2025.12.15.
Bernát
Tiszta lap
Egy újabb boldog hétvége…
Na nem nyavalygok, lassan telik az év utolsó hónapja, én már többször
elhatároztam, hogy idén már nem vállalok munkát. Hát az élet nem így gondolja,
sorba jönnek az ügyfelek, mindenkinek sürgős.
Sajnos pont úgy jött ki, hogy az autónk műszakija most járt le, és hát nincs
mit tenni, le kell vizsgáztatni… Nem is éreztem én neki semmi baját, jól ment,
jól fékezett, sejtettem, hogy van némi hibája, no nem is cifrázom, 267 ezer
szar magyar forint…
Én a hatalmas költségvetésből félre is tettem kétszázezret, mondván, hogy az
mindenre is elég lesz! Hát nem jött be, és hát ez jót tesz a karácsonyi
büdzsének is.
Ma az
asszony elment bevásárolni, igazából nem vett túl sok holmit, 40 ezret
fizetett, ez csak nekem meglepő? Én már profin tippelem az anyagköltséget egy
munkánál, megtippelem rutinból, és kb. x2 annyi is lesz. Hihetetlen, hogy
ennyire emelkednek az árak.
No de volt nekem egy másik projektem is, amit drága testvérem intézett nekem,
egy utánfutó-felújítás. Kb. két hónapja szedtük szét kéményfalazás helyett, ami
máig nem lett kész…
És most jutottam el odáig, hogy minden le van festve, minden alkatrésze
megérkezett, és rakhatom össze, de izibe, mert hétfőn már munka van, és
csinálni kell!
No most épp ezt nyögöm, aztán ha ezek a munkák kész vannak, leteszem a lantot
egy évre!
Ma Mikulás
van, jött, ment, mittom én.
Tegnap az oviba jött egy szerintem ocsmány Mikulás, meg két manó, és ugye
átadták a csomagokat.
Az egyik csoportban elmondta az SZMK-s ügybuzgó, hogy kétezer forint maradt
tavalyról, és így abból veszik a csomagot, legyen kétezerből, azért már jut is
pár csokira… De aztán elkezdődött a baromkodás, hogy valaki akar-e még valamit
rakni a csomagba, és akkor egy-két ügybuzgó szülő még hozott csokit meg
ezt-azt. Én már persze nem értettem, hogy akkor én is veszek húsz csokit, mert
hát emberek, ha keveselljük a pénzt meg a csomagot, akkor dobjunk még rá egy
ezrest vagy kettőt, és kész. De most így utólag ne pakolgassuk már még bele a
dolgokat, nem értem, ez miért kell.
No estére ezek a büdösek már aludni se tudtak, ott veszekedtem velük, hogy
fekvés, alvás.
Már délután nyitogatták az ablakot, hogy kirakják a cipőiket az ablakba, akkor
írnak a Mikulásnak…
Este mese közben hatszor néztek ki, hogy jött-e a Mikulás, miközben elmondtam,
hogy csak akkor jön, ha alszotok.
Lefeküdtek, és hallom, hogy recseg az ágy, állandóan felkeltek és kinéztek, hát
nekem se kellett több, kimentem az ablak elé és matatni kezdtem, persze ezek
felugrottak és rögtön kinéztek, én meg megijesztettem őket. (Tudom, geci
vagyok.)
Na végre elaludtak, éjjel hallom, hogy az egyik felkel, elindul a fürdőbe
vécére, majd hirtelen megáll és futás vissza, fel az ágyra, függöny el, nincs
még semmi (persze, hogy nincs, majd reggel kirakom, én most fel nem kelek). No
elment vécére, újra kinéz, alvás… Erre kis idő múlva a másik is felkelt,
kinézett, elment vécére, és alvás.
Reggel pont időben ébredtem, papucs fel, irány a vécé, lámpa fel, ventilátor
be, hogy aki ébren van, hallja, hogy én trónolok. Papucs kézbe, mert csúszog,
előtér szekrényből csomagok ki, udvarra ki. Elloptam az ablakból a cipőket,
mert abban voltak a rajzok (mondanom se kell, a Mikulás rajzaival, a kályhába
begyújtottam, hogy nehogy előkerüljön), aztán profiként nem a gyerekek ablakába
raktam a csomagokat, mert nem érdemlik meg a büdös kölkök! Hanem az előtér
ablakába kívülről.
Bianka
A „Nem
érdemlik meg” margójára mondanám, hogy mikulás előtt ugye sok szó esett arról,
hogy a Mikulás, meg a Jézuska mindent lát, és, hogy csomag, meg minden. De kb
szarnak bele mindenbe. Nekem a csúcspont az volt, amikor mondtam Julisnak, hogy
oké, lehet fél vállról venni a dolgokat, de szerintem nem kellene, mert ha a
Mikulás ezt látja, mit fog gondolni?
Erre vállat rántott, és azt mondta, hogy „hm… úgyis kapok csomagok” – na ott
döntöttem el, hogy biztosan nem az ablakaikba tesszük a csomagokat. Legalább
egy pillanatra álljon már majd meg és gondolkodjon el.
Ekkor találtuk ki hogy az azért erős lenne, ha nem kapnák meg reggel, mert ugye
csalódást ne okozzunk nekik, ne azt erősítsük, hogy rossz gyerekek. Az nagy
törés lenne.
De az, hogy máshova tesszük – mert ugye a Mikulás csak akkor tud dolgozni, ha
alszanak és hát ugye nem aludtak, ezért nem tudta az ablakba tenni, ez még
teljesen oké.
Bernát azt mondta, tegyük az előtér ablakába. Én meg szinte láttam Julist agam előtt, hogy ha csokiról van szó, akkor
mint a vadászkutya, baszki…. az kiszagolja a csokit még akkor is, ha az a
feledékeny iklulás a szomszédba vitte….. Én mondtam, hogy szerintem kb egy perc
lesz, hogy észrevegyék…
Bernát
Fogadtunk
anyával, hogy mikor veszik észre, én azt mondtam, hogy majd reggelinél, az
asszony arra tippelt, hogy reggel, ahogy felkelnek. No, az asszony győzött,
mert egyből kiszúrták.
Rögtön indult is a zabálás, de rájuk szóltam, hogy csak módjával, mert még nem
volt reggeli! Egy gyors reggeli és újra zabálás, no mondom, most veszem el,
mert ezek egész nap csak csokit akarnak enni. Mi felnőttek is kaptunk egy
csomagot, anyám gondolt ránk!
Más az
unokájára se gondolt, egy nagyszülőnek nem tudom, mi öröme van, ha nem az, hogy
vesz valamit az unokájának, és élvezi, hogy boldog a gyerek. De én nem szólok
nekik, mert ketten is vannak, hogy figyi barom, van unokád, és Mikulás volt!!!
Ha magától nem éri fel ésszel, akkor majd később az unokák ezt meghálálják
neki, majd ők se foglalkoznak velük.
A nap
munkával telt, én fát hordtam, meg hasigattam, mert már fogyóban van. Aztán
futó javítás és ebéd. Annyira elfáradtam, hogy én is tartottam egy déli alvást,
néha nekem is jár egy kis pihenés!
És most
kávé!
Indul az
idill, anya és Julis Stich-es bögrét fest közösen, anya művész és maximalista,
stréber. A lány meg kicsit ügyetlen és értetlen, ebből akkora balhé lesz!!! 🙂 (Bianka: és amikor írtam az n részemet ezután, ezt még nem
olvastam el) :D
Én közben indítottam karácsonyi zenét, amíg nincs ordítás, addig is legyen
valami. Jancsi kabátban indult kifelé, de most itt áll és bámulja a csajokat,
én iszogatom a forró kávém, és közben pattog a kályhában a tűz!!!! MOST VAN A
MOST, ÉRTED, MOST! MOST!
Családi idill, ezért élünk és küzdünk, három, kettő, egy, és indulhat az
ordítás! Még nem…
Bianka
Művész szemmel az alkotás – gyerekkel.
Én, aki a precíziós festményeket nullás (kb. 10 szál van benne – festem), a
kezem ökölben, fogam összeszorítva… mert csak gyerek, még nem annyira ügyes,
igen, ki fog menni, nem, nem lesz egyenletes… de nem vesszük el tőle az alkotás
örömét. És nem, nem javítjuk ki, mert ebben most nem az a lényeg, hogy
tökéletes legyen, hanem az, hogy ő csinálja, az ő alkotása, az ő bögréje, és az
a lényeg, hogy ő legyen büszke arra, hogy ezt ő alkotta.
Nem kell tökéletesnek lennie – így lesz tökéletes a maga tökéletlenségében.
Ettől
függetlenül azért nem egyszerű ezt végignézni.
És miután Julis végigpacsmagolja a bögréje minden oldalát, jön Jancsi. Fél
élet, mire kitaláljuk, mi legyen a bögrén.
És mikor már kész a Sticj, meg a felirat is be van másolva, és mindenhol
kimentünk a vonalból, akkor Julis kérdi: Anya, fsthetek még rá valamit? Én
próbálom terelni, hogy „a kavesebb néha több”, stb, de hát csak egy csillagot,
meg csak egy virágot… meg csak az eget, meg füvet….
Szóval a fehér bögre, aminek a két oldalán díszeleg egy-egy Stich és középen
felirat van és pár levél, mst full telemázolva, mindenhol mindennel… De nem
szóltam. Kibírtam. Büszke vagyok magamra. :D
Jancsi egy
full másik bögrére végül Sonicot és Knuckle-s kért. Megrajzoltam neki – mert ugye
én bármit lerajzolok. A gyerek szétolvadt, hogy anya csak rittyentett két
rajzot a bögrére. Persze a festést hatszor le kellett mosni és mivel ez nem egy
gyárilag előkészített rajzos bögre volt, így a kontúrokat majd nekem kell
kirajzolni. Gyakorlatilag erre várunk, hogy ez meglegyen, addig nem tudjuk őket
kiégetni. De meglesz. Csak éljem túl ezt a pár napot.