Elmenni örökbe

Bianka Ha csak a jóra vagy kíváncsi, akkor csak ezt az első bekezdést olvasd el, a többit ne.. Pénteken összeállítottam a Mikulás csomagokat, becsomagoltam, amit kellett, el is dugtam a szekrénybe, olyan helyre, ahova a gyerekek nem járnak. Délután pedig az oviból hazafelé betértünk a benzinkútra. A hangulat jó volt, a gyerekek sem okoztak nagy galibát az oviban, rám is rám fért egy kávé… Két olyan eladó volt, akit még addig soha nem láttam, egy kb velem egyidős hölgy meg egy fiatalabb srác, talán a fia. A gyerekek bejöttek, köszöntek, kérdezték, vehetik-e a csokit? Mondtam, hogy igen… tegyék a pultra. Mikor kész volt, megkérdezték, elvehetik-e, kibonthatják-e? Azt is megengedtem, közben kértem a kávét. A gyerekek megindultak a térben és Jancsi az ajtó felé ment, amire a fotocellás ajtó kinyílt, Juliska pedig alig várta, hogy árulkodhasson Jancsira: Anyuci, Jancsi odament az ajtóhoz és kinyílt!!!! – És miért árulkodsz? Mondtad, Neki, hogy Jancsi, ne menj közel az ajtóhoz, mert az...

Bianka No hát igazán nagy szerencse, hogy reggel nem volt időm írni. Annyira dühös voltam, hogy olyan ordítást vágtam le a kocsiban, hogy még az útszéli fák is vigyázzba álltak… De ugorjuk vissza pár napot. Az egész hetem zaklatott volt. Talán a Hold, vagy nem tudom, mi okozta, de az egész hét feszült volt. A gyerekek baromkodtak, Julis minden nap csinálja valamivel a fesztivált és minden napra jut valami, amivel a plafonra kerülök egy pillanat alatt és a hét vége felé ezt már kezdtem nagyon unni. De közeledett a hétvége, amikor az egyik unokatesó, Timi szülinapjára készültünk egy szombati gyerekzsúrra, majd pedig vasárnap egy családi összejövetelre, ahol Julis és Timi szülinapját és az egyik mama közelmúltban tartott névnapját ünnepeltük. Azt az egyet tudtam, hogy ez a veszekedős, feszült légkör nem lesz jó, próbáltam a gyerekeket szép szóval a jó irányba terelni, és megértetni velük, hogy ha kicsit odafigyelnének és kicsit szót fogadnának, akkor kevesebb veszekedés lenne, jobb...

  Bianka Milyen érdekes az élet… a boldogság nem attól függ, hogy épp mik a körülményeink, hanem attól, hogy az adott helyzet forgatagában, vagy épp az unalmasságában megtaláljuk-e a szépet és tudunk-e azért hálát adni. 2021 november 20-án írtam egy posztot arról, hogy túl vagyunk a covidon. Kis híján belehaltunk, és ezzel nem túlzok. Nagyon durva volt. Annak kapcsán mindent átértékeltem az életemben és egy csomó mindent elengedtem, amiről azt gondoltam, fontos… de nem volt az. 2022 novemberében a még egészen friss családi rendszert próbáltuk alakítgatni, a gyerekeket kiismerni, addigra már történt pár bensőségesebb pillanat és a család nagy részével is megismerkedtek a gyerekek, de akkor még egy nagyon hullámzó életet éltünk. 2023 november 20. körül vettük el a gyerekek játékának nagy részét és ez idő tájra már kirajzolódott, hogy baromi kevés játék kell nekik… de akkor is még napi szintű volt a perpatvar. Most meg itt vagyok, 2024. november 20-án, simán csak dolgozom, csen...

Bianka Tegnap, miután feltöltöttem az aktuális írást,gondolkodtam el, hogy milyen érdekes, hogy mennyire eltolódik a fontosság szépen lassan. Fontosabbnak tartottam már arról írni, hogy milyen élményeink voltak az ugrálóvárban és miben kell még fejlődni, mint a vitánkról Julissal. Pedig volt az is. Nem volt durva ügy, inkább az volt más, ahogy Julis reagált. Jó ideje már, hogy segítek nekik az érzéseket beazonosítani, legyen az jó, vagy rossz. Validálom is őket. Szintén jó ideje már, hogy érzelmileg nem vonódom be annyiszor és annyira, mint korábban, ami abban nagy segítség, hogy tudok nyugodtan beszélni és viszonyulni akkor is, amikor Julis például dühös. Így volt ez tegnap is. Julis rendszeresen okoskodik Jancsi felett, csak ő szerepelhet, csak ő tudhat mindent jobban, még akkor is, ha egyébként hülyeséget beszél. És ezt még összességében rájuk is hagynám, mert Jancsinak is meg kell tanulnia, hogy egyszer elég lesz a sok okoskodásból, de az a gond, hogy Jancsi mindent elhisz neki...

Bianka Megint van téma. Mindig van téma :) A hétvégén voltunk egy légváras játszóházban. egész héten arra gyúrtunk, hogy oda mehessünk, ezért kellett jól viselkedni, meg minden. Apámmal beszéltük meg a randit. Fel voltam készülve, hogy le fogom járni a lábam egész nap, de a gyerekek önállók voltak és mentek minden felé, felfedezték a terepet. Örültem ennek az alkalomnak és nem bántam meg, hogy kivártam a megfelelő alkalmat. Ez a játszóház nem mindig van, csak alkalomszerűen nyitják meg, eddig már passzoltunk párat. Nagyon az elején még nem érezték volna magukat biztonságban, és az kb úgy ment volna, hogy egész nap azt mondogatom, hogy menjél nyugodtan, itt vagyok, megvárlak, nem megyek el, menjél bátran, ott foglak várni, de másszál nyugodtan, nem esel le, stb… Nem mintha ezzel gond lett volna, de ezekre mindig találtunk ingyenesen igénybe vehető megoldásokat is, ez meg fizetős volt. Na a lényeg, hogy a gyáva kis Julisom, aki az elején a medencébe is alig akart bemenni, és nem m...

  Bianka Jancsi motiváció Jancsi mostanában eléggé megtalálta önmagát, kezd átbillenni a ló túloldalára. Sejtettem én, hogy az a kis jókedvű, mindig mosolygós, cukipofa, aki mindenre lelkesedik, az csak a kirakat, ha benézünk a kirakat mögé, akkor találunk még érdekességet… Mindehhez csak az kellett, hogy az a kis esetlen töpörtő, aki a saját lábában is felbotlott, kicsit magára találjon és felismerje, hogy gyorsabb, ügyesebb, erősebb a csoporttársainál. Ezt mi eddig is tudtuk, de ezt soha nem emeltük ki neki. De idővel rájött Ő maga is erre. Viszont emellett kis naiv butus maradt, könnyen bele lehet vinni minden hülyeségbe. Így történt, hogy egyik nap azzal jöttek haza Bernáttal az oviból, hogy ha így halad, másik csoportba kerül, mert verekedett az egyik csoporttársával. Nagyon szomorú voltam, elbeszélgettem vele, ami már most tényleg egy beszélgetés volt, nem csak az, hogy fél szavakból próbáltam kihámozni a valóságot. Jancsi azt mondta, hogy a csoporttársa a kisházba hívta...

Nem szeretnék fogyi blogot csinálni a gyerekezős blogunkból, de visszajelzések alapján pár embert tuti érdekel, hogy mi a hóhért is csinálok magammal mostanában. Meg hát ugye ígértem is, hogy írok erről. A jelenben kezdem. Most az van, hogy eddig 18 kilótól szabadultam meg a rengetegből. Ez az eddigi pályafutásomat tekintve nem nagy ügy, volt már ilyen. Ami viszont most különbség, hogy lelkes vagyok, elszánt, és erős. Nem érzek hiányt, nem gondolom, hogy bármitől meg lennék fosztva, és egyáltalán nincs rossz érzésem amiatt, hogy én most máshogy eszem, mint eddig. Az alábbiakban részletesebben írok az előzményekről, hogy korábban mi volt rossz, mit rontottam el, miért volt sikertelen minden eddigi próbálkozásom? Jelen pillanatban még nem tudjuk, hogy ez a mostani vonal időtálló lesz-e, de a zsigereimben érzem, hogy az lesz. Részletesen írok arról is, hogy mi lelkesít, és miért, és miben más ez a mostani helyzet az eddigiekhez képest és most miket látok buktatónak, amikkel kezden...

Jó reggelt! Vasárnap hajnali nyolc! Apa kel, anya feksző. A mordoriak a takaró alatt mozgolódni kezdenek. Baljós árnyak keringenek a levegőben, a wc körül. :) Bekapcsoltam a fűtést, mert este kicsit lehűlt, kb 20 fok van, kint meg -1. A páratartalom 75%, hajóvonták találkozása tilos. Indítottam egy lágy zenét és hoztam be mindenkinek kávét, meg kekszecskét. Próbálnám megalapozni a mai nap hangulatát, remélem, békés napunk lesz. No az utolsó kis troll is felkelt, indul a hangoskodás. A tegnapi napon anyámnál voltunk, dolgoztam egy kicsit, aztán egész nap balhéztunk, nyolc ember tud ám bulit csinálni. A gyerekek indokolatlanul sok cukrot, csokit ettek, és a déli alvás elmaradt. Meg is lett az eredménye délutánra. Apa vicces… Amikor már éppen mindenki kilépet a cukor kómából, apa hozott egy kis nápolyit, szeretik a puják, hagy egyék. :) Bölcs nagybácsiként mindenkinek én osztottam igazságosan, van aki kettőt evett, van aki nyolcat :) Jancsi velem bolondozott, miközben ette a...

Bianka Húúú… kb ha egy hétig egyfolytában írnék, akkor tudnám elmesélni mindazt, ami a fejemben van. Napok óta gyűlik az iromány és nem jutunk el addig, hogy feltöltsük – vagyis feltöltsem. Volt közben egy péntek, egy hétvége, és egy hétfő és minden nap írtunk, de nem ment fel a blogra. Szóval visszatekintünk. Péntek. Temetőben is jártunk. Sok poszt jött velem szemben a halloween-nel kapcsolatban. Én nem szeretem, nem tartom, mi nem a halloween-t ünnepeljük, aminek több oka is van. Keresztényként letettem a voksom Valaki mellett, ami ad egy irányt, egészséges keretet, biztonságot az életemnek. Ez a döntés – mint minden döntés - együtt jár azzal, hogy bizonyos dolgokat megteszek és bizonyos dolgokat nem, ha azok nincsenek összhangban azzal, aki/ami mellett döntöttem. A gyerekeink hittanra járnak, hamarosan 5 és 6 évesek lesznek, ami azt jelenti, hogy az ő szintjük még az, hogy énekelnek és örömködnek arról, hogy Jézuska szeret minket, és öröm látni, mikor étkezés előtt imádkozni akar...