Elmenni örökbe

  Bianka Írjunk, mert már két napja nem írtunk…. (három, mert tegnap elaludtam….) Igen, rohanós napjaink vannak. Dolgozás, család, gyerekek, és készülés a jövő hétre, de erről majd később. Általánosságban azt tudom mondani, hogy tök jó, hogy van a blogunk. Azt kell mondjam, hogy az amit az örökbefogadós csoportokban írnak, hogy „az eleje kicsit nehéz, de idővel minden jó lesz” az tényleg szó szerint igaz az esetek nagy többségében – így nálunk is. Tegnap egy baráti házaspár futott be hozzánk, beszélgettünk az udvaron, közben Julis rám tekeredve kagylózott mindent, én meg közben fogtam, simogattam a vállát, hátát, haját… És ahogy az örökbefogadásról beszélgettünk, meséltem, honnan indultunk, és akkor döbbentem rá,   hogy azért kb 5 hónapja ezt nem nagyon csináltam volna… Mármint azt a rengeteg testi kontaktust Julissal. De ezt így utólag a blog nélkül nehezebb lenne megfogalmazni. Ennek most így van egy íve, van egy története. Ha most azt mondanám, hogy pár hónappal ezelő...

Bianka A mai napon megállapítottam, hogy az a legfárasztóbb a gyerekezésben számomra, hogy állandóan ott vannak, állandóan jönnek, állandóan mondják mindig készenlétben kell állni, mindig mondja, mindig kérdez, soha nincs csend és nyugalom, csak amikor alszanak… Hogy jutottunk el egy sírva kiabálós reggeltől egy kooperációs feladatos délutánigés hogyan fektessük le a gyerekeket pontban 20:00-kor? Mondom… Reggel 7-kor Julis ébresztett egy olyan éjszaka után, amit ismét a takony uralt számomra. Egy szenvedős éjszaka után szenvedősen keltem, Bernát már kint tett-vett, Julis meg mocorgott, sutyorgott. Jancsi még aludt, nekem is jól esett volna pihenni még vasárnap reggel, ezért megkértem Julist, hogy vagy feküdjön vissza és pihenjen, vagy csendben öltözzön fel és menjen ki apához játszani. Nem… Ő még sutyorgott tovább, meg dübörgött… Szóltam még egyszer, hogy vagy csendben pihensz, vagy öltözöl és húzol kifelé… Nem… Ő tovább énekelgetett, meg táncikált, ült az ágyon és egyik irányra ...

Bernát  Pár napja már megint el vagyok veszve, de van rá mentségem… Tegnap nagy vihar volt, végre jött egy kis lehülés, este már lehetett aludni is egy kicsit a hűvösben. Ma a csajok boltba mentek, mi pasik meg dolgoztunk, én csináltam, Jancsi meg kérdezgetett. Kifeszítettem két függőágyat, egyet a gyerekenek alacsonyra, egyet meg a felnőtteknek, magasra. Persze új játék, rögtön ment a bohóckodás és a játék, később meg jött a hiszti, és a nyavajgás. Nem tudom, mi a jó, ezek játszanak, nyavajognak, veszekszenek, rugdalják egymást, hisztiznek. És én ott vagyok mellettük és hallgatom… ha álandóan rájuk szólok, akkor csak azt érem el, mint mikor vissza söpröd a folyóvizet, egy ideig bírod, aztán egyre többet kell, és a végén jön egy nagy áradat… Ha ott hagyom őket, akkor is megy a műsor, és már mikor nagyon hangosak, akkor megy a kiabálás… Egyik se jó. Ha nem nevelem őket, akkor nőnek mint a paré, ha meg mindenért rájuk szólok akkor meg agyatlan birka lesz. Bianka Szerintem...

  Bianka Ma ismét megállapításra került, hogy a férfináthánál és a beteg gyereknél csak egy rosszabb van a világon: a fáradt gyerek. Na de kezdjük az elején. Ma nevelés nélküli nap volt. Hurrá… Számunkra ez azt jelenti, hogy valamelyikünk nem dolgozik, nem halad a melóval, mert ugye vigyázunk a gyerekekre. Hacsak egy bátor nagyi, vagy dédi azt nem mondja, hogy bevállalja őket. Így volt ez ma is, Bernát és az egyik dédi összekötötték a kellemeset a hasznossal és miközben Bernát leszállította a mamának a csirkéket, amiket Bernát intézett, leszállította a gyerekeket is. Az eredeti terv az volt, hogy mamáznak mindannyian egész nap, HELYETT: a dédi átirányította Bernátot, hogy fejezze be a melókat Eszti mamánál, addig Ő elvan a gyerekekkel. Én úgy voltam vele, hogy a dédi felnevelt 4 gyereket, meg egy rakat unokát, szóval tudja, mitől döglik a légy. A reggelt már megint nyávogással kezdtük, mert a kisasszonynak a fehér, vadonatúj trikó nem volt jó, kitalálta, hogy mást aar, me...

Bianka A napokban átléptük a 9 hónapot a gyerekekkel töltött időben. Most már azt mondhatjuk, hogy az örökbefogadás okozta traumák, lelki gondok már csak kicsiben határozzák meg a mindennajainkat, inkább olyan láthatatlan, alattomos módon. A jelen időszakunkban már a normál, hétköznapi család életét éljük, a normál felnőttek és a normál gyerekek átlagos dolgaival. Az én kötődésem még nem az igazi. Ezt érzem. Nem tudom, mi az oka, de sokszor vagyok dühös a gyerekekre. Azt hiszem, a pszichológussal meg tudnánk találni ennek okát, és jelenleg azt gondolom, hogy ha hetente kétszer-háromszor járnék, kb az lenne annnyira intenzív, amennyire szeretnék ebben haladni. Az, hogy fáradt, kimerült vagyok, szinte állandósult. Múltkor döbbenten hallgattam Pécsi Rita előadását, ahol a zajokról elmondta, hogy hány decibel milyen hatásokat okoz az emberi agyban. Az a hétköznapi zaj, hogy megy a mosógép, szárítógép, mosogatógép és még beszélnek mellette emberek, elég ahhoz, hogy fullra kimerítse az e...

Bernát pár napja már megint el vagyok veszve, de van rá mentségem! Dolgoztam, most épp kerítést betonoztunk és hálóztunk, jókat beszélgettünk egy haverral. Visza segítettem neki az autó szerelést, így kedvenc kormányom nem húzott hasznot a munkánkból. J Kicsit bántam, hogy nem tudtam a gyerekekkel menni a safarira, de egy általam fontosnak vélt munkát be akartam fejezni, mire jön a szülinapi buli. Aztán persze szerintem senki nem is vette észre… Volt egy vasárnapi szülinapi buli, szűk családi körben, a családon kívűl csak egy főt hívtam, nem akarom beskatujázni mindenféle nevekkel, maradjunk annyiban, hogy mostanában az asszonyon kívűl ővele aludtam kettesben a legtöbbet. És ezzel szerintem mindent elmondtam! :D Szóval volt egy szülinapi bulim, szép volt, jó volt, maradjunk ebben a verzióban. Az unoka öcsém és az unoka hugom hoztak nekem jó kis ajándékot, nagyon betaláltak! Anyám is hozott nekem kincseket! Apósom főzte a marha pörköltet, és a basszus, nagyon finomat főzött! Azn...

  Bianka Bár a blogunk a gyerekekről és a velük való kapcsolatunkról szól, a kutyánk elvesztése kapcsán most rendhagyó módon írok egy bejegyzést csak Róla, mert most még élénken bennem vannak az emlékek, de tudom, hogy az évek majd elhmályosítják őket. Keveredik majd, hogy melyik kutya mit csinált, ki hogyan érkezett hozzánk, de ha leírom, talán jobban megmarad. Akkor még csak   egy kutyánk volt, Sierra. Ő az enyém. Bernát már emlegette, hogy Neki is kellene kutya, így névnapjára megszerveztem egy kutyavásárlást. Nekem akkor még nem volt fontos sem a vérvonal, sem az egészségügyi szűrések, sem a törzskönyv, csak az, hogy lehetőség szerint azért fajtatiszta jellegek hozza, és nelegyen túl drága. Egy apróhirdetés útján jutottunk el a közeli város szélére, ahol még épp nem a putrisoron egy cigány srác fogadott minket. Kihozta az apró kiskutyát, akit látván szinte elborzadtam, mert egyáltalán nem emlékeztetett németjuhászra. Ha németjuhász kiskutyára gondolunk, jó húsban lévő...

Bianka Boldog szülinapot, Bernát! Ma reggel kisírt pandaszemekkel ébredtem. Konkrétan alig láttam ki a két csíkon. Apukámat vártuk, hogy a szuper programunkra elmenjünk, de azt is tudtam, hogy addig meg szeretnék Bernátnak egy jó kis reggelit készíteni, a nálunk már hagyománnyá vált Benedict tojást :) Sikerült is, méghozzá nagyon jól, imádom :) Bernát is :) A tegnap este után meg különösen jól esett csak az ízekkel és az élénnyel foglalkozni. Közben apukám is megérkezett, és beszélgettünk picit, jó volt a veszteségünkről is szót ejteni. Még biztos pár napig, esetleg hétig elő-elő jön majd a téma. Összeszedtük a gyerekeket és magunkat, majd a szakadó esőben útnak indultunk. Bisszankodtam kicsit, hogy ugye múlt hét péntekre terveztük ezt a kirándulást, de ugye hajnal óta szakadt az eső, akkor ne menjünk… abból lett a fürdőzés. Áttettük az egészet mai napra, de ma is esett reggel. Sőt, még a célhelyen is esett az időjárás jelentés szerint. De úgy voltunk vele, hogy nem érdekel, megy...

Bernát Legutóbbi írásom kicsit rövidre sikerült, bocsi. De sokszor van, hogy igazából nem vagyok a gyerekekkel, reggel talákozunk, öltöznek készülnek, és viszem őet. Feladat feladat hátán, és utána irány a munka, ha délután az asszony hozza őket, akkor még akkor se találkozunk, és tegnap pl. este hétkor még dolgoztam, ezért kicsit kimaradt a gyerekezés… Node majd ma! Ma is én vittem őket oviba, beszélnem kellett az óvónővel, mert holnap nem mennek. A múlt heti elmaradt bulizás át lett rakva holnapra.   A kedves óvónő, mint egy hülyegyereket kivezetett a folyosóra és megmutatta a másik terem elött a sok dísz és plakát közt egy papírt, ahova be kell írni, ha lemondjuk a kaját. Mivel nem tudtam, nem is tudtam, hol és mit kell csinálni, én szóltam, de akkor meg nem kéne hülyének nézni. Ha én az ügyfeleimmel így viselkednék, nem sok munkám lenne. No ma délután majdnem randevút egyeztettünk a legnagyobb barátnőnkkel, a neve „eholnap” :) De az utolsó pillanatban eszembe jutott, hog...

  Bernát Hát szép az élet, jól vagyunk és egyéb. Rapszódikus a hangulatom, hol jóban vagyunk, hol veszekszünk, azaz én üvöltök. – mármint a gyerekekkel… A lényeg, ma reggel senki nem pisilt be és ki. Ma nem mentem dolgozni, elméletben itthon pakoltam és ami tuti, hogy megszereltem a gázkazánt.   Meg elmentünk vásárolni, készülünk a hétvégi bulira, vettünk ezt azt. Bianka Bernát offolta magát. Én ott kezdem, hogy ez a bagoly életmód kikészít minket. Nap közben amit nem tudunk elintézni, munka, utalás, stb, azt éjjel intézzük / intézem. Tegnap este is ma feküdtünk le, mert hát lazítani is kell = sorozat. De utána kezdődik, hogy még ezt elpakolni, gyógyszert bevenni, a kutyával megküzdeni a gyógyerrel, és hopp, már éjfél… Fáradtan kelünk, úgy nem lehet türelmesnek lenni. Jó volt, hogy Bernát itthon maradt, én dolgoztam, majd ebédeltünk, és még néztünk is a sorozatunkból pár részt. Aztán vásároltunk egy villámgyorsat és hatékonyat. Ma este egy kicsit megkavartam a ...

Bianka Én, a Gestapo… Hogy hogyan lesz egy normális anyából estére Gestapo? És hogyan lesz a messengeres vidám, 10 oké jeles, kajaikon küldős hangulatból az, hogy „most már fejezd be ezt a Gestapo dumát”…? Mondom a receptet. A hangulatom reggel tök normális volt, bár okozott némi fejtörést, hogy Julis miért mondja, hogy bepisilt, mikor üres a pelenkája…? No mindegy, kaptak kávét, szép, meg vagány ruhákat, Julis szép frizurát. Összekészítettem az ovis alvós cuccokat, gondosan két szatyorba, majd elindultunk. Végig csacsogtuk az utat, az oviban nagy ölelésekkel búcsúztunk. Ezek után megpróbáltam a beteg kutyámnak venni valamit, amit megeszik. Szó szerint valamit. Már ott tartok, hogy tökmindegy, mit, csak egyen valamit. Ha újszülött levelibéka könnye kell, vagy denevérszárny, azt is beszerzem… Hazaérve nem volt sikere semminek, az aggodalmam kezd elhatalmasodni. Három hetet kaptunk, akkor lesz a kontroll röntgen, és addig tartanak a gyógyszerek, amiket végig kell szedni. Ehhez ...