2022.09.09.

 Azon agyalok, hogy bár mi szerettük volna a gyerekeket, és felelősséggel tartozunk az életükért, a tanításukért, a mindenért is, 

DE... A nagy büdös de.... nekem mennyit kell feláldoznom az életemből? (Tudom, nem így kell nézni.) DE az ovi után különórákra járatás, pl karate, vagy foci, vagy szolfézs vagy bármi. Az mennyire kötelező? Én dolgozom, keresem a pénzt, ők meg nyelik mint kacsa a nokedlit. Nem tudom jól kifejezni magam, most ez nem egy smucigsági hiszti, nem is a pénzről szól... hanem úgy mindenről.

Nézzük így, én reggel megetetem az állatokat, begyújtom a kályhát, reggelizek, és megyek dolgozni, az mindegy mit és mennyit, tegyük fel, hogy simán 8 órát lenyomok, jövök haza, veszek ennivalót a boltba, hazaérek, és itthon vár az én bűbájos szeretett családom. Apa fáradt, csak pisilne, enne és kávézna, de itt a két kölök, aki most látja meg egész nap után az apjukat, és felmerül bennük, hogy apa, játszunk?!!! És akkor a dilemma, ez az én pihenőidőm, de ha nem töltök velük időt, akkor lassabban fejlődnek, elhidegülnek és később leszúrnak egy késsel, mert idegen vagyok. (jó, ez nyilván erős túlzás, de érted....) Az én érdekem is, hogy foglalkozzak velük, sőt, ugye kötelességem! No itt a kérdés, nekem mennyit kell / ajánlott / előírt  foglakoznom velük?
És most ez csak azért kérdem, mert az ember energiája véges, és egy egész nap után járna a megérdemelt pihenés! Nem akarok önzőnek látszani. Sőt, egyenesen jól akarom csinálni, de fáradt vagyok, pihennék... 
De mondok jobbat: néha elmennék szórakozni, vagy haverokkal beszélgetni. Vagy csak megnézni egy filmet, hogy egy kicsit kiszakadjak a mókuskerékből. Ha megkérditek mi a hobbim, akkor azt tudom mondani, hogy bármi is, de nincs rá időm, se pénzem. Nyavajgás a köbön! 

Tudom az embernek arra van ideje, amire kerít magának, ha valami fontos, arra előteremti a pénzt is. Szép közhelyek. 
Most jön a ratyi rész, szükségem van énidőre, szükségem van, hogy néha a lelkem is töltődjön, és bár a gyerekek néha nagy örömöt okoznak, azért az esetek nagyobbik részében csak viszik az energiát! 
A hétvégén anyámnál voltak a kölkök, és nekem naponta vagy háromszor jutottak eszembe, hogy vajon mit csinálnak, jól vannak-e, anyám hogy bírhatja velük. Szeretem őket, de most hajtani kell, mert a ballagásuk már lassan átcsap lakodalomba! Rengeteg a kiadás, most is bábszínházba mentek, két ezer forint, nem pénz, de még pont ez hiányzott.

Az ember figyeljen a lelkére, vigyázzon a testére, ápolja a feleségét, a házasságát, és a barátait, a barátnőiről már ne is beszéljünk! 
Mindent egyszerre nem lehet, de most akkor én nem vagyok fontos? csak a gyerek??? Vagy a gyerek minden felett és nekem kötelességem beledögleni? És egész nap mantrázhatom, hogy te akartad.  

Julist el vittük szemészetre, jó hír a szame nem romlott, így maradt a huszon hat diptria :) De a szemüvegét ki nőtte és kell egy új! 
1. Le a kalappala lányom előtt! Mindig hrdja a szemüveget mert gondolom vaknélküle, soha nem hagyta el, még nem törte össze, kicsit karcos, és az egyik szárát meg rágta a kutya de még jó. 
2. Le a kalappal a gyártónál, mert ez az izé mindent ki bírt! Eskü ez már hatszór volt szét feszítve és szét ugorva, gondolom párszór már le is esett, és bírja! 
Hát én el határoztam hogy majd szeptemberre kap egy újat! Addig nyárára jó lesz ez még, nem szórítja a fejét. Meg jegyzem az is egy újab 50es :( 
Ma nem volt el alvás előtt mese, egész nap ki idegeltek, ma nem járt! Azért nem jár alanyi jogon mindig, ha rosszak és idegesítenek akkor lehet nélkülük feküdni. Az elmúlt pár napba mindig volt és volt hogy negyed kilecig is fent maradta.