2026.04.30
Bernát
Egy elbaszott nap...
Ma orvoshoz kellett mennem 11:10-re amiből 12:10 lett :(
Nem jók az eredményeim, diétáznom kell, amióta ezt tudom, éhezek és csak ennék...
Anya elment bevásárolni Julissal, és én itthon maradtam Jancsival.
Megnéztük a Kungfu panda 2-t, én kicsit aludtam is, de a csajok még mindig vásárolnak.
Ma nem dolgoztam, intéztem pár dolgot, de nem haladtam semmi munkával.
Ma könyörgés volt az ovis csetcsoportban, hogy nincs elég szülő a gyereknapra és, hogy kéne segítség, így bejelentkeztem, hogy megyek és viszem az asszonyt is...
Még nem tudja, remélem, örülni fog neki :)
Ma Jancsi duplán rossz volt az oviban... egy, hogy virágokat ültettek, és ő ugrálta át játékból az egyik kannát, és hát egy ugrással telibe verte, és ripityára törte. Az ovónéni kért egy új kannát, hogy azt - ha van zsebpénze, abból vegyünk.
Kettő, hogy most kapott új fogkrémet, és a tubus felét rányomta a fogkefére, ami kicsit pazarlás...
Volt az oviban görkorcsolya oktatás, és Julis is próbálkozott, kisebb nagyobb sikerrel.
Bianka
Na én is jelentkezem, nehogy azt gondoljátok, teljesen elvesztem.
A munka beszippantott, amikor csak van időm, azt csinálom. Bernát írásait is utólag olvastam csak el.
Hát igen. Hangulatilag én egy kis javulást érzek. Volt egy kemény időszakunk mostanában. Ennek még nincs vége, de talán kifelé megyünk belőle.
Ennek az egyik legfőbb oka, hogy a gyerekek is változnak. Okosodnak is, de az akaratuk is nő.
A másik pedig a mi megoldási metódusaink különbsége Bernáttal. Én keményebb vagyok. Sokkal. Én keményebb szabályokoat hozok, jobban betartom. Jobban figyelek arra, ha valami elcsúszás, igazságtalanság van.
Konkrétan ilyenekre gondolok, hogy alapvetően nem szeretjük, ha csérognak valamiért. Ebbe az is beletartozik, ha egymást cséogtatják.
A két gyerek közt elég nagy különbség van.
Jancsi okos, gyors, éles eszű, bizonyos összefüggéseket jobban meglát, ellenben szabályszegő, csak akkor tart be dolgokat, ha látjuk. Amint lehet, kibújik a szabályok alól. Ezt néha meg is szívja, aminek örülök, mert ez mindig visszaigazolás arra, hogy igen, be kellett volna tartani, amit kértünk, mert nem véletlenül mondtuk.
Julis sok mindent nem ért, sok összefüggés nehezen megy be neki, de a szabályokat tudja és be is tartja. Ha Jancsi nem tartja be, akkor Julis rászól, vagy szól nekünk, vaaaaagy - ami kurva idegesítő, - elkezd csérigni, hogy Jaaaancsiiiii!!! Ezt nem ííígy keeeeell...
Ha Bernát szól rájuk, akkor Julist ordítja le, hogy ne csérogjon.
Ha én szólok rájuk, akkor Jancsit cseszem le, mert nem tartja be a szabályt. - AZtán Julist is, hogy miért kell csérogni?
De azt én is igazságtalannak tartom, amikor küzdök valamin, lemondok valamiről, vagy dolgozom érte, és jön valaki, aki úgy gondolja, rá nem vonatkoznak a dolgok. Na én ezt nem hagyom.
A gyerekek határszabása.
Nem szoktam beleszólni a vitájukba az elején. Hagyom őket, mert ilyenkor tanulják az érdekérvényesítést, az alkudozást, hogy mit miért csinálok, mit milyen feltételekke vállalok, vagy engedek el. És ebbe nem akarok beleszólni, megoldani helyettük. Sokszor végig hallgatom a kis vitás helyzeteiket, hogyan próbálják egymást manipulálni, mit próbálnak felajánlani, hogy a másikat meggyőzzék. Érdekes folyamatok, és amíg nem mennek torokra, addig nem szoktam beleszólni. Néha egy idő után adok valami ötletet, egy újabb kulcsot, mikor már nagyon kezdenek aluralkodni az indulatok.
Rosszabb esetben én teszek igazságot, vagy szedem szét őket egy kis időre.
De egyik nap beleszóltam. Keményen.
A kocsiban most helyet cseréltek, új nézet, új világ, új szemszög, és persze a másik dolgai a kocsi ajtó tartójában.
Jancsi megtalálta Julis egyik játékát, amivel elkezdett játszani. Julis kérte, hogy tegye le, vagy adja vissza. Jancsi meg érvelt, hogy de ő találta. Julis erősködött, hogy nem, az az enyém, tedd le! Jancsi meg vissza, hogy de csak egy kicsit. Julis továbbra is kategórikusan kiáált amellett, hogy nem, és látszott is a hangsúlyán, meg összességében az egészen, hogy ez érzékeny téma, fontos neki.
Na ott keményen ráripakodtam Jancsira, hogy érted már, ha valaki azt mondja, hogy NEM! A nem az azt jelenti, hogy nem! Nem alkudozol, nem húzod, mert a másik azt mondta, hogy nem!
És ebben nem csak gyerek dinamika van. Nem csak tesó dinamika van. Ebben már akár a fiú-lány, vagy tovább megyek, férfi-nő dinamika is van. És tudom, még gyerekek. Még nem a férfi-nő dinamikáról beszélünk. De azt gondolom, ilyen kicsi korban már tanulni kell, hogy tiszteletben tartom, ha a másik azt mondja, nem.
Julis részéről meg neki most kellett egy megerősítés, hogy igen, az, hogy Ő valamire nemet mond, az komoly dolog, van súlya, és igen, ki kell állnia ezért.
(és akkor fentebb meg leírtam, hogy egyre akaratosabbak :D hát igen. ebben majd még egyensúlyt teremtünk, de ezt akkor is fontosnak tartom.)
Jancsi és a locsoló, meg a fogkrém....
Hát ezen meg kivagyok teljesen.
Nem vet fel minket a pénz. Rendesen meg kell néznünk, mire mennyit költünk. És teljesen kész vagyok attól, hogy a gyerekek meg nem vigyáznak semmire, és pazarolnak ezerrel.
Egyik nap az uzsonnát dobálgatták. Ébredés után ehettek bent. Azt gondoltam, van már elég eszük hozzá. Hát nem volt... Egymásba kenték a körözöttet a kenyérről és dobálták a kaját.
Elvettem tőlük. Aznap már édesség sem volt. És mondtam, hogy Ti nem éheztetek soha, de vannak, akik nagyob boldogok lennének, ha ezt a körözöttes szendvicset megkaphatnák. De nem kapják. A fal mellé állítottam őket kicsit gondolkodni, és komolyan mondom, ha ez hétvégén a reggelivel történt volna, kipróbáltam volna, milyen, amikor igazán éhesek. A jelenlegi rendszerben - elvileg - egy gyerek soha nem éhes. Ami felnőttként, túlsúlyosként, életmódváltóként nem tudom, mennyire jó. Most, amikor meg kellene tanulni magára figyelni, az érzéseket, a teste válaszait, egy olyan rendszerben vannak, ahol kb kétóránként esznek, nassolnak valamit. Reggeli, aztán 10-kor valami, aztán ebéd, majd uzsi, aztán vacsora. Soha nem tudnak eljutni arra a szintre, hogy éhesek, ami szerintem nem jó, mert ezt a jelzést is meg kellene ismerni. Nagyon!! És meg kellene tanulni, hogyan válaszoljak rá jól... ez kulcs lenne ahhoz, hogy később ebbőlne legyenek gondok.
SZóval ha ez a kajadobálós dolog hétvégén reggel történik, azért megnéztem volna, milyen, amikor már éhesek. Hogy vajon akkor is dobálgatja-e az ételt.
Számomra nagyon bántó dolog ez, hogy náluk semminek nincs becsülete. Semminek. Legyen az étel, ital, játék, fogyasztási cikk, vagy használati tárgy... semmit nem becsülnek, semmire nem vigyáznak.
A fogkrém... hát azon szívbajt kaptam. Szóltak, hogy elfogyott, oké, vittem. Jancsi kérte, legyen mentolos. Jó. Van már gyerekfogkrémben is mentolos, legyen az.
És akkor megyek ebéd után, éppen fogat mosnak, mire mondja óvó néni neki, hogy "ugyan, mutasd már meg ezt anyának, hogy mit szól ehhez" - a gyerek kijön és a fogkrém a fogkeféjén telibe, vastagon, körbe... elöl-hátul az egész fogkefe fej körbenyomva fogkrémmel. kb 2 heti adag.... Ott álltam, néztem... Mondom, ezt nem hiszem el.
Annyira kurvára csalódott vagyok ilyenkor. Egyszerűen nem értem.
És akkor jön a hír, hogy eltörte a locsolót... Ez pár napja volt. Még mindig a rühedék locsolóért rohangálok... Egy szaros gyerek locsoló!!! 300 Ft-os tétel... lenne. Bent a városban valami műsnyagos szar boltban. Helyett! 1690 Ft, mert csak a faluban néztem még. A másik helyen nincs. A harmadik helyen sincs. Ma reggelmár mondtam neki, hogy egyébként köszi, hogy csináálod nekem a külön programot. Nincs elég dolgom. Ott van 20 gyerek a csoportban. mindegyik kibirja, hogy nem ver agyon senkit, és nem rongál. Nem lehetne egy kurva napot úgy eltölteni, hogy ne úgy menjek, hogy valaki panaszkodik? Mert rohadtul unom ezt már, hogy mindig csak az én kölkeimmel van valami.
Jah... és akkor ez már a jobb hangulat.
De tényleg.
Most mondtam nekik, reggel 10 pontról indulunk. Közös a buli. Az én idegrendszerem 10 pontot bír el. Nem vagyok hajlandó minden egyes nap vitázni.
Beajánlottam, hogy estére film, popkorn, a vacsi pedig hamburger lesz, amit - ha jók lesznek - maguk állíthatnak össze maguknak.
Mondtam... tudjátok a dolgotokat. Mindig ezen csérogtok, hogy nem kell mondani. Hát akkor nem mondom.
De ha nem öltözöl fel, mínusz pont. Ha Julis nem fésülködik, mínusz pont. Ha veszekedni kell bármin, mínusz pont. Ha elfogynak a pontok, nincs film, nincs popcorn, nem csinálhatjátok meg a hamburgert. Ennyi.
Érdekes módon, aznap nem kellett veszekednünk annyit. Mily meglepő. Jancsi egyből tudta, hogy nem vaok, hanem vagyok... Julis egyből nem szívkodta az orrát és nem hugyozta le a wc-t... megy ez, csak akarni kell.