2026.05.28
Bernát
Gyorsan írtam két e-mailt a kölköknek, hogy amikor majd az iskolában ezt a részt tanulják, legyen meglepetés, hogy nekik már van e-mail címük...
Igazából a Facebookon is gondolkodtam, de mire ők felnőnek, addigra már tuti valami más baromság lesz, tehát ez tök fölösleges...
Hazaértem a melóból, Jancsi, ahogy észrevett, kinyitotta nekem a kaput, hogy be tudjak állni, Julis meg rögtön kérdezte, hogy csináljon-e nekem egy kávét?
Még nem tudom, hogy a játékérzet vagy a szeretet és gondoskodás hajtja őket, de nagyon örülök, hogy segítenek. Azért még néha kérni kell tőlük dolgokat, Jancsit kiküldtem tojásért, Julist megkértem, hogy a szennyest pakolja be a mosógépbe...
Kaptak egy kis vacsit, aztán fürdés, és most megy a film! Axel Foley, a Beverly Hills-i zsaru... Tegnap a Doktor Dolittle-t nézték...
Bianka
Hát én meg úgy érzem mostanában, hogy nem tudok jót tenni. Ez a fáradt, megterhelt időszak senkinek nem tesz jót. Nem töltünk együtt elég időt, sem családként, sem mi ketten, sem külön a gyerekekkel... Fáradt és kb. agyhalott mindenki. - A gyerekek persze nem... csak mi. És addigra már nem tudunk türelmesen odafigyelni.
Julissal egyik nap egy iskolára előkészítő füzetet vettünk elő. Kacsacsőr...
Amerre a több van, arra nyílik. Érti. Szuper. Ott van pár minta, átrajzolja. Ott vannak a pöttyök, minden. Na, akkor egyedül. Csinál valami ákombákomot. Jó, ott van a minta, akkor rajzold át újra. Átrajzolja. Na, akkor próbáld. Csinál valami ferde izét.
És akárhogy magyaráztam, akárhogy mutattam, nem...
Jó, mondom, akkor most inkább menjél ki egy kört biciklizni. (MERT MINDJÁRT LETÉPEM A FEJEEEEEEEEEEEEED!!!!!!!!!!!!!!!!!)
De aztán jött újra....
És újra....
És egyszer csak sikerült.
Phúúú, baszki... nehéz szülés volt.
És ez csak egy momentum.
Nem sokat írok mostanában, mert sokat morgok. Úgy érzem, soha nem tudok elég jó lenni... Ha szigorú vagyok, nem jó. Ha meg engedékeny, az is félremegy.
És minden, minden rajtunk, - Bernáton és rajtam - csapódik. Na ez.... ez az igazán fárasztó.
A fésülködés még mindig para dolog.
Szinte minden nap feszült a légkör miatta. Holnap megyünk fodrászhoz, elvileg Jancsival, de beígértem Julisnak, hogy semmi gond, akkor nem Jancsi megy, hanem ő, és olyan rövidre vágatjuk a haját, hogy még éppen össze lehessen copfozni. Én nem veszekszek, ennyit nem ér. És tudom, már egyszer futottunk egy ilyen kört, akkor volt is egy kis fellendülés, de utána most megint lent vagyunk.
Nem szeretem azt az időszakot most.
Feszültség, veszekedés, semmi sem jó. Örök morgás. Hol Bernát morog valamiért, hol én. Kurva fárasztó, hogy SOHA nincs egyetlen olyan perc sem, amikor jó, kedves, oldott lenne a hangulat.
Ehhez persze rátesz hat lapáttal az anyagi bizonytalanság.
Szóval nem is írok tovább... megyek dolgozni.