Elmenni örökbe

Bianka Zéró tolerancia A napokban egy poszt kapcsán merült fel ez, hogy nálunk – főleg nálam - pár dologgal kapcsolatban zéró tolerancia van, és azok alól semmilyen mentséggel nem lehet kibújni, ami nem azt jelenti természetesen, hogy a gyereket halálra kövezem miatta, de az biztos, hogy a dolognak van következménye és nem csak annyi, hogy csúnyán nézek. Ilyen az állatok bántása például, vagy a boltban való viselkedés, vagy az utcán lévő viselkedés. Ott semmilyen indokkal nem lehet a szabályoktól eltérni. És most hogy Julis így közel hat évesen teszteli sajátmagát és mindenkit, most nála különösen szemfülesnek kell lenni, mert pl. tudatosan hazudik, mást nekem és mást apának, hogy elérje a célját, illetve az akaratát próbálja érvényesíteni mindig mindenhol és ugye ennek vagy van helye, vagy nincs. És amikor nincs, … na akkor abból balhé van kérem szépen :D Egyik reggel például szépen kértem meg, hogy a papucsát vegye fel. Magamon is csodálkozom, hogy két év közeledtével hogy tu...

Bianka A minap Bernát mesélte, hogy hallgatta Sebestyén Balázsékat és a reggeli műsorukban mondták, hogy minden második „nem” az egy „igen” magadra. Ezt gondold át. Én átgondoltam. de nem egyszerű a dolog. A mai napunk a buli jegyében telt. Timi és Tomi bulit tartanak. Tominak szülinapja, Timinek névnapja volt a napokban és ilyenkor kerti party-t tartanak, ahová Tomi osztálytársai, barátai hivatalosak, medence, esti filmnézés, végeláthatatlan buli van ilyenkor, majd a kertben sátorban alvás, mindez anyósom kertjében, ami ugyanabban a tömbben van, mint ahol mi lakunk, szóval csak ki kell menni az utca végére és már ott is vagyunk. Mikor a Sógornőm elküldte a levelet a tudnivalókkal, én már arra apelláltam – töredelmesen bevallom – hogy én az a tipikusan nem mintaanya leszek, aki lesz olyan bunkó, hogy lepasszolja a kölkeit, aztán odébbáll. Nagyon készültem erre a délutánra a gyerekek nélkül. Vágytam a csendre. Ennek a szele tegnap megcsapott. Mármint a gyereknélküli csend szele… ...

Bianka Amíg száradnak a bilétáim, írok gyorsan. A múlt alkalommal írt fennforgás még nem rendeződik. Juliska határfeszegetése minden eddigit überel. Az egyetlen szerencséje, hogy már jobban tudok az eszemmel gondolkodni és már nyomokban képes vagyok nem elborult aggyal letépni a fejét, hanem már akkor, helyben, az első pillanatokban képes vagyok érzékelni a határfeszegetés mögötti szándékot. Az igazán nagy szakértők egyébként pont ebben látják a gyereknevelés csúcsát, hogy megértsük a gyerek szándékát, terveit, célját, és induljunk ki abból, hogy a gyerek ugye nem akar rossz lenni, hanem csak megy a feje után, ami kipattan a fejéből, azt igyekszik kivitelezni. Mindezek ellenére ezeket akár tudom, akár nem, ez borzasztóan idegesítő. AZ, hogy ebből számomra az jön le, hogy szándékosan egy bunkó paraszt. Pedig alapvetően nem bunkó és nem paraszt, csak gyerek, aki akkor is megpróbálja a dolgokat. Csak mikor ez ütközik az én intelmeimmel, akkor az mindkettőnknek kellemetlen. Nehezen t...

Bianka 17. 17-én, azaz ötödik napja pihen ez a bejegyzés, mert bár csütörtökön egész nap írtam az aktuálisakat, estére olyan szinten csesződtem fel már mindenen, hogy mire este 10 volt, és töltöttem volna fel, inkább kivonultam egyedül a sötét étkezőbe sírni és megnyugodni, mert úgy voltam vele, hogy ha még egyszer rá kell szólnom valamelyikre, szétszedem őket, az biztos. Szóval… 17. Szerda Igazságszolgáltatás korán reggel. A kölkök teleették magukat babapiskótával. Kezdődött egy darabbal, amit Julis kapott, majd Bernát visszafeküdt az ágyba, így Julist kérte meg, hogy a mikró elől hozzon már két babapiskótát, egyiket Jancsinak, a másikat magának… na ez az eltolódás, hogy addigra Julis már a másodikat ette, Jancsi meg csak az elsőt, egy alap elégedetlenséget generált. Ha Julis akkor nem kap, ő lett volna morcos, így meg Jancsi kért újabbat és újabbat, hogy behozza a lemaradást, de mivel Julis osztogatta a piskótát így mindig gondoskodott arról, hogy ő maga mindig előrébb járjo...

Bianka Mai napunk egész jó volt, jól indult a reggel is, és aztán az egész nap is egész normálisan telt. Juliskával ma is felmerült a hála témája, ugyanis hiába kapott reggel egy kis csokit, meg ebéd után egy kocka brownie-t, meg délelőtt egy pez cukorkát (mert kinéztem és a biciklik szépen, a lábukon álltak a kertben, és ezért járt egy kis meglepi) szóval hiába a három finomság, azért ebéd után csak felmerült, hogy Ő a hétvégén inkább gyümölcsös fagyit akart volna… Én meg mondtam neki, hogy inkább meg jó lenne, ha örülne annak, hogy egyáltalán kapott fagyit, mert lehetett volna az is, hogy nem kap. Kértem, hogy állítsa sorrendbe, melyik a legrosszabb, és melyik a legjobb verzió azok közül, hogy egyáltalán semmit nem kap, egy tejes jégkrémet kap, és egy gyümölcsös jégkrémet kap…. Sorba állította. Elmondtam neki, hogy ahhoz képest, amit megél most, mindig van, aki Nála sokkal rosszabb helyzetben van, és van, aki nála jobb helyzetben van. Ha mindig csak azt nézi, mi nem jó, akkor nem ...

Bianka Húúú, de sok minden történt már megint! Vasárnap a tervek szerint keltünk és készülődtünk. Sikerült a gyerekeknek szépen tisztán, fehér ruhában eljutni a templomig. Juliska hófehérben, térdig érő csipkeruhában, fehér harisnyában, fehér cipőben volt. A haját megcsináltam szépre, felét feltűztem, fele leengedve maradt. Karika mama varrta meg a ruhát, kicsit átalakította, ahogy megbeszéltük, kapott a matt csipke ruha egy fényes szatén masnis övet. Hófehér cipő volt hozzá, a hajába pedig szintén Karika mama csinált fehér gyöngyös-virágos csatokat, amiket szépen beletűztem.   Jancsi fekete nadrágban, fehér ingben és fekete kis csokornyakkendőben volt, hozzá vadiúj kopogós alkalmi cipőt kapott. Nagyon szép, csinos volt mindkét gyermek, és igazi ünnepi hangulatban gyűlt össze a család a barátok. Egy nagyon kedves, közvetlen, jó hangulatú szertartás volt, kellően magasztos, de eléggé laza is ahhoz, hogy igazán emlékezetes lett a számomra. Nagyon vártam már, hiszen ez egy hitb...

Bianka A mai nap a készülődés és az idegbaj napja volt. Készülünk a holnapra. A keresztelő délelőtt fél 9-kor lesz, 8:15-re oda kell érni. Nem mindenki jön a keresztelőre, Eszti mama és a Sógorom egyenesen hozzánk jönnek, kb a keresztelővel egy időben. Előtte beszereznek pár dolgot, hozzák az egyik mamát, és a bográcsot is. Ők aztán hozzánk mennek és előkészítik a főzéshez a dolgokat. Én ma a lakást rendeztem, a konyhában rendezkedtem, előkészítettem a dolgokat. Felkockáztam pár kiló hagymát, és a 20 kg húst, megfőztem a gyümölcslevest, meg ebédet is. Pakoltam kint, bent, mindenhol, amerre épp jártam, mondanom sem kell, hogy kicsit azért elfáradtam mostanra. A gyerekek full nem érzékelik ezt a fajta pörgést, nem érzik, nem látják, hogy épp egyeztetésben vagyunk, épp agyalunk valamin, épp rohanunk valami ügyben. Ők a legrosszabbkor akarnak okosat mondani, amivel teljesen ki tudnak akasztani. Julissal elindult reggel a szokásos kör, hogy ő azért megpróbál okosabb lenni nálam és ...

Csütörtök Bianka Az idegesítés, a hülyeség és a nemgondolkodás csúcsrajáratása. Juliska ezek megtestesítője. Most az a legújabb, hogy nem akar szót fogadni, mert ő azt nem szereti, neki az nem tetszik. Megbeszéltük a gyerekekkel már párszor, hogy miért kell, szükséges, jó szót fogadni. Nem mindent tapasztaltak még meg, de a meséknél is rendszeresen emlékeztetem őket, hogy ugye a mesehősök azért kerülnek bajba sokszor, mert nem fogadnak szót, nem tartják be a szabályokat. És azt is beszélgettük már párszor, hogy a szabályok kellenek, mert ha nem lennének káosz lenne mindenhol. És ma – kb huszadjára – megbeszéltük, hogy szót fogadni muszáj, és nem kell szeretni, de akkor is meg kell tenni, mert az Ő érdekük – amit persze még nem értenek. Szóval igen, Julisnak meg van a lehetősége arra, hogy ne szeressen szót fogadni, de ez nem mentesíti őt az alól, hogy szót fogadjon. Az élet tele van ilyen szar helyzetekkel, én még oviba sem szerettem járni, a sulit egyenesen utáltam, annak ell...

Bernát Amikor a drága feleséged se a napokat, se az órát nem ismeri… Közös naptárunk van, ide írom fel a munkákat, Bianka meg a dolgait. És akkor beírja a kurva kutyadokit csütörtök egy órára!!! Mikor van a kutya doki???? Szerdán délelőtt 11 kor!!! És akkor én meg szervezzem az életem. Most én vigyázok a kölkökre, nincs is ezzel semmi gond, de az agyam kattog, dolgozni kéne, menni kéne, de egyébként meg 42 fok van, nem is akarok én kibújni a klímás lakásból. (megjegyzés jó ötlet volt a provident.) Vagyis most nagyon megdöglenénk klíma nélkül! Én napi háromszor locsolok, csirkék kapnak ilyenkor vizet, ami ki is folyik az itatóból, tehát van egy kis pocsolyájuk is, mondjuk azt nem nagyon használják, nem kacsák ezek. No közben locsolom a veteményest, ami gazos és a haszonnövények lassan kiszáradnak, locsolom a virágokat, amik hol úsznak a víztől, hol kiszáradnak, nem értem, hogy. És locsolom a füvet ami félig körbe veszi a házat, és hűsíti a levegőt. Este még a térkövet is fellocso...

Bianka Egyelőre nincsenek jó hírek. Úgy érzem, összecsapnak felettünk a hullámok. A kocsit elvontatták a fiúk tegnap este, apám ajánlotta a szerelőjét, hogy jól dolgozik, korrekt. Ma beszéltünk, egyelőre nincsenek jó hírei. Zora lába még mindig fáj. Hétfőn telefonáltam a dokinak, holnapra kaptunk időpontot, 11-re viszem. Bódításban kell megcsinálni a röntgent, szóval ott is kell hagynom, és majd másfél óra múlva mehetek érte. Nem izgulok… Ááá, dehogy. Szó szerint rettegek, hogy mi lesz a diagnózis. nagyon remélem, hogy nem kell műteni, mert jaj az most nagyon nem kellene még ezekre a költségekre. De jó is lesz már rajta túl lenni, mert ez a kis hülye emeli a lábát rendesen. Amikor áll, akkor szó szerint három lábon áll. A gyerekekkel most sokat perlekedek miatta, mert szobafogság van. nem mehet ki, csak felügyelettel, mert egyébként meg ezerrel házat őriz és szalad, szalad, szalad, mindezt olyan vehemenciával, hogy rossz nézni. Szóval elbarikádoztunk a kutyaajtót, nincs ki-be já...