2025.04.20.
Bernát
Szombat reggel írom a blogot
Reggel felkeltünk, összevesztünk, gyerekek kizavar, reggeli majd lesz. :)
Egész héten Pesten dolgoztam, és ez kicsit beterhelte a család lelkivilágát, a
különélés nem egészséges. Igazából minden nap többször beszéltünk, és nem is
volt probléma. A pénteki napom kicsit beterhelt volt, reggel indultam haza Pestről,
és hát, az autópályázás ezen a húsvéti napon eléggé akadozó volt. Hazaérve felvettem
a családot és indultunk tovább anyámhoz, pénteki nagy ebédre.
Egész délután ott voltunk, beettünk, rengeteg süti, meg kaja. Este már úgy
vezettem haza, mint egy zombi. A gyerekeket gyorsan elpateroltuk, mese, aztán
alvás, de szerintem kb egy órát voltunk még fent, aztán mi is bealudtunk.
A ma reggelünk halkan akart telni, de igazából csak csendes
villámok csapkodtak, Anya kiadta halkan a parancsot, hogy mindenki öltözik és
megy ki az udvarra, hogy apa aludhasson, na erre ébredtem fel, aztán csendben
össze vesztek, hogy csendbe legyenek, meg, hogy melyik ruhát vegye fel, aztán
kicsoszogott a 20 kilós gyerekem a mamuszban, ami úgy dübörgött, mint egy
elefánt, az ajtót becsapták vagy kétszer, szóval esély se volt tovább aludni,
csak hallgattam, hogy anya folyamatosan próbálja terelni őket.
Bianka
A hét mindenkinek megterhelő volt, nekem inkább mentálisan,
Bernátnak fizikailag is. Az, hogy aludt volna, nem kérdés, de természetesen már
megint a két kölökre ébredtem, akik viháncoltak az ágyon. Próbáltam menteni a
menthetőt, és kiterelni őket az udvarra, de kb mintha elfelejtettek volna
felöltözni, húzták az időt, nem találtak ruhát, aztán nézelődtek, de persze a
duma, meg a hülyeség megy…. Julis épphogy nem az ünneplőt vette fel, hogy az
udvaron csússzon-másszon. Egy egyszerű wc-zés is hangos viháncolásba fordult,
amit próbáltam kezelni, de ilyenkor, mikor már az alvó családtag félálomban
van, ez kb halott terv… Nem szeretem az ilyeneket, mert egy rossz ébredés
keresztbe cseszi az egész napot, és annyira jó lenne néha normálisan kelni, de
mindig van,aki ezt megtrollkodja. És ilyenkor a legrosszabb, hogy ezt olvasom a
blogban Bernáttól, hogy minden próbálkozásom ellenére mégis én vagyok az, aki
felébreszti. Ez kb olyan, mintha leöntenének a vödör fossal… Ilyenkor kicsit
átértékelem, hogy lehet, hogy csak simán csendben kellene maradnom, aztán
ébred, aki akar….
Bernát
Aztán indult a nap, vécé, mosógép átpakolása a szárítóba,
irány kávét csinálni, vissza, mert a szárítót nem indítottam el, csak az új
mosást…
Akkor a kölkök bejöttek kávézni, megitták, mondom nekik, hogy lehet kimenni
játszani, mert jó idő van, erre levetkőztek és be mentek a szobába. Ott össze
futottak anya haragjával, és ismét kimentek az udvarra. Anya csinált fincsi
rántottát, akkor újra beviharzottak, és így morajlott az egész délelőttünk.
Bianka
Na igen… Bírom az ilyeneket, hogy felkelünk, kávé, tök jól
elvan mindenki, én is… de egyszer csak jön az infó, hogy reggeli kell de kb
azonnal. Na ilyenkor nem kell nekem gyerek a konyhába. Egy 5 és egy 6 éves
gyerek az minden, csak nem segítség, és tudom, hogy így tanulnak, de arra akkor
külön alkalom és dupla annyi idő kell. Nekem most viszont az kellett, hogy a kétféle
reggelit kb egyszerre tudjam tálalni, és ehhez igyekeznek, szerveznem,
gondolkodnom kellett és nem pedig hülye kérdésekre válaszolni reggel fél 8-kor,
hogy mi lesz a vacsora? Hamburger? – Na ilyenkor borul el az agyam és zavarom
ki mindkettőt.
Bernát
Még szombat. Most anya elmegy kenyeret szerezni, meg vesz
némi ételt, aztán addig remélem, csend lesz, és pihenhetek. Még a csirkéket meg
kell etetnem, amik hál’istennek túlélték a hetet, mert anyának eszébe jutott,
hogy ők is szomjasak, meg éhesek. A növényeimet nem locsolta, de én rafkós
voltam és indulás előtt mindent meglocsoltam!
Ma én nagy pihenést terveztem, de mivel délutánra vendégeket
várunk, meg holnap jön anyósom is, tehát pakolni kéne, meg takarítani. Már mossuk
a heti szennyesem, de lesz ma még vagy három mosás, szárítás.
Bernát
A boldogságot nem lehet tudni, hogy mi okozza
Ugye mindenkinek megvan a szeretet nyelve, most nem sorolom fel, asszem négy
van (googli)
Szóval öcsém írt egy posztot, hogy amikor a gyerekei születtek, ő nem pálinkát
rakott el, ahogy én javasoltam, meg nem újságot, meg ilyenek, hanem regisztrált
nekik, e-mail címet.
És, hogy most majdnem tíz év után a gyereknek kellett egy, és mekkora öröm volt,
hogy van neki, normális, tehát a neve, és nem kellett bele semmi flinc-flanc
pl. hogy beírni hozzá hogy lajos23@a kicsi. :)
No lényeg, hogy Pestre, hulla fáradtan este tízkor apa nekiállt címeket
regisztrálni. És ha már megvan a cím, akkor gyorsan írok is nekik pár sort,
mert hát öcséméknél is ez volt a slusz poén, hogy néha nap írtak nekik levelet,
és ezt most mind elolvasták! Igaz én egy egész blogot írtam nekik, amit
mostanában a sok munka miatt hanyagolunk is rendesen (bocsi)
De azért az imél is kell! :)
Ja és akkor az egész boldogság mizéria…
Hát igazából én gondoskodó vagyok és nagyon büszke és BOLDOG voltam, hogy ezt a
két címet pikk-pakk elintéztem! Tudom, hülye vagyok, hogy ennek örülök, de
belőlem ezt váltotta ki, ez van.
Bianka
Ez az akció pont egy olyan napon történt, hogy nekem már
éppen eléggé tele volt a …. mindenem is… és csak kb felfogtam, hogy Bernát mit
csinált, de már reagálni és örömködni nem volt erőm.
Így most utólag olvasva nem jó, hogy nem szenteltem ennek nagyobb figyelmet.
Nem volt szerencsés ez az egyhetes különlét.
Vasárnap
Húsvét vasárnap kicsit könnyebben indult, mire felkeltünk,
Karika mama úton volt hozzánk. A reggelinek álltam neki azonnal, a gyerekek meg
indultak az udvarra, aminek mindannyian örültünk, Karika mama is, mert így nem
kis fogadótábora lett hirtelen.
A napunk jól telt, a gyerekek határfeszegetése sokszor járt
a fejemben. Egyfelől értem, hogy ez egy szükséges folyamat, viszont benne lenni
rohadtul kimerítő. És gyakran beszélgetünk erről a gyerekekkel is, hogy ez,
vagy az miért szükséges.
Most örök vitaforrás, hogy kérünk valamit és nem csinálja egyik sem. Vannak
dolgok, amikben van döntési lehetőségük, de van, sok, amiben nincs. És abból
vannak a gondok, amikor egy ilyet kérdőjeleznek meg, vagy megy a kifogás, hogy
mit miért nem kellene megcsinálni. És tudom, a nagy okosok azt mondják, hogy a
belső meggyőződés sokkal fontosabb, és ezt én saját bőrömön is tapasztalom az
életmódváltásban, hogy mennyivel erősebb egy „tiltás”, ha az egy meggyőződésből
fakad…. de mindenre nem világíthatok rá, mert sem idő, sem lehetőség nincs
mindig elmagyarázni, hogy mit miért kell. Ebből viszont mostanában elég sok
feszültség van, gyakran érzem, hogy az utolsó idegszálamon táncolnak. A
legrosszabbul azt veszem, amikor az ilyenek miatt Bernáttal van köztünk
feszültség, az különösen fájó pont nekem. De remélem, hogy lassan túl leszünk
ezen a fejlődési szakaszon is, és megint egy békés fázisba lépünk.