Végre itt a hétvége és annak minden szépsége...
Péntek délután haza érve pakoltam az udvaron gyorsan el rendeztem az állatokat és!!! Le szakadt az ég...
Ez azért jó mert lett vólna még a ház körűl mit csinálni, de az eső be zavart.
Dörgött villámlot aztán kb. két perc múlva már el is állt...
A gyerekek kérdezték mikor haza értem hogy megyünk e a pumpa pájára, de mondtam nekik hogy kezd borúlni az ég nem érdemes el indúlni.
Anya épp brassóit süt, majd éhen halok.
A gyerekek társasoznak, a kutya meg remeg a picsámba mert a szerencsétlen fél a dörgéstől.
Holnap volna két fontos munkám, de ha esik az eső akkor sajnos csúszni fog.
Holnap
Esik és ez lehetne egy borzalmas reggel de nem!
ezt halgatjuk: https://youtu.be/IDhK_W1GIK4?si=RVF2QIJmTxdOhBz5
Megreggeliztünk, virslit, reggeli előtt Julis tabletezett, játszott a számolós játékkal kb. fél órát. Jancsi meg odabújt mellém az ágyba és beszélgettünk. És simogattam a fenekét, ott gyűrkésztem, :) Azon agyalok, hogy mikor fog rám szólni, hogy ne fogdossam a fenekét, vagy majd 18-20 évesen is így szorítgatom majd? :)
Hol van az a határ amikor már el távolodunk egymástól és már ezt nem csinálhatom? Mint ugye a sok apuci aki szájra csókot ad a lányának. Én mondjuk nem, én csak puszílgatom...
Most egy kis közjáték, állatoknak gyorsan adok enni, meg indítok egy mosást, és lehet hogy nézünk valami filmet. Hat évese nagyon durvának számítana a terminátort nézni? :)
A vasárnap délelőtt kicsit hajtós volt, és ebédre jól bezabáltam, be mentem a szobába és telefonoztam. Persze várható volt hogy be is alszom!
És várható volt hogy a gyerekek majd fel ébresztenek!
És akkor arra ébredtem, hogy a lány üvőlt, és jancsi kiabál hogy SEGÍTSÉG, APA GYERE, ÉS A LÁNY KÖZBEN SIKÍT!!!!!!
EGY UGRÁSBOL GATYÁBAN ZOKNIBAN KIROHANTAM AZ UDVARRA AHOL ŐK KÖRBE KÖRBE BICIKLIZTEK ÉS NEVETGÉLTEK, MÉG MINDIG!!!!!!!!!!!!!!!
bazd meg! csak játszottak!!! lebasztam őket, lehordtam őket minden idiótának és vissza mentem az ágyba, ziháltam, nem nem a futástól 8 méter nem fáraszt ki.
A gyomrom görcsbe, a testem zizeg, álomból ugrottam fel azt hittem baj van, és mentem. Vészhelyzett volt és és mentem!
Nagyon fel basztam magam. Közben anya be hívta őket az eggyik a kájha előtt áll a másik a szekrény előtt! Ki jöttem a szobából és el mendtem hogy nekem görcsöl a gyomrom...... és ennyi mert elsírtem magam az idegtől!
El van mondva hogy nem kiabálhatsz ilyet hogy segítség!!!
El volt mondva hogy apa alszik csak csendbe játszanak.
Hogy nem szabad sikítozni!!!
Annyira fel zaklattak hogy még félórája volt de még most is könnyes a szemem.
Nagyon ki basztak velem!
2022.09.09.
Nyolcadik nap. Bernát: Van még egy kis idő. Bianka: akkor kikapcsoljam a gépet? Bernát: Dehogy! Kezdd el írni a mait… Bianka: Hű… b…meg… most??? (döbbent, mérges fej) Dél múlt kicsivel, a konyhában ülök, épp elzártam az ebéd alatt a tűzhelyet, pincepörköltet készítek. A szálláson vagyunk, kellett egy pihenőnap, mert nagyon intenzívek voltak a napjaink, a gyerekek is fáradtak, kell egy kis nyugi. Bernát kint a gyerekekkel, én meg bent vagyok, ami most jól is esik, mert dühös vagyok, reggel óta nem tudtam még nullára kerülni lelkileg. Gyakorlatilag Bernáton és Jancsin kívül dühös vagyok most mindenkire, még Juliskára is. Pedig tudom, hogy nem kellene, de ezek szerint az én lelkem is gyerek még valamilyen szinten. Ésszel még mindig ugyanazt gondolom, amit napokban írtam. Juliska egy csiszolatlan gyémánt, akit eddig nem nagyon csiszoltak. Játszani nem tud, a mesék nem érdeklik, egy pár perces mesét is kínszevedés megnéznie, bizonytalan, mindentől fél, a virágot kitapossa, az álla...