Elmenni örökbe

Bianka Tegnap este jól belekarcoltam a melóba, majdnem éjfélig dolgoztam, akkor hagytam rá, de a nagy részét megcsináltam annak, amit terveztem. A blogra így nem maradt idő. Megállapítottam, hogy a munka, a gyerekezés, az intézkedés, a háztartás, az énidő, a kapcsolati idő nem haverok. Én még nem tudtam megcsinálni azt, hogy ezek közül minden flottul menjen. Döntenem kell, hogy melyikben vagyok benne jobban, és valami tutira csorbul. Tegnap este úgy döntöttem, hogy az egészség, a pihenés rovására csinálok meg dolgokat, mert ráadásul a munkám és a gyerekek sem férnek össze. Évek óta itthon dolgozom, és mindkét vonal, amiben dolgozom olyan, hogy a hiba nem engedhető meg. És ebben egész jó is voltam mindaddig, míg a gyerekek nem jöttek. Pontosan és szépen dolgozom és erre büszke is vagyok, de a gyerekek mindig megzavarnak közbeszólnak és emiatt síkideg tudok lenni. És az még a kisebbik gond lenne, ha csak ideges lennék, de az utóbbi pár hónapban annyit hibáztam, amennyit az 5-6 év ala...

  Bianka Ma nem írok soat, mert írtó késő van, de nem akarok pár momentumt kihagyni. Az egyik, hogy ma megint én voltam sokat a gyerekekkel, szegény Bernátom rendesen megtolta ezt a mai napot is, amiért nagyonnagyon sajnáltam. Fél 11 van, este, én most fejeztem be a munkát, és most kezdtem írni, Bernát már húzza a lóbőrt. Egy durva esetet leszámítva egy jó napuk volt ma is, de kezdem az elején. Ami nagyon cuki volt, hogy reggel, mikor mentünk oviba, úgy értünk oda, hogy pont reggelihez készülődött a banda, a teremből a kicsik libasorban mentek a mosdóba kezet mosni, mikor az egyik kislány, egy szőke, derékig érő hajú, kislány odalépett Jancsihoz és megölelte :) Hát annyira cuki volt az a jelenet, hogy majd megzabáltam őket! Az egyik kissrác meg lepacsizott vele és onnantól az egész sor lepacsizott Jancsival :D Nagyon cukkerek voltak :D Van egy kissrác, aki meg délben, mikor megyek, a wc helyett kint lüg és néz minket és velünk csacsog, de ez rendszeres. Igazán jó fej Ő is! ...

  Bianka Mai napon nem sok közös időm volt a gyerekekkel, mert egy igencsak rohanós napot szervezett nekem már a legutóbbi betegségünk. Több programot is le kellett mondanom, illetve áthelyezni és ezek nagy része mára tevődött át. Így indultam korán reggel, a gyerekeket Bernát vitte az oviba… Vitte volna, ha a kulcs nem marad abban a kocsiban, amivel én mentem. Szerencsére egy barát kisegített minket és tőlem hazavitte Bernátnak a kulcsot, így a kölkök időben eljutottak oviba. Én rohantam haza dolgozni, majd a gyerekekért. Az oviban most a nagycsoport végzett hamarabb az ebéddel, mentek a mosdóba, a kicsik még a teremben várakoztak. Szólt a vezető Óvónő, hogy megérkeztem, így Jancsi és Juliska kirohantak, elkezdtek öltözni. Majd Jancsi szinte felsikított, hogy neki pisilni kell, mondtam, hogy menjen, mire azt mondta, hogy nem megy, mert ott vannak a focilabdások… Na mondom, menjél csak… De nem, mert nem engedik be. Jó, mondtam neki, hogy menjen nyugodtan, ott egy szabad wc, se...

Bianka Ma igen kalandozós napunk volt, ugyanis ovi helyett szemészetre mentünk. Odafelé menet Julis mondta, hogy „azért megyünk a szemészetre, mert vak vagyok és nem látom a papucsot” :D Úgy nevettem, hogy potyogtak a könnyeim, ez az ő szájából nagyon viccesen hangzott. Mondtam neki, hogy nem vak vagy, hanem vaksi :D Nagyon szépen várakoztunk, voltak könyvek, amiket nézegettek, ami nagyon kapóra is jött, mert jó nagy csúszásban voltak. Viszont annyira jót elbeszélgettünk, hogy mikor szólítottak minket,, vidáman szaladtak be, hangosan köszöntek :) A dokibácsi kérdezte, ogy na ki lesz a bátrabb? Kivel kezdjünk?Erre Julis egész határozottan javasolta, hogy Jancsival kezdjünk, Ő a bátrabb :D Ez valóban így is van, és örülök is, hogy Jancsi egy jókedvű, nyitott gyerek, könnyen meggyőzhető. Bent volt egy másik kisgyerek, akinek nem tudom, mit csináltak, de nagyon nem tetszett neki és őrületes módon ordított. Nyilván meg volt ijedve, meg gondolom, már a hócipője tele lehetett, mert azért...

Bernát Péntek óta nem dolgozom, gyógyulok, de a kedves ügyfelek tesznek róla, hogy jól felbasszam magam. Külföldi számról felhív, mivel nem ismerem, nem veszem fel. De már harmadjára hív, na nézzük, a kedves hölgyemény, akinek ásom a kertjét, hív telefonon, hogy szombaton mért nem megyek dolgozni? Mondom, mert esik az eső. Erre a kedves picsa, hogy ne hazudjak, „nála nem esik”. Akkora egy városban élek, hogy az egyik végén esik az eső, a másik végén meg nem.   Mondtam neki, hogy zárjuk rövidre, beteg vagyok, ma nem megyek. Majd kedden!!!! Erre hív a másik vasárnap, hogy hallja egy szarkavaró közvetítőtől, hogy holnap akarok hozzá menni, mondom, még véletlen se akarok menni, más dolgom van, majd kedden megyek. De, hogy a mesterúr, aki december óta most ért ide, rám vár, és addig nem tud dolgozni. Jó, bazdmeg, akkor hétfő délután megyek. Anyira felbasztak, hogy tiszta idegbe vagyok. Az se tesz túl jót, hogy a kedvenc szomszédom vasárnap délben nyírja a füvet, tudom szegény, csak...

Bianka Ma megint gy kis vegyes bejegyzés lesz, mert a napunk összességében eléggé zökkenőmentes volt, egy-két hülyeségtől eltekintve. A reggelünk is békésen indult, még a banda aludt, mikor Bernát elszaladt kenyérért, meg lángosért, majd reggeli után a kölkök az udvarra orientálódtak. Azon kívül, hogy mindenért beronagálnak és az utolsó hangyáról, meg fűszálról is tudósítanak és ez, mikor dolgoznék, vagy épp odafigyelnék valamire, eléggé zavaró tud lenni, de ezen kívül semmi extra nem volt. Ebédre elkészítettem életem első krumpligombóc levesét, ami annyira brutál finomra sikerült, hogy vacsorára is azt ettünk :D Sokszor ettem már, szeretem is, de nekem ezzel a krumpligombóccal való vacakolás annyira macera, hogy számomra ez nem egy gyorsan kivitelezhető leves, annak ellenére, hogy baromi egyszerű. Másodiknak palacsíntát kért az én drága egy szem férjem, amitól meg ma megint én lettem a vilg legjobb anyukája, csak azt rontottam el, hogy pl nem engedtem, hogy tele szájjal beszélje...

Bianka Na mondom a híreket! Bejelentkeztem pszichológushoz. Magam miatt elsősorban, de párhuzamban Julis miatt is. Márminthogy a kettő összefügg, aki rendszeresen olvassa a blogot, tudja, hogy kezdetek óta   Julis az, aki miatt rendszeresen áll a bál, tízből kilencszer miatta / vele van konfliktus(om). Főleg ez az anya-lánya kapcsolat kényes, és ebben vélhetően az is benne van, hogy Ő sem egy egyszerű eresztés, de biztos vagyok abban, hogy nálam is vannak olyan dolgok, amik nehezítik ezt az egyébként sem könnyű folyamatot. Remélem, hogy az óvoda is jótékony hatással lesz ránk. Most ez volt az első hét, még nem rázódtam bele annyira, meg hát ez a fél nap még nem az igazi, de már ez is hatalmas segítség. Ha egész napra mennek majd és alvás után mehetünk majd értük, akkor lesz szerintem még könnyebb. Ha csak konfliktus szinten nézem a dolgokat, akkor kiesik ugye a reggeli, a délelőtti hülyeségek, az ebéd, az alvás, ahol azért napi szinten nagyon sok konfliktus lehetőségünk van,...

Bernát Hatalmas nagy lelki problémák Ma egy kicsit dolgozhattam, de utána siettem haza, és fekvés szinte egész nap, szigorúan, mert az asszony odabasz egyet. Késő délután le akartam nyírni a füvet,   de még azt se engedte! Szóval gyógyulok, de még kicsit még köhögök. Bianka Amit mondtam, megmondtam. Előre vetítem, ez a mai nap szépnek indult és jól is fejeződött be!! :) Bernát elkéretzkedett dolgozni, nem szívesen mondtam igent, de hát az ügyfél… már megint. Elvittem a kölköket az oviba. Julis a kocsiban kérdezte, hogy „Viszed a kölköket az oviba? :) Mi vagyunk a kölkök?” És vigyorgott, majd ízlelgette a szót, modogatta, hogy kölök… kölkök :D Cuki volt nagyon. Oviból hazafelé vettem reggelit, majd mindketten útnak indultunk, én intéztem az ovis kellékeket még, mert áprilistól ott alszanak már, kel az ágyra derékalj, meg ilyenek, Bernát meg megszerelte, amit meg kell. Én turiban voltam, és találtam a gyerekeknek szupcsi cipőt! Jancsinak Amerika kapitányosat, Julisnak m...

Bianka Búcsú az oviban… Van egy facebook csoport, ahol ayák napi szinten teszik fel a kisebb nagyobb gyerekükkel és saját magukkal való problémákat. Elképersztő, hogy mennyi minden gond lehet, hogy gyerekek, szülők milyen gondookon mennek keresztül, hogy milyen helyzeteket tudnak generálni a gyerekek, a kicsi, 1-2 évesek is. És felnőtt emberek ott állnak és tanácstalanul kérdezik a többi szülőt, hogy ilyenkor mi van. Olyankor is beleolvasok ezekbe, ha minket nem érint és hálás vagyok, hogy nálunk ilyen gond nics, vagy azért, mert a gyerekek már nagyobbak, vagy azért, mert nálunk egész egyszerűen más a rendszer. Ma épp az óvodai búcsúzkodásról volt szó. Ez örök kérdés, hogy mi a jó. mi mennyire traumatizálja a gyereket. Vekerdy szerint eleve az óvoda nem kellene. Mert régen sem volt, és mivel a gyerek a környezetéből tanul, azt lesi, mit csinálnak a nagyok, mit csinálnak a szülők, ezt utánozza, ezt játsza, ebből tanul a legtöbbet és igazából kb 7 éves korig nem is nagyon kellene, ...

Bianka Amit megmondtam, megmondtam! Azt ígértem, hogy ha a gyerekek elmennek oviba, pezsgőt bontok! Erre Bernát azt mondta, hogy de köcsög vagyok… pedig nem. A 0/24-es gyerekügyeletes funkció úgy érzem, telesen elveszi a szülő-gyerek kapcsolat varázsát. A Tiktokon van pár anya, aki rendszeresen készít videót ebben a témában, és az egyiket betámadták egy olyan videója miatt, amikor bulizott, hogy elmentek a gyerekei oviba… És erre reagálva mondta el, hogy imád anya lenni, imádja a gyerekeit, meghalna értük, és a legobb érzés, mikor jönnek haza oviból és tárt karokkal, mosolyogva, összeszedetten, kipihenve (mármint agyilag) köszöntheti őket, de ahhoz, hogy ez így legyen, ahhoz kell az a pár óra szünet, kell, hogy kicsit csend legyen, kell, hogy kicsit felnőttes dolgokkal is tudjon foglalkozni, netán dolgozni, és esetleg néha meginni melegen a kávéját… És bár még csak 6 hónapja kapom az ívet, de totál egyetértek vele, és én is pont így gondolom. A napokban vettem egy kis üveges pin...