2026.05.02

Minden nap egy új remény.
DE aztán minden nap egy új csalódás is...

A tegnapi nap volt öltözni nem akarás, és ezáltal veszekedés.
Volt biciklivel ütközés, és ebből veszekedés.
A mászókáról hintával leugrás és a másikra esés. Nem érted? Én se!

Valahogy leugrott 180 magasról, és a hinta neki csapódott Julisnak, akit fejbe vert, és sírva jött be. Én meg erősen türtőztettem magam, hogy ne verjem agyon a kölköt, bezavartam a szobába, hogy lehet gondolkodni...

Nem tudom, mikor lesz vége ennek a folyamatos őrjöngésnek, de már nagyon unom.

Eljött hozzánk anyám, és egy pillanat alatt felbasztak. Jancsi kijött a hidegbe, nadrág, póló, vékony fürdőköpeny, fetrengett a földön, össze is porolta. Majd bezavartam, Julis elütötte a kutyát biciklivel, leszidtam, erre jött anyám, aki kitalálta, hogy ő hozott nekünk virágot, és ő most ültetni akart, igaz, ezer más dolgom volt, és még pihenni is akartam. És közben anyám is vitatkozott a gyerekekkel, és nekem ebből a kavalkádból elegem lett! Bementem a szobába, bedugtam a fülhallgatót, és neteztem, csak ne is halljam őket. Ilyenkor elmegy a kedvem és az energiám, és nem tudok semmit se csinálni.

Reggelente vannak terveim, kertészkedés, favágás, pakolás, locsolás.
Ott a padlásszoba is.

Arról már nem is beszélve, hogy a cukros doki 1400 kalóriára ítélt, ami egy perc alatt kiderült, hogy tarthatatlan! 2000, 2200 kalória az alap, és én néha esetleg lehet, hogy fizikai munkát végzek, és konkrétan kilukad a belem!

Szóval most kb. 1900-at tartom, és várjuk a szebb jövőt! Ez is elvesz némi energiát, meg munkakedvet, de ez most szükséges...

Már napok óta tervezem, hogy elviszem a gyerekeket a szomszéd faluba, van ott egy biciklis ügyességi pálya, de a reggeli hangulat mindig megalapozza, hogy na, ma se megyünk.

És az az érdekes, hogy a kis pszichopaták egy pár perc, és már vigyorogva, kedveskedve ölelgetnek, mintha semmi nem történt volna.

És a fiam azzal jön, hogy engem csak apa verhet meg! Hát anyád... egy... az nem megverés, hogy elkapom a grabancodat és odahúzlak. Kettő, ha kap is egy tockost, az kurvára messze van a megveréstől! És három, nem kéne ezeket se csinálnom, ha nem ötpercenként csinálnának valami egetverő baromságot!!!

Persze anyám egyből kiszúrta az olajfát, és morgott is, mivel ő vette nekem...

Nem értem, hogy mit rontunk el??? Mi, én és az asszony, de az egész család, vigyázunk a dolgainkra, jó, nem az a nagyon pedáns emberek vagyunk, hogy használok egy kalapácsot, majd eltörlöm, és felrakom a falra a helyére. De nem teszem tönkre, nem dobom le a földre, és alapvetően vigyázok rá, mert drága volt, s nincs rá még egyszer pénzem. A láncfűrészeket minden használat után el kell takarítani, mert másként tönkremegy, a gallydarálómat úgy belepi a por, hogy muszáj eltakarítani, ezeket a gyerekek is látják. A telefonunkra, laptopra nagyon vigyázunk, van, hogy poros, és takarítgatni kell. DE ezek semmire nem vigyáznak, a könyvek a földön, a plüssök - a kedvenc plüssök - kint az udvaron, a földön, és nem vigyáznak rá, és csak a szerencsén múlik, hogy a kutya pl. nem rágja szét!

És minden rászólás után elmondom, hogy azért nem visszük ki, mert, azért tesszük vissza a polcra, mert. Teli szájjal azért nem szaladgálunk, mert megfulladsz!!!

De semmi nem megy be! Én értem, hogy még csak óvodások, de hiába beszélünk, semmi nem megy be. És ez nagyon kiábrándító!

Vannak ezek a múzeumházak, tudod, mész benne, egy polcon egy fotó, a másikon egy kicsi emlék, mindenhol üres terek, olyan, mintha nem is élnének benne. Amikor a poharat egy poháralátétre kell lerakni, és az alá is kell egy szalvéta! Na, ha ilyen házban élnénk, ezek a kölkök mindent összebasznának. Jancsi arra képtelen, hogy ha bármit eszik, ne kenje ki az asztalra, ha kenyeret esznek, leeszik a felvágottat a kenyérről, és csak utána eszik a kenyeret.

Fárasztó.

És most jönnének a pozitív dolgok: ITT. DE nem jönnek, az talán pozitív, hogy este nem kellett veszekedni velük, hogy alvás van, lefeküdtek, és szerintem fáradtak voltak, és elaludtak.

Julis magától összeszedte a tányérokat, és bevitte, ez már fejlődés, legyen ez pozitív!!!
Jancsi nem tört össze semmit, nem csinált kárt, ez is pozitív...

Tanulság: negyvenévesen már nem kell gyereket vállalni, mert nincs rájuk energia, lassú vagy, fáradékony, és nem tudsz lemenni kutyába, és játszani velük. Rengeteg energia, mert tudom, hogy a velük való játék nagyon sokat számít a fejlődésükben.

És ugye én akartam, tehát kutya kötelességem foglalkozni velük.

Nem tudom, másnál azt látom, hogy nekik olyan könnyen megy.
Persze aztán belelátok mások életébe, és látom, hogy mi megy a színfalak mögött.

Én legalább nem vagyok olyan idióta, hogy a gyerekeimet folyamatosan lenyomjam, megalázzam, és addig ordítsak, amíg a gyerek fel nem adja, és el nem megy szomorkodni a szobájába... mert hát ismerek ilyen embert. Én is biztos agresszív vagyok, mert ordítok a gyerekkel. DE én azt tapasztalom, hogy a kedves, beszélgetős, simogatós dolgok nem hatják meg őket. Most azon veszekszünk, hogy ha hozzájuk beszélünk, ne forduljanak el, és ne sétáljanak el! Otthagy, miközben épp lebaszom, hogy mit csinált!

Na, ez is egy szép írás lett.

Most megyek, főzök kávét meg kakaót, adok nekik kekszet is, hogy boldogok legyenek, hogy aztán indulhasson az egész napos baromkodás!!!