2025.03.13
Bernát
A nagy lány*
A szaros bugyi még a földön, de már arról beszél, hogy ha
neki kisbabája lesz, hogy eteti majd. (Nem mondhatom, hogy rémlik az et etin…)
Vannak az életben, vagyis a gyerek nevelésében bizonyos szituációk, amikor az
ember nem finomít, nem magyaráz, ez van és kész! DE az akkor is úgy van, ha
nem!!!
Közjáték: apa most írás közben a Benei sütiket falatozza! Ez sajnos nem fizetett
reklám, de lehetne… :)
Na szóval… vissza a szarosra, nem tudom, hányszor mondtam el a két és fél év
alatt, hogy a szennyes a szennyes kosárba!!! Ez, gondolom, csak mi nálunk
szokás, más a padlón gyűjti, és ha már térdig ér, akkor kivillázza és kimossa,
majd vissza rugdossa a szekrény elé.
Julis lányom egyébként nagyon ügyes, éjfél körül apa előkészíti
a bögréket, meg a kakaót, cukrot, édesítőt, kávéport a konyha asztalra. (mert
apa is ügyes) És reggel a lány ébredés után pödör kifelé a konyhába, és készíti
a kakaókat, meg a kávékat.
Nem egyszerű, mert a rendelés, két db kakaó, kevés cukorral, sima tejjel, egy
zabtejes vaníliás cappuccino, édesítővel, és egy koffein mentes kávé két
édesítővel, fele forrróóóó vízzel, és tejjel. Mind ezt ágyba hozva, néha még
keksz is van hozzá. Mi így élünk no! :) És ezt megcsinálja! Ezt szereti ez
érdekli, ímááád segíteni, gondoskodni. De a kurva szaros bugyi ott van a szoba
közepén! Nem baj, ezzel is inspirálja apát, hogy a padlás szoba elkészüljön, amit
apa szeptemberre ígért, majd karácsonyra, de egy kicsit csúszott :) A projekt lassan
alakot ölt, ezt már régen írom, de most aztán azonnal!!! Ma falazok egy kicsit,
aztán gyorsan levakolom, és már csak lakkozni kell a lambériát, és kész is, ja
meg festeni a falakat, lilára, meg sárgára asszem.
Bianka
Egyik nap olyan szinten akasztott ki Julis – talán a múlt
hét elején – hogy este 9-10 körül azt mondtam, jó, itt a vége, én megyek fel
most azonnal és kezdek pakolni. A gyerekek nem mennek fel, én viszont igen.
Már sokkal jobban bírom a gyűrődést, azért csak eltelt már két és fél év, de
van, amikor valami brutál módon fel tud dühíteni a lány, és akkor
legszívesebben menekülnék innen. Jó volt, hogy a kis szobában összezárva egymás
rezdüléseit is kitapasztaltuk, de mikor feszült a hangulat ez a szoba nagyon
pici lesz, és nagyon hiányzik egy hely, egy kis lyuk, aminek az ajtaját néha
magamra csukhatnám, olyan igazán nagy dérrel-dúrral.
Julis egyébként tényleg ügyes, tegnap nagyon akart nekem
segíteni a vacsinál, de nem engedtem, mert haladni akartam. Az Ő segítsége még
nem segítség nekem, inkább neki fontos, és ha van idő, akkor részt vehet a
folyamatokban, de tegnap csak ott volt velem, nézte mit hogyan csinálok és közben
beszélgettünk.
Valóban hosszan ecsetelte, hogy ha majd neki babája lesz,
akkor majd mit ad neki, én pedig pedig próbáltam úgy válaszolni, hogy ne
trollkodjam szét ezt az álomképet, amit most építget, de azért ne is hazudjak.
A ciciből szopizást biztonság kedvéért nem hoztam fel, mert valahogy a sült
krumpli és a rántott húsok közben készítése közben, mikor még salátát is vágok,
nem volt most energiám még erre a „mivaaaaaaan????????” rácsodálkozásra is
kellő lelkesedéssel reagálni.
Az nagyon nem volt tiszta neki, hogy ahhoz, hogy kisbabája legyen, kell majd
egy hímnemű egyed is, akinek örülnénk, ha már a férje lenne, amikor a baba
projekt elindul, viszont azt letisztáztuk, hogy addig lesz majd egy kamaszkor,
amikor még százszor az agyamra fog menni :D
Bernát
Szóval apa most itthon dekkol és Benei csokit eszeget :)
(mert nem igazán van munka)
De most végre van időm befejezni az elmaradásaimat, meg a kutya miatt a kaput,
aminek a zárszerkezetét már tegnap egész nap daraboltam, meg hegesztettem, mert
apa ilyet is tud…
Jó ez a süti :)
Alapvetően kész lenne ez a fránya szoba, mert már alig van vele gond, de
építéskor elkövettem némi hibát, nem ragozom, vissza kell venni pár csavart, és
kijavítani, de annyira nem szeretek szembesülni a hibáimmal, hogy nincs kedvem
bontani. De így meg fura, hogy a szoba egyik sarka 4 centivel feljebb van! :)
No nem is szaporítom a szót, megyek és megnézem mi van ott!
Bernát
Jancsi torokfájása
Már épp elég sok idő eltelt a legutóbbi betegség óta, nem is
nagyon mentünk semerre mostanában. Péntekre azonban az unokatesómékhoz,
Katiékhoz mennénk a Keresztfiunk szülinapja kapcsán, és Jancsi köhécsel.
Bianka
A gyerekgyógyszereket már el sem teszem. Taknyosságra,
torokbajokra állandóan itt vannak a cuccok az asztalomnál, és most azonnal elő
is került. Az első torokköszörülésre már adtuk a gyógynövényes szirupot, így
szerintem megfogtuk a bajt még időben. A kölkök pálinkás pohárban kapják a
citromlevet, amit lehajtanak egyszerre, mint a felnőttek a pálinkát :D Már
mondják is, hogy kérünk pálinkát :D Remélem, az oviban nem megy ennek híre,
mert nem tudom, hogy magyarázom ki :D
Bernát, az ezermester
Egyik nap jót nevettünk. – Én legalábbis tuti :D
Bernát itthon van, nincs megrendelése most és itthon próbálja hasznosítani
magát. Ez a fenti falazásos vakolásos móka nagyon nem akar összejönni, hol az
időjárás, hol valami más jön közbe. Most például az, hogy sürgősen kaput
kellett csinálnunk, ugyanis két hete Zora valahogy kiment a kapun, és
megharapta a postást. (az mai napig
rejtély, hogy hogyan tudott kimenni, mert a kapunk fent egy kallantyúval
záródik, ami túl nehéz ahhoz, hogy csak úgy magától kinyíljon… ) Szerencsére az
időjárás miatt még nagy, vastag kabátban volt a postásnő, de Zora ösztönösen
elég jól fog, szóval nem lehetett kellemes élmény. Meg is lett az eredménye, a
csaj dokihoz ment, ki is íratta magát táppénzre. Szerintem inkább a sokk
lehetett nagyobb, mint maga a harapás, mert Zora nem vad, nem támadásból harap,
és ahogy kiszóltam neki, megállt és csak nézett ide-oda, hogy most mi van. Amelyik
kutya támadásban van ezerrel, azt egy ablakon keresztüli kiszólással senki nem
állítja meg.
Az egy feldúlt nap volt, az utcánkban akkor fektették le az új
internetkábeleket, egész nap 3-4 férfi fel alá járkált, nagy, zörgős gépeket
tologattak, erre jött még a futár, majd a postás motorral. Az egyébként is
transzban lévő kutyának nem kellett kétszer mondani, hogy menjen karra, szóval
mentségére szolgáljon, a körülmények igencsak ellene játszottak. Mindegy, a
tényen nem változtat, hogy a postás, aki egyébként is fél a kutyáktól, nagyon
megijedt, és kérték az iratokat, meg mindent, feljelentettek minket, de jó
ideig semmi nem történt. Mellesleg nem értem, hogy minek megy postásnak az
ilyen egy olyan környékre, ahol minden második háznál kutya van, és a postás
motorjára még a legjámborabb jószág is vadállattá változik…, nade mindegy, a
tényen nem változtat, hogy a mi felelősségünk a kutyát a kapun belül tartani,
szóval most Bernát ezerrel csinálta a kaput, amire már régóta terveztünk egy
kulcsos zárat, retesszel, ami sokkal erősebbé teszi a kaput.
Egyébként kedden volt itt a hatósági állatorvos, aki mindent rendben talált, a
kutya él és virul, felvette az adatokat és ment tovább.
Na… hát az izgalmak megvannak minden napra, nehogy véletlen
unatkozzunk.
A minap Jancsi fociedzésén voltam, Julis akkor épp hittanon
volt, és a gyerekek vezetgették a labdát. Jancsit az edző többször is
megdicsérte, tényleg nagyon ügyes volt. AZ utolsó 10 percben meg meccseltek,
Jancsi olyan gyors, hogy konkrétan fut a labda után és a többiek meg utána. A
pálya feléről rúg gólt… olyan izgi meccs volt, hogy teljesen izgultam :D Mikor
egyszer Jancsi gólt rúgott, felkiáltottam, hogy Azaz!!! :D Mindenki felnézett a
lelátóra, hogy na… mi ez az ujjongás :D
De tényleg nagyon jó volt.
Jancsi egyébként nagyon igyekszik, látszik rajta, az oviban is látható a
változás. Igyekszem rámenni arra, hogy inkább beszélgetek vele többet, de Ő is
kezd brutál idegesítő lenni. Ma éppen a kokárdákat tűztem fel a kabátjaikra,
mert holnapra kérték, hogy ha van, tűzzük fel… és hát van… már hogy a viharba
ne lenne?? És mondom Jancsinak, hogy hozza a kabátját, erre jön és határozottan
bejelenti, hogy az nem kokárda… Hát mi a jó élet bammega??? Akkor ugyan meséld
már el, hogy mi a kokárda, ha nem ez??? Phuuuu…. Na az ilyenektől… visszakézből
adnék olyat, hogy,…. de hát nem bántunk gyereket, ugyebár. :D
Na, most már tényleg megyek, legyetek jók!
Jah… -33 kg-nál tartok :)
*Nagylány: fogalom, akinek még az anyja papucsa nagy, de az
apja f@sza kicsi!