2025.08.14.
Bianka
Mai nagy élmények
Mára megbeszéltem Katiékkal, hogy elmegyünk hozzájuk egy
napra. Az Ő három és a mi két gyerekünk egész jó kis csapat, mi anyák meg jókat
dumcsizunk, míg a kölkök medencéznek.
Jó kis nap volt, egy-két hangos rászóláson kívül semmi gond
nem volt, és megbeszéltük, hogy az Ő gyerekei se jobbak, mint a mieink, szóval
némiképp megnyugodtam.
A nyári szünetből még két hét van, ezt már fél lábon is kibírjuk.
Dr.Prof. Bianka pszichológus gondolatai következnek :D
Előzmény: a gyerekekkel gokartozni készülünk. A másik banda
gyerekeit, Timit és Tomit visszük hamarosan a gokart pályára, de van egy kis
anomália, ugyanis Julis olyan magas, hogy a 9-10 éves gyerekek méreteiben
tündököl, vagyis a gokartpályán a tandem járgány, amiben apával együtt mehet, már
nem jó neki, nem fér bele. Ha menni akarunk, kénytelen lesz egyedül menni, és
hogy ez ne akkor sokkolja le, Bernát javasolta, hogy egy gyors körre menjünk el
egyik nap, gyakorolni.
Ez volt ma. Elmentünk, kaptak sisakot, aztán be a
járgányokba és goooo…
Julis értette a feladatot, ment is, mint a gép! Nagyon ügyes
volt, lendületesen vezetett, nem ment neki senkinek, jól vette a kanyarokat,
szóval minden oké volt. Le is vezette az időkeretet, majd hazaindultunk,
hazafelé is cseverésztek, semmi nyoma nem volt annak, hogy baj lenne.
Csakhogy itthon, ahogy apával egyeztették, hogy na milyen is
volt, előbb rákezdte, hogy máskor apával akar menni… és addig addig gerjedt a
dolog, hogy már sírt.
Akkor szelíden, de vázoltuk a tényeket: Ő már nem fér el a tandemben, és ez így
nem szabályos, balesetveszélyes, szóval abban nem mehet. Ha menni akar, akkor
csak ez van, hogy egyedül tud menni. Kis nyávogás, műsor, kicsi sírás…. ami nem
hagyott nyugodni és mivel mostanában elég sokat foglalkoztam a saját lelkemmel,
valahogy teljesen egyértelmű volt számomra, hogy mi történt.
Julis eddig abban élt, hogy mindig ott vagyunk, mindig van
valaki támasznak, és annyira távolodik el, amennyire Ő akar, pl egy
játszótéren. Ehelyett most ott volt egy idegen helyzet, egy idegen élmény, egy
kész útvonal, ahol nem volt visszaút, és apa meg nem úgy ment, hogy lassan, kéz
a kézben haladtak, hanem lekörözte, lehagyta, majd megint beérte, és így
Julisnak volt sok idő, sok helyzet, amivel teljesen egyedül kellett
megküzdenie.
Egyből bevillant az is, hogy ez egy leválási folyamat és mindenképpen
biztosítanom kell arról, hogy még ha ijesztő is volt ez neki és lehet, hogy úgy
érezte, egyedül van, nem hagytuk el, ott voltunk, figyeltük, apa a pályán, én a
pálya szélén, de figyeltük.
Azt is elmondtam neki, hogy Ő magas, de a lelke még kisgyerek, és nála sokkal
nagyobb gyerekek szoktak már egyedül menni. Ő viszont most olyan hús, hogy
ovisan már egyedül vezette a gokartot!
Végül megegyeztünk abban, hogy ez tök normális, hogy ez a helyzet egyszerre
volt kellemes, izgalmas, boldog és mégis ijesztő…. Hogy ilyen van, ez nem fura.
Aztán azt is megbeszéltük, hogy ha következőre megyünk, akkor eldöntheti, hogy
akar-e menni, vagy sem, - elmondta, hogy Ő majd három kört megy és utána kiáll…
- Mondtam neki, hogy rendben, ha úgy látja, akkor menjen három kört.
Mutattam neki utána a videót, mondtam neki, hogy látod,
milyen jól bevetted azt a kanyart? Látod, milyen lendületesen mentél? – És úgy
láttam, kezd megbarátkozni a helyzettel :)
Bernát
Apa ma jót játszott a gokartozással, és kapott, illetve vett
magának egy drága ajándékot, de igazából az egész családnak vettem.
Vettem egy aggregátot, mert pár hete volt egy hatalmas vihar és három napig nem
volt áram, de mivel pénzem se, ezért csak kölcsön kértem egy aggregátot. De
most vettem egy szép (Güde, tudom nem mond semmit…) kéket… :D vettem érted,
márkás, jó, olcsót. Így már biztonságban van a családom, és ha olyan helyen
kell dolgoznom, ahol nincs áram, akkor már az is megoldott. Igen ám, de van egy
kis gond, én minden új játékomat két napig az ágyam mellett tartok, de ez
nagyon nagy, sajnos neki most kint kell aludnia a garázsban. Már vettem neki
egy szép benzines kannát, ami üres, de holnap tele tankolom a gépet, meg a
kannát is. És indul a gép tesztelése. :)
Ma a gyerekekkel jót játszottam, természetesen munka után,
én is élveztem, és a kölkök is, és hatalmasat „csalódtam” a lányomban, aki
annyira ügyesen vezetett, hogy az hihetetlen!
A jövő héten az uncsi tesókkal megyünk szülinapozni, és arra volt ez most
főpróba, hogy mit bír a lány.
DE nagyon szépen vette az akadályt, és jól haladt, kicsit lassú, de nem baj,
majd gyorsul.
Nagyon durván sűrűsödik a hetem, a csütörtöki nap átcsúszott szombatra, a
szerdai tartott csütörtökön, és még lehet, hogy vasárnap is. És hétfőtől
kezdődik a hét újra. Durva buli ez a meló, de legalább dől egy kis lé…