Elmenni örökbe

Bernát: Nehéz napok egy Föld nevű bolygón… A tegnapi átlagos nap végén volt egy kis sírás, és hogy mentsem a menthetőt, ráírtam Bianka egyik barátnőjére, hogy „ugye el akarja hívni kávézni délelőtt hogy egy kicsit gyerek mentes legyen?”. Mert ugye ő egy Super vumen, de egész nap kriptonitot melenget a keblein, és estére már van, hogy lyukat üt a pajzson, és az ember sebeket szerez. De amikor kiderült, hogy én adtam meg a kegyelem döfést, akkor nagyot néztem. Hisztis, veszekedős, kötelező körös esti altatás közben, mikor a mesének vége, mindeni fordul a fal felé és alszik. Elméletben…., de mindenki fészkelődik, forog, felkel, takaró kitakar, takaró betakar, közbe némi duma. Nekem meg a napi bevitel után kiadásaim keletkeznek, és miközbe mentem kifelé a lerakodó helyre, odamentem a gyerekekhez, megigazitottam a takaróikat, és kicsit megsimogattam a hátaikat, majd mint aki jól végezte dolgát kimentem jól végezni a dolgomat. Jövök vissza és látom, Bianka szipog a gépnél és dolgozik, p...

 2022.11.27. Bernát: Ma egy szép reggelre ébredtünk! De még milyen szépre! Bár ezt még sokan nem tudják, de ma van Julcsi szülinapja! Még tegnap összekészítettem a reggeli kellékeket, és így ébredés után szervíroztam is a meglepetést. Két kis tálca, rajta két pici csésze, tele tejszínhabbal és rajta színes cukor szórás. Mellette túrórudi, banánkarikák, és némi keksz, bögrében külön a kakaó. És már indul is a „Ma van a szülinapom-pom” zene, Halász Judit néni nálunk tiltó listán van, mert az én szoc nyomoromat nem szeretném a gyerekekre átrakni. Bianka: Tartottam ettől a reggeltől, mert ha úgy ébredek, mint akit agyonvertek, akkor nehéz őszintén örülni mindennek, pedig ma ugye „Juliska-seggnyalás” lesz, ugyebár… 7 előtt ébredtem, gyorsan fürödni mentem, és mire beértem, a többiek ébredeztek. Bernát készítette a meglepiket, én pedig indítottam a már klasszikusnak számító Alma együttes slágert. Először gyanútlanul hallgatták, majd elkezdtem Julist rávezetni, ogy bizony a szülin...

  FEL…. RÚ…. GOM…. Nincs a világon még egy ember, aki ilyen szinten tud kiidegelni, mint Juliska. Még így is, hogy az elmúlt két napban eléggé felfelé indult az a bizonyos görbe a grafikonunkon. Volt imádás, meg minden.  A jutifalat bejött, néhány kudarc után, amikor kénytelen volt a kisasszony rádöbbenni, hogy nincsenek kiskapuk, és bizony az „azonnal”   azt jelenti, hogy AZONNAL, nem holnap, meg nem „miért?”, hanem azonnal… de ezen kívül egyébként jól és vidáman telt ez a két nap. Rejtély számomra, - rá is fogok erre kérdezni Lillánál,– hogy miért van az, hogy Juliska mindent meg akar enni, kóstolni, illetve, hogy bármit kóstol, rávágja, hogy fincsi, függetlenül attól, hogy az tényleg ízlik-e neki. Szó szerint minden felzabál, még a komposztos vödörből is kiszedi a cuccot, ha az tetszik neki… Az, hogy nyitott, tök jó, megkóstol minden zöldséget, gyümölcsöt, husit… mindent. De ezt olyan szinten tolja, hogy festem a fa korongjaimat és megkérdezi, hogy megkóstolha...

  2022.11.24. Fantasztikusan jó hírek! – Végre! Ma délelőtt újra kezdődött az időszámítás, újra játszott a jutifalat-projekt, tehát ma is lehetőség nyílt arra, hogy ha valaki AZONNAL megcsinálja, amit kérek, az azonnali jutalomban részesül, illetve bejött egy másik vonal is, amiben ötvöződött az előző napi beszélgetésem az óvodában dolgozó pedagógussal, és a ma délelőtti beszélgetésem Bernát unokatesójával, akinek három gyerkőce van, a legidősebb 7 éves… Kettejük tanácsaiból alakult a mai „bünti”, vagyis egy behatárolt időre való elvonulás és gondoltkodás. Unokatesó infója alapján az időt a kor alapján adtam meg én is, Juliska 4 éves, tehát 4 órát kell büntiben lennie…. Na jó, csak 4 percet :D A telefonon beállítottam az időzítőt, és vártuk a csipogást. Ő jobban… Én addig csinálhattam a dolgom. Külön jutalom járt azért, mert a telefonálásom közben nagyon szépen könyvet olvastak, majd babokat, lencsét, sárga és zöld borsót válogattunk szét a tojástartó mélyedéseibe. Sok dicsér...

  Bernát: NEM ÍROK, MERT NEM ÍROK! Mit írjak, hogy küzdök egy négyéves albán teroristával? Minden egyes reggel tisztalappal, nyugodtan kezdünk, és kedveskedek neki, nekik kávéval, zenés ébresztővel. Bár van néha egy kis értetlenség, vagy nem akarás, de ezek gyerekeknél előfordulnak. De dél körülre már kezdődnek a problémák, ha véletlen az alvás rendben zajlik is, akkor délután már tuti csinál valami baromságot. Délután pár veszekedés, kiakadás, büntetés, és jöhet a vacsora, fürdés, sok veszekedés és alvás. Na megvan a napirend! Meg a boldog család. Nincs kedvem írni, mert csak panaszkodni tudok, és csak az agyam tudja, hogy nem verhetem agyon. Mondja már valaki, hogy ez szépen lassan elmúlik és nem gyomorideggel fog telni minden napom. Nagyon haragszom a „nevelőszülőkre” aki bár anya, apa voltak, igazából, csak tartották ezeket a kölköket, de semmit nem neveltek! Elhiszem, hogy a gyerekek, nagyon jó helyen nőttek fel, de akkora nevelési problémák vannak, hogy a tököm is beletö...

  Megint kiakadás...  Vacsit készítünk Bernáttal, a gyerekek bent a szobában hancúroznak, jókat nevetgélnek, miközben Bernát felveti a kérdést: vajon gyerekkel, vagy nélkülük jobb? Rövid-, vagy hosszú távon? – kérdezem… Hát ez az… - válaszolja… És egyezésre jutunk, hogy igen, rövid távon totál szívás ez az egész. Gürizünk éjt nappallá téve, szabadidőn nulla, énidőm nekem még csak-csak volt ezzel a fodrászos, körmös körrel, de Bernátnak ennyi sem. Gürizünk, keményen, hogy ki legyen fizetve a számla, hogy legyen kaja, hogy legyen szörpike, meg csokika, és miért? Hogy egy hálátlan kis picsa minden egyes napunkat olyat szinten csessze szét, hogy lassan azt is megbánjuk, hogy mi megszülettünk. És arra a megállapításra jutok, hogy ugye Bernátfpként azért akart gyereket, hogy majd a jövő, meg hogy legyen kinek átadni dolgokat, meg ha majd megöregszik, ne legyen egyedül, stb. De ez a gyerekkel sem garancia, mert ha elcseszünk valamit, akkor öreg korunkra simán leszarják majd a fe...

Bernát: Tegnap névnapoztunk meg családtagokkal ismerkedtünk. Nálunk a Dec. 24. a Karácsony :) És ilyenkor irány a dédi, ahol a gyerekei, az unokái, és a dédunokái találkoznak. Ez már mondhatni hagyomány. Ezen a bulin kb már 30-an vagyunk, nagy zajjal, nagy tumultussal. És ugye idén mi is viszünk két porontyot a fa alá, végre. Bár megkaptuk kedves déditől, hogy nektek már úgy se lesz gyereketek. Mi meg épp a legnagyobb orvosi vizsgálatok közepette voltunk, úgyhogy jól telibe vert kedves mami. Szóval ismerkedtünk a család távolabbi tagjaival, készülve a Karácsonyi bulira, hogy a gyerekek ne egyszerre kapják a nagy forgatagot, a sok ismeretlen embert, akik mint az ufóra, úgy fognak nézni. Majd irány névnapozni, szülinapozni, öcsém gyerekeinek Timinek és Tominak van most ünneplése, ajándékkal, meg tortával, fincsi ételeket készített anyám, zabáltunk is rendesen. Vártam az esti lefekvést mert olyankor szoktak kibukni a napi feszültségek, némi sírással. Bianka Mindig izgalmasak eze...

Bernát: Egy újabb szép nap, reggeli kelés, öltözés, KÁVÉ A KÁVÉZOMBIKNAK, aki nem én vagyok, de újabban Jancsi rászokott… illetve leszokott a kakaóról, mert ugye kidobta a cumisüvegét, ezért pár napig nem is ittak kakaót. De most hiánya lett és elkezd kiabálni, hogy KÁÁÁÁVVVEEEÉÉÉJJJJ!!!   és akkor vinni kell :) Elmentem dolgozni, kb. délig, mert aztán jönnöm kell haza, váltani anyucit, így tudunk mindketten dolgozni. Mikor hazaértem, a gyerekek ugráltak a trambulinon és kiabáltak, hogy Apuuuccciii!!! én gyorsan beálltam a kocsival és odamentem kérni egy puszit. És a zsebemből előkerült egy egy kókusz rúd, Juliska azonnal mondja, hogy megérdemlik, ez kb. arra válasz, hogy nem érdemlik meg a csokit, vagy szörpöt, mert nem fogadtak szót. Lehet, hogy túl sok az elvárásunk velük szemben. Próbálom most őket túl szeretni, hogy hátha jobb lesz a helyzet. Bianka Nagyon bántott a tegnap este… Annak ellenére, hogy ésszel tudom, normális dolog dühösnek lenni, nem elégszem meg azzal, ho...

2022.11.14. Bernát: Felriadtam reggel, hogy valaki motoszkál kifelé a vécére, be is csuktam a szemem, hogy ne lássa, hogy fent vagyok. Juliska andalgott kifelé, és én boldog voltam, hogy ha felébred magától kimegy vécére és nem kell figyelmeztetni. :)   Hát őőőő korai magömlés… őőő vagy is korai öröm… Juliska becsukta magára az ajtót (ami mindig rosszat jelent, mert valamit titkolni akar. Normál esetben az ajtó tárva nyitva van nála, ha tényleg kell pisilni, kakilni, és semmi csalafintaságot nem akar csinálni. De ha az ajtót becsukja, akkor ott tuti valami titkos, szabálytalan, nem engedélyezett dolog fog történni… - Bianka) és nagy a csend, se éneklés, se matatás, se vécé húzogatás, ez gyanús. Kisomfordáltam a vécéig és benéztem. Hát sirós arc, sírós arc, rémült arc, kaki emoji itt, kaki emoji ott, meg amott is, meg mindenhol, KAKI ŐSROBBANÁS!!!! Szóval most jön a részletezés: a vécében az ülőkén, a vécé oldalán lefojva, a földön szét csapva, a vécé és a zuhany közt zsemlényi...

2022.11.13. Napok óta nem írtunk, de haladunk szépen. A legnagyobb változás az, hogy Jancsi a semmiből elkezdett apucit / anyucit mondani, de egész nap, és már nem mond sem Bernátot, sem Biankát, csak nagyon ritkán, kb egy nap egy-két alkalommal, de az összes többi az apuci, anyuci, sőt, apa, anya! Nem tudom, Neki mennyi van még meg Lilláékból, de szerintm Ő megérkezett hozzánk. A tőlünk kapott neveket is előszeretettel mondják, Juliska a kezdetektől szerette azt a keresztnevet, amit kapott pluszban tőlünk, a vezetékneve kicsit gépies volt még az elején, sokszor kellett javítani, de a javítást is mindig szépen vette. Ma már Bernát nagynénjének az új nevén mutatkozott be, aminek nagyon örültem :) Jancsi a kezdetektől tiltakozott az új keresztneve ellen, de ez inkább szerintem a megszokásnak tudható be, viszont Juliskának rendszeresen mondja az új teljes nevét, vagy a keresztneveit. Ilyenkor mindig elismételjük, hogy Juliskának mi a neve, majd mondjuk az Ő teljes nevét is, amire a vá...