Amikor reggel készülsz a napra és indúlnál hogy bele vesd magad a munka bűnös mocsarába, de az asszony el ejt egy aprócska infót...
Ma masszázsramegyek, kilencre!
Ez azt jelenti hogy nem tudok menni sehova! Itthon kell vigyázni a kölkökre.
Kéne vigyázni de ezek meg se mozdúlnak. Nem csinálnak semmit, ülnek a kerités mellett és beszélgetnek az egyébként süket szomszéd nénivel. :) El nem tudom képzelni miről csacsognak, de csönd van és nekem ennyi elég.
Bár az azért veszélyes hogy a gyerekek mint a pletykás öregasszonyok álandóan mesélnek, dicsekednek, és nem tudnak titkot tartani!
Néha olyan dólgokrólis csacsognak ami nem is volt, már kombinálnak, és már hátúlról kerülő úton kérdeznek, én meg csak fejtegetem hogy mit akar tudni, és hogy ezt miből kombinálta és vajon mit hallott félre.
Esküszöm nem foglakozok sokat a háborús sztorikkal, de ugye mindig van valami történés, mert ezek az amerikaiak nem bírnak magukkal.
Néha mondok valamit az asszonynak és ezt van hogy a gyerekek is halják. Nekik ez meg szenzáció, és tovább költik és vitatkoznak rajta.
Jönnek haza az oviból és az a vita hogy most olasz órszág vagy orosz ország?
Mondom nekik hogy mind a kettő létezik. De melyik háborúzik? Hát izé, mondhatni mind kettő, de ti ezt honnan veszitek? Ki mondta az ovibol? Hát te apa!
És akkor agyalok hogy ezek mikor mit halottak...
A politika se nagy téma nálunk, de hát néha olyanok derülnek kik hogy a pofánk le szakad és hát csak beszélünk pár szót róla, és ilyenkor tökmindegy hol vannak a gyerekek mert egyből kagylóznak. Aztán meg jegyeznek fél infórmációkat, gondolom az oviba meg elő adják magukat.
Tehát most már lassan másfél órája csendben üldögélnek a kerítésnél, én intézem az írást nektek, közben sorra hívnak az ügyfelek. Jelentem anyássan már a húszkilóméterre lévő városba hívnak át dolgozzni, mert nem találnak villanyszerelőt!
Én meg most semmi munkát nem tudok vissza utasítani mert már megint üres a kassza!
Nagyon örültem hogy tavaj a térdem miatt soronkívűl tudtak kezelni és jártam vagy két hónapig kezelésekre, de most már nem csak fáj a térdem, de dagad is, és kattog.
Mivel apámtól a magas vérnyomást, és a cukor betegséget örököltem, anyámtól már csak a szépségét és a térd fájdalmát kaphattam.
Most mehetek vissza a dokihoz hogy nézzük már meg a térdem mert három hónap alatt még jobban romlott, pedig a kevés munka miatt eléggé ki kíméltem!
Anyámnak tavaj adtak térdműtétre idő pontott, 2028ra!!!!! Lehet hogy addig tolókocsiba kerűl! Sőt lehet hogy ebbe bele hal, mert neki a kert meg a munka az élete, ha nem lehet hasznos szerintem olyan depresziós lesz hogy bele hal!
Na ezek voltak a vidám sztorik!
Reggel julis már korán fel ébredt és ült az ágyán, és magában suttogva játszott. Oda hívtam magam mellé hogy maradjon csendbe. Kicsit beszélgettünk, de aztán vakarózni kezdett, hát a kézfeje ki van pattogva, én meg a gondatlan szülő észre se vettem... Jó be kentük krémmel majd déli alvás előtt újra be kenjük, ha eszembe jutt. Jancsi próbált velem versenybe öltözni, persze én győztem, néha hagyom hogy le győzzön, de nem mindig.
Nem jut eszembe több kedves történek, én egy ilyen besavanyodott vén szar vagyok. Tegnap voltam a lánnyal kicsit kocsikázni, nem tudom mennyire élvezte, mert nem tudott velem minden boltba be jönni, addig ült a kocsiba, és várt. De azért jót beszélgettünk. Közben Jancsi itthon játszot az udvaron, és mikor haza értünk akkor az új gajdarálóval daráltuk a fákat. Imádnak dolgozni, persze csak veszélyes gépekkel. :) De nyugi nem tud olyan helyre nyúlni hogy bármi is el érje.
Változik a világ, eddig a kocsit tankoltam kannából, amikor innen onnan jött egy kis benzin, most meg a kocsiból tankolok kannába hogy legyen üzem anyag a gépekbe. Most bele gondólva ha nem lesz benzin, nem tudok el járni dolgozni, de még biciklivel se tudok el menni, mert a láncfűrész is benzinnel megy.
Már megint negatív vagyok!
Kéne nekemegy kis tudat módosító, hogy egy kicsit nyálcsórgatva élvezzem az életet. :)
Itt volt a husvét, és nem dolgozhattam mer bár szombat az szimplaszombat de mi aznap épp anyámnál voltunk, és a töbi napon meg nem akartam másokat zavarni. Ennek ellenére húsvét hétfőn a szomszéd rotátorozott, nem túl hangosan de csak zörgött, és a bunkó cigány szomszédom is üvöltette a zenét, persze már este amikor biztos zavar.
Most meg tórlódnak a munkák, a nyakam felett lebeg egy ház amit a napokban szólnak hogy lehet csinálni, éa akkor menni kell. De pl. tegnap is ki mentem két munkát is meg nézni az egyiket kb. két hét múlva lehet csinálni, nem most! A másikat 20. környékén, tehát nem most.
Voltam masszörrnél, és a mosszőr mindig meg kérdezi hogy hogy vagyok?
Most én kérdem tőled hogy hogy vagy? Mond ell magadban kb 10 mondat.
Amit észre vettem,
1. jól vagyok.
2. el mondom hogy hol fáj, vagy mi a betegségem. Tehát nem vagyok jól!
3. El mondom hogy mi van a munkában. Pedig szerintem nem ezt kérdezte.
És te mit mondtál? :) Gondolom mindenki arról beszél ami épp történik vel, és persze a masször is olyan mint a bárpultos, hogy ki öntöd neki a ganét.
Holnap vérvételre kell mennem, és természetesen 11 órára! Egy picit szét cseszi a napom, de hát ez kit érdekell. Ez álltal a holnapi napom is megy a kukába, mert bár nem visel meg az a pár csepp vér, de én az nap már tuti nem mászok fára, ja szoktam fára mászvafát ki vágni... tehát itthon fogok bohóckodni, így maradt a péntek. Persze szombaton itthon kell erőssen haladni a pakolással, ha nem esik az eső, mert ballagásra rengetegett kell pakolni. Az udvaron és a házban is!
Van egy padunk ami szét van korhadva, tavaj előtt vettem meg neki a fát hogy ki cserélem, lassan már a földre esünk annyira el van rohadva, de még nem volt időm le csiszólni és le festeni...
Na nem panaszkodok többet, megyek intézem az ebédet, mert az asszony még nem ért haza a kilences masszázsról...
2022.09.09.
Nyolcadik nap. Bernát: Van még egy kis idő. Bianka: akkor kikapcsoljam a gépet? Bernát: Dehogy! Kezdd el írni a mait… Bianka: Hű… b…meg… most??? (döbbent, mérges fej) Dél múlt kicsivel, a konyhában ülök, épp elzártam az ebéd alatt a tűzhelyet, pincepörköltet készítek. A szálláson vagyunk, kellett egy pihenőnap, mert nagyon intenzívek voltak a napjaink, a gyerekek is fáradtak, kell egy kis nyugi. Bernát kint a gyerekekkel, én meg bent vagyok, ami most jól is esik, mert dühös vagyok, reggel óta nem tudtam még nullára kerülni lelkileg. Gyakorlatilag Bernáton és Jancsin kívül dühös vagyok most mindenkire, még Juliskára is. Pedig tudom, hogy nem kellene, de ezek szerint az én lelkem is gyerek még valamilyen szinten. Ésszel még mindig ugyanazt gondolom, amit napokban írtam. Juliska egy csiszolatlan gyémánt, akit eddig nem nagyon csiszoltak. Játszani nem tud, a mesék nem érdeklik, egy pár perces mesét is kínszevedés megnéznie, bizonytalan, mindentől fél, a virágot kitapossa, az álla...