Elmenni örökbe

Bernát Boldog karácsonyt :( Hát izé, hoztuk az üzemi szintet, juhú, még több balhé Botrányoséknál!!! A reggel nagyjából jól ment, a gyerekek játszottak egy kicsit, mi készülődtünk, indultunk volna a mamához, azt le se írom, hogy Jancsi még elért a kapuhoz, elcsúszott és saras lett a nadrágja, tehát vissza kellett mennie, a nadrágot lecserélni. De a lényeg, hogy öcsém hívott, hogy eljöttek anyámtól a mamáékért, de készüljek, hogy anyám ki van akadva, mert a családi nagy asztal lába kitört, és nem tud teríteni. De végül kibukott, hogy más a baj (a sógornőm is elment öcsémmel a mamáékért, és otthagyta anyámat egyedül a melóval. Mi meg ugye nem siettünk, hisz öcsémék ott vannak, segítenek, huszan nem férünk oda a munkához.) Odaérve anyám morgott, szerintem kicsit be is ivott, nem bírta a feszültséget. Én elkezdtem szétszedni az asztalt és összeragasztani, meg összecsavarozni. Öcsémék is nem sokára odaértek, anyám csapkodott, meg mérgelődött, jó szar volt a hangulat. A kölkök barom...

Bianka Reagálva még az előző körre: igen, én vagyok a hibás – mármint a szövegek nemkijavításában. Nem egyszerű ez a helyzet sem. Reggel kelek, gyerekek, ovi, bolt, haza, reggeli. Délelőtt: dolgozás, megbeszélések, főzés, mert Bernátnak ebéd kell, ha hazajön délben. 12-kor már indulok vissza a gyerekekért, mert nagyobb a béke így. (már kurvára elegem volt abból, hogy minden délutánom arról szólt, hogy valamelyik óvónő lesokkolt, hogy valamelyik kölköm kit ölt meg, mit vert szét, mit mondott, vagy épp mit nem csinált… És a benti ovis napom – amikor egy egész napot Jancsiék csoportjában töltöttem – full rávilágított arra, hogy a benti alvás egyenlő a nullával, sem időben, sem minőségben nem kielégítő, abban a káoszban az a csoda, ha valaki el tud aludni… de ha nem alszik, az gond, mert kell nekik a pihenés – még mindig. És akkor a délutánról ne is beszéljünk, amikor már csak felügyelet van, és mehet az ész nélküli baromkodás, Jancsinak meg nem kell szomszédba mennie a hülyeségért… ...

Bernát Az asszony a hibás!!!! Én, ha más nem, hétvégén írok, azt az asszony nem javítja ki, és nem is tölti fel! Szombaton délután a múltkori halloween-es bandával találkoztunk, valószínűleg utoljára. Most karácsonyi vásározás volt… Elmentünk egy templom közösségi terébe kicsit haverkodni, volt pár ácstanuló osztálytárs, volt pár lány barátnő, volt két felnőtt, szerintem mind a kettő meleg, de ez nem is annyira számít, és voltam én a két gyerekkel. Én egész életemben kakuktojásnak éreztem magam, én voltam minden cégnél a legfiatalabb, én voltam, aki mindig külön utakon jártam, sokszor éreztem, hogy nem ide tartozom… Már fiatalon jelentkeztem egy hobbi szakkörbe, ahol makettozni lehetett, és akkor is éreztem, hogy nem ide tartozom, amikor akit megkérdeztem, hogy hogyan csatlakozhatok, elkezdte magyarázni hogy ide nehéz a bejutás, (mondom oké, le kell tenni valamit az asztalra) és, hogy porta szolgálat van, és azok engednek be, és kamerák vannak… És akkor esett le, hogy egy tolva...

Bernát Tiszta lap Egy újabb boldog hétvége… Na nem nyavalygok, lassan telik az év utolsó hónapja, én már többször elhatároztam, hogy idén már nem vállalok munkát. Hát az élet nem így gondolja, sorba jönnek az ügyfelek, mindenkinek sürgős. Sajnos pont úgy jött ki, hogy az autónk műszakija most járt le, és hát nincs mit tenni, le kell vizsgáztatni… Nem is éreztem én neki semmi baját, jól ment, jól fékezett, sejtettem, hogy van némi hibája, no nem is cifrázom, 267 ezer szar magyar forint… Én a hatalmas költségvetésből félre is tettem kétszázezret, mondván, hogy az mindenre is elég lesz! Hát nem jött be, és hát ez jót tesz a karácsonyi büdzsének is. Ma az asszony elment bevásárolni, igazából nem vett túl sok holmit, 40 ezret fizetett, ez csak nekem meglepő? Én már profin tippelem az anyagköltséget egy munkánál, megtippelem rutinból, és kb. x2 annyi is lesz. Hihetetlen, hogy ennyire emelkednek az árak. No de volt nekem egy másik projektem is, amit drága testvérem intézett nekem, eg...

Bianka Alakulunk, mint púpos gyerek a prés alatt – ahogy szokták mondani. Haladunk, beérnek a dolgok szépen lassan, kisebb-nagyobb viták, veszekedések árán csak megtanuljuk végül egymást. Ritkán írunk blogot, és mire felkerül egy rész, még a részen belüli, korábban megírt dolgok is változnak. Mint ez a mostani is. Azért benne hagyom, de azt előre mondom, hogy már kicsit jobb a helyzet. Úgy néz ki, Jancsi is alakul, jót tesz nekik a hazahozás. Julisra is több figyelem jut, így Ő is kezd felhagyni a baromságokkal, de mire ide eljutottunk… jajj…. hát megszenvedtük. Ezt is. Mint mindent. Innen kezdődött: A fasza jó reggelek, amikor szépen megalapozzuk a kurvajó hangulatot. (Bernát: Nem unjátok még az állandó nyavalygást, szenvedést, folyamatos vitákat?) Az egyetlen napon, amikor lehetne tovább aludni, amikor előző este direkt kicsit tovább maradnak fenn mesét nézni, reggel mire kelek? A lány hangosan beszél, csoszog, kirohan, berohan, orrát szívja… Még akkor nyitom a szemem, m...