2025.10.19
Bernát
szombat, akkor írok
Hát hol is kezdjem?
A hét eléggé durvára és nemalvósra sikerült… De faszom, nem ezzel kezdem!
Szóval szombat van, szépen keltünk, mindenki csinálta a dolgát. Annyira, hogy
csend volt, Julis csinálta a kávékat, nem foglakozva az előző heti
viselkedésükkel, ők is kaptak kávét. Jancsit nagy feladat elé állítottam,
(feszegetjük a határait) reggel nyolckor kint hideg van, be kéne gyújtani a
cserépkályhába! Ki kell menni a fóliába hátra és ott megkeresni egy nagy papír
dobozt, amiben gyújtós van és be kell hozni. Aztán persze miután becipelte, be
kell pakolni a kályhába, egy kicsit én is segítettem, hogy minden frankó
(Provolone) legyen. És jöhet a begyújtás, kézi gázpalackos kis gyújtóval, és ő
nyitja ügyesen, és ő tartja oda és gyújtja be. No, lobog a tűz, kész a kávé,
anya már csinálja a tojásokat, melegszik a kályha, a panorámás télikertben
szépen reggelizünk, közben szól a Geszti féle Létvágy album. Nagyon idilli és
csöpögős volt, de hát így volt. Aztán anya elkezdett húst darabolni a holnapi
bulira, a gyerekek a tányérokat leváltották színezőre, és hát jött is a
bonyodalom, mert Julis rosszul színezett ki valami vackot, és ezen Jancsi
nagyon bemérgelte magát.
Közben megérkezett anyám is, úgyhogy írás off…
Egész délelőtt dolgoztunk, ültettünk 16 tő málnát,
pakoltunk, takarítottunk, még van hátra két díszcserje, aztán a kertezés
letudva.
A kölkök segítettek néha, de nem győzök rájuk szólni, hogy ne dúrja be a
gödröt, ne tapossa le a bokrot, persze Jancsi egyből a halomra dobált téglákra
mászkált. Meg a kiszáradt almafára mászott, amiről nem esett le, de azért nem
volt túl bíztató.
Homokoztak az udvaron, ami az egész homok, de ők összevesztek, hogy melyik
rakás kié.
Ha dolgozunk, mindig mondom, hogy mit miért csinálunk, mi miért van…
Hátha bemegy a fejükbe, szerintem anno mi is így tanultuk meg.
Borzalmas hét
Nagyon fárasztó erről beszélni…
Julis most nagyjából jól van az oviban, de Jancsi rendesen odabasz a
közvéleménynek. Verekszik, agresszív, fel van pörögve, és az óvónők nem tudnak
vele mit kezdeni. Csütörtökre berendeltek beszélgetni, nagyon ajánlottam nekik,
hogy normálisan álljanak a dolgokhoz, mert különben pofozkodást rendezek. De nagyjából
normálisak voltak, elmondták, hogy Jancsi van, hogy már reggel berobban a
csoportba és nem tudnak vele mit csinálni.
Nem fogad szót, visszabeszél, és nem fogadja el a kedveskedő ölelést.
Persze itthon elég keményen fogjuk, mi szigorúak vagyunk, az oviba meg csak a nyavalygás
megy. Nem mernek rászólni, nem akarnak fegyelmezni, és hát persze mi vagyunk a
hibásak, hogy az oviban nincs rend.
És a buta kérdések… sorolom, az első válasz a baromság, a második az igazi
(csak mondom)
1. Szereti a gyerekét? A. nem, utálom. B. igen, természetesen, nem is értem a
kérdést!
2. Milyen a viszonya a fiával? A.Verem egész nap, és alázom, és néha még enni
se kap, este bejöhet aludni a folyosóra! B. Jó a viszonyunk, szeretem,
játszunk, birkózunk, néha van balhé, de megbeszéljük…
3. Milyen a viszonya a lányával? A. egy picsának tartom, állandóan okoskodik és
nincs egy perc nyugtom se tőle (mondjuk ez igaz) B. Jó a kapcsolatunk, sokat
csikizem, játszunk, baromkodunk, birkózunk, és igen, néha vele is vannak vitáink…
Hát most kb. ennyi volt, még egy, hogy mi a véleményem az oviról, ahol elmondtam,
hogy minden szupi, szép az épület, hatalmas az udvar, sok a játék, erre mondja
az óvónő, hogy ezek mind a tárgyi feltételek, és az ő munkájukról mi a
véleményem? Hát mondom… mi legyen? épp itt ülünk, mert nem tudják mit tegyenek
a fiammal. Ha jól végeznék a dolgukat, nem ülnénk itt.
És érdekes volt az is, hogy a kérdések jó része az örökbefogadásról szólt,
tapogatóztak összevissza, mintha az lett volna a kérdés, hogy a gyerekek nálunk
jó helyen vannak e? Úgy tesznek, mintha nekik ezt joguk lenne megkérdőjelezni.
És már itt is elhangzott, hogy nehéz sorsúak a gyerekek…
Vasárnap reggel van, mindenki teszi a dolgát, Jancsi kiment a hidegbe és meg
etette a csirkét, Julis közben csinálta a kávét, aztán Jancsi begyújtotta a
kályhát.
Ja kályha, hát csóróság ide, vagy oda, de idén még csak egyszer gyújtottunk be
gázzal, az is véletlen volt, egy hideg napon, próba fűtést csináltam, és nem
kapcsoltam ki, így délutánra jól bemelegítettem a lakást.
De mostanában minden reggel gyújtok befelé és fűtök. Kicsit macera a fahordás,
a fűtés. de melegít az öröm, hogy ingyen van, és ezzel spórolunk.
Azért megy közben a nagyrutin, mosás, szárítás, mosogatás, és lassan készülünk
a buliba.
A buli
Hát, unokatesók, nagymamák, dédi-mama, -tata, nagy kavalkád.
Bianka (há nem ez ám az igazi neve) egész nap 12 emberre főzött, mosott,
takarított, elpakolt mindent, csomagolt kaját mindenkinek, szóval rendesen odatette
magát! Nagyon finom hamis gulyáslevest főzött, mellé rántott húst, sült csirke
combot, rengeteg sült zöldséget, sült natúr sertés comb szeletet, és hát persze
két féle torta! Én geci módon úgy vittem be a számos tortát, hogy az 74-et
mutasson :) de aztán persze megcserélte az asszony… :D
Hazafelé én külön kocsival jöttem Jancsival, és hát mire haza értünk, a kapuban
olyan beszélgetés kerekedett, hogy a pofám leszakadt.
Elmondta, hogy őt nagyon idegesíti (-tem), ha róla beszélek, és, hogy ő úgy
született, hogy ő rossz gyerek, bármit csinál, ő csak rossz! És, hogy nagyon
mérges, és állandóan csak dühös, és, hogy ő rossz gyerek.
Nem vagyok vallásos, de elkezdtem magyarázni, hogy a jóIisten meghagyta az
embereknek a szabad akaratot, és, hogy ő bármikor dönthet úgy, hogy jól
viselkedik, és hogy nincs „mindig rossz gyerek”, és soroltam a példákat, hogy
itt is segített, ott is segített, és, hogy ez nagyon jó.
Azt is elmondtam, hogy ha ő örökre rossz maradna, én akkor is nagyon szeretni
fogom, mert az én fiam és én imádom!
Nagyon mérges volt és zaklatott… ha Julis csak kilépett az udvarra, már morgott,
hogy hagyja békén és nem is akart velem jönni hátra a csirkékhez megnézni a
tojást, rúgta a földet, a fákat, ütögetett mindent, amit bírt. Mondtam neki,
hogy nyugodjon le, kérdezte, azt hogy kell, mondom gyere ki az utcára, most
fuss el a sarokig, kb 50m és gyere vissza, én itt várlak, és mire visszaérsz
már nyugodtabb leszel…
Elment és ahogy futott vissza, én széttártam a karjaimat, hogy ha ideér, meg
ölelem és ! Elment mellettem és befutott a kapun, és én csak ott álltam, mint
egy hülye, de nem hagytam magam és mondtam neki, hogy hozz egy jó döntést és
gyere ölelj meg. Hát nagy nehezen kijött az utcára vissza, és én felemeltem és
magamhoz öleltem, de nagyon be volt feszülve, unta már ezt az egész helyzetet,
és nem volt nagy katarzis, sajnos, pedig próbáltam mindent megtenni.
Azért este lefekvés előtt már ő jött oda és vigyorogva megölelt és boldogan
feküdt le…
Szerintem nagy vívódások mennek a lelkében, nem tudja, hogy néha hogy lesz
rossz, és nem tudja, hogy legyen jó. Ez most szegénynek nagyon nehezen megy…
Julis köszöni jól van, ő annyit evett, hogy majdnem hányt, nem is kért vacsorát…