Figyelünk egymásra. Kedveskedünk neki, nem bántjuk, nem akarunk
rosszat. Ez a veszekedés mindenkinek rossz. Én nem akarok veszekedni, de
szerintem ti sem. De az kevés, ha csak én figyelek erre. Ez csak akkor működik, ha Ti is figyeltek
erre.
Ma reggel Julis úgy kelt, hogy anya, és most figyelek arra,
hogy jó hangulat legyen! Nem szívom az orrom, és igyekszem!
Megöleltem, megdicsértem, megköszöntem, hogy figyel erre, elmondtam, hogy ez
milyen fontos. És tényleg igyekezett. Gyorsan kész volt, együttműködött, minden
úgy ment, mint a nagykönyvben. És akkor jött Jancsi, aki meg dobálta a
kavicsokat a gépezetbe. Baromkodott, húzta az időt, amit máskor rutinból
csinál, azt sem akarta tudni. Kezdtem mérges lenni. Ráripakodtam Jancsira, hogy
szedje már össze magát. Julis pedig megállapította, hogy Anya, én nagyon
igyekeztem, de nem jó a hangulat. És kicsit örültem is ennek a helyzetnek, mert
ez teljesen igazolta azt, amit előző nap reggel mondtam. És megbeszéltük, hogy
igen, Julis igyekszik, apa csinálja a kávét, én segítek, kikészítettem a
fogkeféket, csinálom a haját Julisnak, öltözünk, készülünk, de hiába
igyekszünk, ha nem mindenki tesz a jó hangulatért.
Végül aztán Jancsi is összekapta magát és rendben indultak el apával, öleléssel
búcsúztunk mindenkivel, de azért várom, hogy mikor lesz egy zökkenőmentes
reggel.