2026.01.04.
Bernát
Akkor boldog
karácsonyt!!!
Nem, nem
kavartam össze semmit, ezt tanuljátok meg, hogy akkor van karácsony, ha esik a
hó! :)
Nálunk esik, a kölkök már reggel kiszúrták, álltak az ablakban és nézték a
sűrű, hatalmas pelyhes hóesést.
Forró kávé, kakaó, házi fonott kalács, ülünk az asztalnál, karácsonyi zene
indul, mondom, karácsonyi!!!
Na és így reggeliztünk, ez van, mi így élünk! :)
A gyerekek kimentek hógolyózni, nekem is ki kellett menni, tyúkokat elintézni,
megetetni.
Hozni be fát, mert tegnap az összeset eltüzeltük, és ha már kint voltam,
persze, hogy megdobáltak, én meg vissza.
Az asszony gondolt egyet, és elment sétálni velük egy kört, nekem annyira nem
volt kedvem, hogy az hihetetlen. Apa itthon maradt, szisszentett egy sört és
beült a tévé elé.
Nem… csak viccelek, kóla volt! :)
Nem iszom.
No, a
konyhában melegítettem kakaót, és raktam be egy adag fornettit a hazaérő,
átfagyott sarkköri kutatóknak, +5 fok volt. :)
Anyának meg csináltam egy lábasnyi forralt bort, amikor hazaértek, szimatolt
is, hogy mi ez az illat? Mondom, nem tudom, nem fürödtem, nem parfümöztem,
szerintem átfagyott az orrod, és most mindent is érzel. :) Annyira kis geci
vagyok! :)
Aztán levetkőztek és beljebb jöttek, és meglátta a forralt bort, el volt
ájulva, nem alkesz, egy kicsit sem!
Bianka
Keveset
mozgok. Pedig az életmódváltás jól megy. De a mozgás… Fogalmazzunk úgy, hogy
soha nem unatkozom, és valahogy nem tudom beilleszteni. Menne, ha akarnám, de
nem ez a prioritás. De tudom, hogy kellene, így az új évre elhatároztam, hogy tudatosabb
leszek ebben.
A hó dobott egy kicsit a sétálási kedvemen, így elmentünk egy kört sétálni.
Nekem
döbbenetes volt, hogy másfél évvel ezelőtt még az utca végére elmenni is
belehaltam volna. Aztán az életmódváltás elején még mindig nem tudtam, mennyit
bírok, de egy háztömbnyi sétától is kész voltam.
Később – már jó pár kg fogyás után – mentünk egy nagyobb kört, 3 háztömbnyit.
Na, hát akkor örültem, mint majom a farkának, hogy mekkorát mentem, és nem
haltam bele.
Most meg annak a háromszorosát sétáltam le, minden kényszer és fennakadás
nélkül. Jó volt leülni, de nem fáradtam el úgy, mint korábban.
A gyerekeknek meg külön öröm volt, hogy szanaszét hógolyózhattak engem a séta
közben, amin sokat nevettünk. :) – végre.
A forraltbor meg… Összesen kb fél liter volt, az ugye eleve hígítva van, szóval
no para semmi alkoholizmus. Ami legjobb volt benne, az az illat és a meleg, no
meg a gondoskodás Bernát részéről ❤
Bernát
A gyerekek
most épp alszanak, ha felébrednek, Julis takarodik ki a vécébe és sikálja le az
odaszáradt szart, amit ott hagyott! Annyira prasnya és igénytelen, lepisili az
ülőkét, nem törli meg magát vécézés után, és nem érdekli, ha pisis marad a bugyija!
Pedig esküszöm, ezerszer rászólunk!
Kaptam egy napot… én már úgy számoltam, hogy vasárnap van, pedig csak szombat,
így még van egy nap pihenés. Rám is fér, mert nem érzem magam pihentnek, és
ugye lassan indul az év.
Az első hetekre már tele a naptár, lesz munka bőven, akkor lesz pénz is.
A januári számlák már természetesen decemberben megérkeztek, hogy nehogy
elfelejtsük befizetni.
Van egy új
kutyánk, Oscar, befogadtuk, és most a harmadik napra megtanulta használni a
kutyaajtót, így már végre nem pisil be, és nem itt végzi el a nagy dolgát se.
Volt pár baleset, de gyorsan kiszokott.
Szegény tacsikám nehezen viseli, neki már sok a vele egyméretű kölyökkutya. A
macskák megszokták, már nincs vita, a csirkék még félnek tőle, ő meg kicsit
megugatja őket, nem tudom, lesz-e barátság, de nem láttam rajta, hogy támadni
akarná őket, inkább csak játszani.
Az új év viszonylag jól telik, folyamatosan YouTube-videókat nézek, ChatGPT-t
olvasok, a kert trágyázását tervezem, és a következő év fásítását.
Sok gyümölcsfám ment tönkre, aminek adtam egy évet, hátha rendbe jön. De az
aszály, meg a fagy és talán a hozzá nem értés kinyírta őket. Most tervezek pár
szilvafát az utcára, két barackot az udvarra, esetleg egy körtét. Ami viszont
épp ma reggel jött, az 6 tő akác, a csirkeudvar árnyékolására. Még ősszel
kaptam 20 tő málnát, ami, ha beindul, málna-nagyhatalom leszünk. Persze a
málnát majd árnyékolnom kell, meg ezek a gyümölcsfák se fognak az idén még
teremni.
De tervezek, haladok, és majd nagyon pofára esek, ha nem sikerül.
Sok a terv.
Sok a terv…
Rossz az idő, hideg van, holnap indul az év, én meg, mint egy félőrült,
dolgozom, fűrészelem a fingot!
Gyorsan beveszem a kannabiszolajamat, még most jön a harmadik csepp, még nincs
semmi változás! Mondjuk lehet, hogy naponta kéne szedni…
Szar az íze, de gyorsan eszek meg iszok rá, és eltűnik, egyébként kaporíze van.
No…
fingfűrészelés, ezt arra értem, hogy itt mindenki retteg, hogy az AI elveszi a
munkáját, de az enyémet nem tudja, én fizikai dolgozó vagyok, engem nem tud
kidúrni. Szóval most viszont egy új projektet tervezek, egész nap a ChatGPT-vel
beszélgetek.
Egy ismerősöm összehozott egy csapatot, és jól elszórakoznak. A csapatban sokan
belépnek és sokan ki is lépnek, de a kemény mag mindig megvan, ők a genny!
Vagyis a geng… :D Gyakorlatilag a gyerekei és azok közvetlen barátai, és ez így
nagyon erős kötelék, és nagyon jól működik…
Ezen felbuzdulva én is tervezek egy csapatalakítást, hogy rövidre zárjam, egy
cserkészcsapatot szeretnék csinálni, de nem akarok belépni a cserkészek közé,
mert azok vén papák, én meg modern vagyok és fiatalos.
Bővebben (csak akkor, ha érdekel): szeretnék egy 5–8 fős, max. 10 gyerekes
csapatot, akikkel a környéken lófrálunk, betörünk ide-oda, fosztogatunk. :) Na.
A lényeg… természetjárás, növény-, állatismeret, túrázás alapok, tűzgyújtás,
eszközhasználat, és a nyáron egy egynapos tábor!
Persze a lényeg, hogy játékosan, az ő szintjükön, sok játékkal, és élvezetesen.
És ha jól megy, akkor egy év múlva folytatás. Persze akkor már emelt szint, és
nyolcadikra profi túrázók lesznek, és talán nyomunk egy egyhetes túrát!
Rengeteg akadály, rengeteg kudarc, de ha most elkezdem az ütemtervet, a
bemutatkozót és az egyéb egyeztetést, akkor még akár sikerülhet is. Tehát
tervek azok vannak.
Bianka
jah… még
annyit, hogy kaptam pár ötletet gyerek ügyben.
A reggeleink
katasztrófák, azon belül is öltözködés és a hajfésülés. Illetve az, hogy mindig
azt érzem, a két gyerek közül mindig gyenge láncszem az egyik. Hála Istennek,
olyan soha nincs, hogy mindkettő kavicsot dobál a rendszerbe, de olyan sincs,
hogy minden flottul megy. Valaki mindig elcseszi.
Julis hajával kapcsolatos dolgokat elkezdtem kialakítani.
Mert az van, hogy – ahogy korábban írtuk, - nem arról van szó, hogy depiben
ülünk egész nap. Hanem az van, hogy megy minden, aztán valaki elkezdi a
baromkodást és ettől elcsúsznak a dolgok.
És Julis haja az egyik ilyen.
Szép, hosszú haja van. Sötétbarna, derékig ér. Fényes, csillogós, erős.
Gyönyörű. Nekem is tetszik, sokan dicsérik is, Julis is tök jól elvolt eddig
vele. Nem is volt gond ebből addig, amíg 6 évesen nem kezdtem el bevezetni,
hogy kezdje el fésülgetni a haját. Nem kell gumizni, nem kell semmi extra, csak
kezdje el fésülni. Megmutattam neki, hogy lehet jól, könnyen. Mutattam neki
többféle módszert, hogy amelyik tetszik neki, azt alkalmazza. Tudja, ügyes,
csak kedve nincs hozzá. Mondtam neki, hogy a hosszú haj igényli a törődést, úgy
tud szép maradni. Elvileg tudja, érti, tapasztalja, de hát a nyávogás ugye
bármikor jól jön, mert miért is indulna szépen a reggel?
Most viszont egy kulcsot kaptam ehhez. Az egyik a saját felismerésem volt. Nem
kell feltétlenül hosszú haj. Ez nem az én életem, hanem az övé, és ne azért
legyen hosszú haja, mert az anyja azt akarja. Szóval feldobtam a labdát, hogy
oké, nem muszáj a hosszú haj. Szerintem szép, másoknak is tetszik, sokan
irigylik érte, de nekem nem ér annyit, hogy állandóan veszekedjünk miatta. És
ha ez az ára, akkor kérek Krisztától időpontot, és levágatjuk. Felőlem olyan
rövid is lehet a haja, mint Jancsinak… De én veszekedni nem akarok, ez biztos.
Szóval döntse el, vannak lehetőségek. 1. marad hosszú és nekiáll fésülködni.
Segítek benne továbbra, is, amit nem ér el, azt megcsinálom, de lássam, hogy
amit tud, azt megteszi. 2. Vágunk belőle, nem csak a végét, hanem mondjuk a
felét. Akkor még hosszú marad, de lényegesen rövidebb lesz, könnyebb lesz
kezelni, nem lesz ennyi gond vele.
3. egészen rövidre vágjuk, állig érő, akár frufruval….
A másik
kulcs pedig az, hogy a szép, díszes, fonott, csatokkal díszített haj legyen egy
státusz szimbólum. Amit nem én állítok fel. Én csak a keretet adom. Ha nincs
hiszti, hamar végzünk, Ő is megteszi, amit lehet, akkor lehet szép haja,
díszekkel, csinos gumikkal. Ha hiszti van időhúzás, akkor csak egy egyszerű
copf hátul. És nem én fogom az eredményt hozni, hanem majd nap közben mindenki.
A szép hajakat megdicsérik majd, a copfot meg nem… És majd pár alkalom alatt
remélhetőleg rájön, hogy megéri dolgozni a szép hajért.
Mindentől
függetlenül vágatunk a hajából, talán akkor könnyebb is lesz kezelni, hátha
akkor nagyobb kedve lesz.
Reménykedek.