2025.04.10.
Bernát
na írjunk blogot…
Előjáték…
Mára a jóidő miatt itthon maradtam és én vittem el a gyerekeket oviba, kicsit
puncsoltunk az óvónőknek, vittünk két köteg rajzolni való papírt.
A héten foglalt a tesi terem, ezért már múlthéten is elmaradt az foci, és most
hét elején is elmaradt. Erre azért kell figyelni, mert Jancsi üzemi szintje
emelkedik és kitörés várható. De mivel rossz idő van, délután még talán
biciklizni se mehetnek ki.
Itthon dolgozgatom, etetem a csirkéket, összeszedem a házi tojatot.
Egy kicsit zen hangulatba kerültem és metszegettem a bonsai fácskámat, ami
mellé most találtam egy érdekesen kinéző, olcsó és igénytelen, csoda sövényt,
ami gyorsan nő és lehet rajta gyakorolni a metszést. Közben volt egy ilyen
lógós izé virág, azt ketté szedtem, hogy most már két cserépben lógjon. Aztán
jött a tavaszi rotátor takarítás, mindig bele rohad a benzin! Most is szét
kellett bombázni, hogy beinduljon. Még lecserélem az olajat, aztán irány
horány, egy ismerős kertjét kéne felrotátorozni. DE most itt ülök, egészségügyi
problémák miatt, mondhatni fosok. :)
Az asszony takarítja a konyhát, szól a zene, rázogatjuk a picsánkat, mint két
hülye!
(Pedig inkább sírni kéne, de nem panaszkodom)
És most végre a kölkökről…. (ami eddig „förtént”)
Ma reggel öltözködés közben hírtelen anya bekérdezte, hogy most jó a hangulat?
Merthogy szólt a halk zene ( Vivaldi – A négy évszak / Tavasz :) Mert mi intelligens
emberek vagyunk és reggelente ez szól… okés?! :) És a gyerekek mondták is, hogy
igen most jó, és iszogatták a kakaójukat, (Jancsi kitiltva a szobából, mert egy
pár napja az egész bögre kakaót bele borította az ágyába!) Aztán Jancsi megkérdezte.
Apa, te jól érzed magad? Én meg így bele gondoltam a dolgokba és azt mondtam
neki, hogy jó. Az ő szintjén nem kell neki tudni, hogy épp hány problémával
küzdök, ilyen férfi dolgok. :)
A jövő hétre kell készülnöm, egy rokonnak kell a lakását villanyszerelni,
a nagy városban Pesten, egy hétig fent leszek.
Anyuci tartja a frontot! Nem látok semmi problémát, anya mindent is tud,
nem lesz gond, simán elbír a két kis orkkal. De azért lelkileg gondolom, nem
lesz könnyű, még ha naponta akár többször is beszélhetünk. Itt lakik közel az
egyik keresztapu, ha kell akkor őt tudom ugrasztani, de miért is kellene?
A hétvégén ki kell pakolnom a kocsiból minden szerszámot, mert azzal most
anyáék fognak közlekedni egy hétig, én meg viszem a nagy kocsit, mert
autópályázni csak azzal lehet.
Be kell pakolnom az összes szerszámot, az összes anyagot, ruhát, meg mindent.
Hajnalban kelek, hogy még a dugók előtt oda érjek, nem szeretem azt a zsúfolt
várost, pedig ott tanultam vezetni.
Na ma volt az ideje a „karatésok lettünk”-nek…
Ma óvoda után egy órával (amit a kocsiba ülve és a játszótéren töltöttünk)
mentünk elsőnek karate edzésre.
A gyerekeknek az utolsó pillanatig nem szóltunk, és már amikor átöltöztek, utána
derült ki számukra, hogy most nem focizni jöttünk. Ugyanaz a terem, volt is
ebből pici fennakadás, hogy most focizni jöttünk, vagy hogy most boxoltunk. Nem
győztük magyarázni hogy ez karate.
Hát kicsit esetlen volt az első óra. Oz! Volt bemelegítés, meg némi rugdosódás,
volt aki ügyes volt, volt aki nem annyira. Jancsi annyira élvezte, hogy
vigyorgott mint a tejbetök. Julis az kicsit értetlenül nézelődött, tipikusan, legelöl
állva beleesve a másik szájába, de így se hallva, így se értve, hogy mi a
feladat. Jancsi minden rúgás, vagy ütés után azonnal rágta a körmét, izgult.
Egyedül akkor hagyta abba, amikor mások küzdöttek, akkor nagyon figyelt,
élvezte. Mi fent álltunk a emeleti lelátón és onnan figyeltünk némi takarásból,
mert nem akartuk, hogy eltereljük a figyelmüket azzal, hogy minket nézegetnek.
Utána útba esett egy pizzázó, ahol nagyon finom a pizza és hát ettünk egyet. Ez
még úgy járt nekünk, ritkán van ilyen emlékezetes pillanat, úgymond meg kellet
ünnepelni.
Haza érve gyors fürdés, és mese, aztán alvás, mert eléggé elhúzódott az idő.
Nálunk nyolckor kölöknek ágyban a helye! Persze evés közben ment a fejmosás,
hogy ugye a karatésok nem verekednek, ők csak megvédik a lányokat, meg a
kicsiket. Nagyon szeretnénk Jancsi energiáját lekötni, és nem az agresszióját
növelni. Az edző bácsi biztosított, hogy nagyon figyelni fogják őket. Igaz
azonnal aláírattak velünk egy papírt, hogy sérülés esetén ők nem felelősek! De
hát ahogy mondták is, ez nem sakk szakkör.
Bianka
Anya most hallgat.
Fáj a fogam, vagyis próbál fájni, de gyógyszerekkel nem
hagyom. Voltam fogdokinál, szóval kezelés van folyamatban és ez benne volt a
pakliban. Így gyógyszerrel nem vészes, de nincs jó kedvem. Enni is csak
módjával, csak puhákat, abból is keveset… De legalább a kilóimnak jót tesz :D