2025.07.26.
Bianka
Bernát írt ma, többször is, aztán valami történt és elveszett
minden. Nekem meg fogalmam sincs, mi volt, így ma vélhetően csak én írok.
Kronológiailag visszafelé…
ma egy nagy jégeső van kilátásban, így kicsit felkészültünk
rá, rendeztük a kertet egy kicsit, gazoltunk, Barnát pakolt is, és a kocsikat
is védtük egy kicsit, ráterítettünk takarót. Nem tudom, mi lesz belőle, mi
felkészültünk. A gyerekek totál nem vágják, hogy ez mi, kb három percenként
kérdezik meg, mikor jön már a jégeső… Próbáltam nekik elmagyarázni, hogy nem
annyira buli a jégeső, tönkretehet mindent, a kisebbik rossz az lehet, hogy nem
lesz paprika, paradicsom, szőlő, amiért eddig dolgoztunk a kertben, de rosszabb
esetben kárt tesz a kocsikban, a házban, ami rengeteg pénz… szóval
lelkendezhetünk a jégesőnek, de mi nem várjuk annyira.
Egyébként a mai napunk nem volt zűrös, Bernát anyagot vett,
munkát mért fel, vitte a kölköket magával. Én itthon voltam, ebéd készült, egy
kis pihi, majd a kert és utána film. Nem volt túl nagy extra semmi.
A gyerekeket folyamatosan trenírozzuk most már arra is, hogy
kicsit figyeljenek már jobban, magukra és környezetükre is. Illetve arra, hogy
elhisszük, hogy okosakat akarnak mondani, de sokszor az lenne a legokosabb, ha
csak simán figyelne, és kicsit gondolkodna. Fárasztó, mikor olyan kérdést
kérdez meg, amit nem kellene, ha odafigyelne arra, ami körülötte történik, vagy
arra, amit egy perccel ezelőtt mondtam… de az ugye túl egyszerű lenne.
Ez a szombat.
Csütörtökön és pénteken tervezett áramszünet volt, reggel
8-tól délután 4-ig… ami itthon áram nélkül, két gyerekkel nem buli. Próbáltam
már múltkor, hogy elmentem velük egy hipermarketbe, de az azért egész nap elég
uncsi.
Így más programot szerveztem. Csütörtökön Jancsinak időpontja volt fodrászhoz,
utána elmentünk fagyizni és játszótérre, mindezt persze a déli legnagyobb
melegben. De egy olyan helyen voltunk, ahol nagyon sok játék van ernyők alatt,
vagy a ház árnyékában. Ebéd egy zsemle szalámival és egy banán… Mindenki jól
elvolt, de én már kezdtem a melegben felforrni, mert a gyerekek még csak
elvoltak, pancsoltak, vizeskedtek, de én… én nem… csak ültem a melegben.
Hazaértünk, mindannyian ledőltünk egy kicsit.
Ezek azok az alkalmak, amik egyébként sokat lendítenek a
kapcsolatunkon, ezt mindig érzem. De benne lenni rohadtul fárasztó. Főleg, hogy
most már Jancsi is visszabeszél, okoskodik, és Julis is. Julis ráadásul
rendszeresen ellentmond, de a felnőtteknek is. Rendszeresen van, hogy
vitatkoznak valamin, Julis győzködi Jancsit valamivel és én ebbe nem szólok
bele azonnal, érveljenek csak…. De aztán mikor már kezdődik, hogy „anya, ugye,
hogy a …..” akkor már igazságot teszek. Rendszerint Jancsinak van igaza, de
Julist ez nem nagyon érdekli, simán nekem is azt mondja hogy nem…. Ilyenkor
azért már szoktam mondani, hogy lehetne, hogy ilyenkor azért már kicsit
gondolkodik legalább, mikor nekem mond ellent? De összességében állandóan jár a
szájuk, egyszerűen képtelenek csak simán figyelni csendben. És tudom, hogy egészséges
gyerekek, meg csacsognak, de agyilag bírni ezt… hát durva. És ráadásul most ez
a múlt heti sok gyerekezős időszakban Jancsi a nagyfiúktól egy csomó infót
kapott. Amiket mi még visszatartunk – Marvel filmek pl, Bosszúállók és társaik –
azokat a nagyfiúk szépen elmesélték neki. Most egyfolytában a Venom a kérdés.
Hogy gonosz-e, kinél erősebb, és melyik milyen, a fekete? a piros? én nem is
láttam a Venomot, nem érdekelt annyira, így nem is tudok ezekre válaszolni.
Lehet, meg kellene néznem? :D
Péntekre meg egy fürdős napot terveztünk, mert anyám, Karika
mama még nem volt abban a fürdőben, ahová járunk. Apának határidős dolga volt,
sajnos nem tudott jönni, így négyen mentünk a mamával. Hát nekem egy kicsit
feszült volt az a nap. A gyerekek mindenhol leragadnak, a mama meg jó partner
volt ebben… én meg csak vártam és vártam és vártam…. mindenhol.
A fürdőben volt egy Julisos eset, amikor végre meg tudtam
fogalmazni magamnak is, mi a gondom azzal, amikor Julis kikényszeríti a
figyelmet és az ölelést.
A sztori annyi volt, hogy Jancsi tök lazán az ölembe
vágódott a fürdőben. Incselkedett velem, vigyorgott, mórikálta nekem magát.
Láttam fél szemmel, hogy Julis figyel és sorban áll. Nem szólt, de láttam, hogy
szeretne Ő is jönni. Így mikor egy-két perc után Jancsinak mondtam, hogy lehet
menni játszani, akkor nyújtottam a karom, hogy Julis is jöjjön. Tartom, tartom,
nem jön… Ránéztem jobban, szóltam neki, hogy na… gyere már… De nem… Jó, akkor
ne… nem erőszak a disznótor. Na ebből lett egy hiszti kör, mert ugye mindenáron
ő akar diktálni. És elég sokszor van, amiben az Ő ritmusukhoz igazodunk, Bernát
is, meg én is, de nem mindig és nem mindenben diktálhat, és azt nem hagyom,
hogy Ő rángasson mindig. Odáig jutottunk, hogy oké, most egy kicsit menjen,
üljön ki, nyugodjon le, nincs semmi gond, de igazából az van, hogy nem fogok
beleülni a hintába, hogy a nagylány csinálja a műsort, begerjeszti magát a
semmiből, aztán meg igazodjak hozzá és szervezzek át mindent.
Kellett egy fél óra, mire lenyugodott, lassan jött vissza, bejött a medencébe,
egyre közelebb és közelebb ült, majd ránéztem, hogy na? Idejössz? – Bólintott és
jött. És akkor megölelgettem, megszeretgettem, beszélgettem kicsit vele. És
utána egész délután amikor igénye volt erre és én pont arra jártam, akkor
mindig vicceskedtünk, elkaptam és vonszoltam a medencében, mondtam anyámnak,
hogy nézd már, találtam egy gyereket… hazavisszük? :D Ez tetszett Julisnak és
párszor eljátszottuk ezt. És az az igazság, hogy erősen bennem volt az, hogy
megmutassam neki, hogy nem kell semmi extra hisztit csinálnia, sőt… ha csak úgy
simán van, és odajön, akkor is kaphat ölelést,nem kell külön műsort csinálni
köré. És az is bennem volt, hogy nem akarom azt a vonalat erősíteni, hogy ő a
hisztivel, meg az akaratos csapkodással elérhet dolgokat, mert nem akarom, hogy
ez legyen a megoldókulcsa… sem most, sem később.
Ma a munkával jutalmaztunk. Volt kertlocsolás, gazolás,
eszközöket kellett hozni-vinni, gazokat tenni a komposztra, és bizonyos
dolgokban az segíthetett, aki ügyes volt, és úgymond megbízható… Az, aki anya
kerti kését felveszi és hadonászik vele, miközben pontosan tudjuk, hogy kés,
villa, olló nem gyerek kezébe való… az nem megbízható és annak sajnos nagyobb
feladatot sem lehet adni.
Apuci ma sütivel lepett meg minket, hoztak a cukrászdából
pár szeletet, ez nagyon tetszett mindenkinek :)