2025.08.12.

 Bernát

a blogírás nehézségei
Ma reggel kávét csináltam, és azon vettem észre magam, hogy magamban (!) narrálom, amit csinálok, és magyarázom, mit miért. :) Nem vagyok dilis, a hangok is megmondták.
Az élet történései, amikor Jancsi csinál valami vicceset, és én már azon agyalok, hogy jaj, el ne felejtsem, mert ezt meg kell írni.

A nevek…
Próbálunk mindenkit másképp hívni, hogy véletlen se legyen gond a történetekből, meg ugye, hogy nem írhatom le (nem hazudunk, csak nem írjuk le), hogy melyik rokon mekkora picsa volt, és hogy elküldeném a jó…., mert ilyen soha nem történt! :)
Bűntudatom van, hogy a héten már megint nem írtunk, pedig volt dolgunk elég.
És az se tesz jót, amikor megírok egy nagy részt, és törlődik!
Van, hogy napokig írjuk a blogot, mire felkerül, és néha, vagy rendszerhiba, vagy bénázás, és ugrik a szöveg. Ami nagyon fáj, és elveszi a kedvet.
De azért boldogan írjuk (ha ritkábban is), mert talán egyszer a gyerekek ezen jót nevetnek, hogy mennyire kis ge…cik voltak, és hogy mennyit küzdöttünk velük.
Tegnap kérdezte egy néni, hogy hogy vannak a gyerekek, én meg válaszoltam, hogy állandóan veszekednek. Erre a mama: az jó, az a dolguk! Ja… lehet, hogy az a dolguk, de én megőrülök tőlük, nem győzök rászólni, hogy csendesebben, ne veszekedj…

Ja, és a héten Jancsival rendesen összevesztem! Á, semmi extra, normál hétköznap délután, kávézgatunk az asszonnyal, és látom, hogy az ablak előtt elsuhan egy nagy kapa.
Én ittam tovább a kávét nyugodtan, hisz ez normális, meg hát a gyerekek

1. nem nyúlhatnak engedély nélkül apa szerszámaihoz.

2. a kapához, vasvillához meg aztán különösen nem!

Na szóval boldogan kávézgatunk… A fasz! Kirohanok, és már üvöltök, mint a sakál, hogy te mi a jó francot csinálsz???? Jancsi éppen felfelé emeli a kapát, és a nővére felé csap, volt a kapa meg a lány között vagy ötven centi!
És ilyenkor uralkodj magadon, és ne vágd tarkón úgy, hogy feltörli a kertet…
És ilyenkor úúúúgy megkérdezném a simogatós anyukákat, hogy ilyenkor mit is kéne tennem.

Egyébként hoztam haza fát, és pár darabot el kellett fűrészelni, láncfűrésszel…
S hát a kölkök ott könyörögtek, hogy ők is akarnak vágni, hát mondom, gyere. Fogtam a gépet, és ők húzták a gázt, a vicces az volt, hogy mind a kettő félt a hangos géptől. Vágtak egy kicsit, aztán lehetett a levágott darabokat dobálni a rakásba, anyám itt volt, és gyorsan akarta pakolni a fát, de mondtam neki, hogy majd a kölkök felpakolják, dolgozzanak, mert mostanában mindig ez a téma, hogy ők dolgozni akarnak, ők már felnőttek akarnak lenni. Akkor nesztek, itt a munka.
Kicsit próbálom magyarázni, hogy tanuljatok, mert ha nem tanulsz, akkor ilyen koszos munkát kell majd végeznetek. Persze ők most rendőr, meg mentő akarnak lenni… Nekünk erről más a véleményünk, de majd ezt még addig átbeszéljük.