Elmenni örökbe

Bianka Mikor márciusban oviba indultunk kifejezetten szimpatikusnak találtam az óvoda vezetőt, aki meg engem talált szimpinek és kifejezetten tetszett neki a határozottságom, meg a szigorúságom. Nos, a kezdeti szimpátia erősen megváltozott, mióta egy pöttyet azt érzem, hogy negatív megkülönböztetésben van részünk az irányából. Az oviból már több anyukával is beszéltem, senki nem szereti ezt a nőt, úgy látszik, csak én voltam elvakult az elején, de már nekem is felnyílni látszik a szemem. Ma viszont az egyik anyukával és apukával, akiket egyébként régóta ismerünk kutyás körökből, egyeztettük a sztorikat, ugyanis pár utcával arrébb laknak és errefelé sétáltak, beugrottak egy kólára :) Így pletyiztünk egy kicsit, megbeszéltük az elmúlt egy-két hét eseményét és úgy látszik, hogy a fekete boszorkányra – ahogy az kislányuk ezt az óvónőt hívja – rájárt a rúd, mint kiderült, egy napon akasztottuk ki. Én azzal léptem a tyúkszemére, hogy a sopánkodására a harmadik naptól kezdve nem voltam ...

 Bianka Ahogy ma terveztük, játákos napot tartottunk, lepasszoltuk a gyerekeket, amit most egész jó időben sikerült, hazaérve gyors reggeli, utolsó simítások és jöttek is Sáriék. Nagyon jó hangulatú, laza nap volt, több jó játékkal is játszottunk és sokat nevettünk. Lett is újabb két játék, amit szerintem mindketten megszerettünk, szóval esélyes, hogy bővülni fog a játékarzenálunk, ha lesz rá alkalom. A tervezett időben Bernát a gyerekekért indult, Sáriék pedig haza, én meg itthon maradtam és ahogy egy volt főnökasszonyom mondta, „ürgebaszta-vágtában” elkezdtem pakolni. Mosatlan be, bontatlan rágcsikat elpakolni, üdítőket szem elől elpakolni, muffin, chips, szalvéták, játékok mindent be a helyére, székek, be, helyükre vissza a pad, asztal a helyére, alatta feltakarít. Régen mondta sokszor a nagymamám is, meg anyám is, hogy amit nem lát a szem, nem fája szív érte. És soha nem gondoltam, hogy ezt a gyerekekre is alkalmazni fogom. Szemétség, vagy nem, elpakolok, mert tudom, hogy ha...

  Bernát Hát hogy is mondjam, reggel feltörtek (nagyon pontosan) a régi emlékek, és hát ültünk kint a padon és Bianka sírt mint állat, én meg nem! :) Gondolkodtunk a régmúlton, mi hogy volt és hát asszem erre mondják, jó volt nosztalgiázni. Mintha tegnap lett volna. Bianka Ahogy közeledik az egy éves évforduló, egyre jelentéségtelesebb az, hogy eltelt egy év. Durva belegondolni, hogy egy éve ilyenkor még szinte semmi kapcsolatunk nem volt a gyerekekkel, csak kis információ töredékek, amikből próbáltunk a legtöbbet kihámozni, megfejteni. Döbbenet belegondolni, mennyi minden történt azóta. Persze, hogy meghatott. Nem csak engem J Ja… deeee… :D Bernát Ma én mentem az oviba és egyeztettem két emberrel is a takaróról, de persze nem sikerült dülőre jutni. Bianka elment vásárolni pár dolgot, mi meg elkezdtünk nézni egy mesét, az orosz lány király! Jött is a rettegett halál jelenet, de valahogy nem hatotta meg őket. Jancsi egyből mondta, hogy el kell temetni, aki meghal… Ennyit...

Bernát Fura jelenség, amikor csinálok valamit az udvaron és Jancsi egyszercsak megszólal, hogy nagyon ügyes vagy apa! (???) Megköszönöm, és rögtön indul az elemzés, tényleg ügyes vagyok?, csak ugye a felnőteket nem szokás dícsérni (de miért nem?), vagy ezt most miért mondja? Vagy őneki ez jó érzés, ha én dicsérem (biztos). De akkor ő most nekem akar jót, vagy csak szimplán próbál kapcsolatot felvenni mivel épp mással foglakozok, és szeretne velem beszélgetni, játszani. A másik része, hogy bízom benne, hogy ez onnan jön, hogy a hegyen agyba-főbe dicsértem őket, 1., mert dicsérni kell őket egész nap!!!!! 2., Meg mert tényleg ügyesek voltunk, megmásztunk több hegyet, több szakadékot, ahol még több felnőt is elesne, megsérűlne, és mi karcolás nélkül megúsztuk. Tehát nagyon ügyes volt mindkettő. És akkor innen maradt meg neki ez a mondat? Vagy hát ne írjuk le az ovodát se, ahol elméletben dicsérik őket, bár erről sokat nem tudok. Bianka A gyerekek utánoznak. Mindent, amit tanulnak...

  Bianka Én ma azt mondtam, nem is írok. Elég sok minden történt ma és azt kell mondjam, hogy nem ez lett életem legjobb napja. A tegnap esti írásomat úgy akartam befejezi, hogy mára egy fürdős napot tervezünk, ugyanis már tegnap is kánikula volt és mára még melegebbet mondtak. Kint nem lehetünk / lehetnek a gyerekek egész nap, mert megfő mindenki, de ha meg beszorulunk, én abba beleőrülök. Szóval mondtam, hogy húzzunk el egy fürdőbe. Még szerencse, hogy nem írtam, így is elég nagy csalódás, hogy nem mentünk. Gyorsan megreggeliztünk, és közben kapcsoltam, hogy tegnap Eszti mama azt mondta, jön ma is a kertbe. Azt nem tudtam, mit és meddig tervezett csinálni, de az elég nagy parasztságlett volna, hogy Ő jön a kertbe, mi meg elhúzunk fürdőbe. Így aztán még egy ok volt arra, hogy maradjunk. Viszont közvetlenül a reggeli után Bernát beszélt vele, és kiderült, hogy Eszti mama nem jön. Hát akkor mégis fürdő? De itthon is lenne meló, meg a pénzt se kéne annyira szórni, jó, akkor...

  Péntek – szombat Bianka Jó, hogy blogot írunk, mert olyan gyorsan történik minden, hogy azt sem tudom már, mi volt tegnap. Pénteken Bernát elvitte a gyerekeket oviba, mire hazaért, én rendezgettem a konyhát. Egyszercsak csörög Karika mama, én meg gondoltam, hogy közben majd beszélgetünk, míg én rendezgetem a konyhát… Erre kérdi: nem jössz? És akkor beugrott, hogy mi azt beszéltük mára, hogy meglátogatjuk a nagymamámat az otthonban. Hát… na … mintha egy gyomrost kaptam volna, úgy ért ez a felismerés, szóval kaptam magam és az öreg kutyámat, és kocsiba vágtam magam. Irány egy órás kocsiút. A napunk nagy része ezzel ment el, de időben érkeztem, még kicsit pihenni is tudtunk, aztán Bernát a gyerekekért ment. Bernát Én csak pihengéltem, úgymond szabadságon vagyok, ami nagyon nehéz, mert az agyam az járt, mi a következő munka, kivel és mit kell egyeztetnem. Végül kimentem az udvarra, mert még tűrhető volt az idő, nyírtam füvet, ami egy kicsit megnőtt a nyaralás és a sok e...

Bianka Visszatértünk a normál életbe – majdnem. Ma még itthon voltunk, nekem volt egy programom, utána elszaladtam az egyik nagyáruházba, mert annyira jó fej vagyok, hogy van egy olyan akció, hogy ha valaki 1500 Ft értékben akciós dörmit, akkor kap hozzá egy uzsonnás dobozt. Ezt meg azért tudom, mert a Karika mama is annyira jó fej volt, hogy ezt elmondta. Szóval mentem, és vettem 3000 Ft értékben dörmit. Oviba ma együtt mentünk a gyerekekért, én vezettem, Bernát ment be. Hallottam a gyerekek hangját, ahogy örülne apának, ez nagyon jó volt. Aztán meg apa hangját hallottam, ahogy kicsit ingerülten magyaráz, majd a gyerekek jelentek meg az ajtóban. Nem a gyerekeknek magyarázott ingerülten. Az ovinkban nem igazán jó az információáramlás, sok mindent csak utólag tudunk meg, és szerintem némely kolléga sincs mindennel tisztában. És hiába rajzolom bele szinte mindenbe a jeleket, valahogy Julis cuccai mindig arrébb vándorolnak. Ma is máshol volt, ami okozott némi fennakadást. Bernát erre...

Bernát A nagy hazatérés… Reggel hétkor keltem és Biankát is keltettem, mert tudtam, ma sok dolgunk lesz, mire ágyba kerülünk.   Bianka Nana… ne siessünk olyan nagyon, nekem a 10 óra lebeg a szemem előtt, amikor is a tulaj elvileg megérkezik, átveszi a házat és elkezd takarítani az új vendégek érkezése előtt. Addigra nekünk mindent ki kell pakolni, meg kell reggelizni, el kell mosogatni. És mosatlan annyi van mintha az egész falu nálunk vacsorázott volna. Panelos biztosan sokat evett :D Érkezett visszajelzés, hogy nem tudni, ki is az a Panelos. Őt nagyon régóta ismerjük, még szinte gyerek volt, mikor Bernát a cserkészes-túlélős táborokban megismerte. Ott, azokban a táborokban találtak egymásra, az a kis srác akart tanulni, Bernát pedig látta, hogy komolyan veszi a dolgokat, amiket mond Neki, így tapasztaltabbként sok minden hasznosat tanított neki. Arról most ne beszéljünk, hogy mindig egy sátorban alszanak… :D pedig de.. de csak semmi csalafintaság, rossz az, aki rossz...

Bianka Néha utálom a reggeleket. Nyaralunk, amit a gyerekek kb ugyanúgy élnek meg szerintem, mint egy sima hétvégét, talán az már feltűnt nekik ennyi nap után, hogy nem otthon vagyunk, de nem hiszem, hogy nagyon átment nekik a dolog, így aztán az is természetes nekik, hogy mi most is kiszolgáljuk őket, takarítunk utánuk, és nyilván azzalnem foglalkoznak, - nem is kell nekik – hogy mi azért próbáltunk mindent úgy szervezni, hogy minél kevesebb munkánk legyen vele, hoztuk a félkész dolgokat, a feltéteket, amikhez csak egy sima köret kell. Mert mindannyian szeretnénk phenni, és oké, hogy én főzők, én mosogatok – itt jön be, hogy mennyire szuper, hogy van mosogatógépünk, mert ennyit nem tudom, mikor mosogattam utoljára…. – szóval ezek nyilvánvaló dolgok, de azt pl nem nagyon értette Julis, hogy miért nem engedem neki, hogy a tojáshéjjal játszon itt bent, csurgassa szét, ami benne maradt…. mert nem nagyon van kedvem mindent feltakarítani utána – merthogy azért pihennék is. Most lenne le...

  Bianka A mai napunk érdekesen indult. Már jó korán. 4 órakor Julis valamiért sírt, Bernát kelt fel hozzá,rendezték a dolgot, először azt gondoltam, nagyon bepisilt,de kiderült, hogy szomjas volt és viszketett az egyik szúnyogcsípése. Bekenték, majd aludtak (volna) tovább, de nem nagyon ment, Bernát többször is rászólt Julisra, mert hajnalban ott tornázott, meg balettozott egyfolytában, többször is rá kellett szólni, hogy fejezze be a tornázást. Mire ez összejött, addigra én ébredtem fel annyira hogy csak forgolódtam. Kimentem mosdóba, de nem tudtam visszaaludni, telefonoztam egy órát, mire megint tudtam aludni, de 6-7 óra körül meg arra ébredtem, hogy kisebb haverunk a padláson sertepeltélt fel-alá, de olyan dobogással volt, mint egy elefánt. Léptei sűrűségéből ítélve tényleg nem kicsi, nem egy patkány vagy valami, mert azok gyorsabban szedik a lábukat, ez borz méret, úgy tippelek. Szóval keltem időben, addigra Jancsi is már fent volt, kimentünk a konyhába, ahol nekiálltam ká...