2025.03.21.
Bernát
Megint egy boldog péntek…
Eljutottunk a hét végére, Jancsi hál’ Istennek nem lett betegebb, kicsit köhög,
de nem jobban, az óvodából nem küldték haza. Mondjuk nem is hoztam volna, mert
amikor épp mentünk be, akkor érkezett egy mama az unokájával, aki teli pofával
köhögött, a mama megjegyezte neki, hogy kuc-kuc, én meg félhangosan, hogy van
pofád így behozni… De persze ő ezt nem hallotta.
Na de itt a boldog péntek, Keresztfiam most lett 10 éves és elmentünk megünnepelni
a szülinapját, torta meg minden. Kajálás közben Julis nem kérte a pizzáját,
majd elkezdett gyanúsan odabújni hozzám, belefeküdni az ölembe, és amikor kimondta,
hogy apa, melegem van…. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Bennem megszólalt a „baj van, bazdmeg” riasztó, néztem a homlokát és
melegedett, kértünk egy lázmérőt, de mire meg mértük volna a lázát, már jöttek
a tünetek, fázott, remegett, mondta, hogy ő fáradt. Kész, buli vége, irány az
autó, de már cipővétel közben elsírta magát. Hát mit mondjak, nálunk ha a
gyerek sír, akkor az már lázas! Nem egy hisztis fajta, amikor sírnak, ott már
baj van, pödörtünk is haza, 20 perc volt az út, pedig apa mindennél is
gyorsabban ment. Hazaérve minden úgy ment, mint a doxa óra, nyitottam a kaput,
anya az ajtót, a gyerek vetkőzött, indítottam a fürdőt, anya adta a gyógyszert,
csináltam a limonádét…
Tudom, nem kell azonnal lázat csillapítani, de már induláskor megvolt a
harmincnyolc, nem méregettük tovább, és a feje is fájt. Lefekvés, gyógyszer, mese, jobban lett, alvás…
Most épp kifújjuk magunkat, mind a kettő elfáradt és most alszik. De Julist fél
óra múlva kelteni kell, mert teleitta magát, és nem akarunk balesetet.
Holnap dolgos nap ígérkezik, de vasárnapra jött volna após gyerekezni, ha ez
így halad, akkor azt le kell mondanunk.
Szombat
Én ma is a kapunkat hegesztettem és végre elkészült az új
zár, ami talán már kutyabiztos.
Holnap, esküszöm, vakolom a padlás szobát, ha a fene fenét eszik, esetleg, ha
cigány gyerekek potyognak az égből.
Ha az kész, akkor lehet lakkozni, az is egy jó munka lesz a szűk padlástérben.
A gyerekek is, meg mi is megérdemeljük a külön szobát.
No, gyerek felkeltve, elment pisilni, jól megizzadt, de már jobban van, persze
este még vagy kétszer felkelek majd hozzá, nem lázas-e, és azt is elmondtam,
hogy ha baj van keltsen fel.
Aztán persze reggel kiderül, hogy mennyire beteg, lehet, mire felébred, már
kutyabaja se lesz.
Szombat
Bernát
Hát nem jött be sajnos, a lány lázas beteg! Hajnalban kétszer kellett kelnünk,
egyszer rosszat álmodott és felsírt, akkor is lázas volt, egyszer csak szólt,
hogy fáj a feje. Számoltuk, hogy hány óra telt el, kaphat-e gyógyszert, anya
vigasztalta, megnyugtattuk, hogy nincs gond.
Reggel fél halottan megkérdezte, hogy baj, hogy este felkeltett? Mi persze
megnyugtattuk, hogy aki beteg, az szól és apa ugrik, ez a dolga (ő akarta!)
Anya odahívta, és megbeszélték, hogy ez ez ilyenkor így van, egyáltalán nem
baj, hogy felkelünk.
Most bömböl az énpicipónim a gyógyulás érdekében…
Jancsi az udvarra ment, Julis bent mesézett, aztán egyszer csak szólt, hogy
kimenne. Anya mondta, hogy oké, kabát fel, aztán irány a friss levegő. 10 perc
múlva ment a csérogás valamiért, jött be árulkodni, abból tudtuk, hogy nincs
nagy vész, ha a szarkavarás már megy, akkor olyan nagy gond nem lehet. Fura,
mert kb ez a két tünete volt, a fejfájás, és a láz. Kapott vitamint és anya
itatta is kicsit, hátha az is jót tesz.
Makacs dolog ez a betegség, a lány nem kért ebédet, pedig nagy zabás!
Lefeküdt és négyig aludt, pedig nem szokott addig, és még mindig lázas, így a
holnapi bulizás szinte kizárt.
Én jelentem, nagyon expeditív voltam, kivakoltam a negyed szobát, felfalaztam a
falat, szinte teljesen, de mivel ömlik az eső, nem tudtam még egy adagot
keverni, meg a maradék téglát méretre vágni, így ma se lett kész a vakolás. az
utcánkban áll a víz, mert hozták az optikai netet és ezért mind a két oldalon
felvágták az utcát, és így nem folyik le a víz oldalra.
Viszont a Visegrádról lopott kis bükk fám kihajtott és annyira szép, kicsi
bonsai méret, szép kanyargós, most nyílnak a levelei, vágok alá egy kis mohát
és kész is ez lesz az asztal dísze!
A déli alvást anya is betartotta, diszkréten duruzsol a paplan alatt, a kölkök
nézik a Janó manót…, de utálom ezeket a fos meséket…
Hát az van, hogy én ezt egy hete írtam, és anya annyit dolgozott, hogy nem volt
ideje felrakni!
Szóval… új hét, új nyeremény, péntek van, kicsit meglepő, de ez van.
A hetünk egész normálisan telt, gyereknek színház, hittan,
foci, az oviban papírgyűjtés, egész héten gyűjtöttem a cuccot erre.
Julis tegnap elkezdte mondogatni, hogy amikor érte megyünk, akkor
majd kapjam fel, mert a többieket is fel szokták kapni! A lányom lassan negyven
kiló, na jó, csak 35, de apa béna szar és alig bírja el. De reggel poénosan megbeszéltük, - anya is
adta alá a lovat – hogy persze, de hát a többiek odaszaladnak, Julis meg nem.
Hát mondta, hogy akkor ő is szalad… Szóval megbeszéltük, hogy ha odaszalad,
felkapom.
Úgy jött ki, hogy ma együtt mentünk az oviba anyával, és elsőre én akartam az
öltözőbe menni a ruhákért, de Julis meglátott és átszaladta a nem kis udvart és
üvöltötte, hogy apaaaaa, kapjál föl! Anya is nevetve szurkolt, kész, apa, véged
van, a lány nem felejtette el :D És jóhogy, apa akkor is felemeli a picilányát,
ha egy mázsa, és fáj a dereka! Nagyon boldog volt, jöttek az óvó nénik, akik
mesélték, hogy a lány egész nap ezt mesélte, hogy jön apa, és majd felemeli.
Persze addigra leraktam és újra fel kellett emelni. Gyúrni kell vazze! Aztán
persze jött Jancsi is, és őt is fel kellett venni, de a kismajom csak 20 kiló,
őt még dobálni is bírom! Most este birkózásnál azért megkérdeztem Julist, hogy
másokat is így felkapnak? És mondta, hogy igen. (Csak mások egy fejjel alacsonyabbak)
Ez egy nagyon erős és fontos vágy volt, és örülök, hogy nem maradt el. Én nem
is sejtettem, hogy ez ennyire fontos!
No odaviszem anyának a gépet, hogy ezt gyorsan ízibe, de tüstént…. és bocsi
tényleg sokat dolgozunk mostanában.