Elmenni örökbe

Na akkor írjunk :) Ma volt nálunk a TEGYESZ-es helyi ügyintézőnk. Egyrészről kedves, jószándékú, aggódó nő. A másik részről meg még mindig nem értem, miért kell egy vadidegennek ismerkednie a gyerekekkel, mikor még a családunk is csak óvatosan ismerkedik velük, még a közelebbi rokonok sem találkoztak velük, de az ügyintéző jön.… oké, hogy kedves, meg minden, nézze meg, hogy vagyunk, beszélgessen velem, hallgassa meg, hogy hogy haladunk, de nem értem, miért kell a gyerekekkel ismerkednie, játszani velük, közeledni hozzájuk, ráadásul ugyanazzal a módszerrel, amivel én tettem az első napokban. Ezzel nem zavarjuk össze őket? Nem jut eszükbe, hogy én is így csináltam? És ha igen, mire gndolhatnak? Ez nem bizonytalanítja el őket, hogy vajon most ez a nő is azért jön, hogy majd elvigyen…?   Fogalmam sincs, mi járhat a kis fejükben, de ebben én is azt gondolom, hogy az ilyenektől szívesebben zárnám el magunkat. Nálunk kapóra jött, hogy Bernát 40. szülinapjára szerveztünk egy nagyobb bu...

 A kihelyezés 15. napja - most vagyunk a felénél. :)  Csak pozitívan! A tegnap kimaradt, mert olyan olyan későn jutottam oda, hogy írjak, hogy inkább a pihenést és a férjemet választottam. A tegnapi nap is illeszkedik az előzőek sorába, HP-val kis szóvitáink vannak, de lassan megtanuljuk egymást, egyre kevesebb összezörrenésünk van, mert szerintem Ő is látja, hogy jobb a hangulat, több az örömködés, dicséret, ha Ő sem seggel áll a dologhoz. Volt délután egy köröm, intézkedni kellett, beszerezni pár dolgot, és kihasználtam az egyedül autózás lehetőségét arra, hogy beszéltem egy-két emberrel úgy, hogy tudtunk egybefüggően mondani 3 mondatot. És mikor meséltem az egyik barátunknak az eseményeket, észrevettem, hogy több a panaszom, mint a jó élményem. És az a durva, hogy egyébként ez nem így van, mert rengeteg jó élményem és pozitív tapasztalatom van, de – talán a fáradtság miatt – a rosszra fókuszálok jobban. Csak soroltam a nehézségeket, mire megkérdezte, hogy „akkor hogy döntöt...

A mai napunk lehetett volna egy szép nap, de több volt a kellemetlenség benne, mint jó. Egy hete hívtam fel az egyik uszodai babaúszásos nénit, hogy mennénk majd úszni. Lebeszélt róla, és kb éreztem a hangján, hogy én vagyok a paraszt, hogy eddig nem jutott eszembe a kölkeimet úszni vinni, de most meg már lekéstem róla. A babaúszáshoz már nagyok, a tanfolyamhz meg még kicsik. Szóval azt tanácsolta, hogy legyen sok jó élményük a vízzel, szeressék, pancsoljanak, ugráljanak, aztán majd jöhetnek… Kössz… Akkor megbeszéltük, hogy az első olyan napon, mikor Bernátnak nincs beírva ügyfél, elmegyünk az egyik kedvelt helyünkre fürdőzni. Nagy várakozással indultam a napnak, de már reggel érződött, talán jobb lenne pihenni és elengedni ezt, de annyira vártuk már, hogy mégis mentünk.   Bernát: Ma Fürdőbe mentünk, szeretnek pancsolni, kicsit félve jöttek bele az úszógumival, de gyorsan feloldódtak és jókat játszottunk. Ott is ebédeltünk, kiflit ettünk, se vaj se felvágot, csak magában. Tudo...

Na csak villámgyorsan a mai napról, hogy ne maradjon el. A reggelünk csodás volt :) Bernát lágy zenével ébreszett, ahogy már korábban sokszor, de mostanában ebben a nagy hajtásban ez elmaradt, és most nagyon jól esett a kávé illatra és a zenére ébredni. Mire mindenki kikecmergett a konyhába, elkészítette a tükörtojást is, szóval teljes ellátás volt. :) Vasárnap délelőtt lévén – nem mintha ebben az időszakban bármelyik napunk is különbözne a másiktül, mert ugyanúgy végig hajtjuk az egészet, meg gyerekezünk, mint az összes többin, de - a kis család bevonult a nagy ágyra és most én kaptam a gyerekek figyelmét. Míg Bernát a telóján pötyögött, mi a takaró alatt bújkáltunk és összebújtunk, nagyon sok ölelést és puszit kaptam, mindezt önzetlenül :) szerintem egyre jobban szeretnek minket! Még orrpiszézés is volt, és kifejezetten örültem, hogy Juliska a tőlünk kapott keresztnevét is mondta, hogy úgy hívják.   Juliska ma csinált valamit, amit nálunk eddig még soha, csak otthon, még Li...

A Kihelyezés 11. napja Traumatizáltan könnyed szombat reggel… Na… nem akarom túlpörögni, meg nagyobb jelentőséget tulajdonítani a dolognak,, de jöttem kicsit dühöngeni. Ma reggeli ébredés nem volt zökkenőmentes, Juliska bepisilt. Erre már vannak terveink, hogy hogy oldjuk meg, mert tisztán látszik, hogy nem éjszaka történik, hanem reggel, miután már felébred. Nyugtázza, hogy rajta van a pelenka, és simán elengedi, nem megy ki wc-re. Még oldani kell ezt, mert nap közben is majdhogynem engedélyt kér, hogy kimehessen, pedig mi kezdettől fogva nagyon megdicsérjük mindkettőt, ha bármikor szólnak, hogy menni kell. Ez még valami régebbi dolog lehet, és/vagy nem oldódott még fel teljesen. Aztán a másik rész, hogy Bernát szinte kiugrott az ágyból, hogy Ő azt tervezte, hogy elmegy lángosért, és mivel már Juliska fent van, elvinné magával. Az ötlet nagyon jó! Csak közben Jancsi is felébredt és a szokásos nyugis, tejcsis, félkómás, bambulós ébredés helyett egy energikus készülődésbe csöppent...

Kihelyezés 10. napja Ma reggel kevesebb tejet kaptak a gyerekek, amitől azt remélem, hogy kicsit hamarabb és normálisan reggelizünk. Legnagyobb meglepetésemre a tej után 20 perccel Jancsi bejelenti, hogy éhes, szóval irány a konyha. Apa dolgozni megy, délelőtt játszunk, utcára megyünk, udvaron lógunk, bent rajzolunk, a pont-pont vesszőcske még feladja a leckét, ezért visszább veszek, csak pontokat és vonalkákat rajzolunk. Számomra kicsit aggasztó volt, hogy amikor a színes ceruzák előkerültek még a barátkozás alatt, Juliska elsőre mindig feketét kért, de legjobb esetben is sötétkéket, sötétlilát használt. Nem vagyok nagy pszichológus, de nyilván ez nem túl nagy felszabadultságot mutat. De miért is lett volna felszabadult…? Épp a szüleitől készültünk elrabolni őket és Ő ezt pontosan tudta. Ma viszont egy korábban vásárolt ecsethegyű filctoll készlet került elő, amiben csak pasztell színek voltak, nagyon szép árnyalatok, vidámak, és ma egész idő alatt csak ezt használták! Nekem már m...

Ma délelőtt kaptam egy kis kimenőt, eljutottam fodrászhoz, és amellett, hogy a végeredmény ismét nagyon tetszik, a lelki oldalnak sokkal jobban örülök. Mindig szeretek olyan emberekkel beszélgetni, akik más megvilágításban tudják szemlélni a dolgokat és kicsit kizökkentenek abból a gondolatfolyamból, amiben vagyok. A fodrászom is ilyen, és nagyon szeretek Vele beszélgetni, reménykedem abban, hogy ez nem egyoldalú :) Hazaérve átvettem a stafétát, Bernát dolgozni ment én egy laza ebéd után letettem az aprónépet aludni, és jó zenék mellett ismét dolgozni is tudtam, ami igazi felüdülés volt. Ma nem vitáztunk olyan sokat Julissal, de azért mára is jutott. Kezdtem magam egy igazi genyó gonosz mostohának érezni, már láttam magam előtt szegény Hamupipőkét Julcsi személyében, ahogy térden csúszva mossa a padlót…a saját fogkeféjével… Az az igazság, hogy nem szeretem, ha hülyére vesznek és ezt egy négyévestől sem tolerálom, így ma ezt beszéltük meg, hogy a hazudozás nálunk nem menő. Azt gondolt...

A kihelyezés 7.napja Nagyon nem kívánjuk a mai napot, mert a TEGYESZ munkatársai jönnek. Kicsit olyan érzéssel indulok a napnak, hogy ma vizsgáztatnak, és nem tetszik ez a helyzet. Az ügyintézőnk, aki egyébként nagyon régi, jó ismerősöm, megnyugtatásként mondta, hogy majd kijönnek és ránk néznek, ami a TEGYESZ részéről segítség, hogy minden rendben van-e, de mi tehernek érezzük, mert tudjuk, hogy beleteszünk apait-anyait, és ha ez valahogy nem elég, akkor nem tudom, mit tehetünk még. Azt is megnyugtatásként mondta, hogy majd jön egy pszichológus kolléganője, és majd Ő addig foglalkozik a gyerekekkel, amíg mi beszélünk. Na ez sem tetszett. Nem igazán nyugtat az, hogy ennyi frusztráló élmény után végre nyugodni látszanak a gyerekek, és akkor megint jönnek, és felidézik a régi helyzeteket. Főleg Juliska nem hülye, pontosan emlékszik, mennyiszer kellett menniük a pszichológushoz vizsgálatra… A látogatás előnye, hogy Bernát is itthon marad délelőtt, sec-perc alatt rendbe vágjuk a kis élet...

A kihelyezés 6. napja  A tegnapi káosz után a mai nap sem indul jobbnak. Hullafáradtan ébredek, majd belegondolok, hogy Bernát hamarosan dolgozni megy és a frontot itthon megint én tartom. Álmos ébredésnek álcázva törölgetem a könnyeimet, majd mielőtt mindenki gyanút fogna, elmegyek letusolni, abban reménykedve, hogy hajmosás közben jól kibőghetem magam, majd újult erővel, Colgate-mosollyal libbenhetek ki a fürdőszobából. Hát nem jön össze. Sietek, hogy Bernátot ne hátráltassam, a konyhában áll, pár falatot bekap reggelire, odamegyek, átölelem és úgy néz ki, az ölelésben van valami, ami oda-vissza működik, azt tudom, hogy én tudok így hatni emberekre, de most én is átélem. Nagyokat szuszogva, áztatom el Bernát pólóját a könnyeimmel. "Naaa, hát mi a baj?" -  "Semmi...." - suttogom elhaló hangon, amiből ő tudja, hogy az a semmi az nagyon is valami. "Fáradt vagy?" - kérdi. Csak bólogatni tudok. "Jól van, minden rendben, sietek haza! Bírni fogod...

Nem emlékszem, hogy nekem volt-e valami, amihez ilyen szinten kötődtem, tudom, hogy egyszer elveszett egy macim, ami eléggé rosszul esett, vannak is emlékeim arról az estéről, de, hogy volt-e valami nyunyó, ami, ha elvész valahol, akkor vége mindennek… nem rémlik. Nos, minket úgy indított el Lilla, hogy mindkét gyereknek megvan a maga kis hóbortja és márpedig ha azt nem kapják meg, akkor aztán hajjajajj…. Lefekvéshez Jancsinak nyunyó és cumi, Juliskának egy plüsskutya és egy plüssmaci, és mindkettőnek a 3-3 dl tej, szigorúan langyosan, és ha Jancsinak olyanja van, kiköveteli a második kört is, Juliskától meg tilos elvenni az üveget, ha meg fél korty is maradt még benne… Őszintén szólva mindig kétkedéssel állok az ilyenhez. Tudom, hogy nagyon tudnak ragaszkodni a kicsik dolgokhoz, de sokszor tapasztaltam már, hogy a szülők legalább a felét hozzáteszik ehhez. Én most úgy voltam vele, hogy – bár kétkedve fogadom, hogy megállna az élet, de tételezzük fel ezt és ne hazárdírozzunk, ezé...

A kihelyezés 6. napja A mait csak nagyon röviden. A reggel rohanósra sikerült, Bernát dolgozni indult, nem is reggelizett, nekünk behozta a kávét és a tejeket és már ment is. Mi átöltöztünk, összeszedtem a pizsiket, épp reggeliben gondolkodtam, mikor látom, hogy Juliska nyúlik, nyeglik össze-vissza… már majdnem sír, kérdem, mi a baj? Fáj a torka – mondja. Oké, torok spray be, még jó, hogy szuperanyának készülök, a minap hagytam ott egy kisebb vagyont a patikában, hát használjuk, ha már van. Buli a befújó, élvezi mindkettő, megkapják a gumivitamint. Juliskának kakilni kell, mondom, hát menjünk akkor. Kísérem ki, mikor félútön blötty… aztán megint, aztán megint….   Még jó, hogy egyébként felmosni is akartam, szóval no para, megdicsértem, megnyugtattam, hogy minden oké, aztán húztunk be, na mondom, akkor a reggeli az nagyon kis laza lesz, kis kenyérke valami nagyon szűz feltéttel, aztán kortyonként folyadék, kekszike… Jancsi meg már pörög ezerrel, oltári jót nevetek rajta. A mai...