Elmenni örökbe

Bianka Na azért akad mesélnivaló, amikről úgy gondolom, érdemes leírni. Egyrészt a nyár utolsó napját tapostuk ma. Holnap szeptember 1. Ami egyrészt a sulikezdést is jelenti, másrészt annak az évfordulója, hogy elindultunk megismerkedni a gyerekeinkkel. Azt beszéltük Bernáttal, hogy ebből a szempontból ez az évforduló nem biztos, hogy a legjobb időzítés, mert idővel, amikor majd a gyerekek fejében összeáll a kép, hogy ez az egész örökbefogadásos mizéria mi is és hogy is volt, és miért és ki, hogy mit csinált, vagy épp mit nem csinált, az akaratlanul egy trauma lesz. Ebből a szempontból ez érdekes és egyben szomorú, hogy az örökbefogadás évfordulója az sok gyereknél, sok felnőttnél egy kellemes évforduló és kellemes emlék, hogy egy család lettek, de sokaknál ez egy trauma is egyben minden évben, mert arra emlékezteti őket, hogy valakinek nem kellettek. Én csak hasonló és kisebb élményt éltem át, egy exemmel kapcsolatosan, amikor szakításunk után pár évvel Ő is összejött valakivel ...

Bianka   Sikeresen hazaértünk a nyaralásunkból. Nagyon jó volt megint ott lenni, kikapcsolódni, olyan látványt nézni napokon keresztül, ami itthon nincs. Most még hétvége van… Hála Istennek! Én agyilag vagyok teljesen KO. A gyerekek nem voltak rosszak a héten, de kb mostanra érzem úgy az egész nyáriszünettel együtt, hogy na most már mehetnének végre oviba. Jó volt ez, meg minden, de ma pl nagyon szerettem volna egy kis csöndet, mert a héten nem sok volt belőle, csak kb, mikor aludtak. És ugye sok új ismeret, sok új infó,kérdeznek, válaszolni kell, ha ügyesek, dicsérni kell, ha hülyeséget csinálnak, irányítani kell, de a lényeg, hogy a figyelmünk folyamatosan rajtuk volt, hol Bernáté, hol az enyém. Nekem már most kellene egy kis idő nélkülük. Várom az ovikezdést. És közben pedig rohamosan száguldunk a naphoz, amikor megismertük személyesen őket. Szeptember 1. volt az a nap, amikor elindultunk 2 évvel ezelőtt életünk legnagyobb kalandjára. Most én is azt érzem, hogy ezzel az év...

  Bianka Ezer éve nem írtam… ami nem igaz, mert 10 napja írogatok, csak a feltöltésig soha nem jutottam el, azóta göngyölítek egy olyan írást, ami úgy kezdődik, hogy még pár nap a nyaralásig… és tessék, most meg már itt vagyunk, már a harmadik nap vége felé kacsintgatunk, és megint megállapítom, hogy úgy röppent el ez a pár nap, pedig milyen régóta terveztük, mennyire vártuk! Élményekben gazdag volt a nyaralást megelőző pár nap is.   Meg vagyok döbbenve magamon, hogy lassan a nyári szünetnek is vége, és még mindig béke van az esetek nagy részében. Jót tett nekünk ez az időszak… az a nő, akinek nem mondjuk a nevét – az oviban – akaratlanul is jót tett velünk, pedig a legrosszabb szándékkal akart keresztbe tenni. Végül jól jöttünk ki belőle. A nyaralás előtti napjainkat feldobta, hogy van már újra kocsink. Én is kicsit felszabadultam, mentem intézkedni pár helyre, készülni a nyaralásra. Főztem egy hatalmas adag milánóit, egy óriási adag pacalt, és a biztonság kedvéért kb 2...

Bernát Végre a szálláson!! A keresztszülőkkel érkeztünk, és az első napot Pécsen töltöttük. Voltunk minden nevezetességnél, a Kálvária hegyen, ahol az anekdoták szerint sok lányt meg pocsékoltak J A kisvasúton, ahol olyan élményt kaptunk, hogy a szemünk ketté állt! A gyerekek élvezték, ment a vonat, száguldott, a kanyarokban bedőlt, mint a bob pályán a bob! Mi felnőttek rémülten néztük a környező fákra kiszögelt babákat, plüssöket, kicsit horrorisztikus volt! És a legnagyobb gyerek, a keresztapa el volt élvezve a csepel motor hajtotta mozdonytól, illetve a kis négyszemélyes kisroki láttán. Jut eszembe bobozás… Elmentünk bobozni is, és hát én féltem, mert Julis nem igazán száguldozós és nem igazán az az ugorjunk be és menjünk típus. Álldogált, nézte, hogy hogy sorakoznak a bobok, lefagyott teljesen, nézte, elemezte a történéseket. Julisnak mindig idő kell, hogy elemezzen és felmérje a történéseket, és kb. egy óra megfigyelés után, hajlandó lassan kipróbálni mindent. És hát huszo...

Bianka Az elmúlt pár nap fontos eseményei: Pénteken mentünk a kocsinkért végre! Nagyon pozitív tapasztalatunk lett az autószerelővel, nagyon kedvezményesen számolt mindent, a végösszeg is jobb lett, mint amennyire féltünk tőle. Úgy volt, hogy apám visz ki minket, de végül mégis Bernáttal ketten oldottuk meg a dolgot. Eszti mama jött a gyerekekért, vitte is őket hétvégére, így mi ketten már intéztük a magunk dolgát. Estére Julis keresztszülei jöttek, sütögettünk, beszélgettünk, nagyon jó kis este volt, és mire bejöttünk, annyira felpörgött az agyunk, hogy éjjel 1 óra után tudtunk végre lefeküdni aludni. Másnap nem vett be minket a meló, meleg is volt, fáradtak is voltunk, konkrétan csak wc-re mentünk ki. Bernátnak nehezére esik a pihenés. Pörög az agya ezerrel és bár fáradt, bűntudata is van amiért nem csinál hasznosat. Pedig ez is hasznos, hogy pihen, mert a végletekig nem használhatja ki magát. Szóval próbáltam rávenni, hogy pihenjen, aludjon, használja ki, hogy most csend ...

Bianka Kell-e mindig beleszólni? Előre lelövöm a poént, nem. Nem kell. Na de mire is gondolt a költő? Bent dolgozom, hallom, ahogy a gyerekek játszanak. Nem mindig korrektek egymással, mindkettőnek megvan a maga módszere a másik ellen. Jancsi az agyára megy Julisnak, időnként túlpörög, és nem hagyja békén Julist, megy utána, pattog körülötte, kergeti, cseszegteti, mint egy szemtelen piaci légy. Julis ilyenkor egy csomószor megkéri, hogy hagyja békén, és Ő is egyre mérgesebb lesz. Julis meg főnökösködik, megvezeti Jancsit, ahol csak tudja. Hülyeségeket mesél neki, tényként közöl dolgokat, pl, hogy tud angolul énekelni… Jancsi meg egyelőre még szinte mindent elhisz neki. Julis úgy rángatja Jancsit, mint egy marionett bábut, néha enged neki, aztán elküldi, és a szabályokat mindig úgy alakítja, hogy csak neki legyen jó. No és akkor jön a kérdés, hogy ezekbe én beleszóljak-e? Ha igen, mikor? Azt gondolom, nem kell mindig. Nyilván, ha veszélyes dolgot csinálnak, akkor egyértelmű, ...

Bianka Igazán örülnék, ha a csaknem egész napos békének ugyanolyan intenzív nyoma lenne, mint egy kétperces veszekedésnek, mert nagyon nem tartom fair-nek, hogy igyekszem a legjobb fej lenni, kedves, közvetlen, válaszkész, vidám, még akkor is, ha egyébként fárasztanak és nem sok kedvem van ehhez, és az egész nap tök jól telik, aztán van egy baromság, amiből vita lesz és Bernát ezt érzékeli és az egész nap meg van bélyegezve, hogy szar volt, megint áll a bál, pedig nem is. Ma reggel kinyitottam a szemem, felültem az ágyon, és még alig láttam ki a szemeimen, Julis jött, hogy anya!! a tegnapi mesét nem indítottad el, pedig azt mondtad, hogy ma befejezzük! (Bernát indított nekik valami animációs vackot, ami túl hosszú lett volna estére, szóval alkalmas időpontban leállítottam, hogy majd ma befejezzük) de nem 20 másodperccel azután, hogy felébredtem! Szóval kértem a lányt, hogy lehetne, hogy hagy magamhoz térni és nem az első 5 másodpercben kezd el számonkérni? De egyébként meg a papucs...

Bianka Felmerült bennem pár gondolat. Én szeretem írni a blogot, és önző leszek, nekem a ventillálásban sokat segít, így még egy jó darabig írni fogom, ha érdekel valakit, ha nem :) De azért néha elképzelem, ahogy majd a 18-20-30 éves gyerekeim ülnek és olvassák a napi szintű bejegyzéseket, hogy ma épp mi volt a vacsi. Azt gondolom, tizen-huszon év múlva ezek nem lesznek releváns infók, bár ki tudja? Pont ebből kifolyólag merült fel bennem, hogy mi manapság mekkorákat borulunk egy-egy retro reklám kapcsán, vagy pl most időnként felmerül, hogy húúú, emlékszel, mikor még nem volt facebook, csak az iwiw? Hogy pl a mostani tik-tok trendek mennyire lesznek érdekesek 10-20 év múlva? A mostani sztárok, a mostani slágerek vajon feledésbe merülnek, vagy megmaradnak? A mostani mémek, hogy pl most indul be az AI, most tele van az internet velük, hova fog kifutni mindez pár év múlva? Szóval gondoltam beleírni a blogba néhány aktualitást is, amikre majd alkalomadtán rákérdezhetnek, hogy anya, m...

Bianka Nem megy ez a napi blogolás. Kedd óta írom ezt a bejegyzést, de estére olyan fáradtak vagyunk, hogy már nem tudom feltölteni. Így most szombat van…. Szóval kedd: Jelenlegi állapotunkhoz – 13:01 van és a kölkök már 20 perce alszanak – egy kis előzmény. Mostanában volt pár alkalom, mikor kicsit többet kellett vitatkozni a gyerekekkel – főleg Jancsival, hogy aludjon. 4 és fél éves, szüksége van még alvásra, ez látszik is rajta, nem is kérdés. Julis meg alszik rendesen, Nála sem kérdés, de mégis volt vita mostanában, ezért jobban odafigyelek a lefáradásra. Múlt hétvégén kaptak Eszti mamától egy-egy ügyességi játékot, amivel elszüttyögnek, egész ügyesek egyébként, viszont a hátránya, hogy ülnek és ülnek és ülnek… Ez nem jó irány. Aztán mikor ezt megunták, telefonként használva „telefonálgattak” ennek-annak. Hívták a rendőröket, telefonáltak a mamáknak, és mindig úgy köszöntek el, hogy na csá :D Ezt a nagy telefonbetyárkodást hallva, gondoltam, odaadom nekik a régi, kiszuper...