2025.11.18.
Bernát
Végre letettem egy munkát, már csak kettő fontos van,
illetve négy, de ki számolja. Ma voltam vérvételen, és utána hazajöttem és
szabadságot tartok! Ennyi nekem is jár… Egy 100nm családi házat most adtam át, egyetlen
hibával. Szerintem jár a taps, és a pihenés.
Tegnap foci edzésen voltunk, és míg Jancsi futkározott, addig mi Julissal a
kocsiban vártuk, hogy végezzen, közben telefonoztam, és nézegettük a képeket.
Megtaláltam egy nem túl régi videót, ahol anya épp almát pucol, Julis ül
mellette, beszélgetnek, és Julis mérges Jancsira, mert az valamivel felmérgelte.
Anya beszélget, Julis válaszol, nagyon mérgeset játszik, és anya meg kérdezgeti,
hogy miben tudna neki segíteni, hogy ne legyen ilyen mérges. És Julis felnőttesen,
„hát egy kávét csinálhatnál nekem, hogy lenyugodjak…” - Ja és közben szól
valami lágy zene, és ez egy tök jó életkép.
Néha elsuhanunk ezek a pillanatok felett, nem vesszük észre a boldogságot, a
boldog pillanatokat.
Bianka
Mostanában megint nagyobb amplitúdóval élünk. A jók is
nagyobbak, de a rosszak is mélyebbek.
Jancsi magára találása nem rövid folyamat.
Összességében egy tök normális az, amin keresztül megy. Rájött, hogy van élet
rajtunk kívül is, és most a nagy leszakadásban egyedül kell megküzdenie egy
csomó konfliktussal. Az érzései megvannak már, tud dühös lenni, sokszor
ingerlik ezek a dolgok, hogy a saját elképzelései ütköznek a szabályokkal,
keretekkel, de nincs meg még az eszköze arra, hogy ezeket jól kifejezze és
átvigye. Így jelenleg az a megoldási metódusa, hogy ellöki a másikat, odavág,
odarúg.. És ez ugye nem megoldás. Szóval tanul uralkodni magán, felismerni a
saját folyamatait.
Emiatt egy kicsit nagyobb fókusz került Jancsira. Julisnak meg kevesebb
figyelem jutott, ami meg Julist zavarta, így pl Julis hetek óta figyelemfelkeltésből
szívogatja az orrát. Nincs benne semmi, ezt halljuk, ahogy kifújatjuk az orrát,
de akkor is szipog. Borzasztóan idegesítő.
Keresem az alkalmakat, amikor nem vagyok rá dühös emiatt. Nehéz találni ilyet.
De olyankor megragadjuk az alkalmat és csinálunk valamit közösen. Most pl én
itt írok, Ő mellettem színez, közben néha beszélünk, megmutatja, hol tart, én
adok ötleteket, mit hogyan lehetne. Közbe szól a lágy zene, szinte idilli a
hangulat.
Bernát
Ma nagy a csend, még nem értek haza a kölkök, de már előre rettegek, nem tudom,
anya mit mond, hogy hogy viselkedtek az oviban, és nem tudom, hogy amikor haza
érnek, mennyire fognak pörögni, őrjöngeni.
Bianka
Hát igen, ez egy törékeny dolog, de azt gondolom,
ezzel kapcsolatban is irányban vagyunk.
Az egy napos ovis napom eléggé rávilágított arra, hogy
vannak dolgok, amik miatt jobb, ha a gyerekeket hazahozom – főleg Jancsit, de ha
már ugye az egyiket hazahozom, akkor a másikat is. Nem volt bent semmi
konfliktus olyan, ami az ovi részéről ne tetszett volna, de most ebben a
helyzetben, ebben a változás időszakban azt látom, hogy túl sok az inger ott
bent, és egy kis konfliktus is borítja az egész napszakot.
Ráadásul a pihenés is bajos egy kicsit. Sok a gyerek, kevés a figyelem és az
idő, és mire Jancsi odáig eljut, hogy elaludna, addigra már elég kevés idő
marad a tényleges alvásra, így sajnos ki sem piheni magát rendesen. Ha rossz
időben kel, vagy rosszul, akkor meg a délután is borul.
Ez így biztosabb, hogy hazahozom őket fél 1-kor, hazaérünk időben és alszanak
eleget, így a délután is jobban alakul és az edzések közti időt is jobban
tudjuk kitölteni.
Így, hogy a délelőttöt kell csak bent tölteni, nagyobb az esély arra, hogy
nincs hülyeség, így akkor a hangulatomat sem rontja el az állandó rossz hír
délután…
Reménykedem abban, hogy ez a kombináció meghozza a jó irányt.
Bernát
Mostanában normálisan meg szoktam kérni őket, hogy
feküdjenek le és aludjanak, ne keljen rájuk szólni! De rendszeresen veszekedés
van, mert még nevetgélnek, meg mocorognak.
Bianka
Igen, sok kört próbálnak behúzni este a lefekvés
környékén, de szerencsére ritkán van olyan, hogy nagyon elmenne a hangulat, én
most azt látom, hogy egy-két rászólás elég.
Bernát
Rengeteg dolgom lenne itthon, de ma pihenek értem!
Bármerre nézek a lakásban nincs egy sarok, ahol ne várna valami munka, ha más nem,
pakolni, vagy takarítanivaló. Ma pl. már arrébb raktam a hatalmas házunkban a
szárítógépet, hogy legyen hely, a fagyasztószekrényt odarakni, mert most túl
közel van a kályhához, és ez nem tesz jót neki!
Tehát ennyit a pihenésről, lehet pakolni, meg alatta
kitakarítani, és egyéb apróságok. Közben persze mosok, szárítok, mosogatok, és
tüzelek a kályhába!
No… kipakoltam a fagyasztót és hát tiszta jég a belseje, mondanom se kell, hogy
odahúztam a cserépkályha mellé, és most csöpög a víz. Ennyit a pihenésről.
Közben, amit kipakoltam, letakartam vagy három hálózsákkal, hogy azok meg ki ne
olvadjanak nekem!
Bianka
És akkor a bónusz, ha eddig azt gondolta volna bárki,
hogy csak itt unatkozunk jobbra-balra, a családunk egy része lebetegedett.
Julis van a legjobban.
Jancsi csak köhög, krákog.
Apa a leggöthösebb, tele van az orra, nem is tisztul, fáj a feje, nincs
energiája.
Én meg csak taknyos vagyok, de más bajom nincs.
Most a gyerekek pörögnek, apa teljesen dögrováson van,
kb arra elég az energiája, hogy tegnap itthon volt, pihent, ma már mennie
kellett dolgozni, de kb fél műszak után jött is haza, mert a munkában
akadályokba ütközött, és nem kellett kétszer mondani, hogy elég volt mára.
Hazaért, evett, és azóta kb csak a döglés van, néha kávézik egyet. A gyerekek
hülyeségét is nehezen bírja most. Jobb lenne neki a csend, de az itt nem nagyon
van délután.
Most én viszem a dolgokat. Felsepregettem az udvart, intéztem a gyerekeket, a
kukákat, a mosogatást, mosást, pakoltam a konyhában, csináltam ebédet – ami a
többieknek vacsora lesz, sütöttem muffint, elmentem a gyerekekért, aztán
dolgoztam is valamennyit, majd kiderült, hogy Bernátnak elfogyott a kávéja,
szóval elmentem délután a boltba.
Most még írok, de hamarosan vacsi, fürdés, mese. És
aztán esek neki a munkának a csendben. Ma sem kerülök ágyba éjfél előtt.
Most ez az időszak van.