2026.04.21
Tanítás nélküli munkanap, azaz fogd meg a kölköd és vidd a picsába...
Az oviban rendszeresek ezek a napok. kb havi egy, ezt egy normál család nem igazán értem, hogy tudja megoldani, hogy munkanap otthon marad és vigyáz a gyerekre.
Mi ilyenkor úgy szerrvezzük az életünket, hogy ez egy pihenő nap, és nem dolgozunk.
DE mivel hat munkám van erre a hétre, én nem tudok velük pihenni.
Nagyon kéne, de nem fér bele...
Ma anyagot kell összeírnom, aztán fát darálni, és végül fát vágni...
Ma reggel is a gyerekek fegyelmezésével kezdődött, elkezdtem mesélni, hogy aki így viselkedik, az ovodás, de ők már lassan iskolások és komolyodni kéne...
Meséltem nekik, hogy hogy működik az iskola, és tettem fel pár kérdést, ezen nagyon felpörögtek, jelentkeztek, válaszoltak, kiabálták, hogy még még kérdezz!
A nyárra azt tervezem, hogy ha lehet, minden nap játszunk iskolásat.
Persze a tervek azok sűrűn változnak, és sűrűn csapnak át veszekedésbe...
Anya készít pár szendvicset a mai napra, addig a gyerekek házi munkát végeznek, Julis takarít, Jancsi kertet ás. :) Julis a szárítóból behordta a ruhákat az ágyra, Jancsi meg a mosógépből a szárítóba...
Próbálom átgondólni a napot, mi legyen a munka sorrendje, de amíg itt vannak a kölkök, addig nem nagyon tudok gondolkodni, Jancsi itt simogatja a kutyát mellettem, és ez pont annyira zavar, hogy ne tudjak ráhangolódni a gondolat menetre.
Bernát a körülményes...
Írnom kell egy árajánlatot, de a fény bele süt a monitorba, fel kéne raknom két csavarral a napellenzőt, ami reluxa, de mindegy. És akkor felszerelem, de közben csikar a hasam, futás!!!
És akkor végre leülök az asztalhoz, írok, de szomjas vagyok, akkor csinálok egy bidli teát, és vissza, és írok. De már 10 óra, és hihetetlen, hogy pár apróság órákba telik. Jó, sütöttem magamnak tojatot, meg pakoltam pár percet a konyhában, de nem volt tíz perc se. Nagyon rossz az időbeosztásom, lassan haladok, tegnap is este hatkor indultam haza, mert addigra értem a dolgok végére, meg az erőm végére.
És azt mondanom se kell, hogy kinti munkám van, és épp szakad az eső...