2026.01.13. - Hétvége
Bernát
Itt a világ vége!!!
Már két napja bújom az időjárás-jelentést, ki mit hazudik.
Ígértek mínusz 20 fokot, ígértek 50 cm havat! Na nálunk (bazki, ez a „na” rám ragadt!) eddig 20 cm hó esett, és este volt mínusz 10 fok. Azért ez még nem a világ vége. De azért én raktam be a kocsiba útsót, lapátot meg egy pokrócot, ha mégis valami baj lenne.
Baj az lett is egyből, a kocsinak a futóműve elkezdett kopogni, az asszony el is vitte a szerelőhöz, én meg mentem a másikkal a kölkökért.
Most nulla fok van, nem olvad, de nincs túl hideg. Be van gyújtva a kályha, melegszik a lakás, igazából van padlófűtés, de csak akkor kapcsol be, ha 20 fok alá megy a hőmérséklet, azt meg a kályhával tudjuk tartani. Hordom be ész nélkül a fát. Ne kelljen este hidegbe kimenni. Raktam ki a madárkáknak ricát meg faggyúgolyót, és tegnap megleptek minket az őszapók. Az őszapó cuki kis madár, homogének, ugyanis az őszanyó is úgy néz ki, mint az őszapó, tehát nehéz megkülönböztetni, hogy éppen ki kit farkal hátulról! :)
Van mókusunk is, néha itt dübörög a tetőn, szerintem a szomszédban lakik, de gondoltam, hogy építek egy mókusodút a fára, hátha ideköltözne.
Közben a nagy hidegre való tekintettel befagyott a kapunk, és nem tudtam beállni, kint maradtunk az utcán. Majd nyáron javítok a helyzeten, addig meg tűrjük.
Az új kutyánk, Oscar, már azt megtanulta, ha apa veszi a cipőt, akkor megyünk csirkézni, vagy ha másik irányba kanyarodik, akkor fáért.
Ma Jancsi brutális dolgot csinált az óvodában!
Az óvónő külön kijött és elmondta: Jancsi kézmosás közben, ahogy a teremből jöttek ki, a rivális kisfiú (aki az egyik legjobb haverja) megelőzte, és ezért ő megrúgta!!!
Én persze leszidtam, és mondtam, hogy ma már akkor nincs csoki. Aztán persze majd kapnak estére valamit, szarok én rá, most egy rugdosódás miatt egész nap szívassam? Az óvónő szerintem a felét se látta, így nem is érdekel, hogy ki kezdte, én elmondtam, hogy nem csinálunk ilyet, és ezzel le is tudtam.
Bianka
Na, ezzel én is így voltam, hogy leszarom. Hajtottam, mentem egész nap, hazaértem, és Bernát ezzel fogadott. Hát baromira nem érdekel. Én elhiszem, hogy az oviban semmi extra nem történik – hála Istennek –, és uncsi az élet, de most ne akadjunk már fenn egy bokánrúgáson. Intézze. Ő van ott. Utólag nem tudok vele mit csinálni, én is úgy vagyok vele, hogy most mit szívassuk őket egész nap. Nem vagyok már vevő ezekre. Motiválja, korlátozza, szabályozza, bánom is én, de amikor ott van, akkor intézze ő. Majd én itthon intézem.
Egyébként azt mondták, hogy a régi Jancsi az már a múlté. Jancsi sokkal jobb, nyugodtabb, nincs vele annyi gond.
Néha még rutinból megkérdezem, milyen napjuk volt, de igazából ez már lassan olyan kérdés, mint mikor összefutunk valakivel az utcán, és megkérdezi, hogy hogy vagytok? Jól? Jól van! – de igazából semmit sem mondtam… mert már az első betűnél sem érdekelte, mi lenne a válaszom. Na, hát kb. engem is ennyire nem érdekel a válasz. Ha valami gond lenne, úgyis mondanák, sőt… már hívnának… Szóval no para.
Bernát
Ja, pár napja nagyon mérges voltam, kicsit határozottan leordítottam. Már napok óta azzal játszanak, hogy gyilkolják egymást az ágyban, egymással szemben fekszenek, és elsőnek csak talpal talpat tologatják egymást, de persze egyszer csak kezdődik a baromkodás, és így már egyszer fejbe rúgta a nővérét! De a nagyobbik baj, hogy a fején volt a szemüveg, és azt rúgta meg, hála égnek ez a szemüveg betonból van, mindent is kibír!
De én rászóltam, hogy fejezzék be, mert ebből baj lesz. Persze másnap kezdődött újra a viháncolás, akkor is bementem: gyerekek, fel fogom mérgelni magam, ti meg megrúgjátok egymást, és én bejövök és ordítani fogok, fejezzétek be. Hát harmadnapra jött meg az eredmény, pont a konyhában sütöttem a krumplit, láttam, hogy mit csinálnak, de nem érdekelt, majd ha baj lesz, még büntetést is kapnak. Hát baj lett, pont elkészült a krumpli, Julis kiabál, hogy ne rugdossál, ez fáj, de újra, hogy hagyd abba, de már épphogy nem sír…
Erre már oda is néztem, és azt látom, hogy a kérlelés ellenére Jancsi tiszta erőből rugdalja, ahol csak éri! Na, bementem, kikaptam az ágyból, talpra állítottam, megrángattam, megkérdeztem, hogy nem érti, hogy nem verekszünk, és bezavartam a sarokba. Julisnak is elmondtam, hogy ő is megérdemelné ugyanezt, mert ő is baromkodik, aztán túlpörögnek, és baj van! Tudom, most én vagyok az agresszív állat, meg a kis lelke, de leszarom, mit kéne tennem: odamenni megsimogatni, hogy bár lilára rugdostad a nővéred, apuci nem haragszik, de máskor ezt ne csináld, irgum-burgum. Vagy tegyem hozzá határozottan, hogy KÜLÖNBEN!!! (Pusztító című filmből…)
Sajnos Jancsi időnként elszabadul, és meg kell nyugtatni, ilyenkor belassul, és elmondja, hogy nem ő volt, és hiába láttam, nem ő csinálta, és egyéb kifogások. Ha kész az a kurva padlásszoba, az első, hogy rakok bele egy kamerát, hogy ha gond van, csak elővesszük a videóbírót, és visszanézzük, mi történt! Mert sajnos két Teréz anya közt nem lehet eldönteni, melyik volt előbb, a tyúk vagy a tyúkól! :)
Armageddon szombat, tipikus reggel, lehet kelni, öltözni, mosakodni, Julis: én nem akarok. De, ez kötelező, még a fűtés most indult, húsz fok van a lakásban, hideg van. De ő fésülködni se akar…
A féldélelőtt arról szólt, hogy mit kötelező, és mit nem kötelező. Aztán kimentünk Jancsival a hóba, kb. 20 cm hó van az udvaron, ez az az armageddon! Meg mínusz 20 fok, amivel ijesztgetnek!!! Nulla fok van!!!
A csirkék udvara fölött volt egy raschelháló nyáron, hogy ne repüljön se ki, se be senki. Meg árnyék, meg mifene. Ez most a hó hatására lelóg a földig, és nem nagyon lehet az udvarba bemenni, a kerítés mellett van egy méter, ahol az etetők és itatók vannak, de oda csak négykézláb tudnék bemászni, így logikusan menjen a kicsi. Megyek vele, segítek, de azért ez már munka, kaptak is érte egy csomó 5 forintost. Julis bent segített anyának ruhát hajtogatni meg reggelit csinálni, és ő is kapott, ő egy kicsit többet, mert a pénz értékét nem tudják, de Julisnak most sokkal kevesebb van, mint Jancsinak, és ebből baj lesz. Kicsit kompenzálni kell az összegeket.
Ez ilyen pár százas ajánlat, ne gondoljatok ezrekre!
A kályha pöszörög, anya készíti az ebédet, a gyerekek kint játszanak a hóban, én meg írogatok…
Nem dicsekvésből!
Ma a szomszédasszony csomagot vár, és mindig ugyanaz a futár jár ezen a környéken, és mostanában valami oknál fogva egyre kevesebb csomagot hoz. Lehet, kevesebb a pénzünk!
A lényeg, hogy karácsonykor úgy jött, hogy én már a ház előtt álltam, és indultam volna dolgozni, ő meg ideért és kiadta a csomagot, és már ment is. A lényeg, hogy nem kapott semmit karácsonyra. Na most, hogy jött, vittem ki neki egy tábla Milkát, vagy megeszi, vagy hazaviszi a kölköknek.
A lényeg, mi azért szoktunk kedveskedni a normális szolgáltatóknak. Nyári kánikulában, bár klímás autóval járnak, de egy hideg kisüveges kóla vagy szigorúan alkoholmentes sör azért jól esik nekik.
Engem is szoktak kávéval kínálni, amikor megyek valahova dolgozni, de ha minden kávét elfogadnék, már halott lennék :)
Mondjuk hozzáteszem, egyre ritkábban kínálgatnak, viszek én magammal enni-inni, de egy pohár víz, mikor már két órája ott állok és dolgozom, akkor ne kelljen már lemennem az autóig inni.
A szombati ebéd előtt azért az asszony még beiktatott egy kis sétát a hóban. Kell mindenkinek a mozgás, a kutyának is, a kölköknek is, apának se ártana, de apának most nincs kedve. Megkérdeztem az asszonyt, hogy elég hideg van-e, hogy kint aludjak sátorban, és azt mondta, hogy igen. Pár éve -4 fokban kint aludtam, akkor még okos Sierra kutyánkkal, uncsi volt, nem volt kihívás. A kutyával jól összekuckóztunk, és reggelig aludtunk minden megpróbáltatás nélkül.
Zizeg a picsám, nagyon kíváncsi vagyok, hogy úgy igazán hidegben mi lenne velem, de mivel a felszerelésemnek ez nem akadály, igazából csak bohóckodás lenne. Vagy lehet mondani gyakorlásnak? És akkor már van némi értelme? Agyalok!