Elmenni örökbe

Bianka IRÁNY AZ OVI! Az oviról nem sokat írtunk még. Három éves kor felett a gyerekek már óvodakötelesek, ez nem ajánlott, hanem kötelező dolog. Juliska már a régi helyen járt is oviba, sokat tanult, szerette is. Jancsi még ugye idén lett három, szóval szeptembertől lehetne oviba íratni, de szerintem megvadulna, ha azt mondanánk, hogy nem mehet :D Mi még itt nem járattuk őket, aminek több oka is volt. Az alap, hogy örökbefogadás esetén a TEGYESZ   azt ajánlja, hogy fél évig a gyerek ne menjen oviba. Ha már nagyon szenved, meg nagyo hiányzik neki a gyerektársaság, akor próbáljuk meg csaádon belüli gyerekekkel, játszótérrel, játszóházzal betölteni ezt a hiányt. És időben s ha már nagyon nagyon menne, akkor is legalább 5 hónapig legyen otthon velünk. Hogy ezidő alatt egy átlag kereső mit csinál, arról fogalmam sincs, hogy mellette dolgozik-e, ha igen, mit és hogy, vagy csak simán táppénzen van, arról nem sokta tudok, mi próbáltunk túlélni. Bevallom őszintén, én már a múlt...

Bianka Na érdekes a helyzet :) A hétvége bulikkal telt, szombaton és vasárnap is ünnepelni voltunk, összegyűlt a kis család, mama, dédik, unokatesók. Szombaton nekem még volt erőm írni a buli után, amit fel is tettem, de Bernát abba nem írt bele, de még csak el sem olvasta, amit írtam, és mivel nem tudta, hogy írtam, megírta Ő is a szombatról is a memoárját :D No… hát van egyezés :D Imádom, mikor ennyire egyféleképpen gondolkodunk! Bernát Pár bulis nap A hétvége két szülinapi buliról szólt, egy mama és egy tata ünnepelt. A gyerekek viszonylag jól viselkedtek, a legnagyobb probléma a papucs felvétel volt. Viszont látszik hogy az egyik dédimama már nem olyan friss, valami összekuszálódott a fejében, a gyerekek bármit kértek, ő ugrott és adta neki. Tudom, ez egy mama fegyvere, a kedvesség, de arra vigyázni kell, hogy a gyerekek mivel gyerekek, kérnek vad dolgokat is. Wc-re kellett menni az egyiknek, így mindkettőnek, a mama pattant is, hogy intézi, mi meg elvoltunk a beszélg...

Bianka Huhhh, mit is írjak a mai napról…? Vendégségbe készültünk, Bernát pedig dolgozott délelőtt. Az én délelőttöm egy kis rendezkedéssel, majd kalácssütéssel telt, mikor Bernát hazaért, öltöztünk, készültünk, vettem ki a friss kalácsot a sütőből és indultunk. A   vendégségben kb minden oké volt, nagyon pici nézeteltérések voltak a színházi előadások miatt, mert a gyerekek professzionális módon vezetnek meg bárkit, aki hagyja, és bevallom őszintén, nekem is csak azért van ekkora gyakorlatom, mert első kézből kapom minden nap, de annyira jók a gyerekek ebben, hogy nem csodálom, hogy ezt más elhiszi. Így történt, hogy Julis megkérdezte az ágyban fekve, hogy oda lehet-e pisilni? (bár szerintem ez egy korábbi eset megerősítése volt inkább, hogy „ugye, hogy nem lehet oda pisilni?” kicsi esélyét látom annak, hogy ez engedélykérés lett volna arra, hogy az ágyba pisilhessen), de volt olyan is, hogy kiöntheti-e Jancsi után a wc-be a bilit, és ÉS, ÉÉÉÉSS!!!! kakilhat-e a bilibe?????????...

Bianka Tegnap is elég dolgos napunk volt, a szokásos baromságokon kívül amit kiemelnék, hogy miután lefektettük a gyerekeket, Bernát megkérdezte, hogy szerintem nagy gáz-e, ha robotgépezik? Piskótát akarsz sütni? – Jah – Hát oké :D Szóval valamikor 8 és 9 között nekiállt piskótát keverni :) Annyira imádtam :) És a piskótáját is! Míg kisült, ittunk egy kávét, és megbeszéltük, hogy mit okosodtam a Vekerdy könyvből. Egyáltalán semmi elvárásunknak nem kellene lennie a gyerekek felé, egyáltalán nem lényeg, hogy milyen képességeik vannak, mert pusztán az, hogy szeretjük őket, szeretettel állunk hozzájuk és megadjuk a lehetőséget arra, hogy fejlődjenek ez önmagában elég is. Azt gondolom, hogy ez nem azt jelenti, hogy kisbabaként kezeljük őket és mindent a fenekük alá rakunk, és nem gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy ha pl tudnak már önállóan eni, inni, öltözni, akkor ezt ne tegyék meg. Hanem olyan elvárásokról beszélünk, hogy mennyire beszél tisztán, milyenek a logikai képességei, a le...

Bianka A mai nap az enyém volt, szinte minden értelemben. Az egyik, hogy ma én voltam a gyerekekkel reggeltől estig, Karika mama „szabadnapos” volt, Bernát dolgozni ment. Én meg rendeztem a bandát. Az elmúlt időszakban az egyik legszembetűnőbb változás a gyerekek terén, hogy megjelent az „Anya, szeretsz?” „Anya, imádsz?” kérdések, amik random is megjelennek, de ha valami nézeteltérés van, akár a legkisebb is, akkor is felteszi ezt a kérdés Juliska elég gyakran, de Jancsi is egyre többször. Ilyenkor mindig elmondom nekik, hogy szeretem őket, ezen semmi nem változtat, és ha a helyzet úgy kívánja, akkor azt is elmagyarázom, hogy most dühös /csalódott /mérges / szomorú vagyok azért, amit tettek, de ugyanúgy szeretem őket. Ez nagyon fontos dolog. Nekem olyan rádiós ismételgetésnek tűnik, de facebookos csoportokban, előadásokon, pszichológustól és mindenhol mindenki azt mondja, hogy ezek azért vannak, sokszor a rosszalkodás is, hogy tesztelgessék, hogy még mindig szeretjük-e őket. É...

Bianka Két dolog miatt nyitok egy bejegyzést már délelőtt. Az egyik egy cuki eset. Szerintem sok minden kombinációja lett ez. Karika mama ma is itt van, vigyáz a gyerekekre, én még gyorsan elkészítem az ebédet, aztán húzok fel dolgozni. Jancsi kicsit megmakkant a tegnapi esettől. Szerintem nem fogja fel a dolgok súlyát, hogy mekkora gond, ha ilyen sebet ejt a másikon, de tegnap büszkén mondta, hogy ő rosszbácsi volt… És mondtam neki, hogy ha ilyeneket csinál, miközben rosszbácsisat játszik, akkor nem nézünk rosszbácsis zenét, de még a rosszbácsis jelmezt is visszaadom Karika mamának. Elképzelhető, hogy emiatt nem volt akkora barátságban Karika mamával, de még az sem tetszett neki, hogy Karika mama mellette ült a padon. Így mikor a Tacsika felment a padra reggeli közben, és Karika mama lefelé irányította, (nem lelökte, csak úgy elindította irányba), akkor Jancsi kifakadt, hogy „nem bántod Tacsikát! Ő a mi állatunk! Nem szabad bántani! Anyuci kutyája, nem a Tied!” Csak néztünk, ...

Bianka Mondhatni szokásos reggel. Jól indult, kb 3 percig. Juliska nem tud csendben maradni neki ki-be rohangálni kell az ágyba, nem fekszik vissza, nem takarózik be, de fel sem öltözik és nem érti, hogy megfázik így. Miután én is, Bernát is nem egyszer szóltunk, és nem jut el odáig, hogy a kivett ruhákat felvegye, így egy pillanat alatt felöltöztettem – mert hát ne veszekedjünk, ugye. Ezt persze zokon vette, mert Ő akart felöltözni…. De ez a része már nem érdekelt. Jancsi az öltözésben akadt meg már megint, mert a mackófelsőjét nem tudta kifordítani. Elvileg tudja, számtalanszor megcsinálta már, ezért hagytam, hogy hátha addig tekerészi a dolgokat, míg valamit csinál, de nem. Végül Bernát segítségével sikerült, én meg lettem a troll, és újra kifordítottam, neki, hogy gyakorolja. Aztán még háromszor…. A végére egész gyorsan ment és ott vigyorgott, hogy milyen ügyes :D Bernát Én meg a szokásos körtúrára indultam: reggeli, mosás, szárítás, szekrény javítás, és itthoni munkák. A...

  Bianka A gyerekek és a társadalmi élet Úgy jött ki, hogy a héten csütörtökön, pénteken, és szombaton is buliban voltak a gyerekek. Mindhárom buliban új embereket, új arcokat ismertek meg és nagyon értékesnek éltemmeg ezeket. Jó volt visszajelzéseket kapni Rájuk is és ránk is családként. Jó volt végre olyan cuccokban vinni őket bulizni, amiket már teljesen én vettem Nekik, most már ez lesz az irány, hogy a régi ruháik most már inkább játszósak lesznek, és az újakban fognak itt-ott megjelenni. Ez szerintem mindannyiunknak egy újabb lezárás, mert nem tudom, ki hogy van vele, és mennyire tudatosak az emlékek, de azt gondolom, hogy ezekhez a ruhákhoz is kötődnek esetleg régi emlékek, és ez most egy újabb lépés, amikor eltehetünk a múltból egy részt a helyére. A tegnapi buli a Házas Hétvégés kiscsoportunkkal volt, ahol öt házaspár nyolc gyereke volt együtt egy kis pótszilveszteri buli alkalmával. Volt, aki a társaságból még nem is találkozott a gyerekeinkkel és ez megint új élmén...

Bernát A fura és a NAGY cigány gyerek Még a tegnapi palitairól… Ebbe a Kamasz csoportba én már vezetőként veszek részt, sok kis pisis ismer, akik most már fiatal felnőtt kategóriába kerültek. Én meg hupsz, apa lettem, tehát nagyot fordult a világ! Én ebben a katonásdi, cserkészes, túlélős, táborozós csoportban, a rossz arcú, mogorva, BUNKÓÓÓ smasszer voltam. Szeretem is ezt a szerepet! És besétáltunk a családdal, és apa hozta a bunkót, jöttek a srácok és mindenki köszöngetett, és közben ott állt a kicsi családom a hátam mögött. Fura volt, szerintem Bianka is nézett, hogy hogy beugatok mindenkinek, meg is kérdezte, hogy itt én mindenkit ismerek? Mondom, nem, de ha én nem ismerem, akkor ő se tudja ki ez a nagy pofa! :) Jól elvoltunk, bár a szervezés kicsit döcögött, a gyerekeknek sajnos nem volt korosztályban hozzájuk illő társaság, de volt egy-két lány és fiú, akik nagyon imádták őket, tehát nem volt gond! És a nagy darab Cigány gyerek, nálam kb egy fejjel magasabb, látszik, hogy...

Bianka Jajj, hát hol is kezdjem. Még a tegnap esténél. Ott fejeztem be kb a gondolatmenetet, hogy este 22:30-kor keltem a nagylányt. Közben Bernáttal azt is megbeszéltük, hogy ha nem is nagy meghökkentést, de próbáljuk ki azt, hogy nem veszünk tudomást a pisi dologról. Ha bemegy, azonnal ágynemű csere, azonnal pizsi csere, és reggel nem forszírozzuk, hogy mi volt, hogy volt. Befejeztem mindent, még én is kirohantam mosdóba, nézem a sütőn az órát, 22:29, szóval még csak hazudni sem fogok, 22:30-kor pisiébresztő! Na? Tipp? Igen… Elkéstem. Ébresztettem, és akkora pisitócsában hasalt addigra, hogy a nyakáig tiszta pisi volt minden. Kiküldtem a wc-re, addig lehúztam az ágyat, áttöröltem az ágyat és a gyereket is, majd új pizsi és alvás. Ez így leírva olyan könnyednek tűnik, de a lelkemben nem volt az. Én az agyamban, a lelkemben ott tartottam, hogy ez a nem pisilős dolog… ez már mindjárt meglesz. Ez már csak pár alkalom és akkor neki sem kell pelus, ahogy Jancsinak sem már másfél...