Elmenni örökbe

Bernát Egy nyugalmas vasárnap … J Óra átállítás ugye, na ez most jól bele fog kavarni az életünkbe. Ez nekem amúgy is egy gyásznap, az emberi butaság gyásznapja… Reggel volt idő megreggelizni, mivel az új idő szerint korán keltek, a tegnapi pizzát ettük. Aztán addig cicomázták magukat a lányok, hogy bár padlógázon mentem a lovardáig, de így is késtünk 3 percet. Elsőnek Jancsi volt a lovas, addig mi a kocsiban vártunk, hogy ne vonjuk el a figyelmét, aztán csere és Julis mászott   fel. A foglakozás végén Virág elmondta, hogy Julis nagyon nehezen tudott ma koncentrálni. Mondtam neki, hogy érthető, egész héten beteg volt, lehet, hogy fáradt. Kifizettem egy diszkrét összeget és távoztunk. Volt egy csomag kinőtt ruhánk, amit tovább adtunk egy kedves ismerősnek, a normálisabb kinőt ruhákat el szoktuk ajándékozni, mert mit kezdenénk vele, mi is kapunk, így sokkal kevesebbet kell rá költeni. Szinte csak az ünneplőst kell megvenni. Hazafelé mondom a gyerekeknek, hogy beugrunk a cukrá...

Bernát Egy nyugalmas szombat kezdete… Nyolckor keltem, a gyerekek már ültek az ágyban, szinte csendbe. Kiküldtem őket vécére, addig összeszedtem a ruháikat és rájuk szóltam, hogy amíg még él az anyjuk, addig maradjanak csendben. Nagyon beteg Bianka, még egy órát aludt. A gyerekeknek csokis gabonapelyhet adtam reggelire, én csak a gyógyszert ettem. Beraktam egy mosást, kipakoltam a szárítót, kivittem a szenyest. Kipakoltam, bepakoltam a mosogatógépet. Szóval tettem-vettem. A gyerekeket kiküldtem játszani, persze roszalkodnak, persze fűtünk, de nekik az ajtóban kell beszélgetni. :) félpercenként tudtam volna felpofozni őket, ki borogatták a homokot az udvarra, mert a madaraknak adtak enni! Szóval zajlik az élet, kaptak egy kis mandarint és narancsot, hogy legyen egy kis vitamin, a reggeli tejjel ha reakcióba lép, akkor lesz majd fosi, de kaptak két zabos kekszet, az majd rendet tesz. Én befejeztem egy nagyobb munkát, nagyon nehéz volt, nem a munka része, hanem, hogy két beteget kell...

Bianka Van még feljebb. (vagy lejjebb?) Bár október 26-án írom ezt a behegyzést, 25-re dedikálom, mert azt a dátumot szeretném megjegyezni. Ez volt az a nap, amikor az én nagyapám itthagyott minket. Délután tudtam meg ezt a szomorú hírt, ami eléggé lesújtott, annak ellenére, hogy egyébként szívbeteg volt, műtve is volt, számtalan szívértágításon esett át, szóval igazából borítékolható volt, hogyegyszer egy váratlan pillanatban a szívéhez kap és szevasz. Hát pont ez történt tegnap. Jól kisírtam magam, még több zsepim fogyott ez egyébként napi átlag 70-100 db helyett. És egy-két okossággal felvértezve indultunk ma intézkedni. Vázolom az alapkiindulási helyzetet: Julis beteg, köhög, fújja az orrát. Láza nincs, kedve jó, fájdalma nincs, egyfolytában beszél, kérdez, mozog, szalad, nem lehet lelőni, de oviba nem mehet, mert sárga az orrváladéka. Ezzel szemben én a halálomon vagyok, annyit fújom az orrom, mint még soha, mert annyi jön ki, hogy egy fújás kb egy zsepi. Fülem – mos...

  Bianka Még pont ez kellett. Ez a legutolsó nem tudommi, megfázás, vírus, vagy mi a frász rendesen kiütött. Az orrom tele, a szemem könnyezik, torkom fáj, kiszárad, köhögök, fülem bedugulva, és a láztól hol a hideg ráz, hol melegem van, alig eszem. Még rendesen lázat sem tudunk mérni, mert egyik nap összetört a hagyományos lázmérőnk. Most itthon vagyunk hárman, úgy bevitaminoztam őket, hogy aki ezután beteg lesz az már hazudik. Nem mertem mindent beletenni a kispohárnyi narancslébe, ígykülön megkapták a legrosszabb ízűt, a béress cseppet, majd a narancslevet c-vitaminnal, d-vitaminnal felturbózva. Én is bevettem mindent, amit lehetett, szóval hajrá. Lelkileg azért edzem magam, hogy ha Julis mégis itthon maradna, ne kapjak totális sokkot. Nem a személye zavar, hanem az, hogy én is beteg vagyok. Szükségem lenne arra, hogy amikor tudok, lepihenjek, de előre látom, hogy egész nap majd mennek a kérdések, meg az anya nézd, meg az éhes vagyok, szomjas vagyok, nincs papír, ez kell,...

Bernát A hétvégén bulit szerveztünk, jött pár barát, de mivel durva felnőtt-tematikájú találkozó volt, a gyerekek el lettek paterolva Eszti mamához, és csak hétfő délután mentük értük. Hát mondhatni Esztimamának kicsit elfogyott a türelme, nagyon felidegesítette magát. Azokat a bosszankodásokat mondta, amiket mi az első hónapokban. Bianka a buli kezdetére belázasodott, kicsit aktivizálnom kelett magam. Estére volt idő egy romantikus filmet megnézni. Aztán reggeli, vagyis délig alvás. Én fáradt voltam, Bianka meg nagyon beteg, sokat aludt, csináltam neki reggelit, aztán vissza feküdt. Délután mentünk a gyerekekért. Bianka Ahogy olvastam, kerekedett a szemem, egyik modat jött a másik után, hogy oké,ezt akár értelmezhetjük így is, de a tizediknél gondoltam, tiszta viszet öntök a pohárba :D Szóval a durva felnőtt buli az a Házas Hétvégén kiscsoportunk – ez ugye egy keresztény, sőt, mitőbb, katolikus alapokon nyugvó szervezet, program egyházi házasságot kötött, hívő pároknak. Az ...

  Bianka A gyerekek most a fejlődés, vagy a kapcsolódásunk, vagy a biztonságérzetük, vagy nem tudom, minek az újabb szintjére léptek és én pedig nagy dilemmába kerültem. Az egyik oldal a gyerekek viselkedése. Szabadabbak, bátrabbak, hangosabbak, ami összességében a gyerekeket nézve, a fejlődésüket és a kapcsolatunkat nézve jó. Az, hogy ennek milyen hatásai vannak a felszínen, az egy következő dolog, mert bármennyire is tudom, hogy ez a folyamat jó, azért az esetleges konfliktusok, a hiszti helyzetek, az ellenkezések nem kellemes élmények. És ami a nehézség számomra, hogy már jó ideje arra törekszem, hogy ha sor is kerül konfliktusra, akkor még fenékre csapás se legyen, és ezt még az utóbbi időben megfejelem azzal, hogy igyekszem minél normálisabban, minél türemesebben kommunikálni. Nem mindig, de egyre többször sikerül kivonni magam a konfliktusból, és tudok higgadtan, szinte érzelmektől mentesen kommunikálni. Még nem tudom elmondani, hogy ez mindig sikerül. Nagyon nem. De egyr...

Bianka Tegnap este Ülök az ágy szélén, körülöttem ruhák tömkelege, egyik szatyorban a kinőttek, másikban a túl nagyok, harmadikban Jancsi kinőtt cuccai, megy másik kisfiúnak. Földön a szennyesek, ágy szélén hajtogatva a tiszták, mennek a szekrénybe. Bernát ezerrel pötyög, kölkök már alszanak, Julis szusszan egy nagyot, és ahogy fordul, nézem a csillogó haját. Békésen alszik és bennem felmerül a kérdés, vajon milyen gyermekkora lehet? Ma is olyan sokszor voltam dühös rá. Mindig türtőztetem magam, de ma nem volt nagy ölelgetés, vicceskedés, mert egyszerűen alkalom nem volt rá. Néha úgy gondolom, engem jobban megterhelnek lelkileg az összezörrenéseink, mert ők a következő pillanatban már nevetnek, viháncolnak. Sokszor, még felszabadultabbak is egy-egy osztás után. Nagyokat kacagnak, kimelegszenek a hancúrozásban. Olyan, mintha a világos és egyértelmű határvonal felszabadítaná őket, még annak ellenére is, hogy maga „az osztás” nyilván nem egy kellemes és vidám élmény. Engem azért zav...

Bianka Hm… a gondolatok a fejemben úgy kavarognak, nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy a Bianka ugye nem a rendes nevem, és nincs is úgy benne a kezemben az írása, mint az eredeti nevemé. Ezért aztán rendszeresen elrontom és ilyenkor jót nevetek. Voltam már Binka, Bainka, Banka, most épp majdnem Biana lettem, de javítottam :D No szóval. Kezdettől fogva érzem, tudom, hogy az, hogy Jancsi és Juliska a mi gyerekeink, az nem vitás. De ne csak olyan értelemben mondom ezt, hogy így döntöttem (azért egyes szám, mert amikor a kezdetek kezdetén napról napra kellett, - igen, kellett - igent, vagy nemet mondani, akkor ott nem nézhettem Bernát döntését, ott nekem kellett döntenem, mert ha bármi nem jól alakul, később nem mondhatom, hogy de hát Bernát akarta. Mindketten döntöttünk) Szóval nem csak ezért, mert így döntöttem, meg nem azért, mert az eltelt idő már összecsiszolt minket, hanem azért, mert van ebben az egészben egy sorsszerűség. Arról nem is beszélve, hogy ugye írtam az én k...

Bianka Mára csak délután van program, délelőtt itthon vagyunk, takarítunk, rendezkedünk, holnap vendégség lesz, szülinapot ünneplünk, ami hivatalosan ma van. Indul a reggel, végre aludhatnánk tovább, mindenki durmol, kiosonok halkan wc-re, senki nem ébred fel, hurrá, visszafekszem… Vélhetően bealudtam, arra ébradek, hogy niiiiiincs papííííííír….. De jóó…. És akaratlanul mindig eszembe jut, hogy ez az egész azért van, mert Julis kétszer is beleejtett egy teljes gurigát a wc-be, és természetesen nem kivette azonnal, hanem letömködte a lyukba, majd le is húzta… és persze az elején, amíg meg nem szívta magát teljesen, addig megszorult a kanyarban. Eldugította a wc-t, kivenni már nem lehet, lemenni meg le fog, mert szerencsére zewát veszünk, aminek a gurigáját is oldja a víz. Na a lényeg, hogy elvettük a gurigát, mert ez így nagyon nem költséghatékony… Csak néhány kocka szokott a tartályon lenni, azt pótoljuk és ha elfogyna, szólnak. Hát szólt. És ilyenkor akaratlanul is dühös leszek, ...

  Bernát Hú, kezdjük. Annyi, de annyi probléma van a gyerekekkel. De most ezt nem részletezném. :D Ma délután én mentem a gyerekekért, és mikor haza értünk, én kint maradtam velük az udvaron. Az öregasszonyok nyara van, vagy mi :) Gondoltam, használjuk ki a mamákat és az utolsó melegeket. Pakoltam kicsit a kocsiban, mai szerszámok ki, holnapi cuccok be, egész nap erőteljes hasfájásom volt, nem taglalnám… És hát pakolás közben elengedtem magam, mint a moziba a fanfár, és hát trilláztam rendesen, majd Jancsi rám szólt, hogy apa, te voltál! Mondtam neki, hogy nem, te voltál és jót nevettünk. Aztán kezdett kotorni előlem én meg utána léptem és jól seggbe rúgtam… Na jó nem :D csak felkaptam és elkezdtünk leesőset játszani, az olyan hogy én fogom két kézzel, ő nagyon kapaszkodik, és én hol az egyik kezemmel, hol a másik kezemmel elengedem én nagyokat nevetek, ő meg sikít mert fél, és néha van, hogy leesik és akkor sír is. :D Na jó, ilyen még nem volt! :D Össze-vissza dobálom, lóbálo...

Bianka Huhh, hol is kezdjem! Írtam jegyzetet szombaton, hogy mindenképp számoljak be pár dologról, de annyi minden volt, hogy mire a nap végére értünk, nem maradt energia. Szombaton ugyanis lovagolni mentünk, enyémek voltak a gyerekek, mert Bernát kb egyszerre indult velünk és miután felvette Panelost, ők mentek együtt dolgozni, mi meg a dolgunkra. A lovaglásnál van változás, Jancsi is beállt a sorba. Nehéz megmagyarázni hosszú távon egy kisgyereknek, hogy Ő miért nem… Egy darabig megérti, de nem igazán jó. És valójában nem nagyon tudtunk okot, hogy miért ne mehetne Ő is, mert fejleszteni minden gyereket lehet. Egy kis egyensúly program rá is ráfér, hiszen állandóan esik kel, a saját lábában is képes elbotlani. Szóval mentünk lovagolni. Első Julis volt. Nagyon ügyes, egyre kevésbé fél, számontartja a gyakorlatokat, szól, ha valami kimaradt. Egyre biztosabbak a mozdulatai, látszik, hogy nagyon szereti. Virág, a fejlesztő csajszi olyat mondott, hogy majdnem hanyatt dőltem. Nem ese...