2026.03.10.
Bernát
Hát mostanság nincs sok idő és energia az írásra. Egy hete
elkezdtem írni egy mondatot, de úgy felbasztam magam a kölkökön, meg az
asszonyon, hogy kitöröltem, és bementem a szobába. Fülhallgatóval feküdtem az
ágyban, és senkivel nem kommunikáltam.
Hát nem sok jó hírem van, csak hiszti, nyavalygás és egyéb romboló okádás...
Talán a legfontosabb, hogy a karatéról kivettük a gyerekeket, mert volt egy
apró észrevételem, hogy másképp kéne a gyerekeket összerakni, nem párba, mert ez
így nem jó! Erre a pofámba nevettek, és csak így folytatták tovább. Nem! Nem én
vagyok az a szülő, aki okos, de kb. fél év alatt látom, hogy a gyerekek nem
fejlődnek, és én csak fizetem feleslegesen a pénzt! A lényeg, hogy Julist
elküldték, Jancsinak adtak egy hónapot, hogy megnézzék, hova fejlődik egyedül.
Mi meg úgy döntöttünk, hogy ezzel a töketlen bandával nem foglalkozunk tovább!
Eleve megvan a buta katonákról a véleményem, de ezt most nem fejtem ki.
Bianka
Kicsit más szemszögből: eleve volt szerintem egy fura hangulat
ezen a karatés vonalon, talán kicsit ilyen f@szméregetés, talán, de még velem
is. Én a kezdetektől fogva azt éreztem, hogy csak a kötelező kedvességet
kapjuk, valamiért nem illünk bele a képbe. Vagy a gyerekeink nem illenek a
képbe? Vagy mi nem nyalunk segget? Vagy nem vagyunk elég gazdagok? Nem állunk
le nyeherészni a baromsáagokon? Passz… ezt nem tudtam megfejteni, de a lényeg,
hogy az egyeduralkodó, a főfőatyaúristen, a mindenható istenkirály itt a
főjani. És amit ő mond, az van, és nem nagyon lehet senkinek más véleménye. Hát
nekem meg volt… :D És nem hajoltam be… vagyis meg… mindegy…
De én még ezek ellenére is tudtam úgy kommunikálni, hogy teljesen úgy tűnt,
hogy együttműködöm. Talán nem játszottam hitelesen… nem tudom, de csak nem ment
a dolog. Nekem személy szerint gyomoridegem volt az edzéstől, mert amit Julis
művelt, az valami gyalázat. Olyan szinten szart mindenre, hogy rossz volt
nézni, és már az edzők sem foglalkoztak vele. Mindenki (a másik 15-20 gyerek)
komolyan vette a dolgokat, Julis volt az egyetlen, aki nem tudott sorban állni,
nyugton maradni, egyenesen menni, egyenesen futni, és a legegyszerűbb
feladatokat megcsinálni. És egy idő után már mindenki menekült tőle, az edzők
már nem foglalkoztak vele, bekerült a hülyegyerek skatulyába. Tényleg sokszor
zavaró volt, amit csinált. Én már nem bírtam nézni. Háttal, fülemben a
fülhallgatóval ültem végig zenét hallgatva az edzést, mert képtelen voltam
hallgatni az orrszívogatását.
Szóval a főatyaúristen, miután Bernát jelezte az egyik alattvalónak, hogy jobb
lenne, ha szétszednék a gyerekeket, beszélt velem, hogy ez így nem oké, és hogy
inkább Julis ne járjon. Elsőre még jó ötletnek tűnt, hogy akkor Jancsi megy,
próbaidő… ha egy hónap alatt megfelel, fejlődik, akarja, akkor mehet tovább.
Csak aztán eljött a hétfő… az edzés napja. És kérdeztem Bernáttól, hogy akkor
hogy lesz, ő viszi Jancsit, vagy marad Julissal addig? Válasz: Na, ő biztosan
nem viszi, mert beugat annak a baromnak… Na, mondtam, hogy akkor ezt sürgősen
beszéljük át, mert nekem is gyomoridegem van attól az egész körtől, utálom az
egészet edzéstől, edzőstől együtt… De akkor miért is megyünk oda? Miért is
fizetünk havonta gyerekenként 9000 Ft-ot? Azért, hogy utáljuk az egészet, és
még a gyerekek sem kapják azt, amit kellene? Akkor ne vigyük! Millió egy
edzéslehetőség van, ahol tárt karokkal várnának egy új gyereket, nem kell oda
menni, ahol nem érezzük jól magunkat.
Így szépen lemondtam az egészet, és ennyi.
Bernát
Kezd beindulni az év, és szaporodnak a munkák, ez jó is meg rossz
is. Jó, mert lesz pénz, rossz, mert kevesebb az időm itthon.
A héten jönnek hozzánk vendégek, és addigra egy kicsit gipszkartonoznom kéne,
meg vakolnom pár foltot, persze aztán glett és festés!
Aztán a következő projekt a ballagásra való készülődés, leszünk vagy 26-an.
Kaja, pia, nők...
Füvesíteni kéne, lecserélni a kerti pad deszkáit, és bedurrantani az
öntözőrendszert.
Ha az asszony írná a listát, akkor kéne új cipő, új ruha, szék, szoknya meg
szalvéta...
Tönkrement az aksis gépem, venni kéne egy újat, most néztem, 150-200 ezer
lenne, de most nincs kedvem...
Na, a gyerekekről is pár szót, Julis egyre többet beszél vissza, már beígértem
a pofont, viszont abbahagyta az orrszívást, most ilyen taknyot leszívó kattogós
hangot ad ki.
Jancsi a minap az oviban megkérdezte délben, hogy ha lenyom 100! fekvőtámaszt,
akkor nem kell-e aludni? És én balga rámondtam, hogy akkor nem. Hát lenyomta
ott a folyosón! Jó, nem volt szabályos, nem volt tökéletes, de megcsinálta.
Tegnap este meg veszekedtek az ágyban, és telefújta a szobát parfümmel, ezért
guggoltak párat… jó sokat, de a hisztin kívül meg se kottyant nekik.
Mostanában nem voltak betegek, és ha jól viselkednek, kapnak Negrót, Jancsi a
normált, Julis a lilát.
Én próbálom az udvart rendbe tenni, de ahogy kipucolok egy sarkot, jön valami,
és odapakolom.
Csak egy szót a háborúról, most épp Iránt bombázzák ugye, és
hihetetlen, hogy bár Európát nem érinti a háború, azért a forint zuhant egy
kicsit, már fenyegetnek a benzinár-emelkedéssel, mi a szopott fasznak mindig a
rossz végén állunk.
Két dolog dobott fel idén, az egyik, hogy öcsémmel, meg két
haverral elmentünk egy kicsit biliárdozni. Meg a héten voltam masszázson, és
jól át lettem gyúrva. Végre szántam magamra egy kis időt, ritka pillanatok
egyike. De már szükségem volt rá, éreztem, hogy lelkileg kifáradok.
Nem hiszem el, hogy a gyerekekkel mindig csak veszekedni kell. De ha nem
figyelek rájuk, akkor pl. tönkretették a nagy trambulint, eltörték a hálótartó
vas!!!! csöveket, két rugó kiszakadt. Julis ledobta a 60 ezres szemüvegét, és a
kurva kutya megrágta a szárát.
De esznek kövirózsát a kertből, mert nincs mit enniük! Kiakasztó.
Kaptam egy pofont is öcsémtől. Igazából inkább pofán vágásnak
mondanám.
Annó, amikor az unokaöcsém és unokahúgom kicsi volt, a cégem levitte a
lakókocsit a Balcsira, és volt egy hetünk, hogy ott pihenhessünk. Én barom,
kitaláltam, hogy jöjjenek le, aludjanak a klímás lakókocsiban, mi meg az
elősátorban a földön... Ezt három évig, amíg volt lehetőség, így csináltuk.
Most jött egy lehetőség, hogy egy 4 hálós nyaralóba elmehessünk, ingyen, de
csak egy bizonyos héten, minden szobában két ember fér el, gondoltam, menjünk
együtt, erre öcsém közli, hogy ők külön szeretnének menni, nem velünk...
Hát én vagyok a barom, mi a faszt erőlködök?! Tavaly nyáron egy hétig
küzdöttünk a gyerekekkel, hogy legyenek itt kint, érezzék jól magukat...
Idén gondoltam, elvinném őket Püspökszentlászlóra az erdőbe, túrázni. Mi
négyen, meg az ő gyerekeik, de hát ez úgy néz ki, nem fog összejönni.
Ez van, ilyen az élet, neked fontos valami, de te nem vagy fontos!
Bianka
Hogy én is mondjak valami jót, én ugye egy pár hete nagyon kész
voltam, akkor bevettem a leszarom tablettát, és a gyerekeknek is azt mondtam,
hogy nem érdekel, hogy mit baromkodnak, mindennek megvan a következménye, én
belefáradtam az örökös veszekedésbe. Tudják, mi a dolguk. Ha csinálják, akkor
halad minden, jó lesz a hangulat, és jönnek a jó dolgok. Ha nem csinálják,
akkor szarok bele, lehet itthon baromkodni, én biztos nem fogok menni semerre,
azt hazudva mindenkinek – magamnak is –, hogy rendben van minden. Ebben azt az
egyet kellett nagyon figyelni, hogy ha látom, hogy igyekeznek, akkor azt
semmiképp nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Julis reggelente fésülgeti a haját, több-kevesebb sikerrel.
Jancsi szó nélkül felöltözik, mennek mosakodni – ha el nem felejtik.
Julis rendszeresen szépen beágyazza az ágyát – igaz, van jutalom érte, de
magától jut eszébe, néha még Jancsinak is szól.
A feleselés most az új projekt. Főleg Julis tolja durván… kérdeztem is, hogy
ezzel nem lehetne egy pár évet várni, amíg kamaszodik? Jancsi hazudik, amit még
mindig rosszul élek meg. Ezt néha átbeszéljük.
Viszont az oviban kevesebb a panasz mostanában, az egy kicsit felszabadító
végre. :)
Ma játszótéren voltunk, egész nagy egyetértésben.